Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-07 / 45. szám

VASÁRNAPI KIADÁS SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1986. november 7. XIX. évfolyam 45. szám Ára 1 korona A Szovjetunió és Csehszlovákia gazdasági és tudományos-műszaki együttműködése vállalati szinten is sikeresen fejlődik. Ezt bizonyítja a minszki GPZ II. csapágygyár és a brnói Agrozet vállalat terveinek egyeztetése. Ennek segítségével mindkét vállalat növeli a termelés hatékonyságát, s meggyorsítja a tudományos-műszaki fejlesztést. Dolgozóik átadják egy­másnak tapasztalataikat, és közösen tűznek ki feladatokat. Az elért eredményeket negyedévenként közösen értékelik. A képen: Oleg Pavlíkov az egyik komplexbrigád vezetője (baloldalt) csehszlovák kollégájával, Radimil Krupicával. (CSTK-felvétel) Elévülhetetlen barátságunk Hosszú évtizedek óta ilyenkor, november 7-ével kezdő­dően egyazon gondolatokkal s a belőlük fakadó érzések­kel telve emlékezünk és ünnepelünk legkevesebb egy hónapon át. Elsősorban felidézzük az emberiség legújabb kori történelme legnagyobb horderejű eseménye, az egy év híján 70 évvel ezelőtt diadalmaskodott nagy októberi szocialista forradalom múlhatatlan emlékeit. S hasonló­képpen hatalmas vívmányaként a világ első szocialista állama, a Szovjetunió megalakulásának jelentőségét mélyen átérezve és érdemben méltatva egyszersmind áttekintjük a vele történelmileg szükségszerűen kialakult szövetségünk, sokoldalú kapcsolataink, bensőséges barátságunk hagyományait és mai tényeit egyaránt. Az oroszországi szocialista forradalom győzelmének meg­annyi tanulsága közül a lenini felfogás szerint és a törté­nelmi hűségnek megfelelően is elsősorban mindig nem­zetközi érvényességét emeljük ki. Ami bennünket közvetlenül érint, mindenkor tudatában kell lennünk: a nagy októberi szocialista forradalom adott ösztönző lökést a csehszlovákiai történelem menetének is. Hatására jött létre a Csehszlovák Köztársaság és alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja is. A két világhá­ború közötti kapitalista időkben pedig eszmei, erkölcsi támaszt, harci tapasztalatok forrását jelentette a szovjetek országa. S szintúgy, amikor a fasiszta Németország részé­ről már közvetlen veszély fenyegette a polgári rendszerű Csehszlovákiát, egyedül a Szovjetunió volt hajlandó kato­nai segítséget nyújtani az 1935-ben megkötött kölcsönös segítségnyújtási szerződés alapján. Továbbá a második világháború súlyos megpróbáltatásai, a CSKP KB szovjet­unióbeli emigrációja, a csehszlovák katonai egységek szovjet és hazai földön, a Vörös Hadsereg oldalán folyta­tott felszabadító harcai, a szlovák nemzeti felkelés, vala­mint a csehországi antifasiszta ellenállás és nemzeti felkelés közös fegyvertényei még inkább erősítették baráti kötelékeinket - hogy csak a legfőbb tényeket említsük. Mert a továbbiak során az 1943. december 12-én megkö­tött Csehszlovák-szovjet Barátsági és Kölcsönös Segít­ségnyújtási Egyezmény, hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása, az emlékezetes 1947-es aszályos eszten­dőben nyújtott szovjet gazdasági segítség, majd pedig dolgozó népünk - ugyancsak a Szovjetunió szilárd politikai és erkölcsi szolidaritása biztos tudatában - kivívott 1948- as februári győzelme végérvényesen eldöntötték együvé tartozásunkat, egyszersmind megteremtve a közismert gottwaldi jelszóval kifejezett örök barátságunk alapjait. Mindnyájan tudjuk — s kellőképpen tudatosítjuk is -, hogy a mostani időszakban a szocialista közösség orszá­gai társadalomfejlesztésük döntő szakaszához érkeztek többségükben, amelyet közkeletűen áttörési szakasznak nevezünk. S mint az szintén köztudott, ennek a lényege a gazdasági és szociális fejlődés folyamatainak tervszerű meggyorsítása, s annak alapján a dinamikusabb társa­dalmi haladás elősegítése, miként azt testvérpártjaink utóbbi legfelsőbb szintű tanácskozásai - leginkább az SZKP XXVII., de a CSKP XVII. kongresszusa is - átfogóan meghatározták. Sőt a szocialista közösség országaival egyeztetett s mindegyiküket kölcsönösen kötelező, közös stratégiai irányvonalat kijelölt, A gazdasági és társadalmi fejlesztés fő irányai az 1986-1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra című dokumentumokban is rögzítették a legfelsőbb párt- és állami szervek. Mindent egybevetve: ha a fentiekbe komolyan belegon­dolunk, mélyebben átérezzük és eszmei, politikai, társa­dalmi konzekvenciáit magunkévá tesszük, mindennapja­inkra, egész mostani életünkre és jövőnkre kiható jelentő­ségüket érdemben felfogjuk, elsősorban az eddigieknél is még nagyobb meggyőződéssel tudjuk értékelni hagyomá­nyos barátságunk távlatait is. Ugyanakkor mindenek tuda­tosításával, korunk követelményeinek és a világban elfog­lalt tisztes helyzetünknek megfelelően elkötelezettebben leszünk képesek részt venni a KGST keretében a nemzet­közi szocialista munkamegosztásból és kooperációból ránk háruló nagyszabású feladatok végrehajtásában is - vállvetve elsősorban a Szovjetunióval, de a szocialista közösség többi országával szintúgy. Abban a légkörben, amikor a reykjavíki szovjet-amerikai államfői tanácskozás a szovjet fél jóvoltából mégis nyitva hagyta a józan megállapodások lehetőségét egy közeli, újabb csúcstalálkozó megtartásához - végcélként az imperialista fegyverkezési hajsza teljes beszüntetéséhez s minden további vitás nemzetközi kérdés békés rendezé­séhez - a jövőért érzett felelősségérzettel készülődünk a barátsági hónapra, érzékelve a szocialista nagyhatalom­hoz fűződő barátságunknak mélyebb dimenzióit. MIKUS SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents