Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1986. július 18. XIX. évfolyam 29. szám Ára 1 korona Óvjuk is, ami megtermett Szlovákia déli járásaiban napok óta teljes erővel aratnak, s folyamatosan az ország középső részein is egyre több helyen érik be a gabona. A mezőgazdaságban dolgozók ezrei kelnek a megszokottnál korábban, hogy már hajnalban elvégezhessék a gépeken a napi karbantartást, s idejében kivonulhassanak a gabonaföldekre. Amennyivel előbb kezdődik, legalább annyival később fejeződik be a munkanap, mert az aratás versenyfutás az idővel. Úgy kell igyekezni, hogy a lábán beérett gabona a teljes érést követő néhány napon belül kasza alá kerüljön, különben egyre többet veszít fajsúlyából, s ez a veszteségeket növeli. A gabona betakarításának napjaiban a gyorsaság és a munkára alkalmas órák maximális kihasználása alapkövetelmény, de a mennyiség nem mehet a minőség kárára. Sőt éppen fordítva, a nagyfokú igényességgel, pontosan és jól végzett munka valamennyi aratási politikai-szervezési munkatervben hangsúlyozott igény. A kombájnos tudja, hogy a betakarítási versenyben csak akkor lehet első vagy díjazott, ha a legtöbb tonna termést csépelte ki, gépe után a legkevesebb szem szóródott el és megfelélő rövidre vágta a tarlót, hogy minél több szalma legyen. A magelhor- dók a rakterűiét ésszerű, nem mértéken felüli kihasználásával járulnak hozzá a gyors munkához és csökkentik a veszteségeket. A szervizkocsik emberei és a gépjavítók éjszakai szolgálatot is teljesítenek, hogy a napközben vágy estefelé meghibásodott gépeket másnap reggel munkába állíthassák. Hozzájuk hasonlóan a gabonafelvásárló központokban dolgozók is nyújtott műszakokat vállalnak, hogy a termés a lehető leggyorsabban biztonságos helyre kerüljön. Közös és nagyarányú felelősségérzet ez a megtermett gabonáért, amely valamennyi aratásban érvényesül, de hatványozottan az ideihez hasonlókban. A vegetációs időszakban a termés mennyiségét károsan befolyásoló tényezők egész sora hatott, így a hullámzó kalásztengerek a megszokottnál ritkábbak és a 8. ötéves tervidőszak első aratása a tervezettnél kisebb átlagos hektárhozamokat ígér. Mindez csak növeli a minőségi igényeket, hogy a megtermett gabonából a lehető legkevesebb vesszen kárba. Mert ahogy igaz az, hogy veszteség nélkül betakarítani lehetetlen, éppúgy igaz az is, hogy a jó és a rossz munka között kétszeres, háromszoros, sőt még nagyobb arányú is lehet a szemveszte- ségbeli különbség. Az elszóródási lehetőség mellett más jellegű kárveszélyek is fenyegetik az aratókat. Gondoljunk csak a gabonaérés és a betakarítás időszakában ugrásszerűen elszaporodó mezőgazdasági tűzesetekre. Ilyenkor, amikor nálunk sem ritka a trópusi hőség, a legapróbb szikrából is könnyen tűzvész keletkezhet. Elég egy apró gondatlanság és máris hatalmas vámot szed a vörös kakas. Többszörösét annak, amit az aratók napokon át fegyelmezett és gondos munkával megmentettek, mert minimálisra csökkentették a betakarítási veszteségeket. Tavaly Szlovákiában a gabona betakarítása, utókezelése és elraktározása során ötvenegy tűzeset volt, s ezek több mint 840 ezer korona kárt okoztak. Nyolc és fél hektáron a lábán álló gabona vált a lángok martalékává, de az elégett több ezer tonna szalma serri elhanyagolható veszteség. Nem elkerülhetetlen károk ezek, azt a tűzvédelmi szervek ellenőrzéseinek tanulságai is bizonyítják. A mezőgazda- sági üzemekben az aratással összefüggő 4176 tűzvédelmi ellenőrzés során 3528 hiányosságot észleltek, amelyek növelték a veszélyforrást. A műszaki és felszerelési elégtelenségek mellett emberi mulasztások is előfordultak. Egyes helyeken a kombájnosok, a terményszárító berendezések kezelői és a raktárakban dolgozók számára nem szervezték meg a tűzvédelmi oktatást, másutt az aratás munkatervéből felejtették ki a tűzvédelmi előírásokat, és azt sem határozták meg, hogy ezek betartását miként ellenőrzik, s hogyan büntetik az előírások megszegését. Ha valahol még mindig fennáll ilyen vagy hasonló, a tűzvédelemmel összefüggő mulasztás, annak gyors megszüntetése az aratás hátra lévő néhány napjában is időszerű feladat. A veszély- források lebecsülése mindig bajt okozhat, arról nem is szólva, hogy a túzmegelőzó munkára egyéb szakaszokon is szükség van. Ezt bizonyítja az a negyvennyolc tűzeset, ami az évelő takarmányok betakarítása és raktározása során keletkezett. A kár meghaladja a 2,4 millió koronát. A fő ok itt is a nem megfelelő szakértelem és a vigyázatlanság, hiszen tizenkét esetben a széna öngyulladása miatt pusztított a tűz. A tűzmegelőzés legfontosabb részeit illetően sokatmondó a mezőgazdasági tüzesetek okának elemzése. Az első helyen a műszaki és szervezési hiányosságok állnak, ezeket a gyerekek okozta tűzesetek követik. A széna- és a szalmakazlak túlnyomó többsége könnyen hozzáférhető helyen áll, s ezek közül sok épp a felügyelet nélkül hagyott gyerekek felelőtlen játszadozása következtében lobban lángra. Figyelmeztetőek a tűzvédelmi előírások megszegéséből adódó tűzesetek, akárcsak az a tény is, hogy két jelentős tűzkárt a felnőttek által felelőtlenül eldobott égő cigarettavég okozott. Mindez és a további számos példa bizonyítja, hogy elég a legcsekélyebb mulasztás, figyelmetlenség ahhoz, hogy tekintélyes anyagi értékek váljanak a lángok martalékává. Figyelmeztetésül újat mondani szinte lehetetlen. A biztonsági előírások és az elővigyázatossági óvintézkedések ismertek. Ezeket kell megtartani. A legnagyobb szigorral, mindig és mindenütt. A mezőgazdasági üzemekben is, aratás idején hatványozottan. EGRI FERENC Gyökeres György felvétele
