Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-22 / 17. szám, csütörtök
Búm elfelejtésére Az Ifjú Szívek reneszánsz műsoráról Jó útravalóval Látogatás egy magyar tanítási nyelvű alapiskolában A huszadik század zenészei egyre nagyobb figyelmet szentelnek a régi korok zenéjének. így próbálnak egyensúlyt teremteni a szórakoztató ipart szolgáló, az emberi érzelmeket meglehetősen egyoldalúan tükröző zenei műfajok és az egyetemes értékeket képviselő művészetek között. Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes is mind többet tesz a komolyzene és a népzene népszerűsítéséért, nemcsak hangversenytermekben, de iskolákban is fellép, hogy valamelyest pótolja a hiányzó zenei órákat. Ezzel a szándékkal készült legújabb reneszánsz műsoruk, amelynek címe Búm elfelejtésére. Az előadás egy részlete A népzene és a komolyzene különválása a reneszánsz korban kezdődött. A teljes elszakadás tulajdonképpen sosem történt meg, hiszen a komolyzene és a népzene egymást segítve, gazdagítva létezik ma is. Ennek az együttélésnek a törvényszerűségeit többek között Bartók és Kodály tárta fel és hozta szintézisbe. Ezt az utat próbálta követni legutóbbi bemutatójával ez az együttes is. A zenekar először természetszerűleg a ,.barokk iskolák" formanyelvét, hangszerkezelését tanulta meg. Egy új, a zenészek eddigi gyakorlatától eltérő zenei nyelvet elsajátítani Európa a múlt században kezdett megismerkedni a kaukázusi népek sajátos művészetével. Ez a világ ma is rejtelmesnek, egzotikusnak tetszik számunkra, részben azért, mert nem ismerjük eléggé. A bratislavai Szlovák Nemzeti Galéria legutóbbi kiállítása lehetőséget nyújtott ismereteink bővítésére, Azerbajdzsán 19. és 20. századi művészetének megismerésére. ósi hagyományok őrzésének szép példáját tapasztalhattuk a szőnyegek, használati tárgyak és a festmények láttán. Azerbajdzsán művészetét két földrész „hatása“, történelmi küzdelmek, sorsfordulók és a muzulmán vallás alakították évszázadokon át. Az utóbbi évtizedekben egy új társadalmi rend keretében kereste és találta meg a tárlaton is látható modern formáját. Mecsetek, kalifák, dervisek világát idézik a kiállított szövött és csomózott szőnyegek. Egyedi színgazdagság, titokzatos jelrendszer, növény- és állatmotívumok, változatos geometrikus formák kötik le a szemlélő figyelmét. Találkozhatunk a kék a vörös és a barna minden árnyalatával; régmúlt időkből öröklött szokások elevenednek meg. Azerbajdzsánban követ adtak a haldokló kezébe, hogy lelke abba távozzon; a víz a szerencse, a tisztulás, a viszontlátás jele, míg a fa az örök élet jelképe. Az élőlények ábrázolását vallási kánonok szabályozták, így egyszerűsített, mértani formájukban látjuk viszont őket a szőnyegeken. A páva a nap szimbóluma, a kutya és a teve az ember segítőtársai, a madarak az ember lelkét és az elmúlást szimbolizálják, a szarvasbika a termékenység, az erő és a bekomoly szakértelmet és sok munkát igényel, különösen Közép-Európá- ban, ahol keveset vagy egyáltalán nem foglalkoznak e zenei világ felelevenítésével. Ezt a feladatot nálunk olyan zenekarok vállalták magúkra, mint például a bemutató vendégegyüttese, a prágai Renesex vagy az erdélyi Barozda, a Camarata Hungarica, a Capella Savaria vagy a bratislavai Dulcisona. Az Ifjú Szívek reneszánsz zenekara ezzel a bemutatóval zárkózott fel hozzájuk, követve azokat a törvényszerűségeket, amelyeket egy ilyen jellegű, karmester nélküli, közösségi akaratból létrejött zenekar munkája megkövetel. Mivel ebben a műfaj(Gyökeres György felvétele) ban egyenrangú szólamok váltogatásából születik a muzsika, nemcsak a fokozottabb egymásrafigyelés szükséges, de az is, hogy egy-egy muzsikus több hangszernek is mestere legyen. Ezt az Ifjú Szívek együttesétől egyelőre nem lehet elvárni, mivel e hangszereken való játékot tulajdonképpen nem tanítják. A lant hiánya miatt nem hallhattuk például Bakfark Bálint műveit, pedig ó a kor legnagyobb lantmestere volt. A zenekar megszólaltatta Európa legnagyobb zeneszerzőinek műveit, a korai reneszánsz Flamand iskolából Barbireau Jacobsot, vagy Jacob Obrecht ritmusában könnyed, dallacsület jelképe. A vizeskancsó is gyakori a díszítőelemek között, a vallásos tisztaságot jelzi. Századunk csomózott szőnyegei, a díszítés és a jelrendszer mellett, megőrizték a kompozíció törvényszerűségeit is, amelyek szerint a szőnyeg tükörből (a belső rész leggyakrabban vörös vagy kék alapszínű) és háromosztatú keretből áll. Ezeknek a díszítését és színezését a keletkezési hely hagyományai határozták meg. Az egyes darabokat születési helyükről nevezték el, így többek közt megkülönböztetünk: sírván, karabas, kuba típusú szőnyegeket. A karabas típusúak kitűnnek kontrasztos színhatásukkal, míg a kuba és a sirván szőnyegek „tartózkodóbbak“ a meleg és a hideg színek használatában. Az egyes típusok megkülönböztethetők a készítés technikája alapján is, felfedezhetők eltérések a csomók sűrűségében, az anyag és a festék minőségében. Némely típusnál egyetlen központi díszítőelem uralkodik a tükörben (Hanlik szőnyeg - karabas típus), másutt kétszer, háromszor és többször is szimetrikusan ismétlődő motívumokat látunk (Gillu, Csicsi szőnyeg - kuba típus). Ágynemúzsákok (mafras), táskák (muz, csanta, tobrasz), párnák (ja- haruzu) változatos típusait is megcsodálhattuk a tárlaton. Ezek egyaránt eleget tesznek mind az esztétikai, mind a használati kritériumoknak. Ugyanez elmondható a 19. századi fémművességet bemutató alkotásokról. A poharak (knasza, dzsam) vizeskancsók (dolcsa, sza- til), tányérok (dovre) és egyéb használati tárgyak Karabah, Algics és Nahicsevan városokban készültek. mában népies egyszerűségű műveit. Európa zenéjét hosszú időre ez az iskola határozta meg. A korból átmenetet jelént Stoltzer Thomas, illetve Josquin des Prés, aki a kortársak szerint ,,a zene fejedelme“, a „hangok mestere", s akinek zenéjében a renaissance humanizmus szelleme, a szónokiasság és a harmónia szövetsége valósul meg. A műsorban indokoltan kap hangot Petrarca is, hiszen az irodalomban sokkal korábban kibontakozott és jóval később végződött ez a stílusirányzat, mint a zenében. A korai reneszánsz frottoláit is az ó verseivel frissítették. Nem volt azonban indokolt a versek dokumentumszerű előadásmódja, száraz felolvasása. A verseket - Pilinszky kifejezésével élve - nem „szólították meg", a zenészek és a táncosok a Marosszéki párostánc vagy a legényes előadásával messze felülmúlták szavaló társaikat. Az est folyamán háromféle énekstílust hallottunk, mégpedig Écsi Erzsébet népdalokon fejlődött éneklését, a Németh Imre által képviselt operaénekesi előadásmódot (bár ó is törekedett az egyszerű, dallamos formákra és a reneszánsz éneklés azon törvényszerűségeire, amely fokozottabban figyelembe veszi az emberi beszédhez közel álló énekstílust), valamint a prágaiak énekstílusát, amelyben a leginkább érvényesültek a reneszánsz ének stílusjegyei. Hiányoztak az olyan klasszikus reneszánsz hangszerek, mint a cite- ra, a hárfa, a cimbalom, a tekerölant, a duda, a már említett lant, a koboz, s az ütőhangszerek sokasága, amelyek ebben a korban - a tánczene virágkorában - a zenélés lényeges tartozékai voltak. Erről tanúskodnak az előadott művek is, a németalföldi táncok, Attaignant két tánca, Staden, Franck, Brade és a lőcsei (Levoča) virginálkönyv táncdallamai stb. Ezen a téren is példaként szolgált a Renesex zenekar, amely korhű hangszereken szólaltatta meg ezt a zenét. Az Ifjú Szívek reneszánsz műsorát ezekben a hetekben dél-szlová- kiai iskolákban is előadják. Az együttes legközelebb január 30-án lép föl Galántán (Galanta). RUSZNÁK GÁBOR Díszítésük egyszerű, könnyed, geometrikus jellegű. Az Azerbajdzsán Szovjet Szövetségi Köztársaság kortárs festészetével ismerkedhetünk meg a tárlat második részében. Tudni kell, hogy a muzulmán vallás nem kedvezett a figurális piktúrfe fejlődésének a Kaukázus vidékén. Ennek ellenére a művészek a realisztikus ábrázolásmódot követik a jelenben, fő témájuk az ember, a munka, a hagyomány ápolása. Erről tanúskodott a kiállítás anyaga, mely változatos volt a műfajt tekintve, ugyanakkor a művészi technikák sokféleségével találkozhattunk. Új művészi kifejezőeszközök keresése jellemezte a művek egy részét, a leggyakrabban expresszionista és impresszionista elemek alkalmazása. A hiányos képaláírások sajnálatos módon gátolják a műélvezetet, lemaradt a művek születésének időpontja. Számtalan portré és csendélet is szerepelt a tárlaton. Szattar Bahlul- Zade és Gejdar-Zade művei szakítottak a romantikus festői szemlélettel. A legismertebb tájképfestő Tajr Szalahov, aki Baku és a Kaspi- tenger vidékének piktora. Ezúttal a Kaspi-tenger című műve tűnt ki. A kiállítás legemlékezetesebb festői Halilov (Katedrális, Nyitány) és Ra- szim Babajev (Tavaszi emlék), akik az expresszivitást helyezik előtérbe. Az azerbajdzsáni grafika kiemelkedő egyénisége Maral Rahman- Zade, aki a nők életét, sorsuk metamorfózisát idézi linómetszetein (Forrásnál, Gyümölcsszedés). Azerbajdzsán kortárs művészete is a gazdag hagyományokból merít, az ősi értékeket a 20. század esztétikai értékeivel elegyíti. HUSHEGYI GÁBOR Fényképalbumot lapozgatok. Albumot, amely ablakot nyit egy iskola - a Somorjai (Šamorín) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola - életébe. A fotókon egy jó közösséggé kovácsolódott nevelőtestület ünnep- és hétköznapjai elevenednek meg, bepillantást adva az iskola tevékenységébe.- Láthatja: nálunk valóban sokrétű munka folyik - mondja Kiss Ernő igazgató. - Tanulóinkat igyekszünk sokoldalúan felkészíteni, mindent megteszünk azért, hogy tőlünk kikerülve zökkenőmentesen folytathassák tanulmányaikat. Ez persze többletmunkát is követel valamennyiünktől, hiszen a külön- foglalkozások szabad időnket rövidítik meg, de szívesen vállaljuk ezt a megterhelést. Szívesen, mert tevékenységünkkel igazolni akarjuk, hogy a mi iskoláink tanulói is versenyképesek, hisz azon felül, hogy anyanyelvükön sajátítják el az alapismereteket, megtanulnak szlovákul is.- Ha már növendékeik felkészítését hozta szóba, beszéljen pályaválasztásukról, érvényesülésükről is.- Mi szívügyünknek tekintjük tanítványaink továbbtanulását, mert munkánk eredménye azon is lemérhető, hányán folytatják tanulmányaikat, merre vezet végzőseink útja, s a jelentkezők hogyan állnak helyt a felvételi vizsgákon. Célunk, hogy a lehető legtöbben kerüljenek középiskolába, érettségi után meg egyetemre, főiskolára. Az utóbbi években növendékeinknek ötven százaléka ment tovább, többségük előnyben részesítette a szakközépiskolát, a gépiparit, az egészségügyit és a közgazdaságit. A továbbtanulás iránti érdeklődéssel általában elégedettek vagyunk, annál kevésbé a jelentkezők megoszlásával. Tanulóink ugyanis mellőzik a gimnáziumot. Nyolcvanöt végzősünkből most is csak tizenöten-tizenheten készülnek ide, pedig jó fejű gyerekeink vannak, akiknek ott lenne a helyük. Ráadásul a jelentkezők zöme lány, akik érettségi után inkább munkahelyet keresnek, minthogy valamely műszaki főiskolán próbálkoznának. Tudom, hasonló gondokkal küzd a többi alapiskola is, mégis nyugtalanít bennünket ez a helyzet.-Tanulóik későbbi előmeneteléről, helytállásáról kapnak-e visz- szajelzést?- Nagy öröm számunkra, hogy növendékeink bárhol folytatják is tanulmányaikat, jó eredményeket érnek el, s előmenetelük nemigen rosszabb alapiskolai érdemjegyeiknél. Sem a felvételi vizsgákon, sem a későbbiekben nem hoznak szégyent a fejünkre, mind a környékbeli, mind a távolabbi középiskolákban megállják a helyüket. Gondolom, jó útravalót kapnak, ha a középiskolák elégedettek velük, és szívesen fogadják őket. Egyébként több középiskola az első félév eredményeit megküldi az alapiskoláknak és ennek alapján is képet alkothatunk volt tanulóink helytállásáról. Fontosak ezek a visszajelzések azért is, mert pedagógusainkat még jobb munkára ösztönzik. De ennél is hasznosabbak az alap- és középiskolai igazgatók találkozói, hiszen ezeken szemtől szemben beszélhetjük meg, hol mit kell a munkánkon javítani.- Ha nevelőtestületük tevékenysége annyira sokrétű, akkor ugye változatos szakköri foglalkozás folyik iskolájukban.- Növendékeink csakugyan sokféle szakkör közül választhatnak - folytatja az igazgató. - Nem akarom most mindegyiket felsorolni, csak néhányat említek meg. Hogy matematikából évek óta jók az eredményeink, az nem véletlen, hiszen jól működő matematikai és természettudományi szakköreink vannak. Tanítványaink az összes ilyen versenyen méltóképpen képviselik iskolánkat; sikeresen szerepelnek a járási fordulókban és eljutnak a kerületi olimpiákra is. És miért ne dicsekedjek el azzal is, hogy a múlt tanévben számítás- technikai szakkört alakítottunk. Gyerekeink tavaly még a gimnáziumba jártak gyakorolni, júniusban és decemberben azonban már mi is kaptunk két-két PMD-85-ös gépet, így az érdeklődők helyben ismerkedhetnek a számítástechnika alapjaival. Kovácsi Mária, iskolánk matematikatanára és dr. Czucz Magda, a szövetkezet kibernetikusa vállalta ezt a munkát. Szinte elképzelni is nehéz, milyen nagy gond egy ilyen szaktanterem berendezése. Különösen nálunk, mivel épületünket már rég „kinőttük", s bizony nem a legmegfelelőbb körülmények között dolgozunk. A zsúfoltság ellenére a két- műszakos tanítást szerencsére nem kellett bevezetnünk.- Bár az eddig elmondottak is visszatükrözik az oktatómunka színvonalát, szóljunk még a kulcs- fontosságú tantárgyak tanításáról is.- Az anyanyelvi programmal kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni: a tanulókkal szemben támasztott követelmények oly magasak, hogy növendékeinknek kevés idejük marad az olvasásra - veszi át a szót Kotiers Románné magyar szakos tanár. - Túlterheltségük ellenére is igyekszünk minél több gyereket bevonni a vers- és prózamondók versenyébe, a helyesejtési versenybe, s ösztönözzük őket, hogy vegyenek részt az anyanyelvi gyakorlatokon is. Én úgy veszem észre: az irodalmi délutánok a legvonzóbbak számukra. Évente három-négy alkalommal rendezünk ilyen összejövetelt; ezek nemcsak irodalmi ismereteket és fogalmazási készséget feltételeznek, hanem történelmi áttekintést, rajzkészséget és zenetörténeti felkészültséget is követelnek. Tanulóink mindig nagy kedvvel készülnek erre-a szereplésre, s mi is fontosnak tartjuk a tömeges részvételüket, mert ilyenkor mérhetjük le igazán, hogyan sikerült érvényesítenünk a komplex módon értelmezett nevelést. Mivel pionírcsapatunk II. Rákóczi Ferenc nevét vette fel, tavasszal az ő életéről, s a kuruc korról tartunk vetélkedőt. Varga Lajosné magyar-szlovák szakos pedagógus ebben a tanévben került a somorjai iskolába, s noha nem pályakezdő, szlovák nyelvet csak most tanít először.-Jó tudású, ügyes gyerekek járnak az ötödik és hatodik osztályba, ahol tanítok - mondja. - Arra törekszem, hogy az órán minél többet beszéltessem növendékeimet, s nemcsak azért, mert a nyelvoktatás új koncepciója a beszédet helyezi előtérbe, hanem, mert meggyőződésem, hogy egy nyelvet csak így lehet elsajátítani. És fontosnak tartom az olvasást is. Éppen ezért sokat olvastatok velük, így legalább fejleszthetik tudásukat és gazdagíthatják szókincsüket is. Nem mellékes persze, hogy milyen könyvet adunk a gyerek kezébe. Az érdekes könyvet egyikük sem fogja letenni. Kár, hogy a tankönyvkiadó erre még nem gondolt, s nem jelentet meg például ezópuszi meséket. Arra is ügyelek, hogy minden tanulónak sikerélménye legyen, s azzal, hogy versenyeznek az olvasásban, egymást is ösztönzik.- Kevés szó esett még a matematikáról - mondja dr. Culka Cecília igazgatóhelyettes -, pedig erről is volna mit beszélni, hiszen a kiemelt tantárgyak között is megkülönböztetett figyelmet fordítunk tanítására. A szakköri foglalkozásokról, különórákról, az olimpiára és versenyekre való felkészítésről nem is szólva. Egykori tanítványaink hálásak is az itt kapott alapokért, hiszen a későbbiekben is nehézségek nélkül veszik az akadályokat. Egyébként segédeszközökkel jól ellátott iskola a miénk, pedagógusaink áldozatkészek, s a szülők segítségére is bármikor számíthatunk. S bár feltételeink a komoly tanteremhiány miatt nem éppen ideálisak, továbbra is színvonalasan kell dolgoznunk, hogy még jobb eredményeket érjünk el. A legfőbb célunk ugyanis, hogy a szülői ház elvárásait szem előtt tartva, kellő tudással indítsuk útnak tanulóinkat. TOLGYESSY MÁRIA Azerbajdzsán művészete Jegyzetek egy tárlatról