Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
JOGOSÍTVÁNY NÉLKÜL Napjainkban egyre gyakrabban hallunk, olvasunk közúti balesetekről, melyeknek előidézői és sok esetben áldozatai is gyerekek voltak. Tény, hogy gyermekeinknek a közúti közlekedésben való részvétele sok kívánnivalót hagy maga után, felelőtlenségük gyakran a feltűnősködésben is megnyilvánul. Ilyenkor figyelmen kívül hagyják a közúti jelzőtáblákat, ami veszélyhelyzetet teremthet a közlekedésben. Fölöttébb szükséges tehát foglalkozni velük, megtanítani őket a fegyelmezett közúti közlekedésre. Ezt a célt szolgálja a nagykürtösi (Vel'ky Krtíá), közlekedési park is, ahol a gyerekek felügyelet mellett sajátíthatják el a közlekedési ismereteket. + A tanteremben a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatják Jarostav Kóréhnek, a közlekedési park vezetőjének előadását. Érthetően, hiszen a gyerekek értelmi fejlettségét figyelembe véve magyaráz, képeket, ábrákat alkalmazva segíti elő a bonyolultabb közlekedési szabályok megértését. Leköti a gyermekek figyelmét, felkelti érdeklődésüket., Az óra végén a felsőbb osztályok tanulói tesztlapokat töltenek ki, azok „elemzése" után a gyakorlatban bizonyítják ismereteiket. Nagy lendülettel indulnak a kerékpárok, a kisautók, s mi tagadás, az első köröket még figyelmetlenül teszik meg. Akad szabálysértés bőven, amelyekre Jaroslav Koren rögtön felhívja a figyelmet. így lassan lecsillapodnak a kedélyek, a tanulók igyekeznek fegyelmezetten közlekedni. A gyakori szabálysértők attól is tartanak, hogy a parkoló közelében lévő „szégyenpadra" kerülnek- A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közlekedési park elősegíti a biztonságos közlekedés alapszabályainak elsajátítását - mondja Jaroslav Koren. - Legtöbb dolgunk főleg a tanévben van, amikor az iskolák egy kidolgozott terv szerint látogatnak ide. A tanév végén elcsendesül a park, azonban mindig van látogatója. Gyakran rendezünk „nyitott kapuk“ napokat is, amikor mindenkit szívesen látunk. A gyerekek élnek is a lehetőséggel, szórakozva sajátítják el a biztonságos közúti közlekedés alapismereteit. Élvezik, hogy vezetői jogosítvány nélkül közlekedhetnek „kisautójukkal“ a közúton... Az itt töltött idő igen hasznos számukra, hiszen olyasmiben szereznek jártasságot, amire naponta szükségük van. BOJTOS JÁNOS (A szerző felvétele) AZ ÓVATOSSÁG SOHASEM ÁRT Felberreg a telefon. Izgatott hang jelenti, hogy a Steiner utca sarkán karambol történt. Jaroslav Benko őrnagy, a városi közlekedésrendészeti felügyelőség baleseti osztályának parancsnoka intézkedik, aztán válaszol kérdéseimre:- Naponta tíz-tizenkét esetben kell közúti balesethez kiszállni, de elég egy kisebb időváltozás, s ez a szám a többszörösére növekedik. Az okok között első heyen az elsőbbség meg nem adása, a követési távolság meg nem tartása, a gyorshajtás, illetve a nem megfelelő sebesség megválasztása, az elővigyázatlan tolatás áll. Előkerül a baleseti statisztika, amelyből megtudjuk, hogy a szlovák főváros közútjain az év kilenc hónapja alatt 2986 karambol történt, 85-el több, mint az előző évben, ugyanakkor a halottak száma 8-al kevesebb. 79-en súlyos sérülést szenvedtek, az anyagi kár több mint 3 millió korona. A legtöbb szerencsétlenséget, 2620-at a gépjárművezetők okozták, a gyalogosok 201 -et, sajnos ebből 5 halálos kimenetelű volt, és 22-en súlyos sérülést szenvedtek.- Sajnálatos tény, hogy a balesetek elkövetői közül 154 gépjárművezetőnél s 54 gyalogosnál állapítottunk meg ittasságot. A kerékpárosok és a motorkerékpárosok 49 esetben okoztak közúti balesetet, elsősorban figyelmetlenségükkel, amiért négy motor- kerékpáros az életével fizetett. A gyermekek által okozott szerencsétlenségek száma 56, ami országos viszonylatban jónak mondható. Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy együttműködünk az iskolákkal, a közlekedési parkokat fenntartó intézményekkel, vagyis a megelőzés terén jó a kapcsolatunk az illetékes szervekkel.- A szabálysértőkkel szemben mindenkor szigorúan lépünk fel, amiről az is tanúskodik, hogy a szóban forgó időszakban szabálysértésért több mint tizennégy ezer gépjárművezetőt és 2530 gyalogost, valamint 136 kerékpárost bírságoltunk meg - veszi át a szót, Stanislav Mackó százados. - Nem érdektelen megemlíteni, hogy ittas vezetésért 209, egyéb durva szabálysértésért pedig 1063 személy vezetői engedélyét vontuk be. Tiltott helyen való parkolás miatt 226 járművet vontattunk el.^Gondot okoz az is, hogy a kocsik műszaki állapota nem mindig megfelelő, s ezért csaknem négy ezer esetben vontuk be a forgalmi engedély-igazoló lapot. Gyakori, hogy a jármüvek kopott gumiabKözúti ellenőrzés ronccsal futnak, ami főleg esős időben balesetveszélyes. A megelőzés terén sokat tehetnek a gépjárművek forgalomban tartói, illetve tulajdonosai azzal, hogy az abroncsokat újrafutóztatják.- Annak örülnénk a legjobban, ha kevesebbszer kellene bírságot kiszabni, ha lényegesen csökkenne a közúti balesetek száma Brati- slavában is, ahol a legkritikusabb a pénteki nap 16-17 óra között - vélekedik az őrnagy. - Az elmúlt napokban egy galántai járásbeli teherautó vezetője olyan gyorsan hajtott, hogy elvesztette uralmát a jármű fölött, az árokba futott. A kocsi felborult, és egy fának ütközött. A gépjárművezető halálos, útitársa könnyebb sérülést szenvedett. Újra megszólal a telefon, újabb balesetről érkezett bejelentés. Az őrnagy újból intézkedik. Némi hallgatás után Mackó százados töri meg a csendet.- Ködösek a reggelek, korán sötétedik, ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy időben be kell kapcsolni a tompított fényt. A tél közeledtével számítani kell arra is, hogy reggelenként csúszóssá válnak az utak. Ezért nagyobb figyelemmel és körültekintéssel közlekedjünk, gépjárművezetők, gyalogosok és kerékpárosok egyaránt. N. J. A felvételünkön látható nyitrai rendszámú autó nem adta meg az elsőbbséget a villamosnak (A szerző felvételei) A férj szerepe Annak a férjnek, aki gépkocsiját, amelynek a forgalmi engedélye az ő nevére szól, időnként használatra átadja a feleségének, befolyásolnia kell öt abban a tekintetben, hogy megtartsa a közlekedési szabályokat. Ez a lényege annak az ítéletnek, amellyel a koblenzi tartományi bíróság (NSZK) alighanem jó néhány házasság nyugalmát feldúlja majd. A szóban forgó esetben a feleség többször is „parkolási vétséget“ követett el. A koblenzi bíróság nézete szerint a férjnek, mint az autó tulajdonosának, figyelmeztetnie kellett volna feleségét a közlekedési szabályokat megsértő magatartására, és rá kellett volna vennie a közlekedési előírások tiszteletben tartására. Mivel ezt elmulasztotta, „szándékosan részt vett egy szándékosan elkövetett szabálytalan parkolásban“. Arra a lényeges kérdésre azonban, miként befolyásolhatja a férj makacs feleségét - a bíróság nem adott választ... (gél.) Reménytelenül túlzsúfolt autóutak, csúcsforgalom idején torlódás a kereszteződésekben: ez korunk egyik jellemzője. Talán az olvasó is elgondolkodik egyszer-egyszer a tömött autóbuszban, hová utazik annyi ember, és hogy tényleg szükség van-e erre a mindennapos kálváriára. Gyakran utazunk, mindenféle okból, és néha talán fölöslegesen is. ( Minden szakterületen dolgoznak futurológusok, akiknek a rendes napi munkájuk a jövőbe tekintés, mégpedig minden olyan aggálytól mentesen, amelyet najaink valósága kelt. A közlekedés területén vizsgálódók már rég felfedezték, hogy az ember néha inkább beül kocsijába, és személyesen intéz el valamit a kényelmesebb telefonálás helyett. Ez persze még nem okoz olyan nagy problémát; de vegyük csak hozzá a napi munkába járást: rá kell jönnünk, mennyi időt rabol el életünkből a közlekedés. Az emberek évezredeken át lakhelyükön vagy a közvetlen közelében dolgoztak. Csak a legutóbbi időben kényszerülnek máshová munkába járni. Japánban az ottaniak állítása szerint ma már nem ütközik leküzdhetetlen akadályba a szolgálati utak helyettesítése. Az egyik kísérlet során minden megbeszélést és gyűlést képtelefon segítségével bonyolítottak le. A résztvevők egyetértettek abban, hogy tíz termelési értekezlet közül legalább négyet ugyanolyan sikeresen meg lehetne rendezni ezzel a módszerrel. Természetesen nem minden munkaterületen kerülhet szóba ilyen megoldás. Az orvosnak általában közvetlen kapcsolatban kell lennie betegével, a pedagógusnak tanítványával, és a termelésben dolgozók közül is minimális azoknak a száma, akiknek az esetében ez számba jöhet. Mindemellett azonban még mindig sokan vannak, akik hazulról vagy egy közeli speciális munkahelyről, számítógéppel összekötött terminál segítségével végezhetnék napi feladataikat. Arról, hogy nem a tudományos-fantasztikus irodalomból kölcsönzött gondolatról van szó, amerikai egyesült államokbeli adatok is tanúskodnak: ott ugyanis már több mint tízezer ember dolgozik a televízió, a képtelefon és számítógép említett kombinációjával. Sőt, a témával foglalkozó stanfordi kutatóintézetben tervezet is készült. Eszerint az USA nem termelőmunkát végző dolgozóinak a fele végezhetné munkáját ezen a módon, s hét munkanap közül csak egyet kellene intézméjpyen belül töltenie. Ennek aztán társadalmi méretű kihatásai lennének, mivel a szellemi munkát végzők száma 54 millióról 2000-re előreláthatólag 72 millióra fog emelkedni. Az említett, módon foglalkoztatottak ma napi átlagban 15,1 kilométert utaznak, s az esetek 83 százalékában személygépkocsival, miközben egy kocsira egy-egy út során 1,4 személy jut. A stanfordi szakemberek szerint UTAZGATUNK... Befolyásolhatja-e a távközlési technika a közúti közlekedést?- ha a jelenlegi munkaszervezési forma marad meg továbbra is - a rájuk eső napi üzemanyag-fogyasztás 1985 és 2000 között ugyan nem fog a jelenlegi 90 millió liter fölé emelkedni, de csak azért nem, mert időközben egyre kisebb fogyasztású gépkocsikat fog az ipar gyártani. Ha azonban az egyesült államokbeli szellemi foglalkozá- súaknak csak a fele dolgozna otthon, már ez is 38 millió liter hajtóanyag megtakarításával járna. Másrészt el kell mondani, hogy az átállásnak köszönhető energiamegtakarítás az ország évi energiamérlegén belül elenyésző, 0,4 százalék; és ma még nehéz volna felbecsülni az így szükségessé váló újabb helyiségek fűtésének és kíimattzációjának költségeit, nem is beszélve a távközlési berendezések áráról. Ezenkívül a pszichológusok és szociológusok felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek közti érintkezésnek a kép- és hangátvitel útján való kapcsolattartásra történő korlátozása a teljesítményekre is negatívan hathat. Miközben valaki munkahelyére utazik, áthangolódik, átvált a hazai életritmusról az ottanira. Ezekből a szempontokból az otthoni munkavégzésnél előnyösebbnek látszik, ha speciálisan felszerelt központokban dolgoznak az emberek. A kisebb forgalom kisebb zajjal és levegőszennyezéssel jár, továbbá - ha az előbbi számításokat vesszük alapul - csúcsforgalom idején akár negyedével is csökkenhet az úton levő autók száma. A másik kérdés persze az, hogyan reagálna az életstílus megváltozására az, akit ez a leginkább érintene: a dolgozó ember. Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy a dolgozók 45 százalékát nem csábítja a lehetőség, s csak 34 százalékuk nyilatkozott pozitívan. A megkérdezettek egyharmada attól tart, hogy az új munkaszervezési módszer károsan hatna a családi kapcsolatokra. Egy átlagpolgár 1850 körül mintegy tíz kilométert utazott évente. Ma egy fejlett ország lakosára évi átlagban körülbelül tízezer kilométer esik. Az utazásra fordított átlagos napi idömennyiség lényegében változatlan marad hosz- szabb távon is: egy óra körül van. Változnak az idők, s velük az emberek szokásai is. A XXI. század elejére feltehetően a közlekedési viszonyok is megváltoznak. A kutatók józan mérlegelése alapján az emberek akkortájt munkahelyükre 10, iskolába 5 százalékkal kevesebbet fognak utazni, és ugyancsak 10 százalékkal fog csökkenni a szolgálati utak száma. Ehelyett aránytalanul többet fogunk kirándulni. Ma már úgyszólván egyetlen tőkés ország sem versenyezhet a szocialista államokkal a városi tömegközlekedés terén. Mi egészen másként oldjuk meg a dolgozók munkahelyükre való szállítását. Ebből azonban még nem következik, hogy a távközlési technikának az ismertetett módon történő felhasználása közömbös marad számunkra. Ma még a módszer egy kicsit fantasztikusnak tűnik. De lehet, hogy ez jelenti a megoldást. L. Mandík / 1986. XI. ►
