Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-06 / 4. szám, kedd
összevonás után LÁTOGATÁS EGY SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN Gondolkodásra ösztönző kiadvány Könyv az erkölcsről és a világnézetről ' Az érintettek és a közelállók körében idestova két éve állandó beszédtéma Gömör két, korábban teljesen különálló oktatási intézményének, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Közgazdasági Szakközépiskolának és a Šafárikovói Mezőgazdasági Szakközépiskolának az összevonása. Egy korábbi minisztériumi határozat értelmében tavalyelőtt szeptemberben már -közös igazgatás alatt kezdődött a tanév, de még mindkét városban voltak osztályok. Az átmenetinek nevezett egy esztendő után azonban most már csak egyetlen helyszínen, a járási székhelyen folyik a tanítás.- A pedagógiai munka hatékonyabbá tétele indokolta a két iskola egyesítését - mondotta Ferencz Dezső igazgató. - A megfelelő szakosításhoz legalább két-három párhuzamos osztály kell, s ezt az összevonás előtt már egyik iskolában sem lehetett biztosítani. A mezőgazdasági iskola ökonómiai irányzatú volt, tehát a közgazdasági rokon irányzata, így a pedagógusok számára nem jelenthetett különösebb gondot az átállás. A diákok és szülők egy része megértéssel fogadta a döntést. Persze, voltak ellenvélemények, ellenérvek is, hiszen Šafárikovo sokat veszít egy középiskola megszűnésével. A kihelyezett osztályokkal egy ideig biztosítani lehetett volna a status quó-t, a gyakorlatban ennek azonban több komoly akadálya is volt. Elsősorban a harminc kilométernyi távolság, a pedagógusok állandó utazgatása, s még ennél is nagyobb súllyal estek latba a gazdaságossági tényezők. Az elmúlt iskolai évben a kihelyezett osztályok üzemeltetési, fenntartási költségei meghaladták a félmillió koronát. A másik fontos érv a rimaszombati diákotthon férőhelyeinek száma volt, hiszen az üresen maradt szobák miatt az intézmény tavaly jelentős hiánnyal zárta az évet. Az iskola igazgatója ezután elmondta, hogy a lehető legkörültekintőbben jártak el a munkahelyi kérdésekben. A šafárikovói iskola valamennyi pedagógusának állást kínáltak fel, s ezzel csak hárman nem éltek. Nyolc pedagógus most naponta ingázik, s ezt nem tartják a legszerencsésebb megoldásnak, egyesek azonban nem tartanak igényt lakásra. Az iskola igazgatóságának határozata értelmében évente két-három család számára válik lehetővé az átköltözés.- Az iskola teljes átköltözése óta több hónap telt el - folytatta az igazgató -, s úgy tapasztaljuk, hogy a pedagógusok és a diákok már egyaránt alkalmazkodtak az új helyzethez. Iskolánk egyik épületszárnyának átalakításával megoldottuk a tanteremkérdést, s a diákotthonban is megfelelő szálláslehetőséget teremtettünk tanulóink számára. Ennek ellenére a diákotthon lakói között az első hetekben bizonyos feszültséget tapasztaltunk. A szakosító osztály - melyben szép számmal akadnak idősebb növendékek is - diákjainak egy része kifogásolta a rendszabályokat, a kimenő korlátozását a kötelező tanulási órákat, a korai takarodót stb., s korukhoz méltó „bánásmódot" követeltek. Erre azonban - amint arról a diákotthon igazgatójától értesültem - nem kerülhetett sor a diákotthonokra egységesen vonatkozó rendelkezések miatt sem. Ezután egyesek elköltöztek, albérleti szobát kerestek. A középiskolai osztályok diákjai között hasonló feszültség nem volt. A napokban elbeszélgettem a negyedikesekkel, ők jól érzik magukat a diákotthonban.-Tanúsíthatom, ez az igazság, hiszen két tanítási óra közötti szünetben a köpenyes lányoktól és fiúktól nyüzsgő folyosón én is elbeszélgettem néhány diákkal, közöttük az újonnan érkezettekkel is, s szinte egybehangzóan állították, hogy Rimaszombatban összehasonlíthatatlanul jobbak a tanulási és a bentla- kási lehetőségek, mint a másik kisvárosban voltak. Hasonlóképpen vélekedett Kasza István, magyar-orosz szakos tanár is, aki csupán az utazás kulturálat- lanságát kifogásolta, ez viszont már más téma, de véleménye szerint megérne egy újságcikket... Tulajdonképpen nem is csodálkozhatunk a „jövevények“ elégedettségén, hiszen az iskolaépületet mindössze tíz éve adták át rendeltetésének, s rövidesen elkészül újabb épületszárnya is, benne egy nagyméretű tornacsarnokkal és egy fedett uszodával. Galamb Róberttel, az iskola egyik tornatanárával jártunk a helyszínen:- A tornatermet már korábban felavattuk - mondotta érdeklődésemre -, a legkényesebb igényeket is kielégíti. Talán egyetlen apró hibát észleltünk eddig: a tervezők nem gondoltak megfelelő szellőztetésre, nyáron bizony nagy a hőség a „csupa ablak“ teremben. Az új tornatermen kívül - melyet heti néhány órára kölcsönadunk a közeli gimnázium tanulóinak is - még a régit is használjuk, így igazán nem lehet okunk panaszra. A közel 15 millió koronás ráfordítással épült komplexum attraktívabb részének kétségkívül a 25 méteres, nagyon szép uszoda ígérkezik. Az építkezést már tavaly befejezte a Stavoindustria, az idén a gépi berendezéseket és a tisztítóállomást szerelték fel. Már türelmetlenül várjuk az üzemeltetési próbát, hogy aztSn igénybe vehessük a városban nagyon hiányzó uszodát. Érdekelt az is, milyenek a számítástechnika oktatásának a személyitárgyi feltételei. Csank Lajos mérnök elmondotta, hogy mostanáig jórészt csak elméletben és a régi mechanikus számológépek segítségével folyt az oktatás. Évente kétszer ellátogattak Liptovský Hrádokba, ahol az első alkalommal magával a számítógéppel ismerkedtek, s másodszor is csak a legegyszerűbb feladatok megoldásáig jutottak el. Ez bizony nem volt elegendő. A tervek szerint az idén iskolai számítóközpontot létesítenek. Négy képernyő és magnetofon már a helyszínen van, s ugyanennyi PMB 85-ös személyi számítógép érkezését várják. Kollégája, Kisantal József mérnök meghívott egy tanítási órára is, melynek programján a családi pótlék kiszámítása szerepelt Basic nyelven. A tanár, aki az elmúlt hónapokban részt vett egy továbbképző tanfolyamon, szemléltetően, s nagyon érthetően írta fel a táblára a különböző adatokat és az angol nyelvű utasításokat. Persze nemcsak a tanár dolgozott, hanem a legaktívabb tanulók is. Negyedóra elteltével megkérdezte, ki érti a látottakat és hallottakat. Szinte valamennyi kéz egyszerre emelkedett a magasba...- Reméljük, menni fog majd a gyakorlatban is - mondotta röviddel a tanítási óra után. - A gimnázium számítógépekkel való ellátottsága jobb, mint a mi iskolánké, noha hagyományos iroda- és számológépekkel mi lényegesen jobban fel voltunk szerelve. Sajnos azonban nemcsak a mi iskolánk van lemaradva, járásunknak is jelentős a pótolnivalója, hiszen tudomásom szerint egyetlen üzemnek, gazdasági egységnek sem volt lyukkártyás adatfeldolgozója, így most egy lépcsőfok átugrására kényszerülnek. Megtudtuk még a mérnök-tanár- tól, hogy osztályonként heti háromnégy órában foglalkoznak számítás- technika oktatásával, s a későbbiek során a Basicről fokozatosan áttérnek a nehezebb Cotol programozási nyelvre. Az iskolában egyébként az összevonást követően 378-an tanulnak, közülük 259-en magyar tanítási nyelvű osztályokban. Többségükből hamarosan adminisztrátor, könyvelő, gazdasági középkáder lesz, a legjobbak előtt pedig nyitva az út az egyetemre, a főiskolára. HACSI ATTILA Érdekes, változatos és az ünnepi alkalomhoz illő műsorokról gondoskodott az 1986-os év végére a Csehszlovák Rádió magyar adása. Néhányat közülük hadd idézzünk vissza. December 24-én reggel hallhattuk az ismert hazai szerző, Ivanics István Gyere, szedjünk pinpinpárét! című rádiójátékát, mely arról szól, hogy egy gyermekotthonból karácsonyra haza készül két testvér. Végül azonban csak Zoltánnak sikerült hazajutnia, Juditnak nem. A kislány, aki az otthonban maradt, megismerkedik a szerelemmel, melyet egy kiskatona lobbant fel benne. A megható történetnek egész sor eszmei mondanivalója van, s hogy mind ki is domborodott, az a szerzőn és a rendező Lelkes Júlián kívül a szereplőknek is az érdeme. Hiányérzete talán csak abban támadhatott a hallgatónak, hogy az ünnepekre hazalátogató Zoltánról nem tudtuk meg, mi lett vele, végül hogyan érezte magát édesapja és „új anyukája“ körében. Szintén december 24-én hangzott el Kamocsai Imre beszélgetése katonákkal. A kitűnő riporter jól választotta meg beszélgetőpartnereit. Ezzel magyarázható, valamint a riporter magabiztos fellépésével, szakmai tapasztalataival, hogy a beszélgetés mindvégig lekötötte a hallgató figyelmét. A riport fő mondaniA kommunista nevelés kulcsfontosságú kérdései az erkölcsi és a világnézeti nevelés, magyar nyelven azonban viszonylag kevés önálló publikáció látott napvilágot az utóbbi években e problémakörből. Szebe- nyi Péterné: Erkölcs és világnézet a személyiségfejlődésben című könyvét a Tankönyvkiadó adta ki a Korszerű Nevelés című sorozatban Budapesten. A könyv igen fontos elméleti és gyakorlati kérdésekre irányítja a figyelmet. Az első fejezetben a tárgykör történeti jellegű megközelítését tárja elénk a szerző. Először a XX. század első felében élt kiemelkedő magyar pedagógiai gondolkodók (Kármán Mór, Nagy László, Imre Sándor, Fináczy Ernő stb.) erkölcsről és világnézetről vallott felfogását, koncepcióit mutatja be, majd az 1945 utáni pedagógiai szakirodaimat tárgyalja. Nézőpontja kritikus, mivel kimondja, hogy a második világháború után fellépő gondok - az erkölcs és a világnézet egységének időnkénti megingása, egységes erkölcsfilozófia hiánya napjainkig nyúlóan érezteti a hatását a pedagógiai gondolkodás egyes vetületeiben. Újszerúen mutatja be a szerző az erkölcs és a világnézet fogalmát, objektív (társadalmi) és szubjektív (egyéni) oldalát. Hangsúlyozza az erkölcs és a világnézet magatartást szabályozó funkcióját, ez érvényre jut a világnézet szerző általi meghatározásában: ,,A világnézet a természetről, a társadalomról és önmagunkról, a világ egészéről, a világban elfoglalt helyünkről és tevékenységünkről, hovatartozásunkról alkotott tudatos nézetrendszer, mely megismerő funkciókon épülő elkötelezett értékelő és szabályozó szerepkört lát el a tárgyi és szellemi, természeti és társadalmi valóság, valamint saját énünk feltárásában és alakításában, s így gyakorlati viszonnyá válik." (82. o.) A szerző véleménye szerint a személyiségfejlődés szempontjából különösen jelentős az a tény, hogy az erkölcs és a világnézet alakulása az egyénben párhuzamosan, egymással kölcsönhatásban megy végbe. A világnézet és az erkölcsiség formálásával nem csupán a személyiség válik differenciáltabbá, hanem az egész társadalom értékesebb tevékenység- és magatartásformákat produkáló állampolgárokat nyer a világnézeti és erkölcsi nevelés terén kifejtett nevelömunka révén. A következőkben Szebenyiné egy kérdőíves felmérés részadatait valóján kívül (a katonáknak karácsonykor is szolgálniuk kell), közvetve, a hazaszeretetre való nevelést is szolgálta. December 24-én hangzott el az Akik a karácsonyt nem a családjuk körében töltik című adás, melyben Lórincz Katalin előbb egy gyermek- otthon vezetőjével, majd égy vöröskereszt-szervezet elnökével beszélgetett. A nevelőnő már öt éve az otthonban tölti a karácsonyt. A helyesen fogalmazó, gördülékenyen beszélő riportalany elmondta, milyen az otthon fiatal lakóinak karácsonya, hogyan ajándékozzák meg őket szocialista brigádok képviselői. A nevelőnőt hallgatva bizonyára sokan elgondolkodtak azon, vajon minő következményekkel járhat a családok szétesése, a válás, a gyermekek elhagyása; hogy a családot, a szülőket semmi sem pótolhatja. Külön érdeme e riportnak, hogy bár szívbe markoló a témája, nem fulladt érzelgősségbe... A vöröskeresztszervezet másodikként megszólaltatott elnöke arról tájékoztatott, mit tesznek az idős, egyedül élő emberek magányossága elviselésének megkönnyítéséért. Ez a riportalany is szépen és helyesen beszélt. Vendég áll a házhoz címmel hangzott el december 25-én délben Lacza Éva rendkívül igényes műsora, melyben nyilvános felvételen iroelemzi, amelyet több száz általános iskolai, szakközépiskolai és gimnáziumi tanuló körében végeztek. A kérdőív anyagából csupán az utolsó kérdésére adott válaszokat közli a szerző. A kérdés az volt, vajon van-e kapcsolat az erkölcs és a világnézet között, s ha igen, mi a lényege? A tanulói válaszok a következőképpen csoportosíthatók: 1. az erkölcs és a világnézet között függőségi viszony van, tehát vagy az erkölcs határozza meg a világnézetet, vagy a világnézet az erkölcsöt; 2. a két fogalom között másféle kapcsolat van, például van ugyan közöttük kölcsönhatás, de nem egymást determinálják, hanem mindkettőt a társadalom. Az érdeklődő pedagógusolvasó nyilván szívesen olvasott volna a tanulóknak feltett többi kérdésre kapott válaszokról is. Az utolsó fejezet a szerző által szervezett komplex erkölcsi, világnézeti, az oktatás koncepcionális, tartalmi, módszertani, nevelési tapasztalatait foglalja rendszerbe. A többéves kísérletsorozatban, melyet a szerző és munkatársai 9 középiskola III. és IV. osztályaiban végeztek, a tanulók a 3. osztályban heti egy óra etika, a 4. osztályban az első félévben 3, a második félévben pedig 2 óra komplex erkölcsi, világnézeti oktatásban részesültek. A kísérlet hatását vizsgáló felmérés eredményei azt mutatják, hogy mind a tanárok, mind a tanulók helyeslik a bevezetett komplex világnézeti tantárgyblokkot. Hangsúlyoznunk kell, hogy egy elméletileg és kuta- tásmetodikailag egyaránt jól megalapozott, kiterjedt természetes kísérletről van szó, ennek folyamatába és eredményeibe kap betekintést az olvasó. Külön ki kell emelni a nevelésmetodikai rendszert, amelyet a szerző a kísérlet eredményeképpen felvázol, ez ugyanis szinkronban van a kísérletileg oktatott etika-világnézeti nevelés tantárgyblokkal, azonban nemcsak a tantárgy tartalmával, hanem a személyiség világnézeti és erkölcsi fejlesztésének leglényegesebb feladataival is. A mindössze 228 oldalas kiadvány legfőbb érdeme, hogy egy olyan kérdés megoldására tesz alternatív javaslatot, amely rendkívüli fontossága ellenére sem megnyugtatóan tisztázott kérdése a nevelés- tudománynak. Elsősorban a középiskolákban működő pedagógusok, osztályfőnökök munkájához nyújt segítséget, de haszonnal olvashatja mindenki, akit érdekelnek a pedagógia időszerű kérdései, mert gondolkodásra ösztönző, változatos tartalmú könyvről van szó. sz-t dalmi válogatást mutatott be, s költőket is megszólaltatott. Rácz Olivér és Ozsvald Árpád őszinte vallomásai valószínűleg elgondolkoztatták a hallgatót. Ugyanaznap hallgattuk Hykisch Éva és Hritz Júlia 40 perces műsorát Béke-Élet-Zene címmel. Az ünnepi alkalomhoz jól illő műsorban zene és szöveg megfelelően egészítette ki egymást, s az összeállításból kicsengett a béke gondolata. Kiemelkedik a magyar adás ünnepi műsoraiból a december 31-én 11 óra 30 perckor kezdődött Szívesen hallgattuk című adás is, melyben Polák László három egyedül élő idős emberrel beszélgetett. A köny- nyed stílusban vezetett beszélgetésből a munka szeretete, optimizmus sugárzott, de nem nélkülözte a szellemességet, a humort sem. Sőt, ritkán hallható nyelvjárási kiejtésből is ízelítőt kaphattunk. Az idős emberek hajlamosak az eredeti témáktól való „elkalandozásra“. Hogy ez ezúttal nem következett be, az a nagyszerűen kérdező riporter érdeme. A szerencsésen válogatott zenével arányosan kiegészített, tartalmilag gazdag adás az első perctől az utolsóig érdekes volt. Mindent egybevetve, nem bánta meg, aki a magyar adást hallgatta az ünnepek alatt. Fülöp Imre Szilva József tusrajza Az alkalomhoz illő műsorok A Csehszlovák Rádió magyar adásának ünnepi műsorairól ÚJS 6 1987. I
