Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-19 / 51. szám

PROGRAMSZERŰEN, RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁSSAL Egy felmérés eredményei és tanulságai A CSKP XVII. kongresszusa a nemzeti jövedelem legalább 3,5 százalékos évi növekedé­sét irányozta elő a 8. ötéves tervidőszakra. E cél elérésé­nek elengedhetetlen feltétele a gazdasági hatékonyság és a munkatermelékenység gyors ütemű növelése. Ebben az irányban elsősorban a brigád­rendszerű munkaszervezés és javadalmazás további elter­jesztésétől várhatunk kedvező eredményeket. A Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium a Szoci­ális Fejlődés és Munka Kutató- intézetével együtt az egész or­szágra kiterjedő felmérést vég­zett, melynek során megvizs­gálták, hogy hol tart és meny­nyire terjedt el a brigádrend­szerű munkaszervezés és ja­vadalmazás. A felmérés első­sorban annak megállapítására irányult, hogy az egyes vállala­toknál hogyan érvényesülnek a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa által kiadott irányel­vek. A szerzett tapasztalatok­ról Ludovít Czíria és Milan LÍS- ka számolt be a Hospodárske noviny 38. számában közölt „Problémák és irányzatok a brigádforma fejlődésében“ című írásban. A szerzők rámutattak arra, hogy a brigádforma csak ab­ban az esetben válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha a vállalatok és felettes szerveik az előirányzott program szerint járnak el. Mindenekelőtt bizto­sítani kell a szükséges szerve­zeti és személyi feltételeket, ki kell dolgozni a brigádforma fo­kozatos bevezetésének a ter- yét. A felmérés eredményeiből arra Jehet következtetni, hogy az illetékesek ezeket a felada­tokat nem teljesítették mara­déktalanul. A vizsgált szerve­zeteknek csupán 56,8 százalé­kánál dolgoztak ki tervet a poli­tikai-szervezési feltételek biz­tosítására, s e terveknek mindössze 72,3 százalékát tárgyalták meg a vállalati veze­tés tanácskozásain. A vállala­tok 3 százalékánál az is előfor­dult, hogy a dolgozókkal egyál­talán nem vitatták meg ezt a tervet. A terveknek csaknem a felét nem terjesztik a fe­lettes szervek elé, s az esetek 13,6 százalékában ezek meg sem követelték a felterjesztést. A szövetségi kormány és az SZKT által kiadott irányelvek hangsúlyozzák, hogy a brigád­formát csak a vállalati igazgató és az illetékes szakszervezeti bizottság megállapodása alap­ján, s az érintett dolgozók egyetértésével lehet bevezet­ni. Csaknem az összes vizs­gált vállalatnál (96 százalék­ban) az igazgató által érvénye­sített szempontok alapján ha­tározták meg, hogy időszerű-e a brigádformára való áttérés. Abban nem alakult ki egységes szemlélet, hogy az egyetértés­nek milyen formában kell meg­nyilvánulnia. A felmérés adataiból kitűnt, hogy a brigádforma tartós és hatékony működése nem való­sítható meg a kellő politikai, szervezési, műszaki, gazdasá­gi, irányítási és személyi felté­telek, valamint a műszaki-gaz­dasági dolgozók aktív részvé­tele nélkül. Az utóbbiak főleg a kcj*krét problémák megoldá­sával segítik elő a brigádforma bevezetését, sőt az esetek 24 százalékában a kollektívák patronálását is vállalták. Csak­nem minden vállalatnál a sze­mélyzeti osztály valamelyik dolgozóját bízták meg a bri­gádforma fejlődésének figye­lemmel kísérésével. A brigádforma alkalmazásá­nál kiemelkedő jelentősége van az adott termelési tevé­kenység ellenőrzésének és az elért eredmények rendszeres értékelésének. Ezeknek a kö- vetelményeknék a vállalatok 76 százalékánál maradéktala­nul eleget tesznek. A többi vál­lalatnál (21,6 százalék) csak rendszertelenül végzik az érté­kelést, vagy egyáltalán nem gondoskodnak róla (1,4 szá­zalék). A szerzők külön kiemelték a tájékoztatás és a propagan­da jelentőségét. A brigádforma további fejlesztésének fontos alapfeltétele, hogy a bevezeté­sére vagy tökéletesítésére ké­szülő vállalatok vezetői idejé­ben és részletesen tájékozód­janak az ezzel összefüggő kér­désekben. A brigádforma lé­nyegének megvilágítását szol­gálják a párt- és a szakszerve­zeti szervek, valamint a gazda­sági szervezetek által rende­zett szemináriumok, konferen­ciák. Az észrevételeket és a ta­pasztalatokat a napi sajtó, a rádió és a televízió is ismer­teti. Mindezek ellenére az em­berek többsége csupán felüle­tesen ismeri a lényeget, a célo­kat és az alapelveket. A válla­latok dolgozói többnyire nem ismerik az adott szakágazat speciális problémáit, s még ke­vésbé a megoldások módját. Ezen a területen főleg az ágazati minisztériumoknak vannak adósságaik. Ezt töb­bek között az is bizonyítja, hogy a szükséges ismereteket e felmérésben szereplő válla­latok dolgozóinak 17 százalé­ka országos érvényű módszer­tani anyagokból, 65 százaléka pedig általános ismereteket nyújtó szakirodalomból merí­tette. Sokan szemináriumokon és konferenciákon ismerked­tek meg a brigádforma lénye­gével. Sor került már bizonyos módszertani ajánlások kiadá­sára is, de még hiányoznak ilyen útbaigazítások a dolgozó kollektívák munkájának minő­sítésére és értékelésére, a kö­zös kereset kialakítására és elosztására. Nagyobb súlyt kellene helyezni a kiemelkedő eredményeket elérő brigádok tapasztalatainak széles körű ismertetésére is. Ennek a Szovjetunióban és Bulgáriá­ban igen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak. Egyes vállalatok­nál például konzultációs köz­pontokat hoztak létre a brigád­forma módszertani irányításá­ra és a tapasztalatok to­vábbadására. A szóban forgó felmérésben a vizsgálatba bevont brigádo­kát az alábbi ismérvek szerint értékelték: a gazdálkodás módja (az önálló elszámolás elvének érvényesítése), a munka szervezettsége, a ja­vadalmazás formája és a válla­lat eredményeihez való kap­csolódása, a dolgozók részvé­tele az irányításban, a brigád- tagok kezdeményező készsé­ge, társadalmi tudatuk és szakismereteik színvonala, részvételük az újítómozgalom­ban, a brigád által elért gazda­sági eredmények. A vizsgálat tárgyát képező 61 brigádot a minősítés alap­ján három csoportba osztották. A legjobb minősítést a brigá­dok 17 százaléka kapta. Köze­pesnek értékelték a kollektívák 67 százalékát, s 16 százalékuk került az utolsó, leggyengébb csoportba. A felmérés során többek kö­zött az alábbiakat állapították v meg: a brigádtagok részvétele az irányításban és az önigaz­gatásban aránylag kielégítő, többségük aktívan vesz részt a tervek, a munkaelosztás, a munkaszervezés és a java­dalmazás megvitatásában. A dolgozók kezdeményező készségére kedvezően hat az a körülmény, hogy többségük­ben már a brigádforma beve­zetése előtt részt vettek a szo­cialista munkaversenyben. Sajnos, éppen azokon a te­rületeken tapasztalható lema­radás, amelyek a brigádforma alapvető vonásait képezik, így például a munkaszervezésben és javadalmazásban. A mun­kaszervezés haladó formáit fő­leg a brigádtagok egyéni kez­deményezése alapján vezetik be, s csak ritkán erednek a bri­gádforma érvényesítésére vo­natkozó tanulmányokból vagy műszaki-szervezési tervekből. A javadalmazásban az elvárt­nál lassabban érvényesül a kollektív anyagi érdekeltség elve. A legkevesebb eredmény az újító tevékenység szakaszán tapasztalható, a dolgozók ilyen irányú kezdeményezései meg­lehetősen gyérek. Ezért na­gyobb figyelmet kell fordítani az újítómozgalom konkrét cél­jainak és feladatainak megha­tározására, továbbá a teljesíté­sükhöz szükséges feltételek megteremtésére. A szerzők a felmérés tanul­ságait összefoglalva megálla­pították, hogy a brigádrend­szerű munkaszervezés és ja­vadalmazás bebizonyította lét- jogosultságát, kedvező vissz­hangra talált a dolgozók köré­ben. Rohamosan növekedett a brigádformában működő kol­lektívák és dolgozók száma. A minőségi változást bizonyít­ják a jobb gazdasági eredmé­nyek, az önálló elszámolás el­vének mind teljesebb érvénye­sülése, a technológiai és a munkafegyelem szilárdulása, a dolgozók kezdeményezésé­nek fejlődése, valamint a veze­tésben való részvételük foko­zódása. A brigádforma fejlesz­tésénél gyors ütemben bonta­kozik ki az alulról jövő kezde­ményezés. A szerzők azonban egyes negatív jelenségekre is rámu­tattak. Az irányító szervek pél­dául főleg a mennyiségi muta­tók teljesítését szorgalmazzák, s kisebb figyelmet fordítanak a minőségre. A brigádforma szervezésénél általában a ter­melés gazdasági oldalára he­lyezik a súlyt, főleg a gazdasá­gi ösztönzők hatékonyságának fokozására és az önálló elszá­molás elmélyítésére, miközben háttérbe kerülnek olyan köve­telmények, mint például a munkaszervezés tökéletesí­tése, a tudományos-műszaki haladás gyakorlati érvényesí­tése, a kollektívák szociális fej­lődése és a munkához való viszonyuk tökéletesítése. Egyes brigádoknál a kezdeti igen jó eredmények elérése után megtorpanás tapasztal­ható, ami a túlságosan gyors „átállás“ számlájára írható. Éppen ezért a jövőben követ­kezetesebben kell érvényesí­teni a brigádforma program szerinti bevezetésének az el­vét, kiszélesítve az erre vonat­kozó tájékoztatást és a mód­szertani támogatást. L. L. A tfeboói Otavan ruhagyár szabá­szati részlegé­nek dolgozói tel­jesítették a nagy októberi szocia­lista forradalom és a csehszlo­vák-szovjet ba­rátsági hónap tiszteletére tett anyagmegtakarí­tási kötelezett­ségvállalásukat. Október végéig 750 ezer korona értékű anyagot takarítottak meg, amit az év végé­ig csaknem egy­millió koronára akarnak növelni. A felvételen Re­nata Cinőurová és Bohumil Vold- fich a kiszabott munkadarabok méreteit ellen­őrzik. (ŐSTK felvétele) Brigádforma - a kereskedelemben és a vendéglátóiparban Két évvel ezelőtt a Povazská Bystrica-i járásban a Jednota fogyasztási szövetkezet két üzemében is bevezették a brigádrendszerú munkaszerve­zést, mégpedig a Domanizanka üzemben és a Povaiská Teplá-i Motorest­ben. Azóta a szövetkezet más kollektívái is megkezdték e progresszív munkaszervezési forma kísérleti alkalmazását. A kereskedelmi szervezetek és a vendéglátóipari üzemek munkafeltételei között a brigádrendszerű munkaszervezésnek az ipari üzemek viszonyaitól jelentősen eltérő, különleges vonásai vannak. A pénzügyi nyereséget például nem lehet kizárólagos mutatóként alkalmazni, s gyakran nem is ez a legfontosabb mutató. Az is lényeges különbség, hogy a termelő szerveze­tektől eltérően itt csak korlátozott mértékben lehet érvényesíteni a teljesít­mények kimeneti minőségi ellenőrzését. A dolgozók anyagi érdekeltségé­nek a feltételeit tehát ezekhez a körülményekhez kell igazítani. Az iparban például nemcsak célszerű, hanem szükséges is, hogy a dolgozók anyagi érdekeltsége a nyers- és az alapanyagok, az energia és a tüzelőanyagok takarékosabb felhasználására irányuljon, aminek azonban a kereskedelem és a vendéglátóipar területén logikus korlátái vannak. E költségtételek normázása a két-három dolgozót foglalkoztató kisebb üzletekben gyakorlatilag meg sem valósítható. Az iparban a teljesítmények és ezzel összefüggésben a keresetek növeléséhez felhasználható legtöbb tartalék a munkaszervezés tökéletesítésében rejlik, a kereskedelem és a vendéglátóipar területén viszont ebből a szempontból is korlátozottak a lehetőségek. Mindennek ellenére bízhatunk benne, hogy a brigádrendszerú munka- szervezés elősegíti a kollektívák és a munkahelyi feltételek stabilitását, a keresetek növelését és igazságosabb elosztását. Ebben az irányban a kereskedelmi szervezetek és a fogyasztási szövetkezetek már a brigád­forma kísérleti bevezetése előtt is sokat tettek. Az üzemegységek vezetői aránylag széles jogkörrel voltak felruházva a béralap újraelosztásában, az egyes dolgozók teljesítményének megfelelően. De ha már teljesítményről esett szó, azt részletesebben is meg kell világítanunk. A kereskedelemben és a szolgáltatások területén a munkatel­jesítmény többnyire a megrendelő elégedettségében nyilvánul meg közvet­lenül. Jól tudjuk azonban, hogy a fogyasztói elégedettség mérésére miért nem rendelkezünk megfelelő módszerrel. Az ipartól és az építőipartól eltérően, ahol a brigádrendszerű munkaszer­vezés eredményes bevezetésének legfontosabb feltétele a munkaszerve­zés átfogó ésszerűsítése és tökéletesítése, a kereskedelemnél és a szolgál­tatásoknál a fogyasztói igények és szükségletek minél teljesebb kielégítését helyezzük előtérbe. Ennek az értékelése természetesen sokkal nehezebb, mint például a kiskereskedelmi forgalom növekedésének számszerű kimu­tatása, ám ez nem veheti el a gazdasági dolgozók, a tervezők, a munkaügyi üzemgazdászok és az ellenőrzési dolgozók kedvét attól, hogy elgondolkoz­zanak az ilyen irányban kihasználható lehetőségek felett. A szolgáltatások színvonalát például azzal is javíthatjuk, ha például az eladóknak több idejük jut a vásárlókkal való foglalkozásra, ha az ellenőrzési szervek jobban figyelembe veszik a kereskedelmi etika és az udvariasság színvonalát, hogy az ne legyen csupán alkalmilag előforduló, kedves jelenség. Az említettekből elsősorban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást a kereskedelem, a vendéglátóipar és az egyéb szolgáltatások területén sokkal megfontoltab­ban és lassabban kell elterjeszteni, mint az iparban. Például elegendő lenne, ha ennek az ötéves tervidőszaknak a végéig ezekben az ágazatok­ban csak az üzemegységek 10-15 százalékánál vezetnék be. Ezzel összefüggésben arra is rá kell mutatnunk, hogy egyes szakaszokon már most is előnyben részesítik azokat a kollektívákat, amelyek a kereskedelem területén a brigádrendszerű munkaszervezéssel kísérleteznek, például bizonyos keresettebb áruválasztékkal való ellátással, valamint előnyösebb bérformák alkalmazásával. Ez gyakran annak a következménye, hogy az üzemek és a vállalati igazgatóságok műszaki-gazdasági dolgozói szeretné­nek minél hamarább kedvező eredményeket kimutatni a brigádforma alkalmazásából. Nem fór hozzá kétség, hogy a brigádforma szervezéséből ki kell szúrni a félrevezető, helytelen jelenségeket. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a kereskedelem területén a brigádrendszerű munkaszervezés fejlesztésében az érdemlegesség elvének érvényesítése nem jelenthet nagyobb problémát, hiszen az üzemegységek vezetői már eddig is megfe­lelő eszközökkel rendelkeztek ehhez. Problémát jelentett azonban a fogyasztói elégedettség szintjének a mérése, s az illetékes gazdasági vezetőknek behatóbban kellene foglalkozniuk ezzel a kérdéssel. KÓVÁRY IVÁN újsa 6 1986. XII.

Next

/
Thumbnails
Contents