Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-14 / 46. szám

TAPASZTALATCSERE- Mondd, a te fönököd is min­den reggel morcos? - kérdi egyik titkárnő a másikat.- Nem. Az enyém néha ágyba hozza a reggelimet. GYORSASÁG Új lány kerül a brigádba. Lom­ha, lassú beszédű, ahogy monda­ni szokták, „megalszik a tej a szá­jában“. A brigádvezető figyeli, fi­gyeli, aztán egyszer csak nem bírja tovább cérnával:- Mondja, magánál semmi se megy gyorsan?- Dehogynem! Például nagyon gyorsan kifáradok. OROK EMLÉK Jim, a tengerész Anniba szerel­mes. Mielőtt újra vízre szállna, elhatározza, hogy imádottjának aktját a karjára tetováltatja.- Hogy néz ki a szerelmed? - kérdi a tetováló mester, mielőtt munkához lát. Jim odaad neki egy fényképet.-Tessék, a fotója.- Nahát, az Anni! - kiált örven­dezve a mester. - Ót már fejből is le tudom rajzolni. ELIGAZÍTÁS A feleség egy este így szól a férjéhez:- Te Ambrus, a Teri gyereket vár.- Az ö dolga.- De azt mondja, tőled van.- Ez meg az én dolgom.- És énvelem mi lesz?- Az a te dolgod. RUMLI Szászék vendégségbe hivata­losak. Amikor megérkeznek, a há­zigazda nyit ajtót, mert a felesége még a konyhában sürgölődik. Szászné kimegy hozzá, hogy se­gítsen.- Itt vagyok, szívem, ketten ha­marabb boldogulunk. Csak mondd, mint csináljak!- De jó, hogy jössz! Add ide az olajat a spájzból. Egy zöld sörös üvegben tartom, amire az van ír­va, hogy ecet, de azért szagold meg, mert hátha benzin van benne. Mészáros László: AFORIZMÁK Az átszervezést nagytakarí­tással kell egybekötni, akár­csak a lakás átrendezését. Az az igazság: hogy sok a hazugság. Élni azért is nehéz, mert az életet sehol se tanítják. A pedagógia gyakran elfe­lejti, hogy „az életre való felké­szülés“ már maga is élet. Aki nem tudja, hogy mit en­gedhet meg magának és mit nem, az mindig többet enged meg a kelleténél. * * * A tehetségnek sok minden megbocsátható, de a művek hiánya nem. A leghatékonyabb hit az ön­magunk erejébe vetett hit. * * * Alapjában véve egyszerű: az a profi, aki tud, nem az, akinek papírja vagy pozíciója van. 'Csak az ostoba hiheti, hogy az ostobák jó szolgák. * * * A szép öregkor is életmű. RAGOZÁS Az igazgató, kezében egy hiva­talos levelet forgatva, kilép a szo­bájából és így szól a titkárnőjéhez:- Nézze, Gyöngyvér, most vet­tem csak észre, hogy évek óta a kelleténél több bélyeget ragasz­tunk a leveleinkre!- Tényleg! - kap a fejéhez a tit­kárnő. - Hogy mi milyen hülyék vagyunk! A hét vicce Egy hölgy felháborodva lép be az üzletbe és kiabálni kezd:- Disznóság, méregdrágán vettem maguknál ezt a pulóvert, azt mondták, hogy tiszta gyapjút És mit látok odahaza? Itt van benne a címke, hogy százszáza­lékos műszál! A tulajdonosnö finoman elmosolyodik.- De asszonyom, ez a pulóver tényleg a legfinomabb gyapjúból készült. A címkét mi varrtuk bele, hogy becsapjuk a molyokat! HOL A HIBA? Válóperes ügyvédnél.- Miért kívánja a házasság fel­bontását, asszonyom, Talán veri a férje?- Ugyan. Gyáva az ahhoz.- Kevés pénzt ad haza?- A teljes fizetését, az utolsó fillérig.-Talán pocskondiázza magát mások előtt?- Nem, azt ö sose tenné.- Iszik?- Antialkoholista.- Na és mi a helyzet önöknél a házastársi hűséggel?- Látja, ügyvéd úr, most bele- trafált. Spéciéi a gyerek nem tőle származik. ^ t­■ Ez a legújabb vadásztrófeája... (Punch) Elek Tibor karikatúrája JOGOS VÁLÁS Egy asszony a bíróság előtt hosszadalmasan ecseteli meg­romlott házasságának részleteit. Amikor a végére ér, hozzáteszi:- Ezek a szomorú tények. És most nagyon kérem, tisztelt bíró úr, mondja meg, de igaz lelkére: jogosan kérem-e a házasságunk felbontását?- Maga nem. De a férje annál inkább! A JÓ TIPP- Lajos, Lajos! - kiabál barátja után a lóversenypálya tribünjén ülő Béla. - Képzeld, egy vagyont nyertem a Csibész nevű lóval!- Fantasztikus! És kitől kaptad a tippet?- A feleségemtől.- Nem igaz. A feleségedtől?- Tőle bizony! Amikor eljöttem hazulról, ezt kiabálta utánam. ÁLLATTANI ISMERETEK- Gyerekek - kérdi osztályától a tanítónéni ki tudná megmon­dani, hogy hívják azt az állatot, amelyiktől még az oroszlán is fél?- Móricka jelentkezik:- Oroszlánné. TYÚKÉSZ Tyúk után fut a kakas a baromfi- udvarban. Rákiabál:- Minek futsz, te, hiszen úgyis utolérlek!-Tudom, hogy utolérsz. De ha nem futnék, azt mondanák rám, hogy ribanc vagyok. INDOKOLT- Kedves lányom, miért vágsz napok óta olyan keserű képet?- Mert a férjem elutazik egy hónapra.- És ezért kell ilyen savanyú képet vágni?- Igen. Különben nem utazik el. PAUPICO: Miért vagyok focidrukker?- Hogy miért vagyok fo­cidrukker? Micsoda hülye kérdés! Azért, mert négy fő- és több mellékokom van rá. Először is: sehol másutt nincs lehetőségem a kiabá­lásra, erre pedig feltétlenül szükségem van. Tudják, olyan a szervezetem, hogy időről időre nem tud meglen­ni orditozás nélkül. De nem úgy, hogy énrám kiabálja­nak, hanem hogy én kiabál­jak másokkal. A futballpálya erre a legalkalmasabb hely. Értsék meg: nős vagyok, az oldalbordám robusztus test­alkatú, mind természetére, mind súlyára nézve nehéz teremtés, aki bizony nem egy szexbomba. Ezért-e, vagy más okból, nem tudom, de mindenesetre hat gyere­künk van. Egy álló nap né­mán dolgozom, a főnőknek nem mondhatom meg, hogy semmirekellő naplopó, meg hogy én sokkal jobban csi­nálnék mindent, mint 6. Mi­csoda égbekiáltó igazságta­lanság! Én tintafoltos, kopott asztalnál ülök a hivatalban, 6 meg a saját külön irodájá­ban terpeszkedik. De nem azért, mintha okosabb lenne nálam - egyszerűen csak így hozta az élet. Ö ordibálhat velem, nekem viszont pisz- szennem se szabad a jelen­létében. Otthon szintén nem kia­bálhatok. Megtiltotta a fele­ségem. Ha ismernék, megér­tenék: nem vagyok olyan helyzetben, hogy ne enge­delmeskedjek neki. Nem kér­deznék többet, hogy miért lettem focidrukker... Amikor vasárnap kimegyek a stadi­onba, végre embernek érzem magam. Már a bejáratnál ki­eresztem a hangomat, és csak a meccs végén fogom be a szám. Ó, micsoda kéj le- szamarazni a bírót! Ilyenkor a bíró nemcsak bíró, hanem a főnököm, a feleségem, a hat neveletlen kölyköm is egyben, sót még a zsúfolt autóbusz is! És különben is, miről tud­nék beszélgetni a munkatár­saimmal? Mindnyájan kijá­runk a meccsre, így legalább van közös témánk. Amikor még nem volt divatban a fut­ball, hallgatott mindenki, akár a sült hal. De aztán az újságírók több hektó tintát kezdtek arra fecsérelni, hogy részletesen leírják az olva­sóknak a játékosok szokása­it, autóját, haja színét, nagy- nénjeik, nagybátyjaik és más pereputtyuk életrajzát. Ók fertőztek meg minket, úgy­hogy ma már másról se tu­dunk beszélni, mint a foci­ról... Hát ezért vagyok szur­koló... Hova mehetnék vasárnap délután, ahol ilyen olcsón el­sőrangú kabaréban lehet ré­szem? A mozik előtt sorok. Presszóban ücsörögni unal­mas. És ott is csak-a fociról van szó. A bikaviadal drága egy cseppet. A színházak­ban csupa sületlen darabot játszanak. A parkokban ősz­szel hideg van, ám a stadion­ban sosem fázom. Kimeleg­szem az izgalomtól. Ezért szeretem a futballt. Pár fillér árán bekerültem a szurkolók népes táborába, és képzeljék, mostanában még a véleményemet is kiké­rik. Ne vegyék hát rosszné­ven, hogy meccsre járok és kiabálok. így hozta számom­ra a sors... Zahemszky László fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents