Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-29 / 23. szám, csütörtök

Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén

(Az SZKP Központi Bizottságának ülésén kedden elhangzott beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.)

Az ipari robotok gyártása egy év alatt 14 százalékkal, a rugalmas automatizált termelési rendszereké 160 százalékkal, a termelési moduloké 120 százalékkal és a megmunkáló központoké 40 százalékkal növekedett. A meglevő gépipari vállalatok műszaki korszerűsítésére és rekonstrukciójára fordított beruházások 30 százalékkal növekedtek. A politikai bizottság folyamatosan ellenőrizni fogja, hogyan teljesül a gépipar fejlesztésének programja. Reméljük, hogy a gépipari dolgozók a számukra meghatározott feladatokat teljesíteni fogják.

Kissé javul a helyzet számos más ipari ágazatban. Viszonylag jó mutatókkal zárta az évet a vaskohászat, a szén- és gázipar, s fokozatosan behozzuk a lemaradásokat a kóolajkitermelésben is.

Az iparban a munkatermelékenység 4,6 százalékkal nőtt, miközben a terv 4,1 százalékos növekedést határozott meg. Ennek köszönhetően értük el a termelés éves növekményének 96 százalékát. Sok év múltán először sikerült jelentős mértékben csökkenteni az önköltségeket. Meggyorsult az anyagi eszközök forgása, csökkent a fel nem szerelt - helyenként importált - berendezések meny- nyisége.

Jelentős javulás állt be a mezőgazdaság fejlődésében. Az előző ötéves tervidőszak átlagos éves mutatóihoz viszonyítva a gabonatermelés 1986-ban csaknem 30 millió tonnával, vagyis 17 százalékkal, a burgonyatermelés csaknem 9 millió tonnával, vagyis 11 százalékkal, a cukorrépa termelés 3 millió tonnával, vagyis 4 százalékkal, a hústermelés

1,5 millió tonnával, tehát 9 százalékkal, a tejtermelés 6,5 millió tonnával, vagyis 7 százalékkal, a tojástermelés 6 milliárd darabbal, vagyis 8 százalékkal nőtt.

Amint látják, elvtársak, a mezőgazdasági termelés növekedésnek indult, amit a legfontosabb mutatók tekintetében évek hosszú során át nem tudtunk elérni. Meg kell azonban mondani, hogy az olyan növényeket illetően, mint a zöldség, a gyümölcs, a napraforgó vagy a gyapot, a növekedés vagy elenyésző, vagy a termelés ugyanazon a szinten maradt.

Ugyancsak meg kell állapítani, hogy javultak a kolhozok és szovhozok tevékenységének alapvető pénzügyi-gazdasági mutatói. • A kollektív gazdaságokban a munkatermelékenység egy év alatt 6,9 százalékkal nőtt, a rentabilitás 19 százalékot tett ki és a haszon meghaladta a 2 milliárd rubelt.

Amikor a gazdaság fejlődésének pozitív változásaira mutatunk rá, egyben azt is meg kell mondani, hogy a nagy veszteségek és a nem produktív költségek, valamint az áruforgás fokozását érintő feladatok nem teljesítése következtében nem sikerült teljesíteni a fogyasztásra és a felhalmozásra fordított nemzeti jövedelem növelésének éves tervét.

Az oly fontos mutatókban elért növekedés, mint például az egy lakosra eső reáljövedelem, a bruttó mezőgazdasági termelés, az ipari fogyasztási cikkek gyártása, a beruházások volumene, az állóalapok üzembe helyezése és a népgazdasági jövedelem, ugyan az elózó évhez viszonyítva jelentősen felgyorsult, de elmaradt a tervfeladatok mögött. Nem álltak be lényeges változások a beruházási folyamatban sem; az állami tervbe foglalt létesítményeknek csupán a kétharmadát helyeztük üzembe.

Nagy nehézségek árán ugyan, de mégis megkezdődtek a változások a szociális szférában. Azt követően, hogy intézkedéseket hoztunk a fegyelem megszilárdítására és az italozás elleni harc elősegítésére, a hatvanas évek óta először csökkent a balesetek száma és a munkaidő-veszteség. Csaknem egynegyedével csökkent a bűncselekmények száma, ezen belül a súlyos bűncselekményeké egyharmadával. Általában szigorúbbá vált a törvényesség és a rend megsértése elleni harc.

Nőtt a lakásépítés volumene, ami lehetővé tette, hogy 1985-höz viszonyítva 5,2 millió négyzetméterrel több lakást adhassunk át. Több óvoda és bölcsőde, iskola, rendelőintézet és kórház, kulturális létesítmény stb. épült fel.

Egyszóval vannak pozitív változások. Az ebben a szférában felgyülemlett problémák súlya azonban túl nagy, és megoldásukhoz túl bátortalanul fogunk hozzá.

Mint tudják, nagy bonyodalmak árán tartalékokat tártunk fel a lakásépítés bővítésére. Azonban távolról sem mindenki használta ki megfelelően a számára biztosított lehetőségeket. E létesítmények építési tervét sokhelyütt nem teljesítették. Ennek oka nemcsak az építők szervezetlensége, hanem a vállalatok, minisztériumok, a helyi tanácsok és pártbizottságok nemjnegfelelő figyelme is.

Állandósulnak nálunk a nehézségek az élelmiszerekkel és iparcikkekkel való kereskedelemben, a városi tömegközlekedés, a helyi gazdálkodás, valamint az egészségügyi és kulturális intézmények munkájában. Általában véve még nem értünk el alapvető változásokat a szociális szféra fejlesztésében és jelentős mértékben továbbra is az elavult hozzáállások rabjai vagyunk.

Végezetül pártunknak és egész népünknek a XXVII. kongresszus határozatai teljesítésére irányuló munkájának jellemzéséről ennyit: rendkívül fontos, hogy mi, a központi bizottság tagjai, reális álláspontot képviseljünk, hogy objektívan értékeljük az elvégzett munkát és így tekintsünk az elért eredményekre, s nem pedig a múlt szemszögéből, hanem elsősorban kitűzött terveinket és a népnek tett ígéreteinket szem előtt tartva. Ez az egyedüli, helyes pártos hozzáállás.

Világosan látnunk kell, hogy csak az átalakítás kezdeti szakaszánál tartunk. A legfőbb és a legbonyolultabb munka még előttünk áll. Kitartóan, lépés- ről-lépésre, habozás nélkül kell előrehaladnunk, józanul kell értékelnünk azt, amit elvégeztünk, s nem szabad félni a hibák helyrehozásától, a felmerülő feladatok újszerű megoldási módjának keresésétől és meglelésétól, s feltétlenül a kitűzött célok elérésére kell törekedni.

Meg kell szívlelnünk a múltból eredő tanulságot, nem szabad elnéznünk a döntések és a gyakorlati tevékenység közötti megvalósításuk során mutatkozó ellentétet. Nem engedhető meg a fennhéjázás, s hogy az önelégültség hibájába essünk. Ezt azért ismétlem, mert ezzel még manapság is találkozunk. Cselekedni kell, cselekedni és újra csak cselekedni- aktívan, merészen, alkotó módon és hozzáértően.

Azért kell erről így szólnom, mert a gazdasági és állami szervekben, a tanácsokban és pártszervezetekben, és magukban a dolgozókollektivákban távolról sem tart mindenki lépést a kor követelményeivel. Nem kevés olyan ember akad még, aki csak lassan küzdi le a múlt örökségeit, kivárnak, vagy esetleg leplezetlenül fékezik az előrehaladást és gátolják az emberek politikai, társadalmi és munkaaktivitásának széles körű kibontakoztatását. Mind ez idáig valamennyien még nem értették meg, hogy újszerűen dolgozni annyit jelent: határozottan felhagyni a régi szokásokkal és módszerekkel, és ez magától értetődően minden ember állampolgári hozzáállásának, a rábízott feladathoz és kötelességeihez való lelkiismeretes viszonyának a függvénye. Mindezért felelősséggel tartozunk a pártnak, országunknak és saját lelkiismeretünknek.

A dolgozókkal, a párt- és gazdasági tisztségviselőkkel megtartott találkozóink és eszmecseréink azt igazolták, hogy az átalakítás sokoldalú támogatást élvez. Az emberek az átalakítást, ahogy mondani szokás, foggal és körömmel védelmezik. Említésre érdemes azonban az is, hogy sokan ugyan helyeslik az új változásokat, azonban úgy vélik, hogy az átalakítás azokat, ott fent érinti és főleg másokat- a párt-, állami és gazdasági szerveket, más ágazatokat, rokonvállalatokat, a szomszédos üzemrészleget, farmot és építkezést. Egyszóval mindenkit, csak éppen őket magukat nem. Nem elvtársak, ha joggal tartjuk szükségesnek az átalakítást minden szinten, akkor mindannyiunknak az átalakítást önmagunknál kell kezdenünk. Határozottan, alkotó módon és újra megismétlem, mindenkinek a saját lelkiismerete szerint: igen, így kell dolgozni mindenkinek, munkásoknak, kolhoztagoknak, értelmiségieknek, egyszóval valamennyiünknek, kezdve a dolgozókollektíváktól egészen az SZKP Központi Bizottságáig és a kormányig.

Az átalakítás eme impozáns folyamatában nekünk, kommunistáknak, s különösen pedig társadalmunk vezető politikai erejének, a munkásosztálynak a nagyfokú öntudatosságára és szervezettségére, társadalmi kezdeményezésére és munkaaktivitására kell támaszkodnunk.

A munkásosztály és a szovjet emberek nagyra értékelik a párt átalakítást célzó irányvonalát és ugyanakkor aggodalmukat juttatják kifejezésre gyakorlati megvalósításával kapcsolatban. Felhívással fordulnak a párthoz, hogy ne elégedjen meg azzal, amit elért, hanem határozottan cselekedjen, haladjon előre és következetesen juttassa érvényre a kitűzött irányvonalat. Ebből, elvtársak, le kell vonnunk a politikai következtetéseket.

Tekintettel arra, hogy a társadalomban létezik ilyenfajta aggodalom, nyilvánvaló, hogy még nem fejtettünk ki elégséges erőfeszítéseket. Ez annyit jelent, hogy még nem mindenütt és nem minden tekintetben haladunk előre eléggé hatékonyan és offenzívan. Ez annyit jelent, hogy nem mindenhol foganatosítottak megfelelő intézkedéseket és nem végezték el a felgyülemlett problémák súlyával és sürgősségével összhangban levő teendőket, és hogy még minden nem halad előre olyan jól, ahogy azt a kor megkövetelné. Annyit jelent ez elvtársak, a központi bizottságnak alapos oka van arra, hogy mérlegelje ezt és levonja a szükséges következtetéseket. Természetesen tudatosítjuk, hogy a gondolkodásban és a cselekvésben a megrögzött sztereotípiák áthidalása bonyolult és fájdalmas folyamat, amelyhez időre és megfontolt eljárásra van szükség. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a folyamat nem valósulhat meg a politikai, a gazdasági, a szociális és a szellemi életben zajló változásoktól elszigetelten.

Világosan tudatosítanunk kell, hogy jelenleg intézkedések egész rendszerére van szükségünk. Ezek közé tartozik a mostani realitásokból és a tudományos alapossággal megindokolt prognózisokból kiinduló elméleti tézisek kidolgozása, a társadalmi tudat megváltoztatása, demokratikus intézmények következetes fejlesztése a tömegek politikai kulturáltságra való nevelése, a gazdasági mechanizmus és a szervezési struktúrák átalakítása, s természetesen az aktív szociálpolitika érvényesítése is.

Csakis ily módon számolhatjuk fel az előrehaladásunkat fékező mechanizmust és kizárólag ily

módon kapják meg a szükséges teret a haladást meggyorsító erők.

Úgy vélem, a központi bizottság mostani plenáris ülésének egyik feladata megmondani a pártnak és a népnek: nem könnyű harc vár ránk. Olyan harc, amely minden kommunistától és minden állampolgártól nagyfokú öntudatot és fegyelmet, kitartást és maximális önfeláldozást követel meg.

Elvtársak! Társadalmunk azon helyzetének elemzése, amelyben társadalmunk a központi bizottság áprilisi plénumának előestéjén volt, valamint eiz átalakítás tapasztalatai rendkívül sürgetően tűzik napirendre a legfontosabb kérdést: vajon van-e biztosíték arra, hogy a változások megkezdett folyamatát végigvisszük-e, hogy a korábbi hibák nem ismétlődnek-e meg, és hogy képesek leszünk-e társadalmunk tökéletes fejlődésének a biztosítására?

A politikai bizottság erre pozitívan felel, igen, ezek a garanciák megvannak.

Ez a párt és a nép egységes akarata és közös akciója, amelyet összekötnek az abból eredő tapasztalatok, amit átéltek, továbbá a szocialista haza jelenéért és jövőjéért való felelősség tudata.

Ez a szocialista rendszer demokráciájának sokoldalú fejlesztése, a népnek országunk élete valamennyi problémája megoldásában való reális és egyre aktívabb részvétele, a közvélemény tájékoztatása, a társadalmi ellenőrzés, a bírálat és önbírálat, a szavak és a tettek egységében rejlő politikai őszinteség lenini elveinek a maradéktalan felújítása.

És végsósoron ide tartozik magéinak a pártnak az egészséges fejlődése, és az a képessége, hogy bírálóan elemezze saját tevékenységét, megújítsa munkájának formáit és módszereit, a forradalmi elmélet alapján kitűzze a társadalom fejlesztésének távlatait és harcoljon a mindennapi életben felmerülő új feladatok teljesítéséért.

Éppen a szocialista demokrácia elmélyítése, a szovjet emberek alkotó építómunkája és a kommunisták élcsapat-szerepe szavatolja a gyakorlati cselekedetekben a sikert és a XXVII. kongresszuson elhatározott forradalmi változások visszafordíthatatlanságát egyaránt.

2. A szocialista demokrácia elmélyítéséért és a népi önigazgatás kiszélesítéséért

Elvtársak! Most sokkal jobban megértjük, mint bármikor korábban a szocializmus és a demokrácia élő belső kölcsönhatására vonatkozkozó lenini tézis mélységes igazát. Országunk történelmi tapasztalatai meggyőzően igazolták, hogy a szocialista rendszer a gyakorlatban szavatolta az állampolgárok politikai, gazdasági és szociális jogait és személyes szabadságát, s beigazolódtak a szovjet demokrácia előnyei és ez lehetővé tette minden ember számára, hogy biztonsággal tekintsen a jövőbe.

Azonban az átalakítás időszakában, amikor olyannyira szükségszerűen merül fel az emberi tényező aktivizálásának feladata, újra vissza kell térnünk ahhoz, amiként Lenin értelmezte a szocialista rendszer legnagyobb fokú demokratizmusát, amikor is az ember gazdának és alkotónak érzi magát.

Lépést kell tartanunk az élettel, a néptömegeknek az alkotó munkában teljes szabadságot kell biztosítanunk - mondotta Lenin.

Igen, a demokrácia, amelynek lényegét a dolgozó ember hatalma képezi, a széles körű politikai és állampolgári jogok érvényesítésének, a változásokban való érdekeltségének, és a végrehajtásukkal kapcsolatos gyakorlati tevékenységnek a formája.

A társadalmi tudatban mindinkább utat tör magának ez az egyszerű és világos gondolat: a házban csakis az az ember teremthet rendet, aki ott gazdának érzi magát. Ez az igazság érvényes nemcsak a mindennapi életben, hanem társadalmi-politikai értelemben is. Szükséges, hogy a gyakorlatban is következetesen érvényre jusson. Hangsúlyozom - a gyakorlatban. Enélkül az emberi tényező hatástalanná válik.

Csakis a szocializmus sajátjának tekinthető demokratikus formák következetes továbbfejlesztése és az önigazgatás kiszélesítése révén léphetünk előre a termelésben, a tudományban, a technikában, az irodalomban, kultúrában és a művészetben, a társadalmi élet minden területén. Kizárólag ez az út szavatolja az öntudatos fegyelmet. Maga az átalakítás egyedül a demokrácia révén és a demokráciának köszönhetően válik lehetségessé. Kizárólag ily módon lehet teret nyitni a szocializmus leghatalmasabb alkotó erejének - a szabad országban végzett szabad munkának és szabad gondolkodásnak.

Ezért is a szovjet társadalom életének további demokratizálódása a párt halaszthatatlan feladatává válik. Tulajdonképpen ebben rejlik az áprilisi plénu- mon és az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött irányvonal lényege, amelynek célja a szocialista népi önigazgatás elmélyítése. Magától értetődően nem a mi politikai rendszerünk valamiféle szétrom- bolásáról van szó. A lehető leghatékonyabban ki kell használnunk minden lehetőségét, a párt, a tanácsok, az állami szervek, a társadalmi szervezetek és dolgozókollektívák munkáját mély demokratikus tartalommal kell megtölteni és a társadalom egész szervezetének minden sejtjébe új életet kell lehelni.

Országunkban ez a folyamat már megindult. A pártszervezetek élete tartalmasabb, teret kap a bírálat és önbírálat, aktívabban kezdtek dolgozni a tömegtájékoztató eszközök is. A szovjet emberek érzik a közvélemény tájékozottságának kedvező hatását, s ez mindinkább a társadalom életének normájává válik.

Az elvszerűség és a bírálat légkörében került sor a művészeti szövetségek kongresszusaira. Új társadalmi szevezetek alakultak. Létrejött a Háborús Veteránok és Érdemes Dolgozók össz-szövetségi Szervezete. Megalakult a Szovjet Kulturális Alap. Előkészületek történnek a nők tanácsának létrehozására. Körvonalazódik tehát a dolgozók fokozódó részvétele a társadalmi ügyek intézésében és az ország irányításában.

A politikai bizottság véleménye szerint milyen úton juthatunk el a szovjet társadalom demokratizmusának további elmélyítéséhez?

Akkor leszünk képesek a nép kezdeményezésének és alkotó munkájának tényleges fellendítésére, ha demokratikus intézményeink minden dolgozókollektívában aktívan és reálisan fogják befolyásolni a helyzetet, legyen szó a tervezésről, a munkaszervezésről, az anyagi és egyéb javak elosztásáról, vagy a legelismertebb és legilletékesebb emberek kiválasztásáról és vezető tisztségekkel való megbízásáról. Bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a szovjet ember minél hamarabb érzi meg saját magán ezeket a változásokat, annál aktívabb lesz

állampolgári hozzáállása és részvétele az állami és közügyekben egyaránt.

Elsőrendű fontosságú a demokrácia fejlesztése a termelésben és a dolgozókollektívák tevékenységében a tényleges önigazgatási elvek következetes érvényesítése. A társadalom életében a gazdaság meghatározó fontosságú terület. Ezen a területen naponta emberek tízmilliói dolgoznak. Éppen ezért a demokrácia kiszélesítése a termelésben a szocialista demokrácia elmélyítésének és kiterjesztésének legfontosabb iránya. Az az eszköz, amely hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók széles körűen és aktívan bekapcsolódjanak a társadalmi élet minden területén, egyúttal pedig lehetővé teszi számos hiba és tévedés elkerülését.

A legfontosabb gyakorlati feladat olyan körülmények kialakítása és a termelésben olyan szervezési formák bevezetése, amelyek lehetővé teszik, hogy minden dolgozó vállalatában tényleges gazdává váljon.

És ez nagy, felelősségteljes pozíció. Nemcsak széles körű jogokat biztosít az ügyek reális irányításában, hanem a dolgozókollektívában történő ügyek iránti nagyfokú felelősséget is feltételez.

A szocializmus építésének folyamatában megszilárdult a dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele. A dolgozókollektívák élete elképzelhetetlen a párt, a szakszervezetek, a Komszomol és egyéb társadalmi szervezetek nélkül. Az utóbbi időben megnövekedett a munkásgyűlések és a kollektív szerződések szerepe, a demokrácia új formái jöttek létre, mint például a brigádok és üzemrészlegek tanácsai, s megértek a feltételek újabb lépések megtételére is.

Maga az élet tette szükségessé olyan alapvető jogi dokumentumok kidolgozását, mint az állami vállalatra vonatkozó törvény, amelynek tervezetét önök között szétosztottuk. E törvény hivatott alapvetően megváltoztatni gazdaságunk legalapvetőbb láncszeme gazdálkodási körülményeit és módszereit, továbbá a vállalatok tevékenységében megszilárdítani a tervszerűség és a teljes önelszámolás elveinek az ötvözését, az önállóság és felelősség fokozását, a tömegek alkotó tevékenységében gyökerező önigazgatás új formáinak a törvényerőre emelését.

A törvény célja a pártkongresszus egyik legfontosabb irányelvének a megvalósítása: a közvetlen demokrácia hatékonyabb kihasználása. A törvény- tervezet a termelési, szociális és káderügyekel kapcsolatos kérdésekben való döntéseknél jogkörrel ruházza fel a dolgozókollektívák plenáris üléseit és tanácsait, s ezek - Lenin szavaival élve - „a tényleges népi önigazgatáshoz“ való áttérés időszakában jelentős politikai intézkedéssé válnak.

Az állami vállalatra vonatkozó törvénynek a gazdasági életben való következetes érvényrejuttatása a napjainkban megvalósuló komplex intézkedésekkel összhangban véleményünk szerint a népgazdaságban teljesen új helyzetet teremt, meggyorsítja a gazdaság fejlesztését és a társadalmi élet számos összetevőinek minőségi tökéletesítését eredményezi. A politikai bizottság tekintettel e törvény rendkívül nagy jelentőségére, indítványozza, hogy tervezetét bocsássák össznépi vitára. Úgy vélem, hogy a központi bizottság tagjai támogatják ezt a javaslatot.

A gazdaság irányításának és a szociális terület demokratizálásában széles körű és mind ez idáig távolról sem kiaknázott lehetőségek állnak kolhozaink és egész szocialista szövetkezeteink előtt.

A mezőgazdasági-ipari komplexum irányítási rendszerének átalakítása, valamint más népgazdasági ágazatokban a szövetkezeti mozgalom további fejlesztéséről szóló döntés jó feltételeket biztosít e lehetőségek kihasználásához. Ezzel összefüggésben véleményünk szerint célszerű lenne összehívni a kolhoztagok kongresszusát, s ezen megvitatni a kolhozok életének időszerű problémáit, s végrehajtani a szükséges változásokat a kolhozok működésének szabályzatában.

A politikai bizottság aktívan támogatja azokat a gyakorlati lépéseket, amelyeket számos köztársaságban, kerületben és területen tettek a tevékenység más szövetkezeti formáinak a bővítéséért. Ez lehetővé teszi a lakosság növekvő igényeinek kielégítését számos árucikkel és a szolgáltatások terén, s létrejönnek ezáltal a további feltételek a demokrácia fejlesztéséhez a gazdaságban, az ember lehetőségeinek teljesebb megvalósításához.

(Folytatás a 3. oldalon)

ÚJSZti

2

1987. I. 2Í