Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-07 / 5. szám, szerda

DJ SZÚ 3 1987. I. 7. Nem teszik közzé az Irangate-ügy vizsgálati eredményeit (ČSTK) - A hírszerző szolgálatok tevékenységét ellenőrző szenátusi bizottság elutasította Reagan elnök követelését, hogy az iráni titkos fegyverüzlet körüli ügy eddigi kivizs­gálásának eredményeit tegye köz­zé. David Boren demokrata szená­tor, aki átveszi a bizottságban az elnöki tisztséget, újságíróknak el­mondta, korai lenne a 159 oldalas jelentés közzététele, mivel az még nem teljes és hiányoznak belőle azoknak a tanúknak a vallomásai, akiket a bizottság még nem hallgat­hatott ki, vagy akik elutasították a vallomástételt. Az ABC televíziós társaság közöl­te: a Fehér Ház keresi William Ca­sey CIA-igazgató utódját. Caseyt több mint két héttel ezelőtt műtötték meg rákos agydaganata miatt, s még mindig képtelen járni és be­szélni, s így valószínűleg nem tér vissza tisztségébe. A jelöltek között tartják számon Vernon Walterst, az USA állandó ENSZ-képviselójét, Howard Bakert, a szenátusban a republikánusok volt vezetőjét és John-Tower egykori szenátort. Változatlan Washington Nicaraguával szembeni agresszív politikája (ČSTK) - Bayardo Arcé, a San­dinista Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetősége végrehajtó bi­zottságának koordinátor-helyettese a Barricada című managuai lapnak adott nyilatkozatában leszögezte: a Fehér Háznak az a terve, hogy az új költségvetésből további milliókat kíván folyósítani a nicaraguai ellen­forradalmároknak, arról tanúskodik semmi sem változott az amerikai kormány Nicaraguával szembeni agresszív politikáján. A sandinista vezető rámutatott: az ellenforradalmároknak szánt katonai és más támogatás növelése ahhoz vezet, hogy a somozista zsoldosok fokozzák terrorista és diverzáns ak­cióikat a nicaraguai népgazdaság megkárosítására. Az Irangate botrány következté­ben a Reagan-kormány komoly poli­tikai válságba jutott, s ezért nem lehet kizárni, hogy egy közvetlen katonai intervencióra szánja el ma­gát Nicaragua ellen. Erről nem sza­bad megfeledkeznie a nicaraguai népnek egy pillanatra sem, s erősí­tenie kell védelmi képességét - hangsúlyozta végezetül Bayardo Arcé. Az iraki elnök javaslata Iránnak (ČSTK) - Szaddam Husszein iraki elnök televíziós beszédében azt javasolta Irán vezető képviselői­nek, hogy mindkét ország csapatait vonják vissza a kijelölt határok mögé és mielőbb hajtsanak végre fogoly­cserét. Békeegyezmény aláírását is javasolta, valamint megállapodást az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról. Az iraki hadsereg főparancsnok­sága közölte, hogy iraki ágyúk to­vábbra is lőtték az ellenfél állásait Baszrától keletre. A front középső szakasza fölött az iraki légelhárítás lelőtt egy pilóta nélküli felderítő re­pülőgépet. Lövöldözésekről érkez­tek jelentések a front déli szakaszá­ról Fao térségében és a majszáni területtől keletre fekvő térségből. Haiti manőver (ČSTK) - Henri Namphy tábornok, haiti elnök öt minisztérium élén változáso­kat hajtott végre és néhány új államtitkárt nevezett ki. A külügyminiszter Herard Abraham ezredes, a korábbi tájékoztatá­si miniszter lett. A további változások áz oktatási, egészségügyi, tájékoztatási és igazságügy-minisztériumot érintik. Megfi­gyelők véleménye megegyezik abban, hogy Namphy tábornok újabb politikai manóverjéról van szó, melynek célja a haiti közvélemény megnyugtatása és a változások látszatának a keltése Iráni repülőgépek iraki katonai tá­maszpontot bombáztak a front déli szakaszán - közölte az ÍRNA iráni hírügynökség. Ugyanezen a helyen iráni egységek támadást hajtottak végre az ellenfél állásai ellen és nagy mennyiségű fegyvert zsákmá­nyoltak. Vanunu éhségsztrájkja (ČSTK) - Mordehai Vanunu, a bebör­tönzött izraeli atomtechnikus éhség- sztrájkba kezdett, hogy így tiltakozzon a börtön vezetősége részéről a reá gyako­rolt lélektani nyomás ellen. A hirt Vanunu fivérének nyilatkozatára hivatkozva teg­nap jelentette be a Haarec című újság. Az elmúlt év őszén Mordehai Vanunu a Sunday Times brit lap hétvégi mellékle­tének beszámolt az izraeli atomfegyverek gyártásának néhány botrányos tényéről. Nemsokkal ezután elrabolták és Izraelbe szállították. Kémkedés és hazaárulás mi­att vádat emeltek ellene. Pere a jövő hónapban kezdődik. A Haarec napilap szerint Vanunu nagyon szigorú ellenőrzés alatt áll és súlyosan büntetik, mivel a múlt hónapban a börtönbe való szállítása so­rán sikerült az újságírók tudomására ad­nia, hogy a Mosszad nevű titkos ügynök­ség rabolta őt el Rómából. Családja elő­ször hétfőn látogathatta meg. Fivérének elmondta, az izraeli atomfegyvergyártás­ról szolgáltatott adatokat nem pénzért adta ki a brit újságnak, hanem erkölcsi indítékból: Izrael atomfegyverkezése nem fér meg lelkiismeretével, s igy akarta hazája közvéleményét figyelmeztetni erre a veszélyes tényre. Az ENSZ-fötitkár körútja a Contadora-o rszágokban (ČSTK) - Javier-Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkár a Contadora-cso- port meghívására január 16-a és 19-e között körutat tesz a közép­amerikai országokban, hogy a hely­színen ismerkedjen meg a térség­ben kialakult helyzettel. Ezt New Yorkban, a világszervezet központ­jában hétfőn közölték. Ugyancsak a hét első napján tar­totta meg idei első ülését New York­ban az el nem kötelezett országok koordinációs bizottsága, amely hangsúlyozta, hogy a közép-ameri­kai konfliktust politikai eszközökkel kell megoldani és biztosítani kell a térség valamennyi nemzetének a békés és biztonságos élethez való jogot. Az orvosmozgalom elvből ellenzi az atomfegyvereket Bemard Lown nyilatkozata (ČSTK) - Bemard Lown, ameri­kai professzor, a nukleáris háború megakadályozásáért küzdő nemzet­közi orvosmozgalom társelnöke nyi­latkozatot adott a Komszomolszka- ja Pravda szovjet ifjúsági napilap­nak. Kijelentette: a Szovjetunió egyoldalú atommoratóriuma re­ményt ébresztett, hogy a másik fél is hasonlóképpen fog eljárni. Az USA azonban mindmáig nem csatlako­zott a moratóriumhoz. Ezért megala­pozott és logikus a Szovjetunió dön­tése, hogy felújítja nukleáris kísérle­teit az Egyesült Államok idei első atomrobbantása után. Az esemé­nyek ilyen kedvezőtlen alakulását az idézte elő, hogy az Egyesült Államok csökönyösen ragaszkodik a „csil­lagháborús“ programhoz. Mára világos, hogy a nukleáris században kizárólag komplex biz­tonság létezhet. Ebből a szempont­ból Reykjavík jelentős előrelépés volt, - hangsúlyozta Lown. Az izlan­di fővárosban mindkét ország ve­zető képviselői nem a nukleáris fegyverek korlátozása, hanem azok teljes felszámolása mellett foglaltak állást, ami nagyon jelen­tős a nemzetközi orvosmozgalom szempontjából, mivel az elvből el­lenzi a nukleáris fegyvereket. Most megvannak az optimizmus reális feltételei de nincs ok a béke elérésére irányuló törekvések gyen­gítésére. A fő probléma - szögezte le végezetül Bemard Lown - az emberek passzivitásának megszün­tetése. Afganisztánban 1987 legyen a nemzeti megbékélés éve (Folytatás az 1. oldalról) ban vagyunk azonban annak, hogy ma nem elegendőek csak a jó elképzelések és konkrét tervek, jó és konkrét tettekre van szükség. Hisszük, hogy vágyaink és terveink teljesülnek, s az új év Afganisztán­ban a nemzeti megbékélés éve lesz - hangsúlyozta az ANDP KB főtitkára. Eduard Sevardnadze válaszbe­szédében megállapította, hogy a Moszkvában megtartott decemberi csúcstalálkozó után valóban törté­nelmi pillanat következett be a szov- jet-afgán kapcsolatokban. Megha­tározó esemény volt Afganisztán számára a párt központi bizottságá­nak rendkívüli ülésszaka is, amely döntött a nemzeti megbékélés po­litikájának megvalósításáról. Ez kulcsfontosságú momentum a sokat szenvedett afgán nép történelmé­ben. A szovjet vezetés és személye­sen az SZKP KB főtitkára üdvözölte azt a bátorságot, amellyel e bölcs politikai döntést meghozták. Azért utazott ide delegációnk - mondotta a szovjet külügyminiszter hogy tolmácsoljuk önöknek a Szovjetunió őszinte kívánságát, miszerint sok­oldalúan hozzájárul a nemzeti megbékélésre törekvő irányvonal gyakorlati megvalósításához. Ne­mes és előrelátó a gesztus, hogy tűzszünetet javasolnak és mi remél­jük, hogy ezt Afganisztánban vala­mennyi szembenálló erő támogatni fogja. A világon aligha van valaki, aki nálunk jobban kívánná az afganisz­táni nemzeti megbékélés sikerét, mivel ez a siker békét jelentene az országnak, amely szomszédos ve­lünk, így tehát békét jelentene szá­munkra is minden szovjet katona hazatérése, akikre családjaik már türelmetlenül várnak. Amikor az ellenség felgyújtja a szomszéd házát és az segítséget kér, akkor az ember azonnal eleget tesz ennek a kérelemnek. Annakide­jén így reagált a Szovjetunió is az afgán kormány kérésére. Most, ami­kor a barátok már megtalálják saját erőből a tűz eloltásának lehetősé­gét, támogatjuk őket ebben a törek­vésükben. Ami minket illet, fokozzuk erőfeszítéseinket a legkülönbözőbb tárgyalásokon - Genfben, Iszlama- badban, New Yorkban, az ENSZ- főtitkár illetékes helyettesét pedig támogatjuk közvetítési erőfeszítése­iben. Az új évet az jellemzi, hogy új gondolatot hoz, amely új reményt szül. Célunk, hogy a nép számára megőrizzük a legnagyobb értéket - a békét. A nemzeti megegyezés és a politikai rendezés nemcsak az afgán nép érdekeinek felel meg. Kétségkívül előnyös szomszédai számára is. Meggyőződésünk, hogy az Afganisztánnal szomszédos or­szágoknak szintén érdeke a béke és a megértés. Arra van szükség, hogy az egykori ellenségek a jószomszédi kapcsolatok mellett döntsenek. Af­ganisztán kezet nyújt szomszéda­inak, s azok bölcsen teszik, ha azt nem utasítják el. A demokratikus Afganisztánnak számos barátja van, s ezek száma évról-évre növekszik, mivel aktív, békeszeretó politikát folytat, az el nem kötelezettek mozgalmának egyik alapító tagja. Elismeréssel hangsúlyozzuk, hogy Afganisztán támogatja programunkat a nemzet­közi biztonság átfogó rendszerének létrehozására, valamennyi nukleáris fegyver felszámolására, az ázsiai biztonsági rendszer létrehozására, s ugyancsak kiállt a történelmi jelen­tőségű delhi nyilatkozat elvei mellett. Mindez lehetőséget nyújtott arra, hogy együttműködjünk a nemzetközi szintéren. Végezetül Eduard Sevardnadze kijelentette: „Ismét szeretném önöket biztosítani arról, hogy a szovjet emberek mindig az af­gán nép oldalán fognak állni. Kí­vánunk nekik békét és boldogsá­got, az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Pártnak, Központi Bizott­ságának és Afganisztán kormá­nyának pedig sok sikert a nemzeti megbékélés politikájának megva­lósításában, hiszen ez a politika békét és boldogságot jelent min­den afgán, de valamennyi szom­szédjuk és barátjuk számára is.“ KAMBODZSA NEMZETI ÜNNEPÉN Kettős feladat - egy cél M ár huzamosabb ideje nem szerepel a lapok címolda­lán, s a nyugati bulvársajtó sem tud „szenzációs“ híreket közölni Kam­bodzsáról. Harci cselekményekről, a phnompenhi kormánnyal szembenálló fegyveres csoportokkal vívott összecsapásokról sem érkez­tek hírek az utóbbi időben. Mindez igazolja, az ország belső élete nor­malizálódik, a konszolidációs folya­mat immár visszafordíthatatlanná vált. S ez a legnagyobb eredmény, amelyre az ország népe büszke le­het, ez az igazi szenzáció, hiszen még (csak) nyolc éve annak, hogy 1979. január 7-én a kambodzsai demokratikus erők a vietnami nép internacionalista segítségével vég­érvényesen megdöntötték a népir­tó Pol Pot-rezsimet (ezt az évfordu­lót összekapcsolják a négy nappal későbbi eseménnyel: január 11-én kiáltották ki a Kambodzsai Népi Köz­társaságot). Valóban mindent újra kellett kez­deni, az ország szinte a nulláról indult nyolc esztendeje. Pol Poték, a „vörös khmerek“ néhány éves rémuralmuk alatt az ország lakossá­gának az egyharmadát, több mint 3 millió embert gyilkoltak le, elsősor­ban az értelmiségieket, tönkretették az ipart, szétzilálták a mezőgazda­ságot stb. Máig élénken élnek az ember emlékezetében, milyen meg- rázóak voltak az elpusztított, kihalt fővárost bemutató első ízben levetí­tett filmkockák. Azóta Phnompenh- ben ismét pezseg az élet, a piaco­kon bő az áruválaszték, az üzemek­ben fokozatosan beindították a ter­melést. A falvakban is tapasztalható a viszonylagos jólét, az embereknek van mit enniük. S ami rendkívül lényeges: a lakosság döntő többsé­ge meggyőződéssel, fenntartások nélkül támogatja a kormányt, a Kambodzsai Népi Forradalmi Pár­tot, amely kezében tartja a politikai hatalmat. N yolcvanöt októberében, a párt V. kongresszusán Heng Samrin főtitkár a kővetkezőképpen határozta meg az ország helyzetét: „Kambodzsa jelenleg a nemzeti de­mokratikus forradalom szakaszában van, amikor megteremtjük a szocia­lista forradalomba való fokozatos át­menet feltételeit. Ehhez a néphata­lom megszilárdításán keresztül ve­zet az út."Tavaly lépett Kambodzsa az első ötéves tervidőszak első évé­be. Kiemelt feladat a mezőgazdaság fejlesztése, az élelmiszertermelés növelése. Jelentős összegeket for­dítanak öntözőberendezések kiépí­tésére, kaucsukültetvények felújítá­sára és létesítésére, s amint a kong­resszuson is elhangzott: a kaucsuk- termelést az egyik legfontosabb ágazattá kell tenni. Lényegesen fej­leszteni kívánják a halászatot, az értékes, ritka fafajták kitermelését, az infrastruktúrát. A további gazda­sági előrelépés egyik feltételének tekintik a szocialista országokkal folytatott együttműködés bővítését, s erősíteni akarják az állami szektort (amellyel párhuzamosan létezik a szövetkezeti, családi és magán- szektor is). A nyolc évvel ezelőtti helyzethez képest valóban gyors fejlődés két­ségkívül annak is köszönhető, hogy a KNFP nem becsülte túl erejét és lehetőségeit, a gazdasági és társa­dalmi feladatok megoldásában, a napi politikában a realitásokból indult ki. Nem elhanyagolható szere­pet juttat a kormány a magánkeres­kedelemnek a lakosság ellátásában, hiszen jelenleg ezt a feladatot az állam még nem tudná teljes mérték­ben ellátni. A mezőgazdasági ter­melés döntő része - a hagyomá­nyok alapján - családi keretek kö­zött folyik (összehasonlításként ér­demes megemlíteni, hogy a lakos­ság számához viszonyítva jóval na­gyobb a megművelhető mezőgaz­dasági földterület, mint például Viet­namban). A pártélet szempontjából fontos­nak tartja a vezetés a lenini munka­stílus fejlesztését, a tagság, a káde­rek felkészültségét. Erősíteni kell a néphatalom intézményrendszerét, az állami és társadalmi élet demok­ráciáját. „Politikánk a növekvő lét­számú munkásosztály és a paraszt­ság szövetségén, a népi értelmiség fokozatos létrehozásán és a többi réteggel való gyakorlati együttműkö­désen alapul; különös tekintettel a buddhista és az iszlám vallásra, valamint a nemzeti kisebbségekre. A társadalmi szervezeteknek is e keretek között kell tevékenykedni­ük...“ - hangzott el a kongresz- szuson. R endkívüli erőfeszítéseket igénylő belső építési tenni­valók, s az ugyancsak bonyolult nemzetközi helyzet megoldása - e látszólag kettős feladat valójá­ban nagyon is összefügg. Kambo­dzsa gazdasági és külpolitikájában is szorosan kötődik az indokínai testvérországokhoz, valamint a töb­bi szocialista országhoz. Az úgynevezett kambodzsai kér­dés politikai rendezésének legfőbb akadályát az ASEAN, Kína és szá­mos nyugati ország is a vietnami önkéntesek jelenlétében látja. Nos, 1983 óta már ötször hajtottak végre részleges vietnami csapatkivonást Kambodzsából, ami egyben azt is jelzi, hogy Phnompenh katonailag képes megvédeni magát. E téren fordulatot a két évvel ezelőtti száraz évszakban indított offenzíva hozott. Akkor az ún. Demokratikus Kam­bodzsa koalíciós kormányának mindhárom fő erejére súlyos csa­pást mértek. Először a koalíció leg­főbb fegyveres erejének számító polpotisták bázisait verték szót, majd Son Sann (volt kormányfő), utána pedig Norodom Szihanuk (herceg, volt államfő) fegyveres cso­portjaira is súlyos vereséget mértek. S bár Pol Pót időközben lemondott fóparancsnoki tisztéről - helyét Khieu Samphan vette át - a polpo- tizmus még él. Ezt azért is kell külön hangsúlyozni, mert a kambodzsai kormány, amely többször kínált bé­kejobbot a vele szembenálló erők­nek, az egyik legfőbb feltételként azt szabta meg, hogy a polpotistákat mindenféle politikai rendezésből ki kell zárni. U gyancsak a belső konszolidá­ció eredményeként jelent­hette ki tavaly augusztusban a há­rom indokínai ország külügyminisz­tere - s ez új elem volt hogy a vietnami önkéntesek évenkénti szakaszos kivonása akkor is folyta­tódik, ha a kambodzsai probléma politikai rendezését nem érik el. A tervek szerint 1990-ig minden viet­nami önkéntes visszatér hazájába. Phnompenhben ugyanakkor am­nesztiát hirdettek azon fegyveresek számára, akik visszatérnek hazájuk­ba és beilleszkednek a békés élet­be. A két év alatt több tízezren éltek ezzel a lehetőséggel. MALINAK ISTVÁN Felvételünk egy phnompenhi gyógyszertárban készült. (Foto: ČSTK-archív)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents