Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-05 / 3. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1987. I. 5. A litoveli Tesla vállalat az MC 901 típusjelű digitális hanglemezek lejátszására szolgáló lemezjátszóból 1986-ban már ezer darabot szállított piacra. Az új termék AZS 222-es erősítővel kombinálva a tavalyi brnói nemzetközi fogyasztásicikk-vásáron aranyérmet nyert. Az elkövetkező időszakban a Tesla dolgozói csökkentik az említett gyártmány devizaigényességét, azaz növelik a hazai alkatrészek felhasználását. A képen Jarmila Zavadijová a emezjátszó homlokfalát készíti elő a felszereléshez. (Vladislav Galgonek felvétele - CTK) Együtt - de egymásért is! Jó ideje már, az utóbbi években pedig egyre gyakrabban hangoztatja a sajtó, a rádió, a televízió, de mindegyre beszélnek róla pártgyűléseken, tömegszervezeti, főleg szak- szervezeti gyűléseken, termelési értekezleteken és máš fórumokon is, hogy mindenütt törekedni kell a kedvező munkahelyi légkör megteremtésére. Mondanunk sem kell, hogy ennek a becsületes igyekezetnek az alapját természetesen demokratizmusunk elmélyítése, vagyis a pártdemokrácia, a társadalom legkülönfélébb területeire transzponálva pedig a szocialista demokrácia törvényesí- tése képezi. S hasonlóképpen az is magától értetődik, hogy mindez globálisan a jó társadalmi közérzet kialakítását eredményezi. Viszont, sajnos, még régebben tudjuk, tapasztaljuk, hogy a szocialista együttélés írott és íratlan szabályainak általános érvényesülése, valamint a kollektív állásfoglalások - megmozdulások megannyi szép példája ellenére is még mindig elég sok munkahelyen vagy közösségben burjánzik a munka- és az életkedvünket hervasztó kicsinyes ármánykodás, hát mögötti rágalmazás, áskálódás, pletykálkodás - sőt még az áttételesebb és komplexebb „fúrás“ is. Már ha az illetékes munkahelyi vezetők eltűrik. Hogyan is vagyunk ezzel a problematikával? Mindenki másképp reagál rá, másképp birkózik meg vele, ereszti át idegrendszerén. A kommunisták számára például általában világosak és egyértelműek az ilyen természetű kérdések. Elsősorban bizonyára azért, mert többnyire kialakult világnézetük, szilárd politikai meggyőződésük és fejlett erkölcsi érzékük van, másrészt pedig magatartásukat sarkalatosan a pártalapszabályzat határozza meg, s a pártéletben olyan állandó tudat- és érzelemformáló hatások érik, amelyek képessé teszik őket a pártdemokrácia, abból következően pedig a példaadó elvtársi és munkatársi viszonyok kialakítására, az emberség mindennapi gyakorlására - s ugyanúgy bármilyen ezekkel ellentétes jelenség nyílt, tárgyilagos, elvszerű és közhasznú bírálatára, sőt hatástalanítására is. Ezek után bármelyik pártonkivüli vélhetné, hogy könnyű lehet a kommunistáknak, hiszen a szervezettségük, a politikai fejlettségük - nem kevésbé a demokratizmusban való jártasságuk -, valamint a pártfegyelem már egy bizonyos mértékben szinte eleve védetté teszi őket az antidemokratikus megnyilvánulások vagy a fentebb jelzett visszás jelenségek ártalmai ellen. Tényleg, kihez vagy mihez folyamodjanak a pártonkivüliek, akik esetleg úgy érzik, vagy érezhetik joggal, hogy az őket ért rágalmakkal, intrikákkal vagy valósáqos sérelmekkel egyedül állnak, nincs lehetőségük elhárításukra vagy kivédésükre - egyáltalán: nincs támaszuk. De van! Mindenekelőtt, ha követik a kommunisták öntudatos magatartását, példamutatását, s igénylik segítségüket. Sőt vannak fórumaik is. Legfőképpen a szakszervezeti gyűlések, a termelési értekezletek, a szocialista munkabrigádok értekezletei, a nem termelő szférában a különféle munkaértekezletek vagy közéleti összejövetelek, hogy csak a főbbeket említsük. Nincs - nem lehet! - egészséges közgondolkodás alapján működő szen-'ezett kollektíva, amely nem tenne igazságot, nem védelmezné és nem rehabilitál-' ná az igaztalanul megbántott tagját. S ha a becsülete vagy a jó hire ilyenképpen sem állna helyre, a sértettnek mindig joga van munkavezetőihez fordulni - a fokozatokat nem kikerülve - egészen az üzem, a vállalat vagy az intézmény igazgatójáig, súlyosabb esetekben az illetékes pártbizottságig s annak elnökéig. Az említett fórumok persze azért nem lehetnek személyes civakodások, afféle „tyúkperek“ színterei, de fentebb jelzett s hasonló konfliktusok igazságos és emberséges feloldá- sa-megszüntetése lehetőségeinek fórumai mindenképp. Azt bizonyára már említenünk sem kell, hogy kinek-kinek magának is törekednie kell a jó munkatársi kapcsolatok - de nem klikkek! - kialakítására, emberséges magatartásra. Azonkívül egészséges kollektíváknak és tisztességes munkatársaknak bármikor, tehát akkor is lehetőségük nyílik becsületes szókimondással segíteni az ilyen ügyekben, ha külön nem is tűzik azokat napirendre. Gazdasági és szociális fejlődésünk meggyorsításának a XVII. párt- kongresszuson meghirdetett és elfogadott programja nem kisebb célt tűzött mindnyájunk elé, mint sikeresen megvalósítani a 8. ötéves tervidőszakban, sőt igazából egészen az ezredfordulóig előttünk álló nagyszabású és mindenki elkötelezettségét, becsületes részvételét igénylő feladatok tömegét. S ez egy halmazaiban az eddigieknél is nagyobb terv- és munkafegyelmet, vezetők és beosztottak hatékonyabb együttműködését, tehát nem csupán elvileg elfogadott, hanem - és főleg - a valóságos tényekben kifejezésre jutó közösségi magatartást követeli meg. Kölcsönösen meg kell becsülniük egymást, egymás munkáját, már csak azért is, hogy ne kelljen továbbra is hánytorgatni sok vezető dolgozónak a beosztottjai iránt megnyilvánuló közönyét, a közvetlen irányítás hiányát vagy éppen, bürokratikus vezetési módszereit. A most zajló évzáró pártgyűlések is a legjobb feltételeket teremtik, teremthetik meg a demokratizmusunk elmélyítéséhez. MIKUS SÁNDOR Alkotó nyugdíjas Galgóczi Tibor nagykaposi (Veľké Kapušany) nyugdíjas közel harminc éve foglalkozik szarufaragással. 1956-ban néhány dísztárggyal országos kiállításon vett részt. Az ide elküldött alkotásait a martini múzeum vásárolta meg. A mintákat, a szarufaragás technikáját Lengyel János szirénfalvi (Ptrukša) pásztortól tanulta. 1965-ben már kisebb- nagyobb megrendeléseket kapott, mígnem 1985-ben a Szlovák Nép- művészeti Központ részére szaru- gyűrűket, karpereceket, nyakékeket kezdett gyártani, de készített sótartót és vadászkürtöt is. A díszítésben a növényi eredetű motívumok dominálnak. Galgóczi Tibor munkája nyers- anyaggyűjtéssel kezdődik. Hetente körülbelül negyven darab szarvat juttatnak el hozzá a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec), illetve a terebe- si (Trebišov) mezőgazdasági üzemek. Egy-egy tárgy elkészítésének ideje változó: a gyúrúkészítés kettő, öt órát vesz igénybe. A gyűrű lehet esztergályozott vagy faragott. A kar- pereckészítés tíz órás munka. Egy- egy darabot tizennyolcszor kell kéí- be vennie, amíg az megkapja végleges formáját. Az első művelet a szaru kifőzése, majd az anyag osztályozása, a formavágás és a tisztítás következik. Másodszori kifózés után a feszítő- hengeren két hétig szárad a már megtisztított, méretre vágott anyag, csak azután következhet az eszter- gályozás és csiszolás. A bírálóbizottság által elfogadott minták, melyek az egykori ungvidéki pásztorok virágmotívumait idézik, először ceruzával kerülnek rá a szarura, utána következik a vésés és a karcolás, majd a dísztárgyakat zsírban oldott korommal vonja be. Ezt a műveletet is az ungvidéki pásztoroktól tanulta. A festés és a fényesítés az utolsó művelet. Egy-egy szaruból csupán egy gyűrű és egy karperec készülhet. A népművészeti motívumokat felhasználó dísztárgyak készítésén kívül Galgóczi Tibor a Nagykaposi Egységes Földműves-szövetkezet, illetve a falusi sportegyesület krónikáját is vezeti, valamint gyűjti, elemzi az ungvidéki pásztormotívumokat. Galgóczi Tibor alkotóvágya jó példa rá, hogy a nyugdíjas kort hasznos munkával lehet gazdagabbá, szebbé, élvezetesebbé tenni. Dr. VARGA LÁSZLÓ Napjainkban főleg a fejlett ipari államokban mind gyakrabban és nyomatékosabban esik szó a környezet védelméről. Ezzel összefüggésben arról beszélnek, hogy az ei iberiségnek civilizációs adót kell fizetnie a tudományos-műszaki haladásért. Erre vonatkozóan hadd említsünk meg néhány szemléltető hatatlan károkat okoz. Ezen túlmenően népgazdaságunk lehetőségeinek megfelelően nagyobb beruházási eszközöket fordítottunk a károk kiküszöbölésére és - egyelőre még ki nem elégítő mértékben - megelőzésükre. A környezetvédelmi problémák hatékonyabb megoldását népgazA környezetvédelem időszerű kérdései adatot. így például hazánkban a szocializmus építése időszakában az ipari termelés nagyjából a tizenháromszorosára emelkedett, s jelenleg nem egészen egy hónap leforgása alatt hozzávetőleg annyit termelünk, mint 1948-ban. Ez az óriási termelési fellendülés magától értetődően megkívánja a tüzelőanyag, az energia és a nyersanyag fogyasztásának megtöbbszöröződését, mégpedig a hazai ásványi kincsek lehető legnagyobb mérvű kiaknázása alapján. Természetes, hogy ez a dinamikus gazdasági fejlődés az ipari Európa szívében, viszonylag kis területű és sűrűn lakott országban, törvényszerűen megnyilvánul a környezeti viszonyok, a levegő, a víz tisztaságának fokozatos romlásában, a táj, az erdő és általában a természet helyzetének kedvezőtlen alakulásában. Míg a szocialista építés első éveiben a felmerült problémákat a gazdasági fejlődés „törvényszerű“ velejárójának tekintették, ez az értelmezés főként a hetvenes évek elejétől fokozatosan megváltozott. Az ökológiai problémákban mindinkább társadalmi problémákat kezdtünk látni. Országunkban ezek a problémák legnagyobb mértékben legértékesebb természeti kincseink, a föld, az erdő, a víz és a levegő viszonylatában merülnek fel. A legszembetűnőbb és legnagyobb károkat nálunk az erdők szenvedték el, amelyeknek helyet- tesíthetetlen a környezetóvó szerepük és nagy a jelentőségük egész életközegünk szempontjából. Már hosszabb ideje a víz tisztaságát illetően is kedvezőtlen jelenségekkel találkozhatunk. Az utóbbi években szennyezettségük legalább tíz százalékkal növekedett. Mind több nagyobb vízszennyeződés is előfordul. Mindennek következtében kiterjedt területeken és hosszabb távon vízhiány lép fel. Ebben a vonatkozásban a kedvezőtlen helyzet kihat a termőföldre is. Képtelen lekötni a tápanyagokat, a vizet, megőrizni legmegfelelőbb összetételét és megóvni a biológiai folyamatokat. Az ilyen jelenségek, továbbá a vegyszerek meggondolatlan és szakszerűtlen alkalmazása következtében az utóbbi években csökkent a mezőgazdasági földterület termőképessége. Nagy károkat idéz elő a levegő szennyezettsége is, elsősorban gáznemű anyagokkal - kéndioxiddal és széndioxiddal valamint szilárd halmazállapotú anyagokkal, például porral és pernyével. A levegő szeny- nyezettségét nem csekély mértékben fokozza a motorizmus is. A környezet védelme és alakítása jelenlegi helyzetének elemzése egyértelműen megerősíti, hogy nagymértékben meggyengült a természet önszabályozó mechanizmusa. S az adott helyzetben, amikor a természet már képtelen önerejéből ellensúlyozni a környezetre ható negatív befolyást és megőrizni az ökológiai egyensúlyi helyzetet, az ebből adódó problémákat a társadalomnak kell megoldania. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy a hetvenes évektől rendszeresen szilárdítottuk a környezetvédelem tudományos-kutatási bázisát. O'yan területi és tervezési akciókat bontakoztattunk ki, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a kutatással együttműködésben tudományos alapokon kidolgozzák a termelőerők ésszerű telepítésének, valamint a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően a területi egységek fejlesztésének módozatait. Ezeknek a szempontoknak szem elől tévesztése ugyanis nagy és gyakran pótoldaságunk extenzív tendenciái gátolták. A tüzelőanyag, az energia és a nyersanyagok túl nagy fogyasztása ugyanis fokozta környezetünk szennyezettségét. Ezzel egyidejűleg pedig elvont olyan beruházási és egyéb eszközöket, amelyek éppen a környezet állapotának javulását szolgálhatták volna. Az elmúlt időszak tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a környezetvédelmet további gazdasági-szociális fejlődésünk alapvető céljai egyikének, illetve az életszínvonal szerves részének kell tekintenünk. Ezért a környezetvédelem kell hogy szerves részévé váljon hazánk szociális és gazdasági fejlesztése prognózisainak és hosszú távú kilátásainak. Az ezzel kapcsolatos akciók anyag-, pénz- és kapacitásellátottságát konkrét módon kell rögzíteni a népgazdasági tervekben. A 8. ötéves terv feladatai a figyel- rret összpontosítják az olyan időszerű intézkedésekre, amelyek elsősorban a levegő és a víz szennyeződése megakadályozásával, a termőtalaj és az erdők biológiai funkciójának megőrzésével függnek össze. Ez a törekvés konkrét módon kifejezésre jut az A 12-es állami célprogram kidolgozásában és megvalósításában. Alapvető célja a víztisztító műveknek, a pernyét és az egyéb káros anyagot kiszűrő berendezéseknek építése, a hulladék- mentes és a hulladékszegény technológiák, illetve az olyan berendezések fejlesztése, amelyek gazdaságosan felszámolják vagy hasznosítják a hulladékanyagot. Ezzel egyidejűleg szerepel benne a mezőgazdasági termelés védelmének, s a körenyezetvédelemmel összefüggésben az ipar, az energetika, valamint a közlekedés korszerűsítésének fontos kérdése is. A 8. ötéves tervidőszakra kitűzött célok második alapvető fontosságú komplexuma a környezetvédelmi beruházások állami programja. Ez a program központilag konkrétan megjelöli a legfontosabb beruházásokat, s az e célra szánt eszközök felhasználását úgy szabályozza, hogy elérjük ennek a fejlődési szakasznak meghatározott céljait, és így megteremtsük a további időszak előrelépésének előfeltételeit. Különleges figyelmet szentelünk annak, hogy előnyben részesítjük a környezet megóvását célzó akciókat azokon a területeken, ahol magas fokú az iparnak, a bányaiparnak, az energetikának és a népességnek koncentráltsága, ami főleg Prágára és a Cseh Érchegység medencéjére vonatkozik. A szociális és a gazdasági fejlődés környezetvédelmi követelményeinek tiszteletben tartása szorosan kötődik a sokoldalú és átfogó tudományos-műszaki haladáshoz, amely a társadalmi célok elérésének új és rendkívül hatékony lehetőségeit teremti meg. A tudomány és a technika fejlődése alapján feltételezhető a természeti erőforrások széles körű, hatékony és ökológiai szempontból nem káros kiaknázása, a termelési eljárások biologizálása és a hulladék nagyobb hányadának felhasználása másodlagos nyers- ai yagként, valamint energetikai erőforrásként. A levegő szennyezettségének csökkentésében nem kis szerepük van az atom- és a vízerőműveknek. Az ökológiai kérdések megoldása szorosan összefügg a gazdasági fejlesztés meggyorsításának stratégiai irányvonalával, amely az erőforrások intenzív kihasználására, s ezzel összefüggésben gazdaságunk szerkezeti átépítésére épül. Dr. RICHARD RAPANT, kandidátus
