Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-19 / 51. szám

— ehszlovákiában a komp­WO lex program teljesítésé­ből eredő feladatokat a szövetségi kormány két határozata foglalja magában. Ezek alapja a spe­cializált irányító szervek létreho­zása és hatáskörüknek körvonala­zása. Ezek a szervek fogják cseh­szlovák népgazdasági méretek­ben koordinálni hazánknak a program megvalósításában való részvételét. E szervek szerkezete biztosítja, hogy az egyes na­gyobb, vagy kisebb akciók elhatá­rozásánál mindig szem előtt tart­ják az országos gazdasági érde­ket és az egyes irányító szervek között célszerűen egyeztetik majd a tevékenységet. Erre az egyeztetésre kétségte­lenül szükség van. Elengedhetet­len ez mindenekelőtt azért, mert a komplex program Csehszlovákia szempontjából tulajdonképpen a tudományos-műszaki politika belső és külső arculata formálásá­nak a legalapvetőbb eszközét je­lenti, s ugyanakkor gazdaságunk­nak a nemzetközi munkamegosz­tásba való bekapcsolódásának leglényegesebb formájává válik. A program ily módon az intenzifi- kálási folyamat legelemibb ténye­zője lesz. Mindemellett szem előtt kell tar­tani, hogy a program teljesítésé­ben való csehszlovák részvétellel összefüggő egységes koncepció magában foglalja az alábbi három fontos elemet: elsősorban közvet­lenül a programból ránk háruló feladatokat, illetve részfeladato­kat; másodsorban a bilaterális ala­pokon elfogadott nemzetközi szer­ződésekből eredő kötelezettsége­ket; harmadsorban pedig az állami célprogramokban, a tudományos- műszaki és hosszú távú fejlesztési programokban foglalt terveket. NEM CSAK ÚJABB FELADATCSOMAG Ha azt akarjuk, hogy a KGST- tagországok évezred végéig szóló tudományos-műszaki komplex fej­lesztési programja ne csupán újabb feladatok csomagja legyen az elfogadott tudományos-műsza­ki prioritások meglehetősen átte­kinthetetlen szövevényében, ak­kor ezt úgy érhetjük el, hogy telje­sítése során érvényre jut a köz­ponti szervek koordináló szerepe. NYITOTT KAPUK - ADOTT LEHETŐSÉGEK Csehszlovákia és a KGST-országok kétezerig szóló tudományos-műszaki fejlesztésének komplex programja Egy év telt el a KGST-országok 2000-ig szóló komplex tudományos- műszaki fejlesztési programjának elfogadása óta, s ezalatt a dokumentumot lépésről-lépésre „lefordították“ a mindennapok gyakorlatának nyelvére, az egyes tagországok lebontották a saját viszonyaikra vonatkoztatva az ebbőt eredő feladatokat. A KGST közelmúltban tartott 42. bukaresti ülésszakán is elhangzott az a megállapítás, hogy zárószakaszához érkezett a másfél évtizedre —nmnram kezdeti első időszakára szóló feladatok kidolgo­zása. Gyakorlatilag létrejöttek azok a struktúrák, amelyek a program megva­lósítását „felülről“ irányítják. Most még ennél is igényesebb szakasz követ­kezik: „alulról“ is ki kell dolgozni az irányítás olyan rendszerét, amely ösztönözné az egyes gazdálkodó egységeket. Úgy is mondhatnánk, hogy a program egy lábon már áll, s most létre kell hozni a feltételeket ahhoz, hogy a másik lábra is támaszkodhasson. Szükséges azt is hangsúlyozni, hogy ez a koordináció nem szorít­kozhat csupán az egyik, vagy a másik feladattal összefüggő te­endők puszta jegyzékbe vételére. Nem elegendő kimutatni csupán a formális kapcsolatokat. Minde­nekelőtt értékelni kell azt, hogy a konkrét feladat milyp^nértékben járul hozzá más pfpgramokban előirányzott célok teljesítéséhez. A dolgokat tehát összefüggéseik­ben kell látni. Csakis ily módon segíti elő a programban való cseh­szlovák részvétel tudományos­műszaki politikánk kiemelt felada­tainak a teljesítését is. Ez pedig kizárólag úgy érhető el, ha az együttműködést a várható haté­konyság szempontjából ítéljük meg, ilyen lehet többek között an­nak elbírálása, hogy az adott csehszlovák részvétel milyen mér­tékben járul hozzá az illető szaka­szon népgazdaságunk műszaki- gazdasági színvonalának az eme­léséhez. Ha tekintetbe vesszük, hogy a program teljesítésébe bevont üzemek közötti kapcsolatok a komplex program öt kiemelt fej­lesztési területén 93 fő feladat, hozzávetőleg 300 különböző típu­sú népgazdasági program, több tucat nemzetközi bilaterális és multilaterális, ágazati vagy nép- gazdasági szinten létrejött szerző­dés, csaknem 400 állami tudomá­nyos és műszaki fejlesztési feladat teljesítését szolgálják, akkor nyil­vánvaló, hogy a legfőbb prioritá­sok érvényre juttatása az illetékes országos szervektől és más intéz­ményektől rendkívüli erőfeszítése­ket tesz majd szükségessé. A VÁLLALATOK ÉRDEKEIVEL ÖSSZHANGBAN Térjünk vissza a komplex prog­ram feladatainak fokozatos lebon­tásához és teljesítéséhez. Az em­lített 93 kiemelt feladat szinte mindegyikével összefüggésben már megkötötték az illető államkö­zi megállapodásokat. Ezek a fela­datok meghatározzák a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés legfőbb irányait. A new* egészen száz fela­datkört hat-hetszáz részfeladatra bontották le, s ezekkel összefüg­gésben szintén nemzetközi meg­állapodásokat kötnek az illetékes szervek. A program feladatainak kivetíté­se a termelési és a kereskedelmi együttműködésre hosszú távon nem biztosítható csupán a teljesí­tésére felügyelő szervek, intézmé­nyek, bizottságok, tanácsok, stb. pusztán hierarchikus létrehozásá­val. Beigazolódik, hogy a komplex program szerteágazó és széles körű feladatai szükségessé teszik mindemellett egy olyan rendszer kialakítását is, amely „alulról“ kí­séri figyelemmel a program teljesí­tését, méghozzá nem a népgaz­dasági arányok és a tudományos- műszaki politika kiemelt irányai­nak megőrzése szempontjából, hanem mindenképpen az önel­számoló vállalati szféra közvetlen gazdasági érdekeinek szemszö­géből. Ha az utóbbi létrejön, akkor el­mondhatjuk, hogy megteremtettük a csehszlovák népgazdaság kö­rülményei között a tudományos- műszaki fejlesztés komplex prog­ramja teljesítésének másik elen­gedhetetlen feltételét. SZÉLES KÖRŰ JOGOK Ehhez az alapokat a szövetségi kormány 106/1986. számú rende­leté teremtette meg. Lehetővé te­szi azt, hogy a szocialista szerve­zetek számára széles körű jogkört biztosít közvetlen kapcsolatok fel­vétele céljából. „A szervezetek­nek jogában áll, hogy a felső szerv korábbi beleegyezése nélkül elő­zetes tárgyalásokat kezdjenek a KGST-tagországok érdekelt szervezeteivel a közvetlen kap­csolatok létrehozásával összefüg­gő műszaki és gazdasági kérdé­sekről“ — szögezi le a határozat. Ezek a szervezetek szélesebb körben alkalmazhatják a gazdasá­gi ösztönzést, rugalmasabb sza­bályok érvényesítésével juthatnak hozzá valutához, egyszerűbbé válnak a vámrendelkezések és kevésbé időigényes lesz a szolgá,- lati utak körüli ügyintézés. Az említett kormányrendelet gyakorlatilag tehát tágra nyitja az ajtót a közvetlen kapcsolatok megteremtése előtt, mindez azon­ban csak lehetőség. A továbbiak- bán az illetékes szervezeteken, gazdálkodó egységeken és egye­süléseken a sor, hogy át is lépjék ennek az ajtónak a küszöbét. Az önelszámoló egységekből kell jön­nie a továbbiakban az arra vonat­kozó kezdeményezésnek, hogy évente, havonta, hetente hány­szor lépjék át ezt a jelképes kü­szöböt, magától értetődő, hogy ezt „felülről“ nem lehet meghatá­rozni. Valószínű, hogy ezeket az ajtó­kat a későbbiekben még széle­sebbre kell tárni, nagyságukat, formájukat, méreteiket változtatni kell, el kell távolítani a rajtuk levő különféle „titkos lakatokat, zára­kat“, amelyek olykor talán előbuk­kannak. A legalapvetőbb - és a komplex program sikeres teljesí­tésének is ez a legfontosabb moz­gató rugója hogy az ajtót hasz­nálóknak átvitt értelemben reális gazdasági érdeke fűződjön ehhez. Ez az érdek akkor van meg, ha szerves összefüggés van a válla­lat eredményei, valamint a tudo­mányos-műszaki fejlesztés meg­gyorsítását szolgáló nemzetközi együttműködés között, továbbá az önelszámolás elvei alapján tevé­kenykedő vállalat eredményei, valamint a termékeik műszaki- gazdasági színvonalától, minősé­gétől, konkurenciaképességétől függő exportteljesítményei között. MERNI ÉS AKARNI Mint már utaltunk rá, a komplex programban elhatározott feladatok megvalósításában való csehszlo­vák részvétel jelenleg a feltételek megteremtésének időszakánál tart. 1986 derekáig lényegében létrejött az a struktúra, amely a csehszlovák részvételt „felülről“ tartja szemmel, KGST szinten és csehszlovák szinten egyaránt. Megkötötték a megfelelő nemzet­közi megállapodásokat, kidolgoz­ták az együttműködési munkater­veket, amelyek egyes esetekben felölelik a kutatási együttműködést egészen a termelési és a kereske­delmi együttműködésig. A következő lépést jelenti majd a konkrét szerződések megköté­se, amelyekben az önelszámoló egységek kötelezettséget vállal­nak. Például azt, hogy átadják, vagy alkalmazzák a közös kuta­tás, vagy a kooperáció eredmé­nyeit, méghozzá a korábban pon­tosan meghatározott paraméterek szerint. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a komplex prog­ramból eredő fő feladatok teljesí­tésénél jelenleg még nem lehet áttérni a végrehajtásnak erre a szakaszára. És végül még egy megjegyzés: a program megvalósítását .egyút­tal bilaterális nemzetközi feladat­nak kell tekinteni. Már nemegy­szer elhangzott, hogy a komplex program megvalósítása érdeké­ben a KGST-tagországokban olyan körülményeket kell teremte­ni az önelszámoló egységek tevé­kenységéhez, hogy azok ne csak merjenek, hanem akarjanak is közvetlen kapcsolatokat teremteni az országhatárokon túli partnere­ikkel, s érezzék is ennek gazdasá­gi szükségességét és eredmé­nyét. Az is nyilvánvaló: ha az in­tegrációs folyamat elér egy bizo­nyos ponthoz, akkor már nem egyeztethető össze az eddigi irá­nyítási módszerekkel, szükséges­sé válik ezek gyökeres átalakítá­sa, ami nem egyszerű, azonban mindenképpen az egyik legfonto­sabb feladat. MILAN ÖIÉKOVSKY, a prágai Tudományos-Műszaki Fejlesztési Kutatóintézet helyettes igazgatója A grafikon azt szemlélteti, hogy Csehszlovákiában a feltüntetett években miként alakult a KGST-tagországokkal való tudományos-műszaki együttmű­ködésben gyártott termékek részaránya a nálunk előállított összes termék részarányához viszonyítva (alsó görbe), valamint a tagországoktól kapott tudományos-műszaki tervdokumentáció számának növekedését szemlélteti (felsó görbe). Bulgária: ^ kisvállalatok növekvő szerepe Mintegy ezerkétszáz különféle termékkel és egész sor szolgáltatással jelentkeztek az utóbbi időben azok a bolgár kisvállalatok, amelyek létesítését és működésük feltételeit egy három évvel ezelőtt hozott törvény teremtette meg. Az akkori szófiai intézkedés célja az volt, hogy javítsák az ipari termelés szerkezetét, meggyorsítsák az új gyártási folyama­tok gyakorlati alkalmazását, és végül, de nem utolsósor­ban, hogy ezzel is elősegítsék az ország néhány körzete szociális problémáinak megoldását. Az eltelt időszakban mintegy kétszáz kisvállalat alakult, amelyek a tavalyi évet együttesen 280 millió levás nyereséggel zárták. Gazda­sági tevékenységük hatásfoka a szófiai sajtó szerint ötször nagyobb, mint az országos bulgáriai átlag. Az élet tehát bebizonyította a döntés helyes voltát, s napjainkban a kis­üzemek már szerves részévé váltak a bolgár népgazda­ságnak. Jelenleg a kisvállalatok két típusa ismeretes Bulgáriá­ban: a nagyobb gazdasági egységek keretében, illetve az azokhoz kapcsolódva működő vállalatoké és a minden területen önállóan gazdálkodó, működő üzemeké. A több­séget mostanában még az első csoportba tartozó kisvállala­tok képezik, de fokozatosan nő a teljesen önálló kisüze­mek száma is. Az eddigi tapasztalatok és előírások szerint a kisvállalatok megtervezése, megszervezése, felszere­lése és beindítása átlagban alig egy évet vesz igénybe. A kisüzemek előnye, hogy aránylag gyorsan tudnak reagálni a piac változó körülményeire. A központi problé­mát egyenlőre a még alacsony színvonalú piackutatás, megfelelő gyártási technológiák, korszerű gépek és beren­dezések, illetve nyersanyagok hiánya okozza. Ebből a szempontból előnyösebb helyzetben vannak azok a kis­vállalatok, amelyek a nagyobb gazdasági egységekhez kapcsolódnak és ezt a hátteret ki tudják használni. Bulgári­ában ezért most nagy gondot fordítanak a teljesen önálló kisvállalatok és szolgáltatóüzemek megfelelő, gyors anyagi ellátására. A gépipar is feladatul kapta, hogy olyan gépeket és berendezéseket fejlesszen ki és gyártson, amelyek megfelelnek a kisüzemek sokszor egyedi szük­ségleteinek, főleg a divatos könnyűipari termékek, ruhane- múek és élelmiszerek előállításánál. Mit termelnek a kisüzemek? Elsősorban hiányzó köz­szükségleti cikkeket, divatos ruhaneműket, élelmiszereket stb., amelyekkel javítják és gazdagítják a bolgár piac kínálatát. Azonkívül együttműködnek a nagyvállalatokkal is, s számukra többek közt különféle alkatrészeket, számító­gépek periférikus berendezéseit, ipari robotelemeket, gyógyszereket állítanak elő. Nem egy esetben termékeik jórészét külföldön értékesítik, s hozzájárulnak a bolgár kivitel választékának bővítéséhez és az ország valutabe­vételének növeléséhez. A tervek szerint a mostani, kilencedik ötéves tervidő­szak (1986-1990) alatt újabb, több mint 1500 kisvállalat létesül. Egy részük a tudományos intézetek, főiskolák s egyetemek keretében, illetve azokkal együttműködve fog dolgozni. A bolgár szakemberek szerint ezekre a kisüze- mekré azért van szükség, hogy meggyorsítsák a tudomá­nyos kutatás eredményeinek alkalmazását a gyakorlatban, elősegítsék a diákok és a tudományos kutatók oktatását, illetve munkáját, és az ipar számára egyedi vagy kissoro- zatú gépeket tudjanak készíteni. A szófiai gépészeti és elektrotechnikai műegyetem például tizennégy ilyen kis­üzemet létesít. Hasonló tervei vannak a Bolgár Tudomá­nyos Akadémiának is. A nagyobb gazdasági egységek versenytárgyalás kiírá­sa útján hozhatnak csak létre kisüzemeket. A tudományos, műszaki és gazdasági szempontból legjobb tervet szak­emberekből álló bizottság bírálja el és hagyja jóvá. A dön­tést követően a bolgár bankok csak azzal a feltétellel nyújtanak hitelt, ha a leendő üzem 18 hónapon belül felépül és 24 hónapon, tehát két éven belül megkezdi működését. Valutahitelt csak kivételes esetekben, s csakis a tudományos kutatás kiemelt területein működő vállalatok kaphatnak. Sok új kisvállalat a legkorszerűbb gépekkel és berende­zésekkel van felszerelve. Gyártmányaik megjelenése a piacon nemegy esetben vetélytársat jelent a nagyvállala­toknak, s ösztönzőleg hat azok termékeinek korszerűsíté­sére, kínálatuk javítására, választékuk bővítésére. A bolgár központi szervek az elmúlt három év alatt felgyülemlett ismeretek alapján most azon fáradoznak, hogy az egyes, gyakran helyi, illetve körzeti szinten működő kisvállalatok kapcsolatba lépjenek egymással, kicseréljék tapasztalataikat és ahol lehetséges, együttmű­ködjenek. KOKES JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents