Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-24 / 52. szám

- Ha azt mondom: sötét, mi jut eszedbe?- Egy megrázó élmény a gyerekkoromból - mondja régi ismerősöm. - Pedellus volt az apám; a város öreg iskolájában laktunk. Egy egyszobás szolgálati lakásban - öten. Május volt, este fél tizenegy, erre pontosan emlékszem. Anyám már bóbiskolt a konyhában, de nem mert lefeküdni, mert az ,,ura“ még dolgozott. Harmadik fia babakocsiját bütykölte a folyosón. Mindig ilyen volt az apám... ha egyszer elkezdett valamit, azt sosem hagyta félbe. Én meg akkor ott álltam mellette. Nem szólt ő hozzám egy árva szót sem; föl se vette a fejét, úgy járt a keze. Szerintem meg sem hallotta volna, hogy valaki fent jár az emeleten, ha nem figyelmeztetem. Amikor először mondtam neki, hogy lépteket hallok, rám se hederített. Mintha ott sem lettem volna. Amikor másodszor szóltam, úgy rám förmedt, mint egy haramia: „Tűnj aludni! Ne idegesíts!“ De két perc sem telt bele, s mit

í

4)

<B

(A

O

s

E

■3

látok? Fülel az apám. Aztán leteszi a kalapácsot, feláll, tovább hallgatózik, majd lassan, óvatosan elindul felfelé a lépcsőn. Nem oltott villanyt. Sötétben, hátulról kapta el a város legrettegettebb fenegyerekét. A hatvanas évek első felében jártunk... időbe telt, míg kijöttek a rendőrök.- S ha most azt mondom: fény.- Akkor nagyvárosi fények. Apró, színes égők a kirakatban. Pompás fénycsokrok a főtéren. Villogó neonreklámok a magasban. Ilyesmiket látok. És persze lámpákat. Gázlámpákat egy letűnt világban és nátrium- lámpákat - a maiban.

Az energiafelhasználás leglátványosabb módja a világítás. Ezt tudjuk. Mint ahogy azt is: a főváros éjszakai arca merő ragyogás. Ám a közvilágítás sorsa az elmúlt években vidéken is jobbrafordult. Egyre kevesebb a sötét utca, az elhanyagolt körzet, a megvilágítatlan tömeg- közlekedési útvonal. Higanygőzlámpák szórják a fényt a legeldugodtabb faluban is, igaz, már nem olyan sokáig. Az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit ugyanis megkezdte a sárga fényű nátriumlámpák gyártását, amelyek azonos fény kibocsátásához fele annyi áramot fogyasztanak, mint a higanygőzlámpák.- Jó hogy jött - fogad Jozef Blas- kovic, az Elektrosvit fejlesztési részlegének vezetője -, legalább megcáfolhatok egy téves véleményt, miszerint nálunk alig-alig történik valami. Mert nem így van.- Akkor tessék, mondja el, hogyan?- Gyártási programunk 80 százalékát a világítótestek teszik ki, a maradék 20 százalék pedig a hűtőszekrényeket, a villanymotorokat, a kli- matizációs berendezéseket és

a napkollektorokat foglalja magába.- Ezek szerint elég kevés kollektort gyártanak.- Olyan keveset, hogy szinte szóra sem érdemes. De Ziar nad Hro- nomban vagy Kroméríiben sem gyártanak sokkal többet. Ne csodálkozzon: valahol túllőttek a célon. Kezdetben úgy szólt a terv, hogy körülbelül 100 ezer darabot gyártunk majd évente, aztán furcsa mód 3—4 ezer is elégnek bizonyult. Ennek persze az lett a vége, hogy a technológia korszerűsítésével kapcsolatos elképzeléseinket ki kellett vernünk a fejünkből. Érti, igaz? Teljesen felesleges lett volna valami olyanra költenünk, ami csöppet sem kifizetődő. És egyébként is: sokkal fontosabbnak tartottuk a traktorokba, te- hérautókba, kombájnokba beépítendő klimatizációs berendezések gyártását. Ezekből legalább külföldre is szállíthatunk. A Szovjetunió évente 150-200 ezer darabot kap tőlünk - ennek egy részét a Don-kombáj- nokba szerelik be. Ami a gyártmány minőségét jelzi: a fűtő- és klimatizációs berendezések októberi nemzetközi kiállításán Prágában aranyérCsak úgy szórja a fényt

(Archív felvételek)

met kaptunk érte. S még hogy nálunk semmi sem történik... Hát igen, akik drága csillárokat vagy kézzel festett hangulatlámpákat várnak tőlünk, azoknak ez nem sokat jelent.- És most térjünk át a gyártási program első, s legfontosabb pontjára, a lámpákra - veszi át a szót a fejlesztési részleg másik mérnöke, Eugen Mlynkovic. - Az utcai lámpák mellett ipari világítótesteket is gyárÚj forma - új lámpa

tunk, főleg bányákba, műhelyekbe, szerelőcsarnokokba. A mi lámpáink világítanak azonban számos egészségügyi központban, művelődési házban és más középületben is. Utcai lámpákról mindössze annyit: a higanygőz és halogénlámpák után most kezdjük meg a nátriumlámpák sorozatgyártását. Ezekből évente 80 ezer darabot szállítunk majd a Szovjetunióba.- Mennyivel lesznek jobbak, tökéletesebbek ezek az új típusú lámpák, mint a régiek?- Tizenhat százalékkal növekszik a hatásfokuk, ugyanakkor jóval kevesebb áramot fogyasztanak, mint a zöldes vagy rózsaszín fényt szóró „elődeik“. Ha leszáll az éj, elhiheti, még a falu arculatát is megváltoztatják. Esztétikusak, mutatósak, hangu- latkeltőek és ami ugyancsak fontos: olcsó a karbantartásuk.- Nem tudom, merre járt külföldön, mégis megkérdezem: felveszik-e a versenyt ezek az új villanygömbök mondjuk a bécsi korzó utcai lámpáival.- Meg fog lepődni: igen!

Egy plakátnagyságú tusrajz fekszik előttem. Rajta vagy tízféle lámpa egy képzeletbeli utcán. Nem akarok hinni a szememnek: egyik szebb, mint a másik. Új utakon jár az Elektrosvit. , ,

SZABÓ G. LÁSZLÓ

ÍJ szú

86. XII. 24.

A 8. ötéves tervidőszak legfőbb célkitűzéseit szolgálják a különböző vállalatok, üzemek 1990-ig szóló intenzifikációs programjai, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok értelmében dolgoztak ki. Az intenzifikációs programok megvalósításának egyik legfontosabb követelménye a takarékosabb energiafogyasztás. Nagyon jól tudatosították e követelmény jelentőségét a Csehszlovák Dohányipar szakágazati vállalat komáromi (Komárno) üzemének dolgozói, melynek műszaki alakulata a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb felhasználásában elért elmúlt évi eredményekért nemrégiben minisztériumi kitüntetésben részesült.

A kollektíva vezetőjétől, Füiöp István üzemi energetikustól megtudtam, hogy a komáromi dohánygyár dolgozói már évek óta jó példát mutatnak az energiával és a tüzelőanyagokkal való takarékoskodásban. Ez elsősorban annak a műszaki kollektívának az érdeme, amelynek Fülöp Istvánon kívül Lengyel Ferenc műszaki igazgató- helyettes, továbbá Karol Laco karbantartó is tagja. Nekik köszönhető, hogy a komáromi üzem a 8 szlovákiai dohánygyár között indított energia- és tüzelőanyag-takarékossági szocialista munkaversenyben két egymást követő évben az első helyen végzett. Az elért eredmények alapján a vezér- igazgatóság javaslatára 1985-ben a komáromi dohánygyár műszaki kol- lektáváját nevezték be a minisztérium szocialista munkaversenyébe, s mint már említettük, teljes joggal.

Az energetikusnál elsősorban az

iránt érdeklődtem, hogy milyen konkrét tények rejlenek e magas kitüntetés mögött. Elmondta, hogy az értékelt időszakban, vagyis az 1985-ös évben összesen 22 638 gigajoule értékű villanyáramot, gázt és gőzt használtak fel a dohánygyár dolgozói a közel 71 millió koronás termelési érték előállításához, a tervben szereplő 31 538 gigajoule helyett. A megtakarított mennyiség tehát 8900 gigajoule, ami közel 450 ezer korona értékű energiának felel meg. Azt, hogy ebben milyen nagy érdeme van ennek a háromtagú kollektívának, arról konkrét tények tanúskodnak.

A fiatal Fülöp István még csak két éve dolgozik az üzemben, mint energetikus. Amikor megismerkedett a környezetével, azt tapasztalta, hogy a termelőcsarnokok ablakai eléggé huzatosak, ezért javaslatot dolgozott ki az ablakok jobb hőszigetelésére. Ezt egyszerű szigetelőfilcek felragasztásával meg is valósították, amivel jelentősen csökkentették a fűtési hóveszteséget. Véleménye szerint azonban a legtöbb energia megtakarítását, s ezzel a minisztériumi munkaversenyben elért első helyezést egy újítási javaslat gyakorlati megvalósítása segítette elő, amelyet Lengyel Ferenc műszaki igazgatóhelyettes és a ma már nyugdíjban levő Szövik Béla villanyszerelő terjesztette elő. A javaslat a fűtési folyamat automatizálására és szabályozására vonatkozott. Az újítás keretében valamennyi helyiségbe, termelőcsarnokba hőérzékélőt és hószabályozót szereltek be. Mivel kazánházuk nincs, a gőzt készen kapják. Ha a höérzékeIo higanyszala eleri az adott termelőcsarnokra előirányzott hőmérsékleti szintet, a szerkezet elzárja a helyiségbe vezető gőzvezeték szelepét, vagyis kikapcsolja a fűtést. A megengedett legalacsonyabb hómérsékleti szintnél ennek a fordítottja történik, vagyis a szerkezet kinyitja a szelepet és folytatódik a fűtés. Ezzel elérték, hogy sehol sem fordul elő túlfűtés, így nem pazarolják fölöslegesen a hőenergiát. Gyakran előfordult például, hogy a szerkezet még télen is kikapcsolta a fűtést, ha odakint meleg, napsütéses időjárás volt.

Az energiafogyasztást jelentős mértékben csökkenti az is, hogy az üzemben a személyi tisztálkodásra használt víz melegítésére már három éve napkollektorokat is alkalmaznak.

Az elért sikerek azonban nem jelentik azt, hogy az üzemben már nincsenek lehetőségek az energiafogyasztás csökkentésére. Az ismert tartalékok alapján további ésszerűsítési programot dolgoztak ki a 8. ötéves tervidőszakra. Ennek keretében a gőzvezetékeket tökéletesebb szigeteléssel látják el, s jelenlegi 8 hőcserélő állomást egyetlen központi hőcserélő állomással helyettesítik. Bevezetik az egész üzem fűtésének központi irányítását. A hagyományos izzólámpákat energiatakarékosabb gázkisüléses fényforrásokkal váltják fel, s más intézkedéseket is terveznek az energiafogyasztás csökkentésére. Példájuk meggyőzően bizonyítja, hogy aki keres - talál. Csupán akarat és jó hozzáállás kérdése az egész.

KOLOZSI ERNŐ

A Chemopetrol konszernhez tartozó pardubi- cei Paramo vállalatnál ebben az ötéves tervidőszakban a prágai felhívásra válaszolva nagy súlyt helyeznek a gyártmányfejlesztésre, melynek egyik eredménye a LIAZ és a Tatra tehergépkocsik, valamint a külföldről behozott nehéz építőipari gépek motorjaihoz gyártott M 7 ADS III jelzésű motorolaj, amely a legnehezebb üzemeltetési feltételek között is tökéletes kenést biztosít, elősegíti a motorok hidegindítását, s késlelteti az olajcsere szükségességét. Ez a motorolaj teljes mértékben helyettesíti a nem szocialista országokból behozott motorolajakat, s gyártása tonnánként tízezer devizakorona megtakarítását fogja eredményezni. A felvételen Ladi- slava Víchová laboráns az M 7 AOS III motorolaj viszkozitását méri.

(A ŐSTK felvétele)

ffffiD iwira - nuia