Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-21 / 16. szám, szerda

A forgatókönyvet a szélsőjobboldal írta

A Nemzeti Front választási programjának teljesítése során kiváló eredményeket érnek el Pusztafödémesen (Pusté Úľany, Galántai- Galanta -járás). A Z akció keretében kilencven férőhelyes óvodát építettek, ahol a gyermekekről hat óvónő gondoskodik. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK)

„A nyílt titok“

A korrupció megakadályozásáról

Történt egyszer réges régen, hogy egy bírót megvesztegettek. Hamisan ítélt. Az uralkodója ezért elevenen megnyúzatta és a bőrével vonatta be a bírói széket, melybe az igazságtalanul kivégzett ember fiát ültette bele bírónak. Ezzel a hátborzongató, Perzsiából származó történettel bizonyítja Hérodotosz ókori történetíró, hogy már az ő korában sem volt ismeretlen a korrupció, a vesztegetés, melyet azóta sem sikerült sem az elevenen való megnyúzattatással, sem más büntetéssel kiirtani az emberiség életéből. Hozzátartozik ugyan az igazsághoz az is, hogy nem mindig tekintették olyan súlyos bűnnek, mellyel érdemes lenne foglalkozni. Például az USA-ban, Roosevelt elnök korában a megkérdezetteknek csupán 3 százaléka tekintette veszélyes és létező jelenségnek. 1973-ban már 63 százalékuk. Hogy mennyire elterjedt, milyen méreteket öltött és milyen köröket érint a korrupció Nyugaton, megmutatta a Lockheed, a Watergate, az Androsch, vagy nemrégiben a Flick ügy, de megemlíthetjük a lobbyzást, a képviselők és szenátorok megvásárlását, vagy a kapitalista fejlődés útját választott országokban megrendezett puccsok hivatalos indoklásait, melyeknek visszatérő refrénje:,, visszaélés a hatalommal és korrupció“. Nemzetközi összehasonlításban tehát nincs okunk panaszra. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy korrupció létezik nálunk is. A jelenség alkalmazkodott belső körülményeinkhez, hátráltatja a fejlődést, s általában valamennyiünkben felháborodást kelt.

Az igazságszolgáltatás szervei évente mintegy félezer korrupciós bűncselekménnyel foglalkoznak. Az a megállapítás, hogy ez csak a jéghegy látható csúcsa lenne, talán túlzás. Kétségtelen viszont az, hogy a korrupciós cselekmények felderítése rendkívüli nehézségekbe ütközik. Ha ugyanis a vesztegető és a megvesztegetett elérik céljukat, egyiküknek sem érdeke, hogy feljelentést tegyen. A kapott ellenszolgáltatás titoktartásra kényszeríti mindkettőjüket. Ennek csak látszólag mond ellent az, hogy kisebb- na^yobb közösségekben olykor konkrét összegekről beszélnek, melyek csúsztatásával ez vagy az megszerezhető, vagy elintézhető; arról, mennyit kell adni az autószerelőnek a javítás elvállalásáért, az orvosnak a táppénzes állományba vételért, az eladónak egy-egy keresettebb típusú motorkerékpárért, széntelepen a szénért... Az ilyen szóbeszédek annál is veszélyesebbek, mert azt a benyomást keltik, hogy akinek sok pénze van, az bármit megszerezhet és mindenből a legjobbat kapja, és mert a vesztegetőt a körülményeknek kiszolgáltatott ártatlan áldozatként, a megvesztegetettet pedig em- berbörbe bújt farkasként ábrázolja. Nyilván ez az alapja annak a széles körben elterjedt laikus véleménynek is, hogy a korrupció elleni harc hatékonyságának fokozását szolgálná, ha a törvényhozó megszüntetné a „titoktartás kényszerét" - hatályon kívül helyezné a veszteségre vonatkozó büntető rendelkezéseket, vagyis szavatolná büntethetetlenségét.

Fokozni a korrupcióellenes küzdelem hatékonyságát valóban rendkívül szükséges, de arról már számtalanszor meggyőződhettünk, hogy az „általában“ folytatott harc nem vezet eredményre. Egyáltalán nem valószínű, hogy a vesztegetők „általános felmentésével" elérhető lenne a korrupciós cselekmények gyorsabb és hatékonyabb felderítése, valamennyi megvesztegethető ügyintéző, hivatalnok, kereskedő, orvos stb. leleplezése. Egyébként is - a vesztegetőnek a törvény jelenleg is szavatolja a büntetlenségét, ha „tevékeny megbánást" tanúsít, ha a cselekményekről önként és haladéktalanul értesíti az ügyészséget (esetleg a rendőrséget). Az ügyészség pedig ugyancsak jóindulatúan értelmezi a „haladéktalanul" fogalmát.

A bűnüldöző szervek tapasztalatai szerint viszont a vesztegetők nemcsak hogy ritkán élnek a „tevékeny megbánás" lehetőségével, ráadásul még „általánosságban" sem tekinthetők ártatlan és kiszolgáltatott

Az Egyesült Államokban csak nagyon kevés tévéadásról beszéltek annyit, mint az Amerika című tizenkétórás sorozatról, amelyet február 15-én, vasárnap kezd sugározni az ABC tévétársaság és a hozzá csatolt hálózatok. A sok szóbeszéd oka a filmsorozat témája: az élet az Egyesült Államokban 1996-ban, miután a „Szovjetunió megszállta", a neki, „alárendelt különleges ENSZ-alakulatok támogatásával."

Már most, a sorozat adásának megkezdése előtt az ABC különböző műsoraiban részleteket mutat be a filmből: fekete egyenruhás katonák megszállják az amerikai Kongresszust, a tankok lánctalpai nőket lapítanak szét, a helikopterek farmokat gyújtanak fel...

Donald Wrye gyártásvezető ugyan azt állítja, hogy ,,ez csak film és nem külpolitika", de a tények valami mást mondanak. A sorozat gondolatát Bejnamin Stein szélső- jobboldali beállítottságú kommentátor sugallta az ABC-nek a Los Angeles Examiner című lapban, még 1983 őszén. Stein felszólította „az ABC-nél dolgozó drága barátait", forgassanak filmet néhány amerikai család azt követő életéről, hogy a Szovjetunió elfoglalta az USA-t. ,,Ez azzal kezdődne, hogy az Egyesült Államok aláírja a teljes nukleáris leszerelésről szóló kétoldalú szerződést“ írta akkor Stein.

Stein kommentárját a Másnap című film kapcsán írta, amely bemutatta a nukleáris háború elrettentő következményeit, s a hatalmas visszhangot kiváltó filmet éppen az ABC sugározta. Az amerikai szélső- jobboldal ezért feldühödött az ABC- re, s bár az ABC tévétársaság kezdetben azt állította, az Amerika a saját ötletük alapján készült, végül is kénytelen volt kiteríteni a kártyáit és beismerte: honoráriumot fizetett

Steinnek az ötletért. Ezzel kapcsolatban Stein megjegyezte, egyszerűen nem akarták a filmet úgy prezentálni mint olyan valakinek a művét, akinek a politikai nézetei jól ismertek.

Harmincöt millió dollár elköltése és három évi forgatás után a „mü" készen áll a közlésre. Provokatív, ellenséges és hazug tartalmával azonban már most felkeltette egy egész sor amerikai személyiség és békeszervezet ellenállását. ,,Úgy gondolom, hogy az Amerika a szélsőjobboldal paranoiás elképzeléseinek megnyilvánulása"- jelentette ki J. Cohen, a Hírközlő eszközök objektivitásáért nevű New York-i szervezet egyik vezetője. George Ken- nan, az USA egykori szovjetunióbeli nagykövete a New York Timesba írt levelében felteszi a kérdést: ,.Talán nincs elég valóságos problémánk, hogy fiktíveket kell kitalálnunk, s így felzavarjuk a nemzetközi egyetértés vizeit?"

Az Egyesült Államoknak éppen elegendő reális problémája van, ezek egyike, hogy a Reagan-kor- mányzat nem hajlandó a nemzetközi egyetértés és a fegyverzetcsökkentés útjára lépni. Azok szerint, akik 35

Bővül a trolibuszhálózat

(ČSTK) - Zajtalanul közlekednek, nem szennyezik a levegőt, és kevés energiát igényelnek. Ezek a trolibuszok legfőbb előnyei. Jelentőségük mostanában nőtt meg, amikor Prágában, Bratislavában és hazánk több más városában egyre többször túllépjük a legmagasabb megengedett levegőszennyezési és zajszintet.

Jelenleg Bratislavában, Brnóban, Gott- waldovban, Hradec Královéban, Jihlavá- ban, Mariánske Lázneban, Ostravában, Opavában és Teplicében közlekednek trolibuszok. Pardubicében 36,4, Brnóban 35,6, Bratislavában 28,4 kilométeres a hálózatuk.

A trolibuszok bevezetését Ústi nad Labemban, valamint České Budejovice és Temelin között is tervezik. Fontolóra vették továbbá Banská Bystricában, Kassán (Košice), Karlovy Varyban és Déčín- ben való alkalmazásukat is. A szakemberek véleménye szerint hazánk több mint 30 városában lehetne gazdaságosan üzemeltetni őket.

Prágától - ahol nagy szükség volna rájuk - eltérően a világ több nagyvárosában közlekednek trolibuszok. A Szovjetunióban például Moszkvában és Lenin- grádban is. Budapesten éppen akkor létesítettek további vonalakat, amikor Prágában megszüntették a trolijáratokat.

Csehszlovákiában jelenleg 650 trolibusz közlekedik. A vállalatok már egy új típust, a Tr 14-est is használják, s tervezik a csuklós trolibuszok szélesebb körű bevezetését. Fontolóra vették továbbá az olyan kétféle meghajtású trolibuszok fejlesztését, ami lehetővé tenné, hogy a trolik részlegesen, vezeték nélkül is közlekedhessenek.

milliót költöttek rá, az Amerika című sorozatnak éppen ezen a téren kell negatív szerepet játszania. Amint George Kennan megjegyezte, egy ilyen tizenkétórás sorozat nyomokat hagy az emberek gondolkodásában, ,,minden ilyen nyom fölöslegesen rontja a szovjet-amerikai kapcsolatok javulásának kilátásait, meghiúsítja az embereknek a stabilabb és békésebb világba vetett reményeit“.

Egy egész sor amerikai békeszervezet azért tevékenykedik, hogy ez ne következhessen be. Két képviselőjükkel beszélgettem: Philadelphiában a krékerek (vallási szervezet) egyik vezetőjével, és Washingtonban az ún. Nemzetbiztonsági Bizottság képviselőjével.

Bruce Brichard, a krékerek képviselője elmondotta: „Lényegében két dologra törekszünk, először is azt követeljük az ABC-tól, hogy a sorozat adásának napjaiban és azt követően is olyan műsorokat sugározzon, amelyek objektiven foglalkoznak a szovjet-amerikai kapcsolatokkal. Ebben sok más szervezettel is együttműködünk. Választ egyelőre nem kaptunk. Másodszor pedig azt akarjuk - s számunkra ez a fontosabb - hogy objektiven tájékoztassuk a közvéleményt a sorozat lényegéről, ennek érdekében brosúrákat adunk ki, amelyekben elmondjuk a dolgokról az igazat, nyilvános vitákat kívánunk rendezni az iskolákban, templomokban stb.

A sorozat ugyanis erősen szélsőjobbos alapállásra helyezkedik, amely nem tükrözi a valóságot, s bizonyos értelemben veszélyes is. Nagyon egyoldalúan mutatja be a Szovjetuniót, el akarja hitetni, hogy a Szovjetunió háborút szeretne kirobbantani és elfoglalni az USA-t. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét szintén úgy mutatja be, mint a Szovjetunió eszközét, s mi rendkívül sértőnek tartjuk, hogy a filmben a megszállás az ENSZ zászlaja alatt történik, és azt, hogy a megszálló csapatokat az Egyesült Nemzetek különleges egységeinek nevezik" - mondotta Bruce Brichard.

Jonathan Halperin, annak az említett washingtoni szervezetnek a képviselője, amely azt tartja feladatának, hogy igazságosan tájékoztassa a közvéleményt a Szovjetunióról és a szovjet-amerikai kapcsolatokról, kijelentette: „Egyetértek George Kennannal, amikor azt mondja, hogy ez a film és a többi hozzá hasonló károsítja a szovjet-amerikai kapcsolatokat, hátráltatja a kölcsönös megértést és megismerést. Nem hiszem azonban, hogy a sorozat szerzőinek az összes nézőt sikerül felültetniük. Bizonyára sok nézőnek elmegy az étvágya, s már az első két óra után elege lesz belőle. Remélem, hogy ehhez a mi igyekezetünk is hozzá fog járulni, meg akarjuk ugyanis magyarázni a nagy- közönségnek, milyen is a film háttere és miért veszélyes. Mások viszont figyelemmel kísérik majd a filmet, amely megerősíti a Szovjetunióról alkotott sztereotípiákat, ami viszont nagyon rossz dolog."

Az egyik oka annak, hogy az amerikai szélsőjobboldal miért támogatta a filmsorozat forgatását, kétségkívül abban rejlik, nyugtalanítja őket, hogy megváltozott az amerikai közvélemény magatartása a szovjetamerikai kapcsolatokkal, valamint a nukleáris fegyverek csökkentésével kapcsolatban. Halperin erről a következőket mondta: „Az amerikai közvélemény egyre jobban kinyilvánítja, olyan állami vezetést kíván, amely ésszerűen, békés úton oldaná meg a szovjet-amerikai kapcsolatok problémáit. Ez tükröződik vissza abban is, hogy az amerikai kormányzat képviselőinek - beleértve Reagan elnököt is - az utóbbi időben megváltozott retorikájuk, habár politikájuk és tetteik eddig nem változtak."

Az ABC úgy véli, hogy az Amerika című filmsorozat első részét hozzávetőleg 60 millió néző tekinti majd meg. Tehát gyakorlatilag minden amerikai családhoz eljut, s ezért annál nagyobb azok felelőssége, akik elkészítették és műsorra tűzték azzal a céllal, hogy szovjetellenes hangulatot keltsenek, rontsák a szovjet-amerikai kapcsolatokat, meghiúsítsák vagy legalábbis elodázzák az atomleszerelési megállapodás megkötésének lehetőségét.

ZDENÉK PORYBNÝ, a Rudé právo washingtoni tudósítója

APRÓHIRDETÉS

KÖSZÖNTŐ

■ 1987. január 21- én ünnepli 60. születésnapját a drága jó feleség, édesanya és nagymama, Varga Gyuláné Németh Magdolna Szőgyénben (Svodín).

E szép ünnep alkalmából szeretettel köszöntik, jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak:

férje, három fia, két lánya, menyei, vejei és unokái: Roland, Ákos, Angelika, Norbert, Gabriella, Erika, Angelika, Mirike, Pétiké és a kis Ildikó, akik sokszor csókolják a nagymama munkában elfáradt dolgos kezét. Ú-51

■ Harmincadik születésnapján szívük egész melegével köszöntik

Pálinkás Józsefet

Mari, Zoli, Csabi, anyu, apu, valamint Tibi. Ú-78

■ 1987. január 3-án ünnepelte 50. születésnapját

Bugány László

Karván (Kravany nad Dunajom).

E szép ünnep alkalmából kívánunk jó erőt, egészséget és hosszú életet szerettei körében:

édesanyja, felesége, lánya, veje, unokái: Gábor és Anikó. Ú-116

ügyek testületének a koszorúkért és a búcsúbeszédekért.

Gyászoló felesége és fia családjával

Ú-122

■ Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1987. január 4-én elkísérték utolsó útjára a tešedíkovói temetőbe drága édesanyánkat, anyóst és nagymamát,

Nagy Máriát

és virágaikkal enyhíteni próbálták fájdalmunkat.

A gyászoló család Ú-129

■ Az idő múlik, a fájdalom megmarad, de a szeretet nem múlik el soha. Bármerre visz is utunk, mindig hiányzik körünkből a szerető feleség, felejtheteten édesanya, anyós, testvér és nagymama,

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

■ Ezúton mondunk hálás köszönetét minden kedves rokonnak, barátnak, munkatársnak és ismerősnek, akik 1986. december 29-én elkísérték utolsó útjára a löki (Lók) temetőbe a drága jó férjet, édesapát, nagyapát, nászt és sógort,' Pleva Istvánt, akit a kegyetlen halál 72 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a koszorúkat és a részvétnyilvánításokat, melyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Külön köszönetét mondunk az SZLKP helyi szervezetének és a polgári

Lelovics Mátyásné

Csákány Ilonka Nagymegyer (Čalovo), akinek szerető szíve 1986. január 21-én, 41 éves korában, tragikus körülmények között szűnt meg dobogni. Akik ismerték és még őrzik szívükben emlékét, szenteljenek számára egy néma pillanatot ezen a számunkra oly fájdalmas, első évfordulón. Jóságát és szeretetét nem feledik, és' szívükben megőrzik:

férje, gyermekei és az egész rokonság. Ú-4604

■ Január 21 -én lesz 5 éve, hogy eltávozott szerettei köréből a drága édesanya és nagymama,

Hegyi Ferencné Dunaszerdahely (Dunajská Streda), akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly fájdalmas évfordulón, örökké gyászoló férje, gyermekei, veje, menye és az unokák. Ú-4664

új s: 6

1987. I.

áldozatoknak. Gyakran éppen az ő fejükben születik meg a korrupció terve. A felderített korrupciós büntettek jelentős részét teszik ki például évről évre a rendőrség és az igazságszolgáltatás területén elkövetett veszteségek. A statisztikai adatok ellentmondanak a valóságnak; nem az említett területen terjedt el a legnagyobb mértékben a korrupció, de a veszteségek ellen inkább csak a rend és az igazság őrei védekeznek azzal, hogy feljelentést tesznek, ha valaki ,,megkörnyékezi“ őket. (Érdekes lenne megvizsgálni, miért nem tapasztalható hasonló érzékenység a hivatásbeli etikára oly büszke kereskedelemben vagy egészségügyben, esetleg a gazdálkodó szervezeteknél.)

Nem vitás azonban, hogy van különbség vesztegető és vesztegető között. Súlyosabban esik latba annak a cselekménye, aki egy más bűncselekménye miatti felelősségre vonását próbálja elkerülni vesztegetéssel, vagy az igazságszolgáltatást befolyásolni, hogy perét, az igazság ellenére, megnyerje. És persze másként ítélik meg azokat, akik fontos és jogos érdekük kielégítéséért adnak csúszópénzt, miután jelezték nekik, hogy ügyüket „nehéz lenne elintézni", tehát valóban kényszer- helyzetbe kerültek. Rendkívül ritka például, hogy a kereskedelem vagy a szolgáltatások területén előforduló vesztegetési ügyekben felelősségre vonják a kenőpénzt adó fogyasztókat. És.nem ítélték el azt a vesztegetőt sem, akit az orvos előbb tájékoztatott felesége gyógyíthatatlan betegségéről, majd nem kis hálapénzért olyan gyógyszert ígért, amely meghosszabbíthatná a beteg életét. A vesztegetők cselekményét tehát a büntetőeljárásban részt vevő szervek (elsősorban az ügyészség) jelenleg nem „általában", hanem egyénileg és kellő érzékenységgel ítélik meg a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseinek következetes alkalmazásával.

A korrupció megakadályozása viszont már meghaladja a bűnüldöző szervek lehetőségeit. Ennek érdekében viszont sokat tehetünk mi magunk is, akár azzal, hogy gyakrabban élünk a „tevékeny megbánás" jogi lehetőségével és így megakadályozzuk a korrupt személyek további visszaéléseit, de sokat tehetnek a korrupció által veszélyeztetett intézmények vezetői és az ellenőrző szervek is. Egyes területeken ugyanis gyakori tapasztalat az, hogy a vezetők a korrupciót eltűrik, s hogy a „nyílt titokról" állítólag ók szereznek utolsóként tudomást.

FEKETE MARIAN