Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-05 / 49. szám

ÚJ szú 17 986. XII. 5. * TUDOMÁNY TECHNIKA A telekomunikáció 150 éves története során állandóan és párhuzamosan fejlődött a kü­lönböző szolgáltatások átviteli ka­pacitása iránti szükséget, valamint a különböző átviteli eszközök és berendezések számára szüksé­ges kapacitás. Itt is az a kérdés merül fel, vajon a technikai lehető­ségek hozzák létre előbb a szük­ségletet, vagy pedig az igaz társa­dalmi szükséglet befolyása van ösztönző hatással az új fejleszté­sekre. A műhold-technika kifejlődése mindenesetre a második világhá­ború rakétáira, az utána következő hidegháborúra és a két szuperha­talom fegyverkezési versenyére vezethető vissza. A hírtovábbító műholdak terüle­tén azonban már korán felismer­ték a világúrtechnika békés keres­kedelmi célokra történő alkalma­zásának nagy potenciálját is. Az első javaslatok, amelyek szerint a föld körül keringő, mesterséges, geostacionárius műholdat kell lét­rehozni, valószínűleg Artúr C. Clarke-tói származnak, aki 1945-ben cikket közölt Földön kí­vüli reléállomások címmel. E cim olvastán olyan irányított rádióösz- szeköttetésre gondolunk, amely­nél a reléállomás a földön kívül van. Clarke már a geostacionárius keringési pálya előnyeit is felis­merte, és a német V-2-es raké­táknak a háború alatt főként kifej­lesztésétől ösztönözve, lehetsé­gesnek tartotta a műholdak raké­tákkal történő szállítását. Napele­meket is javasolt az energiaellátás céljára. A távolsági forgalmi összekötte­tés iránti fokozódó szükséglet alapján ezt a gondolatot tovább követték, s 1945 júliusában az amerikaiak először közvetítettek híreket földön kívüli reléállomáson- a Holdon keresztül. 1956-1962 között az Egyesült Államok hadi­tengerészete sikeresen tartott üzemben - a Holdon keresztül- rádiókapcsolatot Washington és Hawaii között, 26 méter hosszú antennával, 100 kilowatt teljesít­ménnyel és 430 megahertz adási frekvenciával. Ez a rádióösszeköt­tetés azonban csak akkor műkö­dött, ha mindkét állomás „láthat­ta“ a Holdat. Az első műholdat, a Szputnyik l-et, 1957 októberében állította Föld körüli keringési pályára a Szovjetunió. Ezt követte 1958 decemberében az Egyesült Álla­mok részéről a hírtovábbítás céljá­ra kifejlesztett első műhold, a Sco­re, amlyet Eisenhower elnök kará­csonyi üzenet közvetítésére hasz­nált fel. Mindkét műholdat elemek­kel szerelték fel, de ezért csak rövid ideig működött. Ebben az első szakaszban a még ma kevéssé kiérlelt világűr- technológiai alapján passzív mű­holdak létrehozását vették fontoló­ra. Az Echo I. e sorozat első kép­viselje, 30 méter átmérőjű és 51 kilogramm súlyú, fémbevonatú műanyag léggömb volt. 1960-ban állították a Földtől körülbelül 1000 kilométernyi távolságú keringési pályára. Egy másik, passzív mű­holdat, az Echo ll.-t 1964 júniusá­ban bocsátották fel, s az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hírtovábbitásra alkalmazták. Bár a passzív műholdak igen megbíz­hatóak, olcsóak és igénybevételi lehetőségük korlátlan, a szabad térben bekövetkező nagyérvú tel­jesítmény-csökkenés (100 mega- hertz-nél mintegy 265 decibel) okozta csekély hatásfokuk miatt adási és vételi tevékenységük egyaránt igen költséges. 1960 májusában sikeresen pró­báltak ki egy további, szintén passzív, mesterségesen létreho­zott átviteli rendszert, amely poláris keringési pályára állított, rézdrót­ból készített kis dipólok láncából állt. 1960 vége felé a Courier mű­holddal kísérletet végeztek hirek továbbítására. A Courier közép­magas keringési pályán volt, és magnetofonkészülékkel szerelték fel a hírek tárolására, amelyeket meghatározott földi rádióállomá­sok mellett elhaladva vehetett fel és később újra a Földre sugároz­hatott. Miután létrejött a világűrben al­kalmas elektronika, 1962 júliusban keringési pályára állították a Tel- star 1 -et, az aktív transzponderrel rendelkező, első műholdat. A Tesltar I. igazolta azt, hogy a széles sávú, mikrohullámú transzponder alkalmas a világűr­ben történő, kereskedelmi célú használatra. 1963 májusában a Telstar 2. folytatta a Telstar 1. révén megkezdett kísérletsoroza— tot. Azután a Relay 1 -gyei és a Relay 2-vel további hírtechnikai kísérleteket (televíziós műsorok, táviratok, adatok és képátviteli je­lek továbbítását) végeztek. A geoszinkron kerignési pálya elérése céljából 1963 februárjá­ban került sor az első kísérletre, a Synsom 1. révén. A műholddal való összeköttetés azonban a kör pályára állításakor megszakadt. Az első geostacionárius műhold, a Syncom 2. volt, amelyet 1963 júliusában helyeztek el az Indiai­óceán fölött. 1964 augusztásában a Csendes-óceán fölött üzembe helyezték a Syncom 3-at. Mindkét műholdat az Egyesült Államok és Délkelet-Ázsia közötti hírközveti- tés céljára használták. A kereskedelmi jellegű hírto­vábbító műholdak korszaka 1965 áprilisban kezdődött, amikor az Atlanti-óceán fölött pályára állítot­ták az első kereskedelmi hírtováb­bító műholdat, az Intelsat l.-et. (Early Bírd). (Az Intelsat szerveze­tet - Nemzetközi Telekomuniká- ciós Műholdszervezet - 1964-ben alapították hírtovábbító műholdak készítése és finanszírozása céljá­ra; ma 109 tagországa van.) Az azóta eltelt években az Intelsat- műholdak további családjait állí­tották üzembe, az Intelsat V-öt is beleértve. Ma e szervezet 15 műholdja végez világszerte aktív tevékeny­séget. Az alkalmazott műholdak vala­mennyi fajtája közül eddig a hírto­vábbító műholdak az egyetlen olyanok, amelyeknek gazdaságos­sága már a tervezés stádiumában egyértelműen kimutatható, és amelyek ezt a gazdaságosságot sok műveleti rendszer révén be is bizonyították. Ez magyarázatot ad egyúttal a globális, regionális és nemzeti hírtovábbitó műholdrendszerek­nek gyors műszaki kifejlesztésére az Intelsat révén történt kereske­delmi célú felhasználás óta, vala­mint a tervezési stádiumban levő jövőbeli rendszerek nagy számára is. Az Eurospace vizsgálata szerint (1983), a hírtovábbító műhold­rendszerek létrehozásához szük­séges, valamennyi beruházás összege a legközelebbi 10 évben, becslés szerint a következő összegű lesz:- műholdak: 8 milliárd dollár,- hordozórakéták és indítási szolgálatok: 5 milliárd dollár,- földi rádióállomások: 8 mil­liárd dollár. Az Aerospace America című szakfolyóirat 1984 márciusbar csaknem 3 milliárd dolláros várha­tó számadatot közölt azokról az évi beruházásokról, amelyeket a kereskedelmi műholdrendszerek létrehozására a nyolcvanas évek­ben felhasználnak majd. A frekvenciák tervezése és kije­lölése terén a Nemzetközi Táv­közlési Unió, az ENSZ egyik genfi székhelyű szakosított szervezete, a hírtovábbító műholdak területén nyújtott műholdas szolgáltatáso­kat a következő osztályokba oszt­ja be:- fix műholdas rádiószolgá­latok,- általános mozgó műholdas rádiószolgálatok,- aeronautikai mozgó műhol­das rádiószolgálatok,- tengerészeti mozgó műhol­das rádiószolgálatok,- rádió-műholdas szolgálatok,- műholdak közötti összekötte­tés és rádióamatőr műholdas szol­gálatok. Az amatőr-műholdak az egy­szerű otthoni berendezésekkel rendelkező amatőrök közötti rá­dióösszeköttetést szolgálják. Ezenkívül gyakran kutatási felada­tokat teljesítenek, például a hul­lámhosszak kiszélesítése terüle­tén, és egyszerűbb technológiai kísérleteket hajtanak végre, vala­mint kipróbálnak bizonyos össze­tevőket vagy alrendszereket a vi- lágúrbeli viszonyok között. A kutatási műholdak az újszerű hírtechnikai közvetítési eljárások kifejlesztésével és kipróbálásával, a közvetítési és környezeti viszo­nyok kutatásával, a műveleti rend­szerhez szükséges technológiák és az új, hasznos alkalmazások kifejlesztésével és bemutatásával kapcsolatos feladatokat teljesíte­nek. WOLFGANG LOTHALLER A HEGESZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK FŐ IRÁNYAIRÓL Kulcsszavak: gazdaságosság és takarékosság Minden kétséget kizáróan az egyik döntő gépipari gyártási techno­lógia a hegesztés és annak járulékos munkafolyamatai. Valamennyi gépipari ágazatban - ha a ledolgozott órák számát nézzük - az egyes munkafolyamatokban képviselt részaránya egyre növekedik. Sőt, a hegesztés és a vele rokon hóáltali megmunkálások egyre fontosabb szerepet kapnak a népgazdaság egyéb ágazataiban is, különösen az építőiparban. Ugyanez az állítás vonatkozik a külön­böző karbantartási és javítási munkálatokra az egész népgazdaság­ban, beleértve a helyi ipari üzemeket. Jelentőségét napjainkban méginkább igazolja az a tény, hogy a hegesztés olyan technológia, amely jelentős anyag-, sőt munkamegtakarítást tesz lehetővé. Ennek köszönhetően szerte a világban alkalmazása egyre szélesebb mére­teket ölt. Ha a hegesztési technológiákról ejtünk szót, akkor mindenképpen meg kell említenünk, hogy Szlovákia fővárosának kiemelten fontos a szerepe ezek fejlesztésében, hiszen Bratislavában működik a Hegesztési Kutatóintézet és a hegesztőberendezések hazai mono­polgyártója, a Bratislavai Elektrotechnikai Müvek. így e két szervezet együttműködése nyilvánvaló, és tevékenységük elválaszthatatlan egymástól. Ez utóbbinak egyébként hangot adtak a közelmúltban megtartott tudományos konferenciákon is, amikor ennek a fontos technológiának az elkövetkező években várható fejlődéséről tanács­koztak. Megerősítették azt a tényt, hogy a hegesztésnek, mint az egyik uralkodó gépgyártási technológiának a jelentősége a 8. ötéves tervidőszak során tovább nő, sőt a termékek minőségét jelentősen befolyásoló tényezővé válik. Az említett szempontok figyelembe vételével döntöttek arról, hogy az 1990-ig terjedő időszakra milyen állami célprogramokat fogadnak el e technológia fejlesztésére. Valamennyit egy újonnan elfogadott tudományos-műszaki program részeként kezelik. ,,A döntő fontos­ságú korszerű gépgyártási technológiák“ elnevezésű program az 1995-ig terjedő elvi megállapodásokat is tartalmazza. Az öt, már említett állami célprogram pedig hűen tükrözi a hegesztésnek, mint technológiának sokrétű alkalmazhatóságát. Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a programban első helyen szerepel az atomenergetikai fejlesztés. Ebből a szempontból a hegesztéstechnológia színvonalának fejlesztése több oldalról is jelentős igényeket támaszt a szakemberekkel szemben. Előtérbe kerül a varratok élettartamának növelése, sőt a karbantartás kérdése is, mert azt gyakran a berendezések üzemeltetése közben kell végezni. Ami az energiatakarékossági programot illeti, ennek három fő útját látják a szakemberek. Először is csökkenteni akarják a hegesztési folyamatban az energiafelhasználást, mégpedig úgy, hogy összpon­tosítani kívánják az alkalmazott energiaforrásokat, s ennek egyik módja a vákuumban történő hegesztés. Egy másik módja az energiatakarékosságnak a hömegmunkálás mechanikai megmunká­lással történő helyettesítése, például vibrációval, esetleg nagy nyomások révén. A további energiatakarékos módszereket pedig úgy próbálják kidolgozni, hogy a korábbi gyártási folyamatok tökéletesíté­sével csökkentik a hegesztési munkaigényt. Amikor az anyagtakarékossági programot említik, elsősorban a hegesztés révén létrehozott konstrukciók tervezésénél kívánnak újítani, és természetesen vonatkozik ez a megfelelő anyagkiválasz­tásra. Mindez elképzelhetetlen a kohászati üzemekkel folyó együtt­működés javulása nélkül. A jó együttműködés jobb minőségű para­méterekkel rendelkező anyagok gyártását vonhatná maga után. Ugyanez vonatkozik a hegesztés minőségére is. A további feladat a kézi formázás után készülő öntvények minőségének javítása. Ez úgy érinti a technológiai takarékosságot, hogy az öntésnél elérhető - gyakran akár 50 százalékos - anyagmegtakarítás által jelentősen csökken a hegesztés anyagigénye is. Keresik a kutatók továbbá annak lehetőségét, miként oldható meg bizonyos esetekben a hegesztés mínusz 55 Celsius fokig terjedő alacsony hőmérsékle­ten, megfelelő adalékanyagok felhasználásával. Az egyik legjelentősebb az említett állami célprogramok közül az automatizáció és robotizáció fejlesztése. Itt a kérdés súlypontja elsősorban az, miként oldják meg a hegesztési folyamat paramétere­inek értékelését, ami lehetővé tenné a feltételek azonnali módosítá­sát, ha erre szükség van munka közben. Az eddig már megvalósított robotizált eszközök lehetővé teszik ezen a területen az elkövetkező öt esztendőre a jelentős továbblépést. Mindenképpen fontos szem­pont, hogy a kérdések megoldásához a kutatók mindig az egész folyamat szemszögéből közelítenek és nemcsak közvetlenül a hegesztés oldaláról. Ami pedig a munkakörnyezet javításának programját illeti, az elsősorban azért fontos, mert ez a technológia jelentősen befolyá­solja a hegesztők közvetlen környezetét, és így tartós munkaképes­ségüket is. Az egyre szigorúbbá váló higiéniai követelmények rendkívüli figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek, és a 8. ötéves tervidőszak során lényeges változásnak kell bekövetkeznie a dolgo­zók munkakörnyezetének javítása terén. Mindez természetesen csak akkor érhető el, hogyha megfelelő színvonalú hegesztési technológiai berendezések állnak rendelke­zésre. Számos közülük már túl van a kísérletezés stádiumán, és rövidesen megkezdődik - vagy már elkezdődött - sorozatgyártásuk. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a tudodmányos-müszaki fejlesztés állami célprogramjai a 8. ötéves tervidőszak végére a terveknek megfelelően maradéktalanul megvalósulhatnak. M. J. ROBOT A TÉGLAGYÁRBAN Nincs többé szükség nehéz fizikai munkára az NDK rostocki téglagyá­rában. Az új téglarakó robot üzembe állításával sikerült teljesen gépesíte­ni a téglagyártást a nyersanyag ki- bányászásától egészen a rakodásig. LILIPUTI MAGNÓ A japán Panasonic hozta forga­lomba a világ eddigi legkisebb ka­zettás magnetofonját. A két sebes- séges, mikrokazettával működő ké­szülék nem nagyobb egy hitelkár­tyánál: 54 milliméter széles, 85,7 milliméter hosszú, 14,3 milliméter vastag. Másfél voltos motor működ­teti és teleppel együtt 89 gramm a teljes tömege. %-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents