Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-19 / 14. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1987. I. 19. Lehetőség van, csak ki kell használni A fiatal nemzedék testi és lelki fejlődéséhez nagyban hozzájárul az iskolai testnevelés. A kötelező heti két tanóra azonban nem elegendő. így vélekedik erről Zahradnicsek Béla, a Štúrovói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola testnevelő tanára is:- Mindent megteszünk azért, hogy a gyerekek mozgásigényüket kielé­gíthessék. A feltételek adottak, elé­gedettek azonban korántsem lehe­tünk. Iskolánkon az 1 - 4. évfolya­mokban nincsenek meg a kellő lehe­tőségek a megfelelő testnevelésok­tatáshoz. Mivel a legkisebbek az iskola épületétől távol, a város más­más részeiben található osztályokban tanulnak, nincs meg a lehetőség arra, hogy a tornateremben tartsák meg a tornaórákat. Sokkal jobb a helyzet a felsőbb évfolyamokban: az iskola tonatermében és a Juhcel- pap sportegyesület csarnokában Csiburdanidze visszavonul? Eduard Gufeld, az ismert sakk­szakíró és edző csak ámult-bámult. Számos tehetséget fedezett fel már életében, de a nyolcesztendős Ma­jához hasonlatos gyöngyszemre ed­dig még nem lelt. Becsületére le­gyen mondva, nem kiabálta el: neve említése nélkül dicsérte a kutaiszti lapokban a kislány sakkzsenijét. Fantasztikus tehetségét igazolandó 1978-ban 17 esztendősen a női sak­kozás trónjára ülhetett. Nem kisebb egyéniséget győzött le a koronacsa­tában, mint a legyózhetetlennek tar­tott Nona Gaprindasvilit. Maja Csi­burdanidze három év múlva óriási csatában védte meg először büszke címét Nana Alakszandrijával szemben. Újabb három esztendő múltán Irina Levityina már nem késztette ekkora erőbedobásra, há­rom pontot vert vetélytársnőjére. Úgy tűnik, Csiburdanidze trónja megingathatatlan, a nők között nincs méltó vetélytársa. Talán ezért is ol­vashatjuk nevét mind gyakrabban a férfiversenyekről szóló tudósítá­sokban. „ Ennek ellenére egy pilla­natig sem gondoltam arra, hogy Garri Kaszparov trónjára törjek“ - mondta a világbajnoknő. Kaszparovnak, a férfi világbaj­noknak tehát nem kell tartania Csi- burdanidzétől. Könnyen lehet azon­ban, hogy vetélytársnői is fellégez- hetnek. A világbajnoknő ugyanis a visszavonulás gondolatával foglal­kozik. mozoghatnak, sportolhatnak a tanu­lók. Ezen kívül az iskola sportpályáit is igénybe vehetik a diákok. A Duna-parti városban rendkívül hiányzik a fedett uszoda. Štúrovót szinte szigetvárosnak is nevezik: a közelben két nagy folyó is van, nem beszélve a különböző tavakról és holtágakról. Éppen ezért elgon­dolkodtató, hogy a gyerekek 25 - 30 százaléka nem tud úszni. Talán egy kissé javít a helyzeten a közelmúlt­ban kötelezővé tett nyári úszóokta­tás, amelyet a Vadas termáluszodá­ban rendeznek. A tehetségesebb, mozgékonyabb gyerekek, akiket a tornatanárok ki­választanak, heti négy óra külön testnevelési oktatáson vesznek részt. A nyolcadik osztály után ezek a tanulók lehetőséget kapnak arra, hogy magasabb szinten űzzék ked­venc sportágukat. Sportiskolába ke­rülnek, vagy a helyi egyesület tagja­ként válhatnak eredményes ver­senyzőkké. Az alapiskolának sike­res kézilabda- és labdarúgócsapata van. A tanulók ezen kívül még ko­sárlabdáznak és atletizálnak. A Štú­rovói Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola futballcsapata a kerületi baj­nokságban szerepel, ahol tizenkét együttessel méri össze erejét. Je­lenleg az őszi idény után a C-cso- port harmadik helyén áll. A kevésbé tehetséges tanulók és a torna alól felmentettek számára létrehozták a kisegítő testnevelési órákat. Ide főleg az egészségügyi problémákkal küszködő gyerekeket sorolták be. A spartakiád hagyományait kö­vetve jött létre a „Szülök a gyere­kekkel" mozgalom. Itt rendszeresen együtt tornázhatnak a családtagok a gyerekekkel. Az iskolai testneve­lésnek része van a tömegsportok népszerűsítésében. A diákok gyak­ran részt vesznek különböző koco­góversenyeken, stafétákon, mezei futóviadalokon.- A Juhcelpap sportegyesület né­hány edzőjével megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy azok a ta­nulók, akik vonzalmat éreznek vala­mely sportág iránt, az egyesület va­lamelyik szakosztályában rendsze­resen tovább sportolhassanak. Fi­gyelemre méltó eredményeket ér­nek el többek között a súlyemelők és a cselgáncsozók. Elégedettek nem vagyunk és nem is lehetünk. Lehe­tőség sok van, csak ki kell használni, természetesen ehhez az iskola és a sportegyesület tenni akarása szükséges. Eddig ebben nem volt hiány, s remélhetőleg ezután is csak hatványozódik majd - fejezte be a beszélgetést Zahradnicsek Bé­la. FILAKOVSZKY ZOLTÁN Élénk iskolai sportélet Ha valaki első ízben látogat el a Komáromi (Komárno) Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskolába, már az iskolaudvar bejáratánál salakos futópályát és súlylökö kört lát. Azon­nal arra következtet, hogy ebben az iskolában élénk sportélet folyik. A látszat nem csal. Itt valóban élénk a sporttevékenység. Erről tanúsko­dik egyébként a sok-sok elismerő oklevél, a különböző sportversenye­ken elért helyezésekért. Az iskola sportéletét immár két évtizede Szép Lajos testnevelő ta­nár irányítja. Ismerem őt, valóságos rajongója a sportnak és fáradhatat­lanul dolgozik az iskolai testnevelés fellendítésén. Sok-sok sportolót ne­velt, akik később az egyesületekben is megállták helyüket. Az esti órák­ban is ott találtam a tornateremben, amint a röplabdázó fiúk edzését irá­nyította. Amikor a sportélet iránt ér­deklődtem, röviden így jellemezte: ,, Iskolánkban optimálisak a sportolá­si lehetőségek. Van szép tornater­münk, minden igényt kielégítő fel­szereléssel. Rendelkezünk füves labdarúgó- aszfaltos kézilabda- és kosárlabdapályával, van futópá­lyánk. Ennek ellenére keveslem a sport iránt érdeklődők számát. Azt is el kell mondanom: ennek objektív okai vannak. Tanulóink diákotthon­ban laknak, háromszáztizenketten viszont bejárók és eléggé túlterhel­tek, a délutáni órákban is sok a szakmai gyakorlat. Ezért csupán három sportágra szakosítottuk diák­jainkat. Röplabdára, atlétikára és labdarúgásra. “ Beszélgetésünk további részében megtudtam: ezekben a sportágak­ban valamennyi járási versenyen részt vesznek és váltakozó sikerrel szerepelnek. Tavaly a mezei futó­bajnokságon az iskolát harminc ta­nuló képviselte különböző korosztá­lyokban. Jóba Lajos, negyedik osz­tályos tanuló első lett, Varga Zoltán 12,19 mp idővel nyerte a 100 méte­res sífutást. A 4x 100-as váltó Vin- cze István, Egyeg János, Simon Zsolt és Nagy Norbert összeállítás­ban aranyérmet szerzett. Érdemes még megemlíteni Janda János 178 cm-es iskolai csúcsát a magasug­rásban. A középiskolások járási röplabda­bajnokságát rendszeresen minden évben ebben az iskolában rendezik. A fiúcsapat jelenleg a bajnoki cim védője, a lányok legutóbb nem ke­rültek dobogóra. A labdarúgásban 1977-ben tornát írtak ki, amely népszerűvé vált az elmúlt évek folyamán. A tavalyi se­regszemle érdekessége volt, hogy első ízben rendezték meg nemzet­közi méretben. Szép Lajos tornatanárt megkér­deztem, mi az, ami többletmunkára készteti őt. Válaszából kitűnt, hogy az igazi sportszellem. Azok a diá­kok, akikkel foglalkozik, ilyen érte­lemben küzdenek. Ez jelenti a leg­több örömet a kiváló tornatanárnak. Azt vallja: a sportban az a szép, hogy itt viszonylag még érvényesül az igazság. Ezzel lehet megszeret­tetni a testnevelést a diákokkal, a fiatalokkal. KOLOZSI ERNŐ A kerületi bajnokságban szereplő futballcsapat (A szerző felvétele) Az iskola leány kézilabdacsapata (A szerző felvétele) A legparányibb óriás aranylabdája Amikor Stanfey Matthews - ép­pen harminc esztendeje - érdemes­nek találtatott a legelső aranylabdá­ra, akkorra a csel mágusa két évti­zede szédítette a hátvédeket a jobboldali partvonal mentén. Utódai, Di Stefano, Kopa, Eusebio, Best, Rivera, Cruyff, Keegan és Rumme­nigge BEK-gyóztesként ülhettek fel minden futballista áhított trónusára. Bobby Charlton és Rossi néhány hónapos világbajnoki címének elis­meréseként kapta meg a legjobb európai labdarúgó titulusát, Piatini sosem triplázik, ha nincs az 1984-es Európa-bajnokság diadalmenete. És Igor Belanov? A vékonypénzű legény eleddig a legbecsesebb me­dáliákból még nem szerzett. A ma­gyarok, a belgák, valamint az Atleti- co Madrid játékosai lidérces emléke­ket őriznek az újdonsült aranylab- dásról, ám mégiscsak Belanov önér­tékelése áll a legközelebb az igaz­sághoz: „Másfél éve még legfel* jebb Odesszában és Kijevben is­mertek. Ott sem sokan...“ IGOR ÉS TÁRSAI. A hírnév or­mához egyetlen oldalról sem vezet kényelmes, szépen kikövezett út, ám Igor Ivanovics Belanov előtt a re­mény leghalványabb lángocskája sem pislákolt. Róla aztán nem mondhatni, hogy már kora ifjúságá­ban magán viselte az elhivatottság jeleit, nem volt kamaszzseni, még az iskolacsapat üdvöskéje sem. Ha csak két esztendeje valaki megpen­dítette volna, hogy 1986 utolsó előtti napján Európa első számú futballis­tájaként fogják ünnepelni, a máskü­lönben szelíd, visszahúzódó Bela­nov alighanem éktelen haragra ger­jed az ízetlen tréfa hallatán. Persze, a labdarúgásnak - sok egyéb jellegzetessége mellett - az is sajátja, hogy a képtelenséget egyet­len elegáns mozdulattal valósággá varázsolja. Ennyi és nem több, ami Belanovval történt. No, meg az, hogy a széllel bélelt csatár szenve­délyesen akarta, munkával követelte ki a varázslat sikerét. Hősünk 1960. szeptember 25-én született Odessza egyik külső kerü­letében. A kikötőváros többi szép­reményűjéhez hasonlóan az apró Igor is a grundon leste a labdarúgás csízióját. Ha szülei nagyritkán bün­tették, azért tették, mert a gyerek még vacsoraidóben is a labda után loholt, vagy Blohint, Burjakot és Ve- remejevet csodálta a tv előtt - tanu­lás helyett. A labdarúgás bizony két kézzel osztogatja a pofonokat. Belanov szinte az első nekilendülésnél meg­kapta a magáét. Eltanácsolták az odesszai sportiskola futballtagoza- táról! Az edző nyápicnak és vérsze­génynek találta. Igor szégyenköny- nyei hamar felszáradtak, mert lakó­telepének tornacipős csapatában ontotta a gólokat a Bőrlabda elneve­zésű mozgalomban. Egy ilyen gól­záporos meccsen látta meg őt Edu­ard Maszlovszkij, a helybeli Cserno- morec tehetségkutatója és azonnal vitte is Belanovot a kölyökcsapatba. A gyors, gólerős, de végtelenül önző csatárpalánta 1979-ben elju­tott az első osztályú Csernomorec Odessza tartalékegyütteséig. Akkor katonai behívót kapott, így két esz­tendeig a flotta SZKA Odessza nevű együttesét erősítette. Visszatért, hintette a gólokat és továbbra sem szívesen passzolt. Edzői még javá­ban oktatgatták a futball csapatjá­ték jellegéről, amikor a Dinamó Ki- jev már szemet vetett rá. A szúkebb hazájához, megszokott környezeté­hez szinte betegesen ragaszkodó Igor 1984-ben nemet mondott a csá­bító hívásnak, de egy idénnyel ké­sőbb már belecsapott Lobanovszkij markába. Sírásra görbülő szájjal hagyta ott feleségét és egyéves kis­lányát. A MESTER ÉS AZ IBOLYA. Ki­jevben volt oka a kesergésre. Az első edzéseken legszívesebben hordágyért könyörgött volna. A 12 km-es futásban messze az utolsó lett. Lobanovszkij edző a pályaud­varról hozta vissza. A Dinamó Kijev mindenható főnöke azonban mellet­te állt a legnehezebb időkben: „Fe­lejtsd el az egészet, én még rosz- szabbra számítottam. Napról nap­ra jobban érzed majd magad kö­zöttünk, és megmondom: leszel te még a válogatott gólgyá­rosa...“ A termetét (172 cm, 68 kg) ész­vesztő kezdősebességgel, zavarba ejtő cselekkel és zúgó bombákkal ellensúlyozó támadó nem élt a Lo- banovszkijtól kapott próbaévvel. Négy hónap alatt magára irányította a figyelmet. 1985 májusában már válogatott, és amikor a Mundial elő­estéjén Valerij Lobanovszkij átveszi a nemzeti tizenegyet Malofejevtől, senki előtt sem kétséges: a többi kijevivel együtt Belanov is ott lesz a világbajnokságon. Miért ne, hiszen a D-betűsök röviddel korábban álomjátékkal zúzták szét az Atletico Madridot a KEK döntőjében. A többi már - ahogy a sajtótribün poétái mondják - történelem. Irapuatóban a magyaroknak egyet, Leonban a belgáknak hármat lőtt. „Mindhá­rom gólomat odaadtam volna a továbbjutásért cserébe“ - ke­sergett. Hiába, a „csere“ a vágyál­mok birodalmában maradt. Belanov egyre-másra szaggatta Pfaff hálóját, a belgák meg győztek. De a focivilág megismerhette azt a groteszk moz­dulatot, amellyel ez a korán kopa­szodó tejfehér bőrű, pöttöm ember­ke a gólöröm másodperceiben szin­te lerázza a kézfejét csuklójáról. A Mundial-csalódás parányi kár­pótlásaként meghívták a világválo­gatottba. Ő, aki nem felelt meg a sportiskola focitagozatában, Pasa- denában az elmúlt év július végén kiérdemelte a legnagyobbaknak járó elismerést. BÁLVÁNY ÉS UTÓDJA. Hajda­nán Oleg Blohin aláírásáért a teljes bélyeggyújteményét odaadta volna. 1986-ban a Dinamó Kijev kupát és bajnokságot nyert együttesében a bálvány viselte a 11 -es, a rá ma is áhítattal felnéző utód a 10-es trikót. Blohin és Belanov, két aranylabdás egy támadósorban! Lev Jasin, a szovjet labdarúgás első aranylab- dása jóleső érzéssel mustrálhatja „szeretett gyermekeit'1. Blohin is lát­ja a jövőt: „Megnyugtató érzés, hogy olyan remek futballistának adhatom át a váltóbotot, mint Igor. Sok örömet szerez ő még a szovjet szurkolóknak“. A villámlábú Oleg alkalmasint jól mérte fel a helyzetet. Az egykor aláírásáért epekedő utód még csak 26 éves, csupán tizenegyszeres vá­logatott, de az idén nagyságrende­ket ugorva követelt helyet a legma­gasabb vonulatban, ahol a névsorol­vasás így kezdődik: Matthews, Ko­pa, Di Stefano, Suarez, Sivori, Ma­sopust, Jasin... TOROK PÉTER Igor Belanov tizenegyest értékesít a Szovjetunió - Magyarország világbajnoki mérkőzésen (A ČSTK felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents