Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
A modern popzene területén a zenész-közönség kapcsolatforma alakulásában, kissé leegyszerűsítve, három korszakot különböztethetünk meg. A hatvanas évek jellemző kapcsolatformája a koncert. A hetvenes években a lemez vált egyeduralkodóvá. Napjainkra a videoclip rohamos térhódítása a jellemző. A nyugati társadalmakban ma kétségkívül ez a leghatásosabb és legkomplexebb popzenei termék. A kelet-európai országokban megtett első lépések után itt még korai volna jellemző sajátosságokról beszélni. (A pillanat szorításában) A vi- * * * deoclip azonnal megragadható sajátossága a szinte végletekig fokozott eseménysúrítés. Háromnégy percben megengedhetetlen kül, az idegen hangok eltűnnek, szerep nélküli, mozdulatlan, néma, de mindent - jelenlevőként - érzékelő résztvevői vagyunk a sodrásnak. A bűvölet fenntartása a videoclip egész ideje alatt egyszerre eszköz és cél. (Zene) A clipre nem jellemző a zene elsődlegessége. A mondanivaló meghatározója és hordozója a kép. Éppen lenyűgöző volta az, ami nem hagy időt és teret a zene pontos figyelésére. Nincs mód érzékelni a hangszerelés változatait, a hangszerszólók ivét, az összjátékot. A zene lüktető monolit egészként jelenik meg. Valójában csak tudatalattinkban rögzül, kép nélküli újrahallgatásakor csupán felidézi a clip komplex hatását. A zene nem vonhatja el a figyelmet a képtől, ugyanakkor hasonló tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mint a képnek. Párhuzamos hangulat, túlfűtött izgalom, folyamatos, lehengerlő sodrás nélkül eltűnne az összhang, rések támadnának a kétdimenziós hatás totalitásában. Európai zenei ízlésünk dallamközpontú, a ritmust csak háttérként érzékeljük. A videoclip esetében, analógiával élve, a mozgókép jelenti a dallamot, a zene határozza meg a ritmusát. (Tartalom) Említettük már, hogy a videoclip egyik legfontosabb tulajdonsága a szinte elementáris az üresjárat, nincs, nem is lehet idő a látottak gondolati megemésztésére. A videoclip persze nem is gondolatokat akar ébreszteni a nézőben, hanem benyomásokat. A zene ütemére ritmusosan vibráló filmkockák, lélegzetvételnyi szünetet sem engedve, bombázzák a néző tudatát. Itt minden történésnek és helyzetnek már az első pillantásra felismerhetónek kell lennie (mellesleg ennek következménye a sok sablon). Emberek és érzések árnyalt ábrázolására egyszerűen nincs idő (igény sem), a helyzetek és a bennük mozgó, vagy inkább vibráló figurák éles kontúrokban, ,,fekete-fehér tulajdonságokkal“ mutatkoznak. A helyszínek és történetkockák villámgyorsan követik egymást, minden eseményből csak a legjellemzőbb és leginkább kifejező mozzanatot látjuk. (Néma rajzokban) A kimondottan koncert jellegű clipeken kívül az összes többi: történetfoszlányt vagy valamilyen eseményt ábrázol. A szereplők nem beszélnek, az ének (ha egyáltalán a szereplő szájából halljuk) ritkán hordoz több információt mint a kép. A szereplők az esemény folyamatát arcukkal, testtartásukkal, mozdulataikkal fejezik ki. A módszert tekintve talán nem egészen tudatos, de szoros kapcsolat van a videoclip és a korai némafilm között. Második vizuális előzményként a képregényt említhetjük. A kommunikáció itt is minimális, az érzések és hordozóik, továbbá a helyszínek a feszültségpontokon láthatók, könnyen felismerhetők és azonosíthatók. Ami a képregényben a rajz, az a clip esetében a villanásnyi vagy néhány másodpercig törtó önálló mozgókép. Mindkettő célirányos, önmagában szomorúan csupasz karikatúrája az egésznek. (Bűvölet) A videoclip mosogatás, táplálkozás vagy bütykölés közben, fél szemmel nézve teljesen érvénytelen, egyszerre nevetséges és szomorú bohóckodásnak tűnik. Igazi tulajdonságai és funkciói csak feszült odafigyeléssel válnak érzékelhetővé. A clip hatáskeltő lényege a folyamatos megdöbbentés, meghökkentés, a néző teljes kiszakítása az őt körülvevő környezetből - három érzékszerv teljes kikapcsolása és kettő felkorbácsolása révén. Szemünk látószöge a képernyőre szújellegű figyelemfelkeltés és a feszültség folyamatos fenntartása. Két „felkorbácsoló“ téma alkalmazása a leghatásosabb: az erőszak és a nemiség. Háttérnek legalkalmasabb a sötét sikátorok, az arctalan, rejtőzően szadista tömeg, a baljós éjszaka közege. A szereplők a tökéletes elidegenedés és közöny mintaképviselói. Egy másik módszer a földöntúli dolgok, a fantasztikum, a gigantiz- mus, a technikai szörnyek és biológiai őslények világában mozgó ember ábrázolásával él. Néhány másodpercnyi színészi játékkal csak egyértelmű és elementáris érzéseket lehet kifejezni - öröm, csodálkozás, értetlenség, unalom, harag, düh, eksztázis, pánik, rémület, fenyegetés! Többre nincs is szükség, a videoclip vontatottá válna. A clip esetében az eszközök és a forma teljesen meghatározz.' a tartalmat. (Technika) E médium létrejöttének egyértelműen technikai előfeltételei vannak (a modern popzene sem jött volna létre rádió és hanglemez nélkül). Eddig egyetlen viKameraközeiben • A Szovjetunióban az utóbbi időben egyre növekszik az érdeklődés a Vremja című televíziós híradóműsor iránt. Amíg 1984-ben havonta 800-1000 levél érkezett a szerkesztőség címére, mostanában naponta érkezik 300. Ez a rendkívüli érdeklődés valószínűleg annak köszönhető, hogy a Vremja egyfajta közvélemény-kutató, a közvéleménynek helyt adó fórummá is vált. Kétségtelen, hogy megnőtt a Vremja tekintélye. Élesen bíráló riportjait élénk figyelem kíséri. Két évvel ezelőtt még kevés volt az ilyen anyagokból, és az akkori szociológiai felmérésekből kiderült, hogy a Vremja nézettsége mindössze 35 százalékot ért el. A hiányosságokra, különböző negatív jelenségekre rámutató éles, elvszerú bírálatok járultak hozzá elsősorban ahhoz, hogy a bizalom is megnövekedett a műsor iránt. • Egy Moszkva melletti iparvárosban, Podolszkban játszódik annak a tévéfilmnek a története, melyet Madártej címmel készített zuális műfaj sem élt ilyen pazarló módon az egyre gyarapodó elektronikus trükkökkel, egy műfaj sem ösztönzött ennyire újabb és újabb technikai eljárások felfedezésére. Meg kell azonban állapítanunk, hogy minden trükk csupán pillanatnyi kielégülést okoz és rendkívül gyors az erkölcsi devalválódása. Egyre növekszik az az ingerküszöb, melyen túl egy-egy videoclip lekötheti a figyelmünket. Bizonyosnak látszik, hogy a trükkökre és primér érzések kiváltására építő videoclipek csupán „mennyiségi“ értelemben fejlődhetnek. Minőségi változásra nem számíthatunk, az ingerküszöb növekedésére viszont igen. (Kivételek) Az eddig elmondottak a tömegkultúrához tartozó, fő áramlatként jellemezhető videoclipekre érvényesek. A kisebbségi áramlatok egy része túllép ezeken a merev és zárt korlátokon. A befogadás és megértés előfeltétele itt nem a már említett ingerküszöb meghaladása, hanem a zene és kép gondolati-érzelmi töltésének ereje. Konkrét kisebbségi áramlatokról (mint a modern popzenében) ez esetben nem beszélhetünk, hacsak a mondanivaló mélységét nem vesszük stílusjegynek. A kivételt jelentő videoclipek alkotóit elsősorban a puszta szórakoztatást túllépő zeneszerzők körében érdemes keresni. Sorsuk azonban közelít a kisebbségben lévő zenei áramlatok képviselőihez - szélekre sodródva, viszonylagos ismeretlenségben, önként vállalt „másságban“ élnek. (Biztosíték nélkül) Mint minden gyors és mesterségesen felduzzasztott folyamat, a videoclip is rengeteg hordalékot és szemetet sodor örvénylő áradatában. Nagyon fiatal műfajról van szó, mely robbanásszerűen hódította meg a világ tovább bővülő popzenei piacát, mely meghatározó módon alakítja egy nagyszámú közönség vizuális fogalomrendszerét. Ráadásul ma szinte lehetetlen megkülönböztetni az önállóan, természetes úton jelentkező igényt a rejtett vagy nyílt manipulációból eredő befolyásolástól. Mindkettő valóságos erőként jelenik meg a köztudatban. Éppen ezért merészség és megalapozatlan optimizmus volna határozottan feltételezni, hogy idővel letisztul e jelenség. Azt azonban biztosra vehetjük, hogy hatását - negatív vagy pozitív előjellel - szinte minden vizuális műfaj megérzi. Sajnos, jelenleg a negatív hatás jóval erősebb nálunk is. Érzékelhető ez a képi befogadásmód, a zenei ízlés és az igényszint változásaiban. Ennek ellenére nem lenne jó, ha egyértelműen elutasítanánk a videoclipet, ha intoleráns magatartást tanúsítanánk vele szemben. Hozzáértéssel kell differenciálni érték és „érték“ között, meg kell különböztetni a tehetséges alkotást a hamistól - ez segíthet felszínre hozni a videoclipben - mint önálló műfajban -rejlő lehetőségeket, nálunk is. GYUROVSZKY LÁSZLÓ a szovjet televízió. A szúkebb helyszín egy tejüzem; a történet központi alakja pedig egy nő, az üzem higiénikusa, aki kérlelhetetlenül leleplezi a fogyatékosságokat. Az üzemben és a városban ellenállásba ütközik, demagóg vádakkal illetik őt, például olyanokkal, hogy a kollektíva ellen dolgozik. Minthogy az ellene irányuló támadások nem szűnnek, levelet ir a központi lapokba. Az üzembe megérkezik egy újságíró, és ezzel újabb harc kezdődik, amely korántsem könnyű. • A szemetes a címe a lengyel televízió új sorozatának, amely Lengyelország náci megszállásáról szól, ahogyan azt a munkások látták. A főszereplő Tojo, a szemetes, aki végül tagja lesz egy varsói illegális szervezetnek. A tizenkét részes sorozat rendezője Jacek Butramowicz. • Kezdő, illetve kevésbé ismert énekesek, együttesek, szerepelnek az NDK televíziójának Ugródeszka című műsorában. Az új arcokat Harmut Schulze-Gerlach zenész mutatja be a nézőknek. „EZ NEM ÉN VAGYOK!“ Tévéfilm Mikula Róbert főszereplésével A fiú öntelt, hazudós, tehetségtelen. Egy mindenre kész, ki ha én nem. Almai, vágyai már nincsenek, egyetlen célja, hogy pénze legyen. Élete parttalan, kapcsolatai felszínesek, szavai nem sokat érnek. Napközben üzletel, kétes ügyeit intézgeti, esténként meg egy ócska kis rock-zenekar hangszereit kezeli. S csak úgy mellékesen: vegyszereket hajszol, amelyekből tizenéves gyerekek csodaszert keverhetnek. Csodasprayt, amely megfékezné a rosszat, s -mindenkit jó útra térítene. A spray elkészül, de mert „receptje“ elveszik, senki sem kaphatja meg a várt hivatalos elismerést, örül a fiú, övé lesz a mintadarab, már tudja is: kire fúj belőle. Előbb persze a gyerekek próbálják ki, milyen a hatása. És épp a fiún... Nobel-díj nincs - ez a címe Lubomír Kocka bemutatásra váró tévékomédiájának, amelynek főszerepét, Eltont, a rossz fiút, Mikula Róbert, a Bratislavai Színművészeti Főiskola végzős hallgatója játssza.- Ez a negyedik tévészerepem, de az első olyan, amelyben azt érzem: ez a fiú nem én vagyok. Ezt persze nem azért mondom, mert sajnálom, hogy a kedves, jólelkú, segítőkész srácok után egy minden hájjal megkent fenegyereket kell megformálnom, hanem azért, mert magamról tudom: a néző hajlamos azonosítani színészt és szerepét. Emlékszem, amikor jó pár évvel ezelőtt Juhász Jácint Omachelt játszotta a Vivát Benyovszkyban, úgy gyűlöltem őt, hogy nem igaz. Meg voltam győződve róla, hogy az életben ugyanolyan rémes, kiállhatatlan alak, mint a filmben volt. Szóval nem az járt a fejemben, hogy mi lesz, hogy fogok majd azonosulni Eltonnal, hanem az: hányán fordulnak el tőlem, ha meglátnak a bemutató után. Nem is bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg a rendezőt, miért éppen nekem adta Elton szerepét. Amikor azt felelte: a külső vonások alapján osztotta rám, teljesen elképedtem. No, de végül is nem ez a fontos, örültem én így is a lehetőségnek, hisz egy főiskolásnak ritkán adnak főszerepet. A forgatás? „Mondd, hogy zmrzlina. Kitűnő! Kezdhetünk" - ezzel indított a rendező. És később sem árasztott el instrukciókkal. Minden ötletemet elfogadta, úgy, ahogy adtam. Legfeljebb annyit mondott: most lazíts, most tarts egy kis szünetet. A gonoszság legapróbb jeleiből építettem fel a figurát, de úgy, hogy a szavai, a gesztusai mindvégig természetesek legyenek. Igen, én már láttam a kész filmet. A fejemhez is kaptam nem egyszer: ez nem igaz! Ez a fiú nem én vagyok! SZABÓ G. LÁSZLÓ Ajándék a gyerekeknek - a Magyar Televízióban tévéjáték készült Milne Micimackójából. Képünkön a két főszereplő: Pogány Judit és Kottái Róbert. (Sipos Géza felvétele) • Jiff Kill felvétele
