Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-24 / 52. szám
Minden esztendő végén hagyományosan megválasztják az év legjobb hazai sportolóit. A li- bereci eredményhirdetésen 1986 „legjeinek legje“ egy atléta, a stuttgarti Európa-bajnok- ságon a 20 kilométeres gyaloglásban ezüstérmet nyert Jozef Pribilinec, a Dukla Banská Bystrica 26 éves versenyzője, Juraj Benőik tanítványa lett. • Négy évvel ezelőtt Athénban sokkal nyugodtabban vághatott neki a 20 km-es távnak, hiszen rajtja előtt már szép kis éremgyűjteménye volt csapatunknak. Stuttgartban más volt a helyzet: esélyeseink egymásután vallottak kudarcot, így mindenki a gyaloglóktól, s főleg az athéni ezüstérmestől várta a megváltást. Nem jelentett ez óriási nyomást pszichikailag?- A csapat többi tagjának teljesítménye egyáltalán nem befolyásol, s úgy hiszem, másokat sem. Ellenkezőleg: ha valamelyik társam gyengébben szerepel, azon igyekszem, hogy én jobb legyek, mert ily módon még értékesebb a siker. Ez az igazság. Nekem különben sincs időm a lelki nyavalygásokra. • Tehát: ha odaáll a rajtvonalra, nem létezik semmi...- Csak a verseny. Vannak tapasztalataim a különböző rendezvényekről, tudom, mit engedhetek meg magamnak és mit nem. Természetesen léteznek bizonyos törvényszerűségek a sportban, amelyek ellenem fordulhatnak, sikertelenséget okozhatnak. Mindezzel számolnom kell. • Hogyan született a stuttgarti arany?- Munkával. A siker mindig a munka eredménye. Elsősorban a szorgosan, becsülettel végzett munkáé. S csak a sor végén van valahol a lelki jelenlét. • Hány éves munka rejlik a sikerben?- Tizenegy. Ha kezdettől fogva számítom. Kremnica mellett születtem, ahol szinte mindenki sízik. Én is beleszülettem a sportba, sífutóként kezdtem, de mivel ezt túlontúl nehéznek találtam, átpártoltam az atlétikához azzal a szándékkal, hogy könnyítek valamicskét. • Ma is ez a véleménye?- Nagyot tévedtem. A sífutásnál legalább néha megpihenhettem, dombról lefelé jövet. A gyaloglás közben ilyesmi lehetetlen. Akarom, nem akarom - a rajttól a célig egyfolytában hajtani kell. • Verseny közben ügyel-e arra, hogy helyes legyen a stílusa, vagy ez már az edzéseken belerögződik a gyaloglóba?- A versenyszámunkat szigorúan behatárolja a technika. Nagy hátrány ez, sohasem adhatom ki magamból a maximumot, mint annak idején a sífutásnál, ahol sokszor rogytam össze a fáradtságtól kimerültén célbaérés után. A gyaloglásnál úgy kell hajtanom, hogy ellenőrizni tudjam a mozgásomat, tudjam, mit csinálok, hogyan rakom a lábamat, érintem-e a földet. Ha mindezt nem teszem, megtörténhet; idő előtt befejezem a versenyt. • Milyen taktikát választott a kontinensbajnokságon?- Elmondom, mert eddig kicsit elferdítették az újságokban... Minden versenynek különböző a taktikája, másak a körülményei: sportpályafutásom alatt nem találkoztam két azonossal. S úgy hiszem, erre nem is kerül sor, mivelhogy én készíthetek egy tervet magamnak erre vagy arra a viadalra, csakhogy jóelöre soha sem tudhatom, hogyan alakulnak majd a dolgok. Azaz: minden adandó helyzetre felkészültnek kell lennem, le kell pergetnem magam előtt. Mit teszek, ha a táv közben ez, mit ha amaz adódik. • S ha nem várt esemény jön közbe?- Ilyen is megtörténhet, de újabban egyre ritkábban fordul elő velem. Ha már előjön, minden azon múlik, hogyan tudok reagálni a felmerülő problémára. Ha képes vagyok azt objektíve és helyesen megítélni, akkor meg is oldom azt. Amennyiben megítélésem nem helyes, rendszerint ráfázok. Ez sohasem kellemes ... • A 20 kilométeres táv mezőnyében három csehszlovák gyalogló volt. Tudtak egymásról út közben, segítettek egymásnak?- Az Európa-bajnokság olyan verseny, ahol mindenki magáért hajt. Abban a pillanatban, mikor megszólalt a rajtpisztoly, Blazek és Mrázek ellenfelem volt. A táv során tudtam róluk, követtem, körülbelül hol tartanak, láttam Blazekon, hogy válságos helyzetbe került, tudatosítottam, Mrázek hátrább marad. Ennyi az egész. A segítség csak akkor lehetséges, ha kollektíváért versenyzünk. • Amikor a taktikára, a segítségre kérdeztem rá, arra gondoltam, volt-e valamilyen megegyezés hármójuk között, hiszen a verseny előtt nem volt titok; Pribilinec az egyik nagy esélyes...- Semmi ilyen nem volt. Ha valaki akar, kidolgozhat különböző elméleteket arra nézve, hogyan is lehetne támogatni egymást. De ez csak spekuláció, ami arra jó, hogy nagyobb értéket tulajdonítsanak teljesítményének. • Megélt-e válságos pillanatokat a 20 km alatt?- Végig olyan iramot tartottam, hogy fölöslegesen ne kerüljek ilyen helyzetbe, mert ez rengeteg erőveszteséget jelent. Természetesen, amikor a végső hajrába kezdtem, fekete-fehérnek láttam az utat, s nemcsak az utat, a környező világot is. Szinte egybeolvadtak, kifakultak a színek, de ez elkerülhetetlen, az utolsó három kilométeren oxigénhiánnyal küzd az ember. Ezt azonban nem nevezném krízisnek; csak azt akartam érzékeltetni, hogy a vége volt a legnehezebb. • Ha a táv közben mégis előfordul a krízis, hogyan teszi túl magát rajta? összeszorítja a fogát, s erős akaraterővel kényszeríti önnönmagát: gyerünk, tovább!?- Sok ember úgy tartja, az ilyesmit nem szabad elárulni Nem osztom a véleményüket. Nyugodtan állíthatom: minden az emberen múlik. Ha válságba kerülök, akkor nem lazítok, mint egyesek, hanem még gyorsabbra fogom az iramot, (gy sokkos állapotba hozom a szervezetemet - hiszen maga a krízis is a szervezet sokkos állapota -, s ezzel felülkerekedik az egészséges életösztön. Ez persze a nehezebbik megoldás, közben megjárom a poklok poklát. De ennyi szenvedést megér, hogy sokkal gyorsabban kie- vickélek a nehézségből, mint bármilyen más úton. Ha lazítanék, két-három kilométeren át is eltartana, míg kikerülök belőle; az én módszeremmel egy kilométer után már rendbe jövök. • Le tudná írni azt a pillanatot, amikor célba ért?- örömöt éreztem. Végigfutott az agyamon, hogy végre beérett sokunk munkájának a gyümölcse. • Amig megérhette a sikert, sok keserűséget is le kellett nyelnie. Volt-e olyan, amikor úgy érezte, nincs tovább?- Körünkben gyakran megesik, hogy az ember padlóra kerül, főleg az edzési időszakban. A döntő ilyenkor az, hogy képes-e valaki föltápászkodni és tovább folytatni. A puhányok, akik minden kis karcolásnál, rúgásnál, esésnél babusgatják sebeiket, nyafognak, általában lenn maradnak. Ilyen sportolókból sok van nálunk, és ez sajnos a válogatott eredményeiben is tükröződik. Ami a padlóra jutást illeti, nem egyszer esett meg velem - a sportban és a magánéletben is -, de mindig igyekeztem minél gyorsabban talpra állni. • Másoktól kapott ilyenkor segítséget, vagy csak önmagára támaszkodott?- Mindig önmagámra. Azáltal, hogy sokat utazom, sok emberrel találkozom, arra a felismerésre jutottam, legjobb ez így. Mert körünkben is sok a kárörvendó, rátarti, alattomos ember; a siker után ezek rázzák legjobban a kezem, veregetik a vállam, aztán az első adódó alkalomkor nagyot taszítanak rajtam. • Mit jelent önnek az edző?- Elsősorban munkatársat, s ez magával hoz bizonyos problémákat is. • Arra gondol, hogy mindketten közismerten konfliktusos típusok, s emiatt gyakori a nézeteltérés kettejük között?- Gyakran kerülünk konfliktusba, és nemcsak a sport terén; nézeteink sokszor eltérőek az élet ügyes-bajos dolgaiban. De az igazi összeütközések a sporttal kapcsolatosak. Ilyenkor egymásnak ugrunk, s amíg aztán mindketten le nem csillapodunk, kerüljük egymást. • Jobb lenne, ha rokontermészetű- ek lennének?- Nézetem szerint hasznosabb lenne, ha összeütközéseink csak a munkára szorítkoznának. Ezáltal még többre futná erőnkből. • Milyen a kapcsolata az ellenfelekkel?- Baráti, bocsánat, haveri - hogy ne tévesszem a fogalmakat. A haverság a rajtvonalon megszakad, persze, szükséghelyzetben, ha a , .fair play“ megkívánja, senki nem feledkezik meg róla. Ha a verseny normálisan alakul, a haverság mellékvágányra kerül, ellenfelek vagyunk mindaddig, amíg célba nem érünk. • Különbséget tett a barát és haver fogalma között. Érdekelne a véleménye...-• Az embernek ezerszámra is akad haverja, de ha öt barátja van az életben, már elmondhatja magáról, hogy boldog. A barátságot nem lehet egy nap alatt megteremteni, ha valakivel megismerke- dek, még nem tekinthetem őt barátomnak. A barátság olyan, mint a megsem- misíthetetlen anyag. Számomra nagyon fontos, s nem engedem, hogy bárki is eltapossa bennem. • Nem túlságosan felületesek manapság az emberek, van elég idejük, hogy barátokra leljenek?- Sok olyan ember van, aki a barátságot saját maga érvényesülésére, különböző előnyök megszerzésére használja föl; tehát tévesen értelmezi. De vannak olyanok is, akik a szó igazi értelmében veszik. • Hogyan vélekedik Jozef Pribilinec Jozef Pribilinecröl mint emberről, mint sportolóról?- Ez a kérdés túl egyszerű... Nézetem szerint Jozef Pribilinec mindennapi típus. Ugyanúgy, mint másoknak, megvannak a maga gondjai, hibái, előnyei, tehát semmiképpen nem emelkedik az átlagos fölé. Az, hogy sportoló vagyok, hogy a sportban valamilyen eredményt értem el, még nem jogosít föl arra, hogy kivételezzenek velem. Ellenkezőleg... Én magam sokkal jobban becsülöm azt a munkást, aki nyolc órát dolgozik a gyárban gépnél, mert én képtelen lennék erre. Mindenki végezze azt, amihez legjobban ért, de tegye azt becsülettel; akkor eredményes lesz. Legyen az pék, szakács, politikus, sportoló. Bárki. • Van-e egy Európa-bajnoknak szabadideje, amikor a családjának él, saját kedvtelésének hódol?- Kevés. Mert nekem a gyaloglás kedvtelés - készakarva nem mondom azt, hogy foglalkozás. S ez a hobbi sok időt vesz igénybe. Olyan ember vagyok, aki szereti a sokoldalúságot, sok mindennel foglalkozik. Szívesen járom a természetet, vadászgatok, előszeretettel ruccanok ki más sportágba is: úszom, birkózom vagy bokszolok. Nézetem szerint az élsportoló nem űzheti csak a saját sportját, mert ez esetben megáll a fejlődésben. De visszatérve kedvteléseimhez... A hosszúra nyúló edzőtáborozásokon szívesen veszem kezembe a könyvet, legyen az történelmi regény, útleírás vagy ismeretterjesztő kiadvány. Utoljára maradt a család. Pedig a sok távoliét ellenére feleségem, két kislányom áll mindig az első helyen. Miattuk rohanok haza, igyekszem pótolni azokat a napokat, amikor nélkülem kénytelenek megoldani mindent. • Gondolt-e már a maratoni távra?- Igen, ki is próbáltam. De egyértelműen arra a végkövetkeztetésre jutottam, nem nekem való. Pszichikailag nem vagyok annyira ellenállóképes, hogy megbirkózzam azzal a megterheléssel, amit a maratoni táv jelent. Képes vagyok hajtani húsz kilométeren át, de a közel ötven túlságosan igényes nekem lélektani szempontból. • Mennyi idő alatt teszi meg az Európa-bajnok a 100 métert?- Sokan tévednek, mikor azt hiszik, a táv elején gyorsabban. Athént hozhatom föl példának. Az első tíz kilométert negyvenhárom perc alatt tettem meg, a másodikat negyven alatt. Azzal, hogy fölgyorsítottam, „megöltem“ ellenfeleimet. Egyéni csúcsom tizenhét egész öt tized a százon, ez a gyorsaság, no meg a lépésfrekvencia és -távolság a fő erényem. Ez rövid távon nagy előny. • Ha egy jó tündér azt mondaná az év végén: jövőre teljesítem három kívánságát, mit választana?- Sündisznót kérnék. De ezt ne írja, ez vicc... Egyik titkos kívánságom teljesülését a napokban várom, s nem is merem hangosan kimondani. A másik, hogy egészségesek legyünk és okosabbak. A többi jön magától. URBAN KLÁRA $ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő. Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanovicova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon. 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Jozef Pribilinec verseny közben (középer, (A ŐSTK felvételei)
