Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
I dvába dobtak. A őerchovi erdő- pisztolyt fogott rám; a pisztolyt íléktárgyként őrzöm, sztönöm a hivatalos ténykedés ztositó paragrafussal holott elgazzával együtt én is elmondha- fejet és nem hátrálok, biztosan dek, de nem engedem, hogy yok, zoon politikon, és kész! »lőtt nemrég egy fiatal, csinos m, aki éppen kiszállt a vonatból, igyolálva aranyos kis csecsemő.-i ki magát a nagyváros forgata- /ik hordártól éppen azt kérdezte, hovba. Dvba megyek - mondtam, bár n volt arrafelé -, ha megengedi, la ajánlatomat, elindultunk, mtés volt, amikor megkérdeztem, tszolta: i! íelyeseltem, és másról kezdtem ünk a Jindriáská utcába, bejelen- is, és szívesen enne egy tormás ■ kis csapszékbe, sört és virslit >b beszélgettünk a sertésvészről, szót a baromfipestisre, a burgo- äzletesen kifejtettem, mi a vége, Dálja magát friss lóherével, it a-xsecsemő harsány, nem csi- sérte. szonyság eleget evett és ivott, gondjaimba pár percre a kicsikét. >e, hogy a főposta mellett lakikizajövök a nénikémmel együtt ént. áraztam a kicsikét, s miközben t, vágyakozás ébredt bennem, egyszerű családi boldogság meg- ingessem, s türelmesen vártam sszatérését. dított, mintha nyúznák. Az egyik ; távozott. A vendéglős acsarkodó lit felém, s megjegyezte: először van itt, és menazsériát ól. többi vendég is a távozás hímes ! néhányan megjegyezték: ízt az ordítozást hallgatni?! im. A harag hullámverése hallha- söntés deszkafalát. A kocsmáros stt. Valaki benyitott egy pofa sörre, gondjaimra bízott apróság ordítá- an sarkon fordult.- mondta a kocsmáros - minden Db tizenöt korsó sört iszik meg. i, ha van rá pénze - feleltem, és hallgatásomba, elismervén, hogy Dka van a nyugtalanságra, i telt el. íyíltan megkérdezte: . végre ezért a kölyökért? Feltettem magamban, hogy lelkére beszélek. Sokáig szónokoltam, miközben a kocsmáros az üres söntésben keringett. Elmondtam, hogy a pó- lyás babának ordítania kell, ettől erősödik a tüdeje. Továbbá, szegény csöppség tettvágya csakis így juthat kifejezésre. Elvégre valamit neki is csinálnia kell. Nem fekhet némán, mint egy darab fa. Amikor ö ilyen kicsi volt, hiába lett belőle később vendéglős, csecsemőként ugyanúgy ordított, mint ez a kis ártatlanság. Sőt, ebben a korban még a miniszterek is bömbölnek. Eltelt még egy óra. Csodálkoztam, hogy védencem ily sokáig képes bőgni és kurjongatni. Kénytelen voltam erélyesen megróni a kocsmá- rost, mert azt mondta, hogy kidob a csapszékből a fattyúmmal együtt. *- De vendéglős úr - mondtam -, hogyan beszél? Egy gyermeket képes lenne kidobni? Egy ártatlan, védtelen teremtést, akit babusgatni és ajnározni kell? Egy ilyen szegény kicsi csöppséget,- Csak ordíts tovább - biztattam a védencemet -, ne zavartasd magad, ordíts, míg csak le nem dől a templomtorony.- Ez közbotrány - siránkozott a kocsmáros. - Ha így megy tovább, belebolondulok.- Ne féljen, idővel megszokja - jegyeztem meg szárazon. Estig vártam a gyermek anyjára. E nyolc óra alatt számtalan támadás ért a vendéglős részéről, életemben először esett meg velem, hogy felnőtt férfit sírni láttam. Amikor a csöppségem meghallotta a kocsmáros zokogását, új erővel kezdett bömbölni. Vettem neki egy palack tejet, megitattam, s tovább vártam, miközben lelkem mélyén bizonytalan sejtelem ébredt, hogy lelencet tartok karjaimban. A kocsmáros ezalatt megivott egy üveg rumot, ami semmiképpen sem járult hozzá gondolatainak tisztulásához és megnemesedéséhez. Mosdatlan szájjal szidott engem és a gyermeket, s azt dadogta, hogy tönkre akarom tenni. A továbbiak során szalámivágó késébe akart dőlni, s tíz órakor kijelentette: - Záróra! - és lehúzta a rolót. A gondjaimra bízott csecsemővel egy ideig ott álltam az utcán, a lehúzott redőny előtt. A rendőrkapitányságon valami öreg felügyelő fogadott. Miután elmondtam neki szépen sorjában, hogyan jutottam a gyermekhez, így szólt:- Nézzük csak, ez valóban különös. Szóba elegyedik egy vadidegen, ismeretlen nószeméllyel, meghívja egy kocsmába, s az asszony elmegy, állítólag a nénikéjéhez, s a gyereket a maga nyakába sózza. Igazolványa van? Úgy? Nincs magánál sem személyazonossági, sem egyéb igazolvány? Aha, otthon felejtette? Egyáltalán nem hord magával iratokat? Szerfölött érdekes. Azt mindenki megtehetné, hogy a kölykét behozza a rendőrkapitányságra. Ez itt nem lelencház. Hűvösre vele! A sarokban bóbiskoló rendőr feltápászkodott, fogta a kulcscsomót, s egy éjszakára nem kellett gondoskodnom szállásról. Reggel megállapították személyazonosságomat. A jólelkű rendőrbiztos, aki szabadon bocsátott, atyai hangon megjegyezte:- Ezentúl legalább vigyázni fog magára, nem elegyedik beszélgetésbe vadidegen nőszemélyekkel, és nem igyekszik erőnek erejével társadalmi kapcsolatokat létesíteni. De nekem beszélhet! Kemény és tántoríthatatlan maradok, elvégre egy társas lény mást nem tehet. TÓTH TIBOR fordítása de mitcsinál- iy csak egye- a fejére. sm félt, hogy ttja, a folyó irányban. Elö- elyre a sógor stóhoz vezető íny gyalogös- ken, kaszáló- egy dombra, er-, fűz-, meg halastó felé. lyfésújét már iájába, csend im hallatszott sem fürösztöt- k a madarak, izott, a folyó, Méternyi szür- ludt a tó. in, melyre kré- i öreg sokáig gy nincs benn vissza, de zajt iozott: - Azon- ■ volt, gyűrött ie essen. - Te grázta ä fejét, onat... Gyere, jta és egy üres eg visszabújt It, aztán ki bájt nézte, ame- cezdett a páradezte a sógor, gy ő is lemon- és rágyújtott. rte az öreg. k őket. Jönnek ackokat minek hoztad? Horoggal akarsz itt halat fogni?- kérdezte a sógor gúnyos mosollyal. Az öreg nem felet, csak bámult, mintha nem értené a kérdést.- Mit hoztál, lótetűt, puliszkát, vagy ...- A sógpr nevetni kezdett, egyre erősebben, mintha csiklintanák. Az öreg csak Kassay Miklós magában mondta: „Röhög mint egy ló, de ö sem tudja, hogy miért.“ A sógor hirtelen abbahagyta a hahotá- zást, ledobta magáról a takarót és így szólt:- A ház falánál találsz egy kicsi merítö- hálót, menj ki a mólóhoz és fütyüld azt a nótát, hogy Kecskebéka felmászott a fűzfára... Ismered?! Engedd le a hálót, tartsd a vízben három percig, aztán emeld ki. Amit benne találsz, az a tied. Nyakamat rá, hogy elég lesz nektek egy hétig. Valami innivalót nem hoztál? Na, vedd már elő! Az öreg nem szólt, nem is mozdult.- Menjek én? - kérdezte a sógor szolgálatkészen.- Ne... De ha szabadna, inkább ezekkel mennék. Az öreg a botokra mutatott. A sógor ismét nevetni kezdett.- Te, ha az ujjadat dugod a vízbe, akkor is annyit fogsz, amennyit akarsz. De a te dolgod. Csinálj, amit akarsz. Valami püpüt azért hozhattál volna. Mindegy már... Az öreg kiment, vitte a botokat, a bádogdobozt meg egy vedret, melyet az ajtó mellett talált; kint felnézett az égre és azt gondolta: piros giliszta, arra húznak most. A pára felszállt, a tó tükre sötét volt és szinte mozdulatlan. „Csak valami jó helyet találjak“ - morfondírozott magában az öreg. A sógor meg egy nagy hóhányó, tudja már rég. Olyan helyet keresett, ahol le is lehet dőlni, figyelni a vizet, de ha kedve úgy tartja, az eget is nézhesse, a bodrozó felhőnyájat, amelyet a szél terelget, ki tudja hová, ki tudja honnan... Félig már megkerülte a tavat, a hely nem nagyon tetszett, de már fáradt volt, leült, hátát egy korhadt fűzfának támasztotta és néhány percig bámulta a víz tükrét, tekintete átsiklott a túlsó partra, a fekete deszkaépületek felé, ahol - csak sejtette - halkeltetö vagy valami olyasmi lehetett. A horgot, a gondosan feltűzött gilisztával, messzire dobta be, enyhe izgalommal tartotta ujjai közt a zsinórt, nem kellett sokat várnia, erős rándítást érzett. Legalább másfél kilós ponty - ennyire saccolta az öreg gyönyörű példány, nem hosszú, de széles, két kézzel sem tudta átfogni. - Ez igen! Ezt kellene látniuk a komáknak! Megvan az ebéd, asszony! - ujjongott az öreg. A hal lustán vergődött, a vederben már alig csapkodott, könnyen megadta magát. A második hal alig volt kisebb, mint az első.- Téged odaadlak a szomszédnak- mondta az öreg, amikor kiemelte a vízből. A két hal csendesen viselkedett a vederben, néha felütötték a fejüket, mintha levegő után kapkodnának. A harmadik hal alig volt egy arasznyi, az öreg csendesen, szinte vigyázva visszaengedte a tóba. És akkor látta, hogy előtte, alig másfél méterre, a térdig érő vízben, halak százai nyüzsögnek, sötét tömeg, szinte mind egyformák, kicsi fejűek, hízottak, lusták... A horgot közéjük dobta, egyik rögtön bekapta, engedelmesen úszott, amerre a zsinór húzta. Amikor kiemelte az öreg, menekülni sem akart, csak kifejezéstelen szemeit meresztgette. - Piszkos dög vagy - mondta az öreg, s már nem tudta, hogy mit csináljon vele, a három hal megtöltötte a vödröt. Az öreg már nem örült a zsákmánynak, ő halászni jött... fogni a zsinórt, érezni, amint az óvatos hal hozzá-hozzá- kap a horogra húzott csalétekhez, tudni, mikor hagyta ott, várni, hogy visszajöjjön... Felkapott egy követ és a lomhán úszkáló halak közé vágta, szilánkokra zúzódott a víz tükre, iszap bodrozódott fel, de alig egy perc múlva ismét ott látta a halcsordát, talán még többen voltak, mint azelőtt. Az öreg most már dühös volt, csalétek nélkül dobta be a horgot- nesztek - mondta, és amikor ki akarta emelni, megroppant a bot, a falánk hal súlya alatt. Az öreg káromkodott és addig rángatta, amíg elszakadt. Aztán fogta a vödröt és széles lendülettel a tóba öntötte tartalmát. - A pokolba veletek! CSICSAY ALAJOS Mikor az állatok megtudták, hogy törpe cickány lesz a főnökük, egyáltalán nem lelkesedtek érte. A kinevezést, akárcsak más kinevezéseket, gonosz suttogás, mindenféle mendemonda előzte meg. Pedig a cickányka igen jámbor kis állat volt, és szürke, a jelleme is olyan, akár a bundája. Nem törődött ő soha semmi mással, egyedül hegyes kis bajuszát vikszelgette, hogy fényesebb legyen, mint az egéré, sót a gőgös macskáénál is. Persze ez régen volt, jóval a kinevezése előtt, amikor álmában sem gondolt arra, hogy egyszer még belőle főnök lesz. Ami igaz, az igaz, a hivatalától egy cseppet megmámorosodott. Alig akarta elhinni, hogy az állatok ezután félve mernek majd közeledni hozzá, és - micsoda tisztelettel! Elsőnek a macska meg az egér kopogtak be hozzá. Sok évszázados viszálykodásuknak akartak végetvetni az ó közreműködésével.- Hát igen - cincogta a cickány -, a békesség nagy dolog, mindnyájan szeretjük. Tehát miről is van szó?- Szóval - kezdte nyomatékkai a macska -, ez az izé - bökött fejével az egér felé.- Tetszett hallani? - vágott közbe a sértett rágcsáló. - Még a nevemet sem hajlandó kimondani. Mi az, hogy izé? Én tisztességes házi egér vagyok, tudós zoológusok nyelvén Mus musculus. Tessék csak megkeresni a lexikonban!- Tisztességes! Kacagnom kell - repli- kázott a macska. - Hiszen éppen a tisztességtelenséged miatt vagyunk itt, te! Az újdonsült hivatalnokot meglepte a merész vita, de főleg az, hogy az ügyfelek az ö személye iránt egyáltalán nem tanúsítanak kellő tiszteletet.- No de kérem! Ez itt hivatal, nem pedig piac - csapott az asztalra a cickány és xeskeny ormányával beleszimatolt a levegőbe. - önök hozták magukkal ezt a fertelmes szagot? - nézett gyanakodva az ügyfelekre.- Dehogy kérem! - tiltakozott a macska. - Én naponta többször is mosakszom - s közben beletüsszentett a markába.- Ez a kellemetlen illat már itt volt, mielőtt az ajtón beléptünk volna - finomkodott az egér, de ö sem bírta ki tüsszentés nélkül.- Ezzel azt akarják mondani, hogy a bűzt én terjesztem? - emelte fel a hangját a főnök. A perlekedők tanácstalanul összenéztek. Hallgatásuk a cickányt még jobban felháborította.- Takarodjatok ki innen! - mutatott az ajtóra.- De hiszen mi az igazságot keresni jöttünk ide.- Itt nincs semmiféle igazság - dühöngött a cickány.- Látom - motyogta az egér, s nyakát behúzva kisurrant az ajtón, hogy a macska fülön ne csíphesse. A macska elégedetlenül távozott. Kint teleszívta a tüdejét friss levegővel, lekuporodott egy kerti padra és így morfondírozott: „Jobb is, hogy a mafla kis ormányos nem hozott semmiféle döntést, ege- részés nélkül megölne az unalom“. m A cickány pedig,miután lehiggadt, elővette a lexikont és belelapozott. Rövid keresgélés után örömmel tapasztalta, hogy a tudósok neki is adtak szép latin nevet, még talán szebbet, mint az egérnek. Nyomban ki is szögeztette az ajtajára az irodaszolgával'a táblát, melyen ez állt: Dr. Sorex Minutus Az állatok, mikor meglátták, csodálkozva kérdezgették egymástól, mit jelenthetnek e titokzatos szavak.- Semmi különöset - világosította fel őket az egér. - Csupán azt, hogy odabenn büdös van. DÉNES GYÖRGY Söpörjetek, friss szelek Fújjatok csak, borízű szelek! Lobogjon a kislányok üstöké, az asszonyok bő szoknyája, s szikrázzon a fölszáradt homoki A forgószél kapja föl a port, mint a szökőkút, csapjon föl a szemét, lihegjenek a fölborzolt lombok, piruljon el az ég! Söpörjetek, friss szelek, söpörjétek ki a világ szemétjét! Ne érezze a föld, ne érezze szennyét és vétkét! Bizakodva várjuk: tisztuljon meg végre! A lélek úgy eped a tiszta út után. Hiszen olyan szép a tisztára mosdatott nyájas délután. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ A föld igézete ha itt születtél érintsd meg a földet s ha érted még szavát mindent elmesél megtudhatod titkát is a rögnek s érezheted majd tápláló vizét de néma lesz ha mindezt elfelejted ha a látszat neked ennél többet ér már hiába nősz lombnak a fára nem leszel gyökér
