Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-31 / 25. szám, szombat
Az átalakítás már realitás |\/líl~iail Gorbacsov zárszava az SZKP KB ülésén (ČSTK) - A TASZSZ hírügynökség kiadta Mihail Gorbacsov zárszavát, amely az SZKP KB ülésén január 28-án hangzott el. Elvtársak! Ülésünk végéhez közeledik, s befejeződik a legfőbb napirendi pont megvitatása. A tanácskozás légköre és a kialakult vita feljogosít annak megállapítására, hogy itt minden kérdésben nézet- azonosság uralkodott. Ez az egység nem formális, ennek az egységnek az alapja annak megértése, hogy a központi bizottság felelős az áprilisi plénumon és az SZKP XXVII. kongresszusán kidolgozott stratégiai irányvonal sikeres megvalósításáért. Most, amikor befejeztük a vitát és jóvá kell hagynunk a határozatot, természetes, hogy feltesszük a kérdést: plénumunk vajon teljesítette-e a kommunisták, a szovjet emberek elvárásait. Hogyan lehetne válaszolni? A legszigorúbb kritériumok szerint ülésünk kiemelkedő politikai esemény, mind az SZKP életében, mind a szovjet társadalom életében. Úgy véljük, joggal mondhatjuk el, a plénum jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a párt, az ország, az egész társadalom előrelépjen az átalakítás útján. A plénum jelentősége azonban teljes mértékben csak egy elengedhetetlen feltétel mellett mutatkozhat meg: ha mindazt, amiben itt megállapodtunk, következetesen megvalósítja az SZKP KB Politikai Bizottsága, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, a járási, területi, városi, kerületi és körzeti pártbizottságok, az ország valamennyi pártszervezete. Ezért úgy fogalmaznék, hogy a plénum eleget tesz a várakozásoknak, ha így fogunk a jövőben cselekedni. Ez az ülés létrehozta az alapvető feltételeket ahhoz, hogy továbbra is következetesen haladjunk a történelmi fejlődés jelenlegi szakaszából eredő feladatoknak megfelelő káderpolitika tökéletesítésének, a gyorsítás, az átalakítás útján. A széles körű vita, amelyben a 77 jelentkező közül 34-en vettek részt, egyedülálló lehetőséget teremtett ahhoz, hogy még egyszer különböző szintről és különböző irányokból elemezzük a párt és az állam tevékenységét az átalakítás területén, hogy ismét értékeljük magának az átalakításnak a folyamatát, s úgymond első kézből jövő értékeléseket hallgassunk meg. Számunkra rendkívül fontos - s úgy vélem, jogunk van ezt kimondani - mindenekelőtt az: a plénum leszögezte, hogy a párt és a társadalom valamennyi egészséges ereje az átalakítás mellett van. És ha ez így van, más út nem létezhet. És ezzel be kell fejezni a vitát arról, hogy az átalakítás elen- gedhetetlen-e, vagy sem. Teljes mértékben egyetértek D. Motornij elvtárssal, aki hangoztatta, hogy az átalakítás már nem csupán gondolat, hanem realitás. Igen, az átalakítás már realitássá vált. Ma, világosabban és mélyebben értjük, hogy az ország belső fejlődése, a külső feltételek és a nemzetközi helyzet szempontjából egyaránt biztosítanunk kell az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítását. A gyorsítás azonban nem mehet végbe a társadalom megújulása nélkül, s ugyancsak a társadalom megújulása nélkül nem valósul meg az élet valamennyi szférájának az átalakítása sem. A régi hozzáállással nem oldhatók meg az új feladatok, még kevésbé a ma felmerülő történelmi jelentőségű feladatok. Az átalakítás nem séta a kitaposott ösvényen, az átalakítás hegymászás, s gyakran járatlan utakon kell járnunk. Amint azt a központi bizottság ülése ismét megmutatta, társadalmunkban számos probléma halmozódott föl. Hatalmas alkotó erőfeszítésekre és hosszú, áldozatos harcra lesz szükség ahhoz, hogy az átalakítás nagy műve beteljesüljön, ahogy azt népünk elvárja, ahogy azt a kor igényli, amelyben élünk. Az útnak csak a kezdetén vagyunk. Ezt a KB ülésén világosan meg kell mondani, mert ha megértjük, hol tartunk, megérjük azt is, mit kell tennünk és hogyan kell eljárnunk. Ha valaki eldöntötte magában, hogy már az átalakítás követelményeivel összhangban megváltozott, akkor azt emlékeztetni kell arra, hogy az átalakítást még csak megkezdtük. A fő tennivalók még előttünk állnak. Ez a központi bizottság ülésének úgyszintén fontos következtetése. Az átalakítás további menetének értékelése során nem szabad szélsőségekbe esnünk. Az egyetlen szilárd alapon, a realitások talaján kell állnunk. Sikereink túlértékelése káros következményekkel járna. A másik oldalon azonban úgyszintén szeretném hangsúlyozni, hogy nem hagyhatjuk észrevétlenül még a legkisebb haladást sem az átalakítás végrehajtása során. Ez nem kevésbé káros lenne. Ez legalábbis a következő ok miatt megengedhetetlen. Egyelőre mindent azzal kezdünk, hogy politikai irányvonalunkat konkrét hozzáállással biztosítjuk és kitűzzük az előttünk álló célokhoz vezető utakat. Egyelőre csak mozgásba lendítjük az átalakítás mechanizmusát és eszközeit, az első lépéseket tesszük afelé, hogy működni kezdjenek és meghozzák az eredményeket. Amikor az 1986-os év eredményeit értékeltük, már láttuk, hogy előrelépés történt. Honnan ered ez az előrelépés? Ez annak a támogatásnak a közvetlen eredménye, amelyben népünk részesíti az átalakítás és a gyorsítás politikáját. Vajon szemet hunyhatunk-e és azt gondolhatjuk - semmi sem történt és semmi sem történik? Nem az a forradalmár, aki forradalmi frázisokat hangoztat, hanem az, aki képes kitűzni a távlatokat, a népet és a pártot hosszú távú és áldozatos harcra tudja ösztönözni, s eközben képes nagyra értékelni minden egyes előrelépést, s további határozottabb, előrehaladást szolgáló támpontként kihasználni azt. A központi bizottság ülésén ma a párt nevében köszönetünket kell kifejeznünk népünknek azért, hogy megértette és megérezte, nehéz harcba hívjuk, ám ez a harc olyan változásokért és olyan célokért folyik, amelyek az egész társadalomnak, minden családnak és minden egyes embernek kiváló sikereket hoznak. A szovjet emberek hittek nekünk és támogatták a pártot. Ezért oly jelentősek számunkra azok a pozitív változások, amelyeket 1986-ban értünk el. Jelentősek azért, mert megmutatkozott bennük, milyen nagy mértékben támogatja népünk a párt politikájába gyorsítás irányvonalát. Szeretném felhívni a figyelmet a plénumon felmerülő további momentumokra. Úgy vélem, hogy a politikai bizottság beszámolója a legfontosabb elemként jogosan volt hangsúlyozta a szovjet társadalom demokratizálásának elmélyítését. Ez, elvtársak, olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az átalakításba bekapcsoljuk a döntő erőt - a népet. Ha ezt nem tesszük meg, nem teljesítjük a gyorsítás feladatait, nem biztosítjuk az átalakítást, az átalakításból egyszerűen semmi sem lesz. A másik oldalon azzal, hogy fejlesszük a szocialista demokráciát és megmutatjuk a benne rejlő erőt, egyben megbízhatóan garantáljuk, hogy a múlt hibái nem ismétlődnek meg. Ám, nem csak erről van szó. A demokráciára szükségünk van, akár a levegőre. Ha ezt nem értjük meg, de ha meg is értjük, de nem hozunk reális intézkedéseket a demokrácia bővítésére, arra, hogy a dolgozók széles körben kapcsolódjanak be az átalakítás folyamatába, akkor politikánk elakad, az átalakítás elveszti lendületét. Akárcsak a politikai bizottság többi tagja, akikkel a szünetekben folytattunk véleménycserét az ülés lefolyásáról, én is nagyon elégedett vagyok azzal, hogy az SZKP tevékenységének ez a jelenlegi legfontosabb iránya teljes támogatásra talált a plénumon. A kommunista párt szilárdan kitart amellett, hogy a nép mindenről tudjon. A problémák nyilvános megvitatása, a kritika és az önkritika, a tömegek részéről megnyilvánuló ellenőrzés - mindez a szovjet társadalom egészséges fejlődésének garanciája. Ha erre szüksége van a népnek, az azt jelenti, hogy mindenki számára elengedhetetlen. Ez annál is fontosabb, mivel az SZKP kormányzó párt. És ennek a pártnak érdeke a problémák nyilvános megvitatása, a kritika és az önkritika, mivel ezek az SZKP normális tevékenységének reális és megbízható formái. Éppen ezek az eszközök képesek megvédeni a pártot attól, hogy hibázzon a politikában. E hibák ára mindannyiunk számára ismert. A mai ülésen mindnyájan egyetlen következtetésre jutottunk - szükségünk van a dolgok nyilvános megvitatására és szükségünk van a kritikára és önkritikára mint a szocialista demokrácia hatékony formáira. Államunkban - a munkások és parasztok államában - a népnek jogában áll tudni mindenről, mivel ez az ő állama. Mindenről tudnia kell és mindent öntudatosan kell értékelnie. Ezt, mint tudják, Lenin mondta. A népnek az egész igazságra szüksége van. Ezzel összefüggésben szeretnék emlékeztetni Lenin egyik gondolatára, amelyet az Iszkra szerkesztőségének küldött levelében fogalmazott meg. „Valóban elérkezett az ideje annak, hogy határozottan szakítsunk a szektás klikkek hagyományával, s a pártban, amely a tömegekre támaszkodik, tűzzük ki a határozott jelszót: Több világosságot, a párt tudjon mindenről." Több világosságra van szükségünk, mint bármikor korábban, hogy a párt és a nép tudjon mindenről, hogy ne legyenek nálunk sötét sarkak, ahol megint lerakodhatna a penész, mindaz, amely ellen határozott harcot indítottunk. E harc befejezésétől még messze vagyunk. Ezért - több világosságot! Vajon egy ilyen erős párttal, a szocializmus eszméi és hazája iránt odaadó hazafias néppel nem tudjuk megoldani a helyzetet, ha valaki önző és társadalomellenes célokra, a mi befeketítésünkre akarja kihasználni a problémák nyilvános megvitatását és a demokratizálási folyamatot? Szeretném megosztani önökkel azt az ismeretet, amelynek birtokába utazásaim elemzése során jutottam. Korábban gyakran kerültek előtérbe azok a demagógok, akik „bátorságukat“ demonstrálták. Lényegében a következő demagógiáról volt szó: Hová is tekint a vezetés, főleg Moszkvában? Most azonban más a helyzet. Ezt a találkozók tucatjai alapján állíthatom. Most közvetlen párbeszéd zajlik a legváratlanabb közönséggel és a legváratlanabb helyeken, s ahogy mondani szokás, a legkevésbé felkészült hallgatók soraiból érett, komoly emberek kezdeményezóen tesznek fel kérdéseket, érdeklődnek az iránt, ami számukra nem világos, s azt igyekeznek tisztázni, hogyan lesz megoldva ez vagy az a kérdés. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség számára épp a problémák nyilvános megvitatásának, a demokráciának a légköre tette lehetővé, hogy felemeljék fejüket. Ha feláll egy demagóg, ők maguk ültetik le. Számos esetben személyesen tapasztaltam ezt. Az emberek mindig megértenek minden kérdést. A nyilvános tájékoztatás és tájékozottság, a kritika és az önkritika számunkra elengedhetetlenné vált. Ezek a szocialista életmód rendkívül fontos vonásai és ha valaki azt hiszi, hogy csak azért van szükségünk rájuk, hogy a múlt hibáit bíráljuk, az nagyon is téved. A legfontosabb az, hogy a nyilvános tájékoztatásra, a kritikára és az önkritikára, a demokráciára előrelépésünk szempontjából, a hatalmas feladatok megoldásához van .szükségünk. A nép aktív részvétele nélkül ezeket a feladatokat nem teljesítjük. Ha valakinek úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben nem könnyű dolgozni, szeretnék emlékeztetni rá, hogy már hat hónappal ezelőtt azt tanácsoltam: igyekezzenek megtanulni a bővülő demokrácia feltételei között dolgozni. Tanuljuk mindnyájan! A sajtónak támogatnia kell a nyilvános tájékozottságot és népünk tájékoztatását. Ezt azonban felelősségteljesen kell tennie. A sajtónak nem szabad törekednie a szenzációkra, „pikáns tények“ keresésére. Arra van szükségünk, hogy a sajtó az átalakítás aktív résztvevője legyen! A munkának vállalkozó szellemet kell kölcsönözni. Helyesen hallottunk itt az elvtársak részéről olyan megjegyzéseket és véleményeket, miszerint szavakban már sok minden hangzott el. Érvényes ez mindenkire, a sajtóra is. Számunkra ma rendkívül fontos látni mindazt, ami pozitív és konstruktív, arra törekednie, hogy mindez az egész párt és az egész nép tulajdonává váljon, s kihasználni az átalakítás feltételei között az új hozzáállások hajtásait. Itt úgyszintén nyilvános tájékoztatásra és mindannak a propagálására van szükség, ami haladó. Az SZKP KB januári ülésével az átalakítás során végzett munkánk új szakaszába lépünk, bár nem szeretném, ha azzal vádolnának, hogy ismét valamilyen szakaszt találtunk ki. A következőképp szeretném megmagyarázni ezt a gondolatot: A helyzetet elemeztük, a politikai irányvonalat kidolgoztuk, a megvalósításához vezető alapvető döntéseket jóváhagytuk. Most tettekre, csakis tettekre van szükség. Politikánkat, az átalakítást az emberek egyre szigorúbban aszerint fogják megítélni, milyen kézzelfogható eredményeket hoz munka- és élet- feltételeik gyakorlati javításában: mennyire lett pontosabb a termelés szervezése, mennyivel igazságosabb a munka javadalmazása, hogyan gyorsult meg a lakásépítés, hogyan javult a kereskedelem és a szolgáltatások, a városi közlekedés, a rendelőintézetek és kórházak munkája, mennyivel tisztább és üdébb a légkör a pártszervezetben és a dolgozókollektívában. Egyszóval, nekünk, kommunistáknak a mindannapi élet sokezernyi apróságával kell bizonyítanunk politikánk helyességét és az átalakítás életképességét. Ez rendkívül magas követelményeket támaszt a káderekkel szemben és a kádereket a gyakorlati eredmények elérésére orientálja. Ezért olyan fontos ma fokozni az erőfeszítéseket, s intenzívebben dolgozni, ahogy arról a beszámolóban is szó volt. Külön szeretnék rámutatni azoknak a feladatoknak a jelentőségére, amelyeket a jubileumi 1987-es esztendőben oldunk meg. Ezek a feladatok terjedelmüket és a távlatokat tekintve hatalmasak. Rendkívül fontosak az új gazdálkodási módszerek elsajátítása szempontjából. Az átalakítás, elvtársak, nagy iskola. Bonyolult feladatokat támaszt elénk. És nekünk ezt az iskolát jól el kell végeznünk. Szeretném még egyszer megismételni: cselekedni, cselekedni és még egyszer cselekedni kell. Aktívan, bátran, alkotó módon! Ez ebben a pillanatban a legfőbb feladat. Ezt mindenkinek tudatosítania kell - minden pártszervezetnek, minden pártbizottságnak, minden vezetőnek, minden kommunistának. Az SZKP Központi Bizottsága nevében szeretném felhívni a párttagság, valamennyi szovjet ember figyelmét arra: az átalakítás, a társadalom forradalmi megújítása, az ország sorsa a nép kezében van. És ez a sors olyan lesz, ahogyan azt közösen alakítani fogjuk. Az átalakítás minden becsületes ember, minden hazafi számára a harc arcvonalát jelenti. Mindenki számára van elég munka és az út előre hosszú. Szilárd elhatározásunk, hogy megvalósítjuk a XXVII. kongresszus irányvonalát. A szovjet társadalom minőségileg új állapotának elérésére fogunk törekedni. Meggyőződésünk, hogy az átalakítás visszafordíthatatlan. Az SZKP KB tagjai állást foglaltak emellett, hogy rendezzük meg az össz-szövetségi pártkonferenciát. Egy ilyen konferencia a párt számára rendkívül fontos politikai ese-' mény. Azt hiszem, hogy azok is, akik a vitában nem szólaltak fel, egyetértenek ezzel a javaslattal, amelyet a politikai bizottság terjesztett a plénum elé. Elvtársak, a történelem során számos olyan konferencia zajlott le, amelyek az adott sorsfordító szakaszban segítettek megtalálni a kitűzött célok eléréséhez vezető új utakat és eszközöket, és olyan problémákat oldottak meg, amelyek mesz- sze meghaladják a taktikai kereteket. Ügy véljük, hasznos lenne, ha a politikai bizottság a KB egyik legközelebbi ülésére elkészítené e konferencia időpontjának és megrendezése módjának javaslatát. Úgy véljük, a pártkonferencia helyes ösztönzést ad az évzáró taggyűléseknek, a párt munkájának és minden pártszervezetnek az átalakítás során. Röviden ezek azok a gondolatok, amelyeket a központi bizottság ülésének vitazárójában szerettem volna elmondani. Szeretném megköszönni mindnyájuknak a plénum munkájában való aktív részvételt és további munkájukban valamennyi résztvevőnek sok sikert kívánok. a központi bizottság ülése továbbfejlesztette és elmélyítette a XXVII. pártkongresszuson kidolgozott gyorsítási stratégiát. A Szovjetunióban elsősorban az átalakítás, a szocialista demokrácia további kiszélesítésének és elmélyítésének, a társadalmi kapcsolatok demokratizálásának és az önigazgatás fejlesztésének a programjáról van szó. Az ülésen kitűzték a változások bátor és átfogó programját, amelyet a legtömörebben így l^het jellemezni - több szocializmust. " MONTEVIDEO - A központi bizottság januári plenáris ülése újabb lépést jelent a XXVII. pártkongresszus határozatainak gyakorlati megvalósításához vezető úton, szögezte le Jaime Pérez, az Uruguayi Kommunista Párt KB főtitkára. A párt és a társadalom életének további demokratizálását célzó intézkedések a Szovjetunióban kialakult jelenlegi helyzet kritikus elemzésének, valamint annak az eredményei, hogy kommunista módon láttak hozzá a problémák megoldásához vezető utak és módszerek megkereséséhez. Mérföldkő a változások útján Az SZKP KB ülésének nemzetközi visszhangja (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságának szerdán befejeződött kétnapos ülése továbbra is a világsajtó és egyéb tömegtájékoztató eszközök egyik vezető témája. Az elemzések elsősorban a Mihail Gorbacsov főtitkár terjedelmes beszédében elhangzott megállapításokhoz térnek vissza, s ezeket kommentálják. Az alábbiakban válogatást közlünk a nemzetközi sajtóvisszhangból. SZÓFIA - Az SZKP KB plenáris ülése és az ott elfogadott határozat jelentős hozzájárulás az SZKP-nek az ország tár- sadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsítását célzó irányvonalához, hangsúlyozta Sztojan Mihajlov, a BKP KB titkára a szovjet televíziónak adott interjújában. Úgy vélte, Gorbacsov főtitkár beszéde tükrözte azt, hogy a szovjet párt- és állami szervek töretlen elszántsággal haladnak az átalakítás megvalósításának útján. NEW YORK - Az SZKP KB főtitkárának keddi beszéde olyan dokumentum, amely magában foglalja a szovjet társadalom fejlesztése meggyorsításának pontos céljait és az ehhez vezető utakat, nyilatkozta Victor Perlő ismert amerikai közgazdász a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában. Hozzáfűzte, hogy a szovjet gazdaságban pozitív változások történnek, növekedett az ipari termelés volumene és emelkedett a nép életszínvonala. BUDAPEST - A Magyar Hírlap a szovjet társadalom életében mérföldkőnek minősíti a központi bizottság kétnapos ülésének eseményeit. A napilap rámutat arra, hogy az átalakítás folyamatát az egész világ nagy figyelemmel kíséri. A KB ülésén elfogadott határozat egyértelműen arra utal, hogy ez a folyamat töretlenül halad előre és lelkesítő példaként szolgál mindazok számára, akik hasonló úton haladnak és őszintén óhajtják a szocialista társadalom nyújtotta lehetőségek lehető legteljesebb mértékű kihasználását. VARSÓ - A Trybuna ludu a KB-ülést értékelő kommentárjában leszögezi: újsa 6 1987. I.
