Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-24 / 52. szám

- Ha azt mondom: sötét, mi jut eszedbe?- Egy megrázó élmény a gyerek­koromból - mondja régi ismerősöm. - Pedellus volt az apám; a város öreg iskolájában laktunk. Egy egy­szobás szolgálati lakásban - öten. Május volt, este fél tizenegy, erre pontosan emlékszem. Anyám már bóbiskolt a konyhában, de nem mert lefeküdni, mert az ,,ura“ még dolgo­zott. Harmadik fia babakocsiját büty­költe a folyosón. Mindig ilyen volt az apám... ha egyszer elkezdett vala­mit, azt sosem hagyta félbe. Én meg akkor ott álltam mellette. Nem szólt ő hozzám egy árva szót sem; föl se vette a fejét, úgy járt a keze. Szerin­tem meg sem hallotta volna, hogy valaki fent jár az emeleten, ha nem figyelmeztetem. Amikor először mondtam neki, hogy lépteket hallok, rám se hederített. Mintha ott sem lettem volna. Amikor másodszor szóltam, úgy rám förmedt, mint egy haramia: „Tűnj aludni! Ne idege­síts!“ De két perc sem telt bele, s mit í 4) <B (A O s E ■3 látok? Fülel az apám. Aztán leteszi a kalapácsot, feláll, tovább hallgató­zik, majd lassan, óvatosan elindul felfelé a lépcsőn. Nem oltott villanyt. Sötétben, hátulról kapta el a város legrettegettebb fenegyerekét. A hat­vanas évek első felében jártunk... időbe telt, míg kijöttek a rendőrök.- S ha most azt mondom: fény.- Akkor nagyvárosi fények. Apró, színes égők a kirakatban. Pompás fénycsokrok a főtéren. Villogó neon­reklámok a magasban. Ilyesmiket lá­tok. És persze lámpákat. Gázlámpá­kat egy letűnt világban és nátrium- lámpákat - a maiban. Az energiafelhasználás leglátvá­nyosabb módja a világítás. Ezt tud­juk. Mint ahogy azt is: a főváros éjszakai arca merő ragyogás. Ám a közvilágítás sorsa az elmúlt évek­ben vidéken is jobbrafordult. Egyre kevesebb a sötét utca, az elhanya­golt körzet, a megvilágítatlan tömeg- közlekedési útvonal. Higanygőzlám­pák szórják a fényt a legeldugodtabb faluban is, igaz, már nem olyan so­káig. Az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit ugyanis megkezdte a sár­ga fényű nátriumlámpák gyártását, amelyek azonos fény kibocsátásá­hoz fele annyi áramot fogyasztanak, mint a higanygőzlámpák.- Jó hogy jött - fogad Jozef Blas- kovic, az Elektrosvit fejlesztési rész­legének vezetője -, legalább megcá­folhatok egy téves véleményt, misze­rint nálunk alig-alig történik valami. Mert nem így van.- Akkor tessék, mondja el, ho­gyan?- Gyártási programunk 80 száza­lékát a világítótestek teszik ki, a ma­radék 20 százalék pedig a hűtőszek­rényeket, a villanymotorokat, a kli- matizációs berendezéseket és a napkollektorokat foglalja magába.- Ezek szerint elég kevés kollek­tort gyártanak.- Olyan keveset, hogy szinte szó­ra sem érdemes. De Ziar nad Hro- nomban vagy Kroméríiben sem gyártanak sokkal többet. Ne csodál­kozzon: valahol túllőttek a célon. Kezdetben úgy szólt a terv, hogy körülbelül 100 ezer darabot gyártunk majd évente, aztán furcsa mód 3—4 ezer is elégnek bizonyult. Ennek per­sze az lett a vége, hogy a technoló­gia korszerűsítésével kapcsolatos el­képzeléseinket ki kellett vernünk a fejünkből. Érti, igaz? Teljesen fe­lesleges lett volna valami olyanra költenünk, ami csöppet sem kifizető­dő. És egyébként is: sokkal fonto­sabbnak tartottuk a traktorokba, te- hérautókba, kombájnokba beépíten­dő klimatizációs berendezések gyár­tását. Ezekből legalább külföldre is szállíthatunk. A Szovjetunió évente 150-200 ezer darabot kap tőlünk - ennek egy részét a Don-kombáj- nokba szerelik be. Ami a gyártmány minőségét jelzi: a fűtő- és klimatizá­ciós berendezések októberi nemzet­közi kiállításán Prágában aranyér­Csak úgy szórja a fényt (Archív felvételek) met kaptunk érte. S még hogy nálunk semmi sem történik... Hát igen, akik drága csillárokat vagy kézzel festett hangulatlámpákat várnak tőlünk, azoknak ez nem sokat jelent.- És most térjünk át a gyártási program első, s legfontosabb pontjá­ra, a lámpákra - veszi át a szót a fejlesztési részleg másik mérnöke, Eugen Mlynkovic. - Az utcai lámpák mellett ipari világítótesteket is gyár­Új forma - új lámpa tunk, főleg bányákba, műhelyekbe, szerelőcsarnokokba. A mi lámpáink világítanak azonban számos egész­ségügyi központban, művelődési házban és más középületben is. Ut­cai lámpákról mindössze annyit: a hi­ganygőz és halogénlámpák után most kezdjük meg a nátriumlámpák sorozatgyártását. Ezekből évente 80 ezer darabot szállítunk majd a Szov­jetunióba.- Mennyivel lesznek jobbak, töké­letesebbek ezek az új típusú lámpák, mint a régiek?- Tizenhat százalékkal növekszik a hatásfokuk, ugyanakkor jóval ke­vesebb áramot fogyasztanak, mint a zöldes vagy rózsaszín fényt szóró „elődeik“. Ha leszáll az éj, elhiheti, még a falu arculatát is megváltoztat­ják. Esztétikusak, mutatósak, hangu- latkeltőek és ami ugyancsak fontos: olcsó a karbantartásuk.- Nem tudom, merre járt külföl­dön, mégis megkérdezem: felve­szik-e a versenyt ezek az új villany­gömbök mondjuk a bécsi korzó utcai lámpáival.- Meg fog lepődni: igen! Egy plakátnagyságú tusrajz fek­szik előttem. Rajta vagy tízféle lámpa egy képzeletbeli utcán. Nem akarok hinni a szememnek: egyik szebb, mint a másik. Új utakon jár az Elekt­rosvit. , , SZABÓ G. LÁSZLÓ ÍJ szú 86. XII. 24. A 8. ötéves tervidőszak legfőbb célkitűzéseit szolgálják a kü­lönböző vállalatok, üzemek 1990-ig szóló intenzifikációs programjai, ame­lyeket a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok értelmében dolgoztak ki. Az intenzifikációs progra­mok megvalósításának egyik legfon­tosabb követelménye a takarékosabb energiafogyasztás. Nagyon jól tuda­tosították e követelmény jelentőségét a Csehszlovák Dohányipar szakága­zati vállalat komáromi (Komárno) üzemének dolgozói, melynek műsza­ki alakulata a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb felhasználásá­ban elért elmúlt évi eredményekért nemrégiben minisztériumi kitüntetés­ben részesült. A kollektíva vezetőjétől, Füiöp Ist­ván üzemi energetikustól megtudtam, hogy a komáromi dohánygyár dolgo­zói már évek óta jó példát mutatnak az energiával és a tüzelőanyagokkal való takarékoskodásban. Ez elsősor­ban annak a műszaki kollektívának az érdeme, amelynek Fülöp Istvánon kí­vül Lengyel Ferenc műszaki igazgató- helyettes, továbbá Karol Laco kar­bantartó is tagja. Nekik köszönhető, hogy a komáromi üzem a 8 szlovákiai dohánygyár között indított energia- és tüzelőanyag-takarékossági szocialis­ta munkaversenyben két egymást kö­vető évben az első helyen végzett. Az elért eredmények alapján a vezér- igazgatóság javaslatára 1985-ben a komáromi dohánygyár műszaki kol- lektáváját nevezték be a minisztérium szocialista munkaversenyébe, s mint már említettük, teljes joggal. Az energetikusnál elsősorban az iránt érdeklődtem, hogy milyen konk­rét tények rejlenek e magas kitüntetés mögött. Elmondta, hogy az értékelt időszakban, vagyis az 1985-ös évben összesen 22 638 gigajoule értékű vil­lanyáramot, gázt és gőzt használtak fel a dohánygyár dolgozói a közel 71 millió koronás termelési érték előállí­tásához, a tervben szereplő 31 538 gigajoule helyett. A megtakarított mennyiség tehát 8900 gigajoule, ami közel 450 ezer korona értékű energiá­nak felel meg. Azt, hogy ebben milyen nagy érdeme van ennek a háromtagú kollektívának, arról konkrét tények ta­núskodnak. A fiatal Fülöp István még csak két éve dolgozik az üzemben, mint ener­getikus. Amikor megismerkedett a környezetével, azt tapasztalta, hogy a termelőcsarnokok ablakai eléggé huzatosak, ezért javaslatot dolgozott ki az ablakok jobb hőszigetelésére. Ezt egyszerű szigetelőfilcek felra­gasztásával meg is valósították, ami­vel jelentősen csökkentették a fűtési hóveszteséget. Véleménye szerint azonban a legtöbb energia megtaka­rítását, s ezzel a minisztériumi mun­kaversenyben elért első helyezést egy újítási javaslat gyakorlati megva­lósítása segítette elő, amelyet Len­gyel Ferenc műszaki igazgatóhelyet­tes és a ma már nyugdíjban levő Szövik Béla villanyszerelő terjesztette elő. A javaslat a fűtési folyamat auto­matizálására és szabályozására vo­natkozott. Az újítás keretében vala­mennyi helyiségbe, termelőcsarnok­ba hőérzékélőt és hószabályozót sze­reltek be. Mivel kazánházuk nincs, a gőzt készen kapják. Ha a höérzéke­Io higanyszala eleri az adott termelő­csarnokra előirányzott hőmérsékleti szintet, a szerkezet elzárja a helyi­ségbe vezető gőzvezeték szelepét, vagyis kikapcsolja a fűtést. A megen­gedett legalacsonyabb hómérsékleti szintnél ennek a fordítottja történik, vagyis a szerkezet kinyitja a szelepet és folytatódik a fűtés. Ezzel elérték, hogy sehol sem fordul elő túlfűtés, így nem pazarolják fölöslegesen a hő­energiát. Gyakran előfordult például, hogy a szerkezet még télen is kikap­csolta a fűtést, ha odakint meleg, napsütéses időjárás volt. Az energiafogyasztást jelentős mértékben csökkenti az is, hogy az üzemben a személyi tisztálkodásra használt víz melegítésére már három éve napkollektorokat is alkalmaznak. Az elért sikerek azonban nem je­lentik azt, hogy az üzemben már nin­csenek lehetőségek az energiafo­gyasztás csökkentésére. Az ismert tartalékok alapján további ésszerűsí­tési programot dolgoztak ki a 8. öt­éves tervidőszakra. Ennek keretében a gőzvezetékeket tökéletesebb szige­teléssel látják el, s jelenlegi 8 hőcse­rélő állomást egyetlen központi hő­cserélő állomással helyettesítik. Be­vezetik az egész üzem fűtésének központi irányítását. A hagyományos izzólámpákat energiatakarékosabb gázkisüléses fényforrásokkal váltják fel, s más intézkedéseket is terveznek az energiafogyasztás csökkentésére. Példájuk meggyőzően bizonyítja, hogy aki keres - talál. Csupán akarat és jó hozzáállás kérdése az egész. KOLOZSI ERNŐ A Chemopetrol konszernhez tartozó pardubi- cei Paramo vállalatnál ebben az ötéves terv­időszakban a prágai felhívásra válaszolva nagy súlyt helyeznek a gyártmányfejlesztés­re, melynek egyik eredménye a LIAZ és a Tatra tehergépkocsik, valamint a külföldről behozott nehéz építőipari gépek motorjaihoz gyártott M 7 ADS III jelzésű motorolaj, amely a legnehezebb üzemeltetési feltételek között is tökéletes kenést biztosít, elősegíti a moto­rok hidegindítását, s késlelteti az olajcsere szükségességét. Ez a motorolaj teljes mér­tékben helyettesíti a nem szocialista orszá­gokból behozott motorolajakat, s gyártása tonnánként tízezer devizakorona megtakarí­tását fogja eredményezni. A felvételen Ladi- slava Víchová laboráns az M 7 AOS III mo­torolaj viszkozitását méri. (A ŐSTK felvétele) ffffiD iwira - nuia

Next

/
Thumbnails
Contents