Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-09 / 7. szám, péntek
ÚJ szú 3 1987.1.9. A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA AZ IRAKI-IRÁNI KONFLIKTUSRÓL A katonai eszközök csak elodázzák a rendezést (ČSTK) - A TASZSZ hírügynökség nyilvánosságra hozta a szovjet kormány nyilatkozatát az iraki-iráni konfliktussal kapcsolatban. A dokumentum egyebek között rámutat, hogy a több mint 6 éve tartó háború mérhetetlen károkat okoz mindkét országnak. A háborúban olyan anti- humánus fegyvereket is használnak, mint a vegyi eszközök, polgári létesítményeket támadnak, veszélyben vannak továbbá a Perzsa-öböl nemzetközi tengeri útvonalai. A különböző nemzetközi szervezetek és egyes országok békeerőfeszítései ellenére nem sikerült megállítani a vérontást és megkezdeni a konfliktus tárgyalásos rendezését. A háború mind nagyobb méreteket ölt, aminek negatív következményei lehetnek az egész térség békéjére és stabilitására, s a konfliktus kiterjedhet más országokra is. Az Irak és Irán érdekeitől idegen háború csak azok számára kedvező, akik a két fél kölcsönös kimerülését és meggyengítését óhajtják, s így akarják helyreállítani az újgyarmatosítás pozícióit a Közel- és a Közép- Keleten. Nem titok, hogy az imperialista erők a folytatódó iraki-iráni konfliktust a térségben katonai jelenlétük fokozására használják ki. Az Egyesült Államok szavakban ugyan a fegyveres viszály megszüntetéséIsmét támadás érte a bejrúti nemzetközi repülőteret (ČSTK) - A bejrúti nemzetközi repülőtér 1985 augusztusa óta első ízben ismét tüzérségi akció célpontja volt. Felrobbant a Middle East Airlines libanoni társaság üresen parkoló repülőgépe. A detonáció következtében tűzvész keletkezett a repülőtér üzemanyagraktárában. A bejrúti repülőteret lezárták és az oda tartó menetrendszerű járatokat a környékbeli országok repülőtereire irányították át. A Nép Hangja muzulmán rádió- állomás közölte, hogy a repülőteret keresztény fegyveres alakulatok lőtték a Bejrúttól keletre fekvő hegyekből. A repülőtér a déli elővárosban fekszik, ezt a területet a muzulmánok ellenőrzik. A keresztény jobboldal hasonló akciókkal a bizalmatlanság légkörét próbálja kelteni és arra igyekszik rákényszeríteni a kormányt, hogy a fővárostól északkeletre „tiszta keresztény“ repülőteret építsen. A dél-libanoni országrészben partizánalakulatok Dzsabal Szafi falu mellett a kollaboráns „Dél-libanoni Hadsereg“ állásait támadtak meg. A hazafiak két ellenséges katonát megöltek és nagy mennyiségű hadi- technikát semmisítettek meg. IRANGATE A KÉPVISELŐHÁZ IS VIZSGÁLATOT INDÍT (ČSTK) - A szenátus után a washingtoni képviselőház is jelentős szavazattöbbséggel (416:2) úgy döntött, hogy nagy jogkörrel felruházott különleges vizsgálóbizottságot alakít, hogy felderítse az iráni titkos fegyverszállítmányok és az ebből eredő pénzösszegnek a nicaraguai kontrák számlájára történt átutalása nyomán kipattant botrány körülményeit. A 15 tagú bizottság elnökévé Lee Hamilton demokratapárti képviselőt választották. Magukat megnevezni nem kívánó kormányforrások nemhivatalosan megerősítették: Oliver North ezredes, a nemzetbiztonsági tanács egykori magas rangú tisztségviselője szolgálati beosztását arra használta ki, hogy magánadományokból és egyéb forrásokból pénzt gyűjtsön a somozista bandáknak szánt fegyverek vásárlására. North annak ellenére cselekedett így, hogy a Kongresszus korábbi döntése értelmében tilos volt a nicaraguai ellenforradalmárok segélyezése. re törekszik, a valóságban azonban olajat önt a tűzre, s politikai machinációit és a kulisszák mögötti cselszövéseit az állítólagos szovjet fenyegetéssel próbálja igazolni. A Szovjetunió következetesen síkraszáll az iraki-iráni fegyveres konfliktus mielőbbi megszüntetéséért s a két ország közötti vitás kérdések politikai rendezéséért. A Szovjetuniónak kezdettől fogva ez az álláspontja, függetlenül a fronton tapasztalható helyzet alakulásától. Bebizonyosodott, hogy a katonai eszközök a rendezést csak elodázzák. Az Irak és Irán között felgyülemlett problémák bonyolultságára és kiéleződésére való tekintet nélkül a háború befejezésének nincsenek áthidalhatatlan objektív akadályai. Mindkét fél részéről politikai jószándékra és a kölcsönös érdekeket figyelembe vevő igyekezetre van szükség. A rendezés alapját az általánosan elismert nemzetközi jogi normáknak kell képezniük, s ezek közül is a legfontosabb a szuverenitás, a területi épség kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belúgyeibe való be nem avatkozás, a konfliktus kirobbanása előtti határok megerősítése. A konfliktus mielőbbi rendezése megfelelne Irak és Irán érdekeinek éppúgy, mint a térség többi államának. A Szovjetunió időszerűnek tartja, hogy még egyszer felhívja a figyelmet arra, a Közép-Keleten meg kell szüntetni a fegyveres konfrontáció veszélyes tűzfészkét és nem szabad megengedni kiterjedését. A Szovjetunió ebben az értelemben járt el és a jövőben is aktívan fog törekedni. A szovjet kormány kész minden tőle telhetőt megtenni az olyan tisztességes és konstruktív erőfeszítések érdekében, amelyek célja az iraki-iráni konfliktus békés rendezése. A Szovjetunió barátságot és megbecsülést érez az iráni és az iraki nép iránt és őszintén kívánja, hogy a lehető leggyorsabban áthidalják a mostani tragikus szakaszt és békés, jószomszédi kapcsolato- kat létesítsenek egymással. „Átnevelés“ Az izraeli hatóságok Izraelben és a megszállt arab területeken több mint harminc börtönt és koncentrációs tábort hoztak létre, kimondottan az arab foglyok számára. Több tábort a fiatal palesztinok „átnevelésének“ céljaira használnak. Az izraeli megszállás ellen tiltakozó mozgalomban való részvétel miatt jelenleg is 5000-nél több embert tartanak fogva. A megszállt területekért felelős jordán minisztérium adatai alapján az izraeli börtönökben 1967 óta több mint 300 ezer palesztin fordult meg. A kihallgatásoknál a legkegyetlenebb módszereket alkalmazták, köztük az elektromos áramütéssel, és a tüzes vassal való kínzást. A börtönökben több ezren vesztették életüket vagy váltak nyomorékká. (ČSTK) Honduras Nicaraguával határos területein nagyarányú csapatösszevonásokat hajtanak végre az ellenforradalmárok, s készen állnak arra, hogy amerikai utasításra betörjenek Nicaraguába. A hondurasi hadsereg egységei már hosszabb ideje szintén részt vesznek a Nicaraguával szembeni agresszív akciókban. Képünkön: hondurasi katonák a határtérségben. • (Telefoto - ČSTK) Washington tekintélymentö manővere Az államfő ma írja alá Nicaragua új alkotmányát Angola Ellenforradalmárok pere (ČSTK) - Luandában, Angola fővárosában megkezdődött egy illegális ellenforradalmi szervezet 29 tagjának a pere, akiket az állambiztonsági szervek a közelmúltban lepleztek le. A népbíróság államellenes felforgató akciók szervezésével vádolja őket. A vádlottak már több éve huzamosan terrorista cselekményeket hajtottak végre tartományi vezetők ellen és bebizonyosodott, hogy Moisés André Lina, a csoport vezetője kapcsolatokat tartott fenn a Nyugat - így az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, NSZK és Belgium - Angolával szemben ellenséges köreivel. (ČSTK) - A floridai Miamiban titkos találkozót tartott Elliot Abrams, az Amerika-közi ügyekért felelős washingtoni külügyminiszter-helyettes és Philip Habib, az amerikai elnök közép-amerikai különmegbí- zottja Rodrigo Madrigal Nieto Costa Rica-i külügyminiszterrel. A találkozón egy olyan új „diplomáciai kezdeményezésről“ kellett volna tárgyalni, amely „a közép-amerikai béke megteremtéséhez vezetne“. Amerikai sajtójelentésekből egyértelműen kitűnik, hogy a Rea- gan-kormányzat manőveréről van csupán szó, melynek célja az Iran- gate-botrány miatt megtépázott tekintélyének helyreállítása. Ezt egyébként közvetve megerősítette Adolfo Calero, a nicaraguai ellenforradalmárok egyik ismert vezetője, aki újságíróknak nyilatkozva lelkesen üdvözölte ezt az „új kezdeményezést". Washington nyilván azt szeretné elérni, hogy meghiúsítsa a Contado- ra-csoport (Mexikó, Panama, Kolumbia és Venezuela) békeerőfeszítéseit. Az Egyesült Államok korábban is mindent megtett azért, hogy a Contadora-folyamat zsákutcába kerüljön. A Nicaragua elleni felfokozott gazdasági, katonai és politikai agresszió, az ellenforradalmárok folytatódó terrortámadásai és az emiatt keletkezett jelentős gazdasági gondok közepette Wianaguában ma írja alá Daniel Ortega államfő Nicaragua új alkotmányát. Az alaptörvény történelmi jelentőségű az ország életében, ugyanis az első valóban haladó nicaraguai alkotmányról van szó, amely törvényerőre emeli a sandinista forradalom legfőbb vívmányait és amely teljes mértékben megfelel a politikai élet további demokratizálásának. V ajon mi változott a nemzetközi politikában azzal, hogy lapoztunk egyet a naptáron, s immár jó egy hete 1987-et írunk? Hoz-e az új év új reményeket, vagy csak a régi gondokat mélyíti el? Milyen jelzőt kap 12 hónap múlva a most még „gyerek“ esztendő? És hűek maradnak-e az államférfiak az újévi üzeneteikben megfogalmazott célokhoz? Megannyi - ilyen időtájt megszokott - kérdés, amelyekre azonnal nem lehet válaszolni. Jelzést, jelzéseket viszont kaphatunk már az elmúlt napok eseményeiből is. íme, csak úgy találomra, néhány cím az idei hírtermésből: A Szovjetunió bármely országgal kész megosztani űrkutatási eredményeit, Izrael libanoni falvakat bombázott, Heves harcok az iraki-iráni fronton, Új szakaszba lépett a francia vasutassztrájk, Washington közvetlenül befolyásolja a nicaraguai ellenforradalmárok akcióit ... Ugye, ismerősen hangzanak! Ebből is látható, hogy a nemzetközi események nem nagyon igazodnak a kalendáriumhoz, a világ számos gondja-baja egycsapásra nem oldódik meg azzal, hogy új az esztendő. Vegyük például az egyetemes légkör szempontjából kétségtelenül meghatározó szovjet-amerikai kapcsolatokat. A két nagyhatalom vezetői között nem volt újévi üzenetváltás, ami azt jelzi, hogy viszonyukban nincs minden rendben. A Szovjetunió nem szándékozik hiú reményeket táplálni a világban, a realitásokból indul ki, s úgy véli, a valóság talaján kellene mozognia az Egyesült Államoknak is. Ez a valóság pedig az, hogy Moszkva és Washington kapcsolatai Reykjavík után nemhogy javultak volna, hanem ellenkezőleg, romlottak. Hogy miért, az közismert: a munkacsúcs eredményeitől az USA messze eltávolodott, az ott született elvi megállapodásokkal szöges ellentétben cselekszik. Hogy csak néhány példát említsünk: újabb robotrepülőgépekkel felszerelt B-52-es hadászati bombázót állítottak hadrendbe, ami a SALT-II szerződés tavaly már megkezdett megsértésének a folytatását jelenti; Nyugat-Európában tovább folyik a közepes hatótávolságú rakéták telepítése; Washington újabb atomrobbantásokra készül, s az amerikai vezetők váltig hangoztatják, hogy a „csillagháborús“ program sérthetetlen. E nnek fényében kincstári optimizmustól bűzlik Reagan újévi kijelentése, miszerint az USA és a Szovjetunió a múlt évben nagy lépéseket tett a béke érdekében, és alaposan elórelendítette a leszerelési kérdések megoldását. S ki hinné el, hogy „Amerika továbbra is készen áll arra a munkára, amely ahhoz szükséges, hogy ellenőrizhető szerződéseket hozzunk létre“? Mihail Gorbacsov józanul, tömören fogalmazott újévi üzenetében: „A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt, de egy másik dolognak is világosnak kell lennie: békeszerete- tünknek semmi köze a gyengeséghez“. Itt az utalást is fellelhetjük arra, amit a szovjet vezetők nemegyszer hangoztattak, nevezetesen, hogy a türelemnek, a kompromisz- szumoknak és az engedményeknek is van határa (különösen, ha a másik fél részéről szemernyi jószándék sem mutatkozik), s ha a helyzet úgy kívánja meg, a Szovjetunió felújítja nukleáris kísérleteit, helyrebillenti a megbontott hadászati egyensúlyt, s megfelelő választ talál még a „csillagháborús“ tervekre is (igaz, egyelőre a „csillagbéke“, a világűr békés célú kihasználása során megvalósuló legszélesebb nemzetközi együttműködés konkrét, gyakorlati programját kínálja alternatívaként, ahogy azt a minap Rizskov kormányfő részletezte). Az európai helyzet szintén egyik meghatározója az átfogó nemzetközi légkörnek. Tavaly bebizonyosodott, hogy kölcsönös szándék esetén kényes kérdések is megoldhatók (Stockholm). Kelet-nyugati csúcstalálkozók sorozata jelezte: az egyenjogúság, az egymás érdekeinek tiszteletben tartása útján igenis gyümölcsöző lehet a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködéJelzések se, s ezáltal lehetséges az enyhülési folyamat elmélyítése. Szóval, a tavalyi év eredményei alapján joggal remélhettük a biztató folytatást is. És jött a hidegzuhany, a két német állam viszonyának elmérgesedése. Helmut Kohl kancellár kimondottan ellenséges, rágalmazó kijelentése az NDK-beli politikai foglyokról és koncentrációs táborokról semmivel sem igazolható, a bonni választási csata „forró“ finisével pláne nem. Sajnos, nem ez az első ilyen eset, amely visszaveti az NDK és az NSZK kapcsolatait. Pedig Berlin és Bonn viszonya mindig is egyik fokmérője volt az európai légkörnek. A nyugatnémet vezető politikusoktól már most számon lehet kérni az újévi ígéreteket, miszerint készek a tárgyszerű, gyakorlati együttműködésre a kelet-európai szocialista országokkal, elsősorban az NDK-val. És más régiókból milyen jelzések érkeztek a jövőre vonatkozóan? Afrikában például a csádi belháború kiszélesedése fenyeget, a középamerikai válsággóc ugyancsak nagy veszélyeket hordoz magában, bár itt megújultak a Contadora-csoport békeerőfeszítései, amelyekbe bevonták az ENSZ főtitkárát is. A libanoni labirintusból kivezető utat nem találják az érintettek, de ami az egész Közel-Keletet illeti, jó hír, hogy a nemzetközi békekonferenciát előkészítő bizottság megalakulása felé történnek lépések. Ázsia több, konfliktussal fenyegető problémája közül az egyik - az Afganisztán körüli helyzet - jó sínen halad a rendezés felé, s Mihail Gorbacsov idén esedékes tokiói látogatása is hozhat előrelépést a kontinens számára. N os, mit lehet kiolvasni a jelzésekből? Természetesen korai lenne az elkeseredés, csakúgy, mint a túlzott derűlátás. Egy dolog mindenképp leszögezhető: az idén is ugyanazok a világ gondjai, mint tavaly voltak, s ugyanúgy, sőt, az erőfeszítéseket tovább fokozva kell törekednie minden államnak a békésebb, biztonságosabb világ megteremtésére. Mert ne feledjük: egy évvel megint közelebb kerültünk az ezredfordulóhoz! S a céltól, a fegyverek nélküli világtól még távol vagyunk. Miért ne tehetnénk meg már az idén a kezdeti lépéseket? És ha tizenhárom év múlva valóra válna a cél, ugyan ki fog emlékezni arra, hogy valamikor 1987 Újév napján - mondjuk - nem volt üzenetváltás a szovjet és az amerikai vezető között... PAPUCSEK GERGELY SALVADOR Nemzeti egységkormány létrehozását szorgalmazzák a partizánok (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front közleményt adott ki, amely széles alapokon nyugvó nemzeti egységkormány létrehozására, a polgárháború megszüntetésére és a salvado- ri belügyekbe való beavatkozás megszüntetésére szólít föl. A közlemény megállapítja, hogy a kereszténydemokraták, a hadsereg képviselői, a vállalkozók és az USA San Salvador-i nagykövetsége most egy partizánellenes terv keretében új gazdasági és politikai modell bevezetéséről tárgyalnak. Céljuk a népi mozgalom semlegesítése és a salvadori nép elleni hárobú folytatása - mutat rá a hazafiak közleménye. Ruben Zamora, a Forradalmi Demokratikus Front alelnöke a mexikói fővárosban tartott sajtóértekezletén arról nyilatkozott, hogy a salvadori kormány megoldhatatlan válságba jutott. Duarte elnök sorsa kizárólag az Egyesült Államok döntésétől függ. A növekvő politikai, gazdasági, szociális és katonai problémák miatt Washington előbb vagy utóbb meg akar majd szabadulni Duartetól - mondotta Zamora.
