Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
ß jyan történt, hölgyem? n onnan, igaz, hogy piros- pedig úgy jött, a főtér felöl, lenül, még fütyörészett is, agy pirosban, de ő csak úgy nekem, kérem! Még fütyöré- lit én ki nem állhatok, amikor Mert az olyan ember, az olyan ember, az kérem in ember, az kérem többet int ami. Ez is, kérem, nem is >esen belém! Én igaz, kérem, tam, de nem azért, kérem, csak úgy jöjjön, egyenesen n én, milyen ember az olyan, ski az embernek?! hozzá, uram? rült, kérném szépen. Én mit egyszer valahogy az utamba spen, és ez még nem elég, feltűnően lassított, kérném iogy egyenesen ment volna am lassít, könyörgöm, akkor GYÖRFFI KÁLMÁN én hogy mehettem volna neki? Akkor én, kérném szépen, miért mentem volna neki? És pirosban volt, ez az igazság, pirosban, és még lassított is.- És a kár, az nagy?- A kár, kérném szépen, az kifejezhetetlenül nagy! Az, kérném szépen, elmondhatatlanul nagy!- Na most, amikor maga látta, hogy lassít...- Én azt, kérném szépen, nagyon jól láttam, hogy lassít. Mert feltűnően lassított, kérném szépen, úgy lassított, hogy én azt lássam!- Ez nem igaz, ne higgyen neki, egyetlen szava sem igaz! Dehogyis lassítottam feltűnően! Egyáltalán nem is lassítottam! Nem volt nekem arra szükségem, hogy lassítsak. Engem nem úgy neveltek, hogy lassítsak! Az én apám maszek órás volt, és engem egészen más szellemben neveltek, engem tisztességes lánynak neveltek, nem arra, hogy lassítsak az utcán, ilyesmi nekem eszembe sem jutott volna!- Hogy nem lassított? És nem is nézett rám? Azt meri állítani, hogy nem nézett rám? Hiszen úgy nézett rám, kérem szépen, hogy abban minden benne volt! Abban benne volt kérem szépen minden!- És akkor maga egyenesen neki!- Én akkor egyenesen neki. Sajnos. Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, akkor én soha! Akkor én kérem szépen, háromszor, ötször is meggondoltam volna az egészet! Akkor kellett volna én megforduljak, és ahogyan csak a lábaim bírják, ellenkező irányba...- Ehelyett ön...- Én egyenesen neki.- És maga, hölgyem?- Én sajnos nem voltam a hibás. Én ebben az egészben teljesen ártatlan voltam. Igaz, hogy pirosban, de akkor is teljesen ártatlan.- És annak, hogy pirosban, annak ilyen óriási a jelentősége?- Annak, kérem szépen, egy borzasztó jelentősége van. Egy borzasztó jelentősége. Én ugyanis daltonista vagyok. Erről nekem orvosi papírom van. És emiatt, kérem, én azt hittem, hogy ő zöldben! Már akkor is becsapott! Én, kérem, mindig utáltam, ha egy nő nem zöldben! Csakhogy én daltonista vagyok, kérem, szépen. Ezért is mentem neki. Színtévesztésböl.- Nagyon nekiment?- Én, kérem szépen, a helyzethez képest egészen enyhén, mondhatni finoman mentem neki.- fgy igaz, hölgyem?'- Nem igaz! Úgy jött nekem, kérem, mint egy bulldózer! Valósággal lehengerelt! Azóta sem tudok magamhoz térni! Lelkileg sérültet csinált belőlem, azt csinálta!- Maga mit szól hozzá?- Méghogy én őbelőle? Én őbelöle? Ó énbe- lólem, igenis, ö énbelólem! Hát csak tessék rámnézni! Hát ide jutottam volna én? Hát így néznék én most ki? Mint egy kifacsart citrom? Én, aki külön kitüntetéssel végeztem az egyetemet, kérném szépen?- Gondolom' összegezhetjük a tényállást. Maga, hölgyem, onnan jött, a mellékutca felöl, pirosban. És tizenkilenc éves volt.- Tizenhat és fél...- Akkor volt maga tizenhat és fél, amikor én ott, a város tornyán az óra! Még most sem őszinte, kérem szépen, még ennyi idő után is képtelen igazat mondani!- Csendet kérek, hagyják abba a veszekedést! Tehát, hölgyem, ön onnan, pirosban...- Igen.- Jött, elérkezett erre a pontra, megpillantotta őt, és lelassított.- Igen, de én nem azért...- És rápillantott.- Éppen csak odanéztem. *- Mosolygott is?- De csak azért, mert olyan jó idő volt! Sütött a nap, kérem!- Egyszóval rámosolygott, vagy sem?- Éppen csak egy icike-picikét... És nem rá, hanem csak, mert odanéztem.- És akkor maga úgy... neki.- Azt hittem, hogy zöldben van, kérem. Azt hittem.- Neki vagy nem neki?- Én neki, kérem. Bevallom férfiasán. Én neki! t- Mondott is valamit?- Igen, kérem szépen. Azt mondta: „Kisasz- szony, maga tetszik nekem!“- És ez huszonöt évvel ezelőtt történt?- Annyi, kérem, pontosan huszonöt éve.- És erre mondják azt az emberek: boldog házasság?- Mondják, kérem szépen. Úgy is szokták mondani... Gyökeres György felvétele SZITÁSI FERENC Gazdagok vagyunk? Hol föld van, ott búza, kukorica, szőlő, hús, hal, színes tévé, kultúrpalota, számítógép, gondtalan gyerekek, családi ház, mely előtt Skodák és Ladák, vannak járdák, üzletek, irodaházak meg millió más... föltérképezni mindent szinte lehetetlen... főképp e labirintusban megkeresni az embert, ki felkel, reggelizik, munkába megy, dolgozik, este vidám vagy torkig van mindennel, káromkodik, elégedett vagy dalol, félig eszi meg a vacsorát, mert értelme még valahol a napi mozdulatokban folytatódik... van asszonya, hajnali álma, Golden és Starking almafája, méhei, krumplija a kertben... Elhiszi-e nekem ez az ember, hogy érti e szubsztanciáktól zokogó verset? Hogy ő az Óriás? Hasonlítja-e magát az esőt hozó viharhoz, mely zúg, süvölt, pofoz, megölel, földre vágódik, felkel, s karmaival önnön sorsán is alakít? Nyári vihar előtt A szél az ég sarkába seperte a súgarakat. Még muzsikáltak a kalászok. Méregzöld szemekkel néztek a szemembe:- nem szót kell teremni, magot. Megsimogattam a kalászokat, mint világégés előtt apám. \ Górtál, Potyka i szavakkal főni jönni, amikor atárban jár? j mosolygott, 9? felelte Potyka, ' a becsületes így azt jóravaló m tudta kimon- inkább vállalta azért, mert ezt )onty fogásával kicsit büszke is szerette, ha ■Örökölt nevét, nint a horgász- smondóan. gyezte Kázmér ighanem olyan i felhasználhat, tadt fenn a kér- veszed észre, gél van, s már ivét sem rezdül nem alkalmas le semmiről letten Kázmér, az idejét hiába lapján szokat- or kilépett az iteorológia: az idő. Gyerünk ázmér. Potyka ■tatólja: kihúzta rőt, s hazaszáDe Potyka ott ült a megszokott helyén, s Pólyák Jóskával azon tanakodott, ne szedjék-e még a sátorfájukat.- Miért mennétek, hiszen hideg van - szólt bele Kázmér a vitájukba.- Hát éppen ez a baj - válaszolta Jóska, a vizek másik nagy barátja.- Amikor ennyire és ilyen hirtelen lehűl a viz, itt senki nem fog halat. A fene sem érti ezt, morfondírozott Kázmér. Egyszer nagyon hideg van, máskor nagyon meleg van... No de nem baj, ennyivel is többet tudunk már: sem a hideg, sem a meleg nem jó a horgászathoz. Egy hét múlva pontosan olyan idő volt, amilyenre neki volt szüksége. Kellemes, langyos; se hideg, se meleg. Potyka Karcsi és Pólyák Jóska most sem volt virágos kedvében.- Egy kis szél kellene - állapította meg Potyka.- Bizony, az kellene - hagyta helyben a megállapítást Pólyák Jóska. Kázmér értetlenül búcsúzott tőlük. Legközelebb akkor ült kocsiba, amikor a közeli erdő fái szinte görnyedeztek a szélben. Csak az aggasztotta némileg, nem lesz-e túl erős a szél a halaknak, illetve a horgászoknak.- Se hideg, se meleg, s a szél is fúj - tárta ki a két karját, amikor kiszállt a kocsiból.- De déli szél - legyintett reménytelenül Potyka. - Nem érzed, hogy ebből az irányból fúj? Ha majd innen fog fújni, nyugat felől... Kázmér minden szabad napján azt leste, amikor kilépett a házból, fúj-e a szél. vagy nem, s ha igen, honnan. Egy szombat reggel örömmel vette észre, hogy a jegenyék nyugatról kapják a nyomást, úgy hajladoznak kelet felé, mint a hithű muzulmánok. Nem vesztegette az idejét, de sem Potyka Karcsi, sem Pólyák Jóska nem volt a tónál. Az ismerősök közül csak Guszti bácsival találkozott. Tőle tudta meg, hogy két barátja horgászversenyre ment a szomszédos körzetbe.- De az időjárás jó, ugye? - kacsintott Kázmér a beavatottak fölényes mosolyával Guszti bácsira. - Ma viszünk haza halat!- Nem hiszem. Nyugati szél fúj.- De hiszen az a jó - nézett rá értetlenül Kázmér.- Én még ilyenkor sohasem fogtam halat - jelentette ki Guszti bácsi. Nekem mondhatja akárki, hogy így a nyugati szél, meg úgy a nyugati szél, én csak akkor fogok halat, ha északi szél fúj.- Most már igazán nem értek semmit- keseredett el Kázmér. — De hiszen akkor a horgászversenyt is hiába rendezik.- Hát azt azért nem lehet mondani- engedett Guszti bácsi a negyvennyolcból. — Mert az úgy van, hogy bármilyen időben foghat az ember halat, ha szerencséje van. De ahhoz, hogy igazi jó kapás legyen, északi szélnek kell fújnia .- Hát ez mi ott a zsákban? - mutatott Kázmér a vízbe lógatott hálócskára.- Egy kétkilós ponty. Azt kora reggel fogtam, amikor a szél még nem kezdett el fújni. De azóta is volt már kapásom, csak elhamarkodtam a dolgot: korán bevágtam.- Északi szél! - rontott vissza a házba Kázmér a kocsikulcsért egy augusztusi nap reggelén. Nyomta a gázt, hogy a horgok minél hamarabb a vízben legyenek.- Mit fogtak eddig? - ugrott ki a Trabantból, mihelyt a partnak az úthoz legközelebbi részére ért. Imre bácsi, akinek eddig legalább harminc horgát vitték el a nagy halak - neki volt a körzet majdnem négyszáz horgásza közül a legtöbb szakítása elnézően mosolygott a naiv kérdésen:- Fogni? Ilyenkor?- Milyenkor? Hiszen északi szél fúj. Az autóbusz-megálló felöl jönnek a hullámok - erősködött Kázmér, de Imre bácsi a szemébe nevetett:- Hát éppen az a baj. Ezen a tavon csak akkor van kapás, ha északnyugatról fú a szél. Ezt jól jegyezze meg!- Jó, megjegyzem - adta meg magát Kázmér, de már végképp nem tudta, mit is érdemes megjegyeznie. Decemberben egy kissé búsan nézegette zsákmánykimutató lapját: be kell adnia, s a zsákmány rovata még üres. Csak az ellenőrzési rovatban virít tizenhárom aláírás, dátumokkal. Az ellenőrök buzgóbbak voltak, mint ö, mert őket is ellenőrzi a vezetőség, s' a zsákmánylapon található aláírások alapján értékeli munkájukat. Néha ezért párosával jártak. Só- bár horga nem volt a vízben -jószívvel nyújtotta nekik lapját aláírásra minden alkalommal. Most elgondolkodva tette borítékba a kartonlapot. Mert azt értette, miért nem szerepel az ö lapján egy árva keszeg sem. Nem volt megfelelő az időjárás. Csak az nem ment a fejébe, hogyan került a Potyka Karcsi lapjára hetvenkét ponty, a Pólyák Jóskáéra meg hatvanhat. Vajon akkor milyen idő lehetett, amikor ezeket fogták? RÁSKI ISTVÁN
