Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-28 / 22. szám, szerda

ÚJ szú 5 % 1987. I. 28. A jobb munka igényével Beszélgetés Ján Kiš elvtárssal, az SZLKP Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Bizottságának titkárával A nyolcadik ötéves tervidőszak első esztendejének termelési eredményeit országszerte napjainkban értékelik a kommunisták évzáró taggyűlésein. Az ipari termelés a rimaszombati járásban is igazodott a kongresszusi határoza­tokból eredő követelményekhez; jobban és olcsóbban kellett termelni a korábbiaknál»- Vajon maradéktalanul sikerült-e teljesíteni a kitűzött célokat? - kérdeztük Járt Kié elvtárstól, az SZLKP JB titkárától.- Az elmúlt esztendő feladatainak igényességét csupán egyetlen szám­adattal szeretném illusztrálni a sok közül: a tőkés kivitel tervét 25 száza­lékkal kellett emelnünk. Feladatain­kat azonban nem elsősorban a mennyiségi növekedés tette igé­nyessé, hanem a termékek minősé­gével szemben támasztott követel­mény és az, hogy mindezt lényegé­ben a korábbi év nyersanyag, alap­anyag és energiafelhasználási szint­jén kellett elérni. Évközben egy sor előre nem várt akadállyal is szembe találták magukat ipari üzemeink, hogy csak az alapanyagellátási ne­hézségekre, a szállítói-megrendelői kapcsolatok rendezetlenségére, a beruházási, építkezési fegyelem lazaságára utaljak. A fogyatékosságok másik része a gazdasági dolgozók és vezetők megrögzött szokásaiból, konzervati­vizmusából eredt. Ahol elhanyagol­ták a műszaki fejlesztést és az inten- zifikációs tényezőket, ott a tervfel­adatokkal sem tudtak megbirkózni. Ilyen értelemben kej^l értékelni az Ipolymenti téglagyárak járásunk te­rületén levő gyárait, a Közép-szlo­vákiai Péküzemet és a Konzervgyá­rat is. Az objektív tényezők mellett főként emiatt nem sikerült maradék­talanul eleget tenni a kongresszusi határozatokból eredő feladatoknak, a járási pártkonferencia célkitűzé­seinek. Nem minden felelős dolgozó tette magáévá a nagyobb arányú forrás­képzésre irányuló követelményt, ami meggyorsította volna a termelés korszerűsítését, a szükséges szer­kezeti átalakulásokat. Ezek végső soron meghatározói az exportnöve­lésnek. Persze a problémákat mi már évközben is észleltük, s megol­dásuk érdekében határozott cselek­vésre kértük az illetékeseket. Mind­ezek ellenére a hnúšťai vegyiművek, a rimaszombati nehézgépgyár, a téglagyárak, s néhány élelmiszer- ipari üzem szinte egész éven ke­resztül lemaradással küzdött. Kétségtelen fogyatékosságaink ellenére sem lehet azonban ered­ménytelennek minősíteni az elmúlt esztendőt, hiszen az előirányzottnál nagyobb ütemben fejlődött a gép­ipar, az élelmiszeripar és az elektro­nika. A korábbi esztendők jó ered­ményei után komoly nehézségekkel küzdött a vegyipar. Hnúšťai gyá­runkban mintegy 45 millió korona értékű termelési kiesés keletkezett amiatt, hogy az egyik régi külföldi partner egy teljes negyedéven ke­resztül szüneteltette a butanol szállí­tását, s a műszaki gumigyár üzemel­tetése körül is nem várt nehézségek merültek fel. Hasonló gondokkal küzdött a rimaszombati cukorgyár is. Bár a kampány sikeresnek minősít­hető, tavaly a vártnál jóval kisebb répatermés miatt mégsem teljesít­hették tervfeladataikat.- Sikerült-e teljesíteni a gazda­ságossági és a minőségi mutató­kat, s javult-e egyáltalán az álló­eszközök kihasználtsága és a munkafegyelem?- Ami a termelés gazdaságossá­gát illeti, javult, s részben elmond­hatjuk ezt a termékfelújításról is. Ugyanakkor nem javult, sőt romlott a helyzet a munkaidő kihasználása terén. Az ipari termelésből naponta átlagosan 720 dolgozó hiányzott, s az igazolatlan munkanapok száma ezerötszázzal volt több a korábbi időszakénál. Nincs okunk elégedett­ségre a gépek és termelőeszközök kihasználtságát illetően sem. A nye­reségképzés sem mindenütt elkép­zeléseink szerint alakult, s a pénz­ügyi fegyelem terén sincs minden rendben. Termelőegységeink között szerencsére szép számmal akadnak példamutatók is. A tisoveci és a ša- fárikovói gépgyárak, a hačavai mag­nezitüzem, a rimaszombati sörgyár és még néhány üzem szinte mara­déktalanul megfelelt az intenzív kö­vetelményeknek is.- On is említette a műszaki fej­lesztés szükségességét. Mennyi­re tartja ezzel összefüggésben fontosnak a termelés automatizá­lását és robotizálását?- Az automatizálás és a robotizált munkahelyek kialakítása részét ké­pezi az állami célprogramoknak is. Sajnos, e téren még jelentős a lema­radásunk. Üzemeinkben a robotok és manipulátorok a fehér hollóknál is ritkábbak. Csupán a nehézgépgyár­tásban próbálkoztunk néhány he­lyen meghonosításukkal. Idegen­kednek termelő üzemeink a számí­tástechnika alkalmazásától is. A já­rás üzemei közül csupán a hnúšťai vegyiművekben élnek a lehetősé­gekkel, s ez bizony kevés.- Köztudott, hogy a Rimaszom­bati járás nem tartozik az ország iparilag fejlett vidékei közé. A kongresszusi párthatározatok­ban, s a 8. ötéves tervben egyik fontos feladatként szerepel a tér­ség további iparosítása is. Mi va­lósult meg ebből eddig?- A kongresszusi határozatokban megfogalmazódott elvárásokkal összhangban mi is nagy fontosságot tulajdonítunk az évtized, sőt az év­század végéig szóló iparfejlesztési programnak. A járási pártkonferen­cia fő határozatai hangsúlyozzák, hogy a nyolcadik ötéves tervidő­szakban meg kell gyorsítanunk az ipari és a vízgazdálkodási beruhá­zásokat. Az elmúlt évben 366 millió koronát fordítottunk beruházásokra, mintegy 10 millió koronával többet a korábbi évinél. Az előző évek „csúszásai“ ellenére teljesíteni tud­tuk feladatainkat, és ez jelentős eredmény, az építóvállalatok javuló teljesítőképességét- dicséri. Csupán a Stavoindustria teljesítményével voltunk elégedetlenek, melynek já­rásunkban levő bázisát kapacitás szempontjából is gyengének találjuk a kitűzött feladatok megvalósítá­sához. S végezetül mi várható a járás iparától az 1987-es esztendőben?- Feladataink már jó néhány hete ismeretesek, s ezekkel időben meg­ismerkedtek a párttagok és a mun­kahelyi közösségek is. Nagyon igé­nyesek, de reálisak, teljesíthetők. A terv szerint az árutermelés 7,7 százalékos növekedésével számo­lunk, s főleg a gép-, a vegy- és az élelmiszeripart kell fejlesztenünk. A termelés hatékonyságának a nö­velésével párhuzamosan javítani kell a minőséget is. Tovább folytatjuk beruházási programunkat is. Az idén 265 millió koronát szántunk iparfejlesztésre. Különösen a hačavai magnezit­üzem és a šafárikovói gépgyár bőví­tését tartjuk fontosnak, nem elha­nyagolandó azonban a számítás- technikai üzem építésének előké­szítése sem. Mindemellett fontosnak tartjuk a munkahelyek szociális léte­sítményeinek bővítését is. Meggyő­ződésem, hogy a járás iparvállalatai maradéktalanul teljesítik a vállalt fel­adatokat, s aktívan hozzájárulnak a kitűzött célok eléréséhez. HACSI ATTILA PÁLYAMÓDOSÍTÁSI LEHETŐSÉG A katonai iskolák várják a fiatal szakmunkáspkat Nem egy fiatal a szakmunkásbi­zonyítvány átvétele után megbánja pályaválasztását, úgy gondolkodik, ha újra kezdhetné, más pályát vá­lasztana. Vannak, akik azzal szá­molnak, hogy a tényleges katonai szolgálat után néznek más foglalko­zás után. Vannak, akik azon bán­kódnak, hogy rrtiért nem folytatták tanulmányaikat katonai iskolában. Lehetőségük van azonban a pálya- módosításra. Jelentkezhetnek a két­éves tiszti iskolákba. Ezek az iskolák azokat a fiatalokat várják, akik szak­munkásbizonyítvánnyal rendelkez­nek és betöltötték 18. életévüket, de nem idősebbek 23 évnél. A további feltétel: csehszlovák állampolgár­ság, feddhetetlen előélet, erkölcsi és politikai megbízhatóság és egész­ségi alkalmasság. A nagy hideg ellenére is beérett a narancs Viničkyben (Tőketerebesi - Trebišov-járás) a 87 éves Štefan Litawský üvegházában. Štefan Litawský már negyven éve foglalkozik a citrusfélék termesztésével. (Svätopluk Písecký felvétele) Martinban gépesített lövész, harckocsizó, tüzérségi, műszaki, Liptovský Mikuláš-ban csapattesti, légvédelmi, rádióműszaki, Nitrában autó- és harckocsiellátó műszaki, Nové Mesto nad Váhom-ban rádiós és távközlési, Žilinában szállítási, Prešovban helikopter-pilóta és navi­gátor irányzatú kétéves tiszti iskolák működnek. A választék tehát bősé­ges. A kétéves tiszti iskola, amely­ben a szolgálati nyelven és a szak- tantárgyakon kívül az orosz nyelvet, matematikát, fizikát és földrajzot ta­nulnak, érettségivel végződik. A je­lentkezők felvételi, illetve alkalmas- sági vizsgán vesznek részt júliusban és augusztusban. Azok, akiket fel­vesznek, az első hónap alatt teljesí­tik tényleges katonai szolgálatukat majd utána a néphadsereg hivatá­sos állományába kerülnek és őr­mesteri rangban folytatják tanulmá­nyaikat. Az ellátás teljesen ingyenes - kol­légiumi elhelyezést, tanszereket, sportfelszereléseket/kapnak, egész­ségügyi ellátásban részesülnek. A növendékek az első évben havon­ta 850 korona illetményt kapnak, a második évben száz koronával többet. A nősek a munkaviszonyban nem lévő feleségeikre havi 300, a kiskorú gyerekekre 200 korona pótlékot kapnak. A növendékek évente 30 napi rendes szabadságot és 7-10 napos tanulmányi szabad­ságot kapnak. A sikeres érettségi után alhadnagyi rangban kapnak csapattiszti beosztást. Néhány év szolgálat után lehetőségük nyílik ar­ra, hogy katonai főiskolán folytassák tanulmányaikat. Azok a szakmával rendelkező fia­talok, akik érdeklődnek a kétéves tiszti iskola iránt, s úgy gondolják, hogy megfelelnek a követelmények­nek, bővebb felvilágosításért fordul­janak a járási katonai parancsnok­ságokhoz. (németh) VIZET! Vízkorlátozás Kelet-Szlovákia több városában és községében Nemrég léptük át két esztendő mezsgyéjét, s a szokásokhoz híven az újtól ezúttal is sok jót kívántunk. Hogy mi mindent szeretnénk 1987- tól, azt tucatszám sorolhatnánk, de most csak egyet ragadunk ki közü­lük. Azt, ami Kelet-Szlovákia lakos­ságának a kíyánságlistáján a legfon­tosabb dolgok között szerepel - ivó­vizet. Ezzel a folyadékkal ugyanis az utóbbi időben kerületszerte renge­teg a baj - hol kevés van belőle, hol pedig a minősége okozza a gondot. A Kelet-szlovákiai Alföld közművesí­tett vízvezeték-hálózattal még nem rendelkező községeiben többnyire egészségtelenek a kutak, Szepsi- ben (Moldava nad Bodvou) és Tor­nán (Turnianske Podhradie), vala­mint néhány további községben pe­dig a közművesített ivóvíznek is ma­gas a nitráttartalma. Az ivóvízellátásban jelenleg a legnagyobb gondot a vízhiány je­lenti. Az elmúlt őszön ugyanis alapo­san megcsappant a források vízho­zama, s az azóta tartó hiányt ebben a kerületben a vezetékes ivóvizet fogyasztó 869 ezer lakosnak az 58 százaléka érzi. Már néhány hónapja a szükségesnél 700 literrel keve­sebb kerül másodpercenként a háló­zatba, illetve a fogyasztókhoz. A leg­nagyobb hiányban Kassa (Košice) szenved, mivel ott 350-400 liter a deficit, ám Prešov, Rozsnyó (Rož­ňava), Poprád, Sobrance, Svidník, Stropkov, Humenné, Krompachy, Kežmarok, Svit, Snina és Revúca sincs ilyen téren gond nélkül. Csak az időjárás a ludas? Kelet-Szlovákia néhány városá­ban a vízhiány nem újdonság. Már 1984-ben is jelentkezett. Igaz, ekko­ra méreteket akkor nem öltött. Per­sze, az is igaz, hogy az akkori év nem volt olyan száraz, mint a tavalyi. Az elmúlt esztendő rendkívül aszá­lyos volt, hiszen Kassán, ahol az évi csapadék általában 650 milliméter körüli, ezúttal csak 418 milliméter eső hullott. 1884 óta amikor a helyi adatrögzítők csupán 338 millimétert jegyezhettek a krónikába, csak 1942 volt a tavalyinál szárazabb év. Akkor mindössze 412 milliméternyi csapa­dék hullott. Nem csoda tehát, ha az elmúlt nyáron apadni kezdtek a kör­nyék forrásai és őszre soha nem tapasztalt válsághelyzetbe kerültek. A somodi (Drienovec) vízmű, mely eddig 390-400 liter karsztvizet adott Kassának, már hónapok óta másod­percenként csak 220 literes teljesít­ményre képes. A hetényi (Hatiny) kút szinte teljesen kiszáradt. A Cser­mely-völgyi forrásokból általában 60 liter jut másodpercenként a város vízvezeték-hálózatába, ám jelenleg csak tizenöt liter. S ha már Kassánál tartunk, hadd említsük meg az ida- bukóci (Bukovec) felső víztározót, a Hernád parti város egyetlen felszí­ni ivóvízforrását. A tározót az Ida patak másodpercenként általában 673 literrel táplálja, de az elmúlt év no­vemberében csak 27 literrel, decem­berben 53 literrel, ez év elején pedig 70 literrel. A várost szolgáló vízmü­vek szeptemberben és októberben az említett tározóból pótolták a kutak hiányát, ám nem tehették sokáig, mert a tározó rohamosan apadt. Nem volt más megoldás, mint a víz­korlátozás. Ebben a negyedmillió la­kosú városban október derekától kezdve egy ideig még naponta tíz órát „éltek“ a vízcsapok, de decem­ber eleje óta újabb korlátozási rend van életben. Azóta a központi vízve­zetékből reggel öt órától kilencig, majd este 17 órától 21-ig folyik víz. Sajnos, néha előfordul, hogy akkor sem mindenütt, mert a szabályozás bevezetése óta több a csórepedés, gyakoribb a vezetékek meghibáso­dása. Az élelmiszeripari vállalatok az eddigi vízmennyiségnek csak a kétharmadát kapják, míg az ipari üzemek a megszokott adagnak csu­pán az egyharmadát. A saját kúttal rendelkező üzemeket lekapcsolták a városi vízhálózatról, s december 15 óta az uszodák is csak a saját vízforrásaikat használhatják. A vízkorlátozást más városokban is bevezették. Mi tagadás, a lakos­ság nem örül neki, de elviseli. Azt tartja ugyanis, hogy ez még mindig jobb, mint a teljes vízhiány. Hogy mindebben ki a ludas? Nyil­ván a tavalyi száraz esztendő, ám ugyanakkor részben azoknak is iga­zuk van, akik azt állítják, hogy a tele­püléstervezők és -építők annak ide­jén lehettek volna előrelátóbbak... Gyors intézkedések - áthidaló megoldások A szakemberek szerint egyhamar nem várható lényeges javulás. Ép­pen ezért a kerület illetékes állam- igazgatási szervei az arra hivatott kivitelező vállalatokkal karöltve most fokozott igyekezettel próbálják meg­oldani a gondot. Folyik a tartalékku- tak bekötése, az új csővezetékek lerakása, valamint az újabb források kutatása. Kassa a közeljövőben Družstevná pri Hornáde határából másodpercenként újabb, ezúttal 110 liternyi vízmennyiséget kap majd, s ugyanakkor a hetényi, a péderi (Peder) és bódvavendégi (Host’ov- ce) új kutakból 80-100 literre szá­mít. A geológusok Csécs (Čečejov- ce), Saca (Šaca) és Malá Ida hatá­rában is fúrnak. Amint azt a minap az egyik kerü­leti tanácskozáson Rudolf Schuster, a kerületi nemzeti bizottság elnöke felvetette: igen hasznos dolog lenne annak a régebbi tervnek a mielőbbi megvalósítása, amely a Bódva és az Ida patak összekapcsolásával szá­mol. Pontosabban: jelentős segítség lenne, ha a Stósz (Štós) és Mecen- zéf (Medzev) határában csörgedező hegyi patakok vizéből egy bizonyos mennyiség szivattyúk segítségével átemelhető lenne a hegy másik oldalára, a bukóci víztározót tápláló Ida patak vízgyűjtő területére. A terv megvalósítása körülbelül 200 millió koronába kerülne, ám a befektetés megérné, mert akkor az említett víz­tározó bármikor föltölthető lenne, il­letve még akkor sem apadna ki, ha a vízművek a jelenlegi 400-420 liter helyett 600-700 litert továbbítanának belőle a város ivóvízhálózatába. To­vábbi fontos feladat a vízművekből kikerülő víz tárolásának bővítése, ugyanis a kassai tartályok jelenleg a város napi vízfogyasztásának csak a 60 százalékát képesek akku­mulálni. Takarékoskodjunk A közeljövőben kerületszerte szá­mos új kutat helyeznek üzembe. Néhány hét múlva talán Kassa ivó­vízgondjai is enyhülnek majd, ám egyhamar nem oldódnak meg telje­sen. Az említett megoldások csak ideiglenesek, azaz kényszermegol­dások. A kerület ivóvízellátásában tapasztalható áldatlan állapotnak csak a Starina és Domaša víztáro­zók üzembe helyezése vethet véget. Sajnos, még mindkét létesítmény átadására sokat kell várni. Az illeté­kes szakemberek szerint például a Starina vizéből Kassa legkorábban csak három-négy év múlva kaphat, a Domašáéból pedig - ha a központi szervek jóváhagyják a tervjavaslatot - leghamarabb a következő évtized második felében. Hogy mi lesz ad­dig? A kerületi székhelyet az idabu- kóci víztározónak, a Somodi környé­ki karsztvízforrásoknak, valamint a már üzemelő és a közeljövőben létesítendő ideiglenes útrendszer­nek kell ellátnia vízzel. Természetesen, a fogyasztók is sokat tehetnek a vízhiány enyhíté­séért. Takarékoskodniuk kell. Per­sze, jobban mint azt néhány kassai üzem tette. Az ottani magasépítő vállalat, a hőerőmű, a Tatrasvit és a Zdroj élelmiszerkereskedelmi vál­lalat például annyival túllépték a megengedett vízfogyasztást, hogy most együttvéve kétmillió korona büntetést kell fizetniük. A lakásgaz­dálkodási vállalat és a lakásszövet­kezetek egyebek között arra kérik a lakókat, hogy javíttassák meg a csöpögő vízcsapokat, mosogatás­kor és mosáskor ne használjanak sok vizet, ugyanakkor a vécék víz­tartályának belső térfogatát legalább egy literes palack behelyezésével csökkentsék. A vízellátási és csator­názási vállalat más járások javító- és szerelőcsoportjainak a bevoná­sával igyekszik meggyorsítani a csórepedések és más hibák kijaví­tását, illetve csökkenteni az üzeme­lési vízveszteséget. Kelet-Szlovákia és főleg Kassa lakosságának tehát nem megalapo­zatlan kívánsága a jobb ivóvízellá- tás GAZDAG JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents