Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-11 / 28. szám
» T avaly pirosban, idén zöldben. Mindig a legújabb divat szerint. De sosem úgy, mintha skatulyából húzták volna ki! Frissen vasalt elegancia helyett csibészes kényelem. Trikó - finom gyűrődéssel. Vászonnadrág — parányi pecséttel. Tornacipő - kopott kötővel. Nem szúr hát szemet a lezser magatartás, nem tűnik harsánynak a jóízű nevetés, nem hat tolakodónak a szüntelen vagánykodás. Yves Reniér, a franciák Moulin felügyelője felnőtt fejjel is gyerek maradt. Szertelen, jókedvű, nyughatatlan kamasz, aki pillanatok alatt belopja magát az emberek szívébe. után sem féltek Bulgakovot játszatni velem. De ez már a múlté. Én a legszebb álmomban sem gondoltam arra, hogy itt, Prágában ilyen népszerű vagyok. Hogy a csehszlovák tévé valóságos sztárt csinált belőlem. Ha majd egyszer rossz passzban leszek, ideköltözöm néhány hétre. A franciák, úgy látszik, gyorsabban felejtenek. Otthon már nem téma a farmernadrá- gos felügyelő. Hogy mi történt egy év alatt az életemben? Sok minden. Először is: megnősültem. Igen, emlékszem, tavaly ugyanitt azt állítottam, hogy még egyszer soha, de hát mit tudtam én akkor, hogy jön Claude Zidi lánya és levesz a lábamról! De az a gyerek, akit év végére várunk, életem legszebb karácsonyi ajándéka lesz, az biztos. Aztán: két hónapig Kínában forgattam. Újságírót játszom egy új francia filmben, aki kínai riportútjára magával viszi a barátnőjét is. A film elején még imádják egymást, a közepe felé már nem annyira, a végén pedig szakítanak. De úgy, hogy a néző egy percig sem szomorkodik majd, hisz a film szentimentális komédia. S amiről edYVES RENIÉR PRÁGÁBAN De nem is annyira azzal, amit mond, hanem azzal, ahogy mondja. Hogy sehol semmi, két mondat között dúdolni vagy fütyörészni kezd. Máskor a haját kócolja, vagy az asztalon zongorázik, csak úgy magának. Közben ömlenek a szavak, kacagnak a szemek: „Igen, eljátszottam már vagy száz szerepet, köztük sok Balzacot és sok Shakespeare-t, amikor jött az új lehetőség: Moulin felügyelő. Micsoda véletlen! A kollégám, akit felkértek a szerepre, azt mondta: nem. Én értem őt... Tudja, milyenek a rendezők! Ha valaki éveken át ugyanazt a figurát hozza, akkor könnyen megtörténhet, hogy az is marad - egy életre. Csakhogy én mázlista vagyok! Akármihez nyúlok, mindenben szerencsém van. Két évig voltam Moulin felügyelő a francia tévében, két éven át jóformán mást sem csináltam, csak lestem, figyeltem, lopakodtam, igazságot szolgáltattam, de amikor véget ért a sorozat, meg sem fordult a fejemben, hogy „mindörökre“ felügyelő maradok. Pedig akármerre jártam is, már ujjal mutogattak rám az emberek: „Na, mi van, nyomozunk, nyomozunk? Vigyázz, nehogy pofára ess!“ Aztán a rendőrök is... ha rossz helyen parkoltam vagy tilosban jártam, csak mosolyogtak: „Magát büntessem meg, Moulin úr?!“ Legyintettek és elengedtek. No, nem mondom, ez jólesett. Szóval a nézők „elkönyveltek“. A rendezők viszont - hát ez az én őrült szerencsém - egy ilyen se vége, se hossza filmsorozat „Mindenben szerencsém van“ (Karel Kouba felvétele) dig még otthon sem nagyon beszéltem: énekelni fogok. Már készül a nagylemezem. Hát igen, az idei ősz számomra gazdag termést ígér. Szeptember végén jelenik meg a könyvem, az első detektívregényem, novemberben a lemez, decemberben pedig itt a gyerek. Szóval csupa öröm, csupa várakozás.“ SZABÓ G. LÁSZLÓ Kameraközeiben • Cskalovról, a legendás repülőről forgat filmet egy amerikai tévétársaság a Szovjetunióban. A csoport vezetője Margaret Pelley újságíró. Mint köztudott, Cskalov volt az első, aki az Északi-sark fölött repült Moszkvából Kanadába, anélkül, hogy egyszer is leszállt volna. • Pelle a szegények között is a legszegényebb volt. Amikor elhagyja a birtokot, ugyanolyan nyomorult, mint amikor jött. Ot év kemény munka van mögötte, megaláztatások, szenvedések, félelmek. Mindezek ellenére azonban Pelle szive telve reménnyel. Akik olvasták Nexö Hódító Pelle című regényét, ismerik a fiú történetét, amelyből most az NDK televíziója készített filmet, egy kilencéves kisfiú főszereplésével. • A polgárháború idején a Vörös Hadsereg legendás parancsnoka volt Szergej Laz, akinek az életét háromrészes filmben mutatja be a szovjet televízió. Amikor az intervenciósok 1920-ban Vlagyivosztok mellett kivégezték Szergej Lazt, mindössze 26 éves volt. A filmben megelevenednek azok az események is, amelyek a Távol-Keleten zajlottak a szóban forgó időben, és képeket kapunk a fiatal forradalmár pétervári éveiről. • Öve Sprogoe, a népszerű dán színész az Olsen bandája című sorozatban lopta be magát a nézők szívébe. Nemrégiben újabb főszerepet formált meg a dán televízió Anthonsen magándetektív című négyrészes sorozatában, amelynek rendezője úgyszintén Erik Balling. A tavasz 17 pillanata és a többiek Az ötvenöt éves moszkvai Julian Szemjonov - aki rövid hajú és Heming- way-szakállú, középtermetű, zömök férfi- azoknak az íróknak az egyike, akiket a Szovjetunióban a legtöbben olvasnak. Könyvei több mint száz kiadást értek meg, példányszámuk pedig mintegy 8 millió. E népszerűség titkának megfejtése első pillantásra egyszerűnek látszik. Szemjonov főként a detektívregény műfajában dolgozik. Az a feltevés azonban, hogy a műfaj önmagában véve képes a siker lendítőkerekévé válni - csak naiv dilettánsoktól származhat. Szemjonov igen sok kollégája foglalkozik bűnügyi témák feldolgozásával, de csak kevésnek sikerül megközelíteni az ő népszerűségének fokát. Szemjonov helyét a kortárs szovjet irodalomban az határozza meg, hogy a detektívregény műfaja, az érdek- feszítő téma az ó számára csupán atkáimul szolgál arra, hogy a XX. század történelme döntő mozzanatainak átfogó képét mutassa be. Szemjonov mindig sok dokumentumot iktat be könyveibe, gyakran maga kutatja fel őket a levéltárakban. Szemléletesen ábrázolja a mindennapi életet, szereti a kifejezöeröket, amelyek hitelességgel ruházzák fel az elbeszélést. Szemjonovnak már az első könyvei felkeltették a filmesek és a televíziósok figyelmét. Könyvei és forgatókönyvei alapján 60 film készült. Ma Szemjonov mindegyik új könyvéből (megírásukra rendszerint legfeljebb egy évet fordít) általában többrészes tévéfilm készül. így például csupán három regénye - A tavasz 17 pillanata, A TASZSZ-t felhatalmazták.. . és a Szembenállás - filmváltozatából összesen 27 óra terjedelmű sorozatok születtek. Szemjonov könyveinek majdnem valamennyi filmváltozata a színészek nagyszerű alakításával vonzza a nézőket. Ez annak köszönhető elsősorban, hogy az író nem tesz - mint sok kollégája szokott- engedményt a detektívregény-műfaj „könnyűsége“ miatt. Szemjonov nem sablonokat, hanem vérbő jellemeket alkot. Legutolsó televíziós filmjében, a Szembenállásban például Kosztyenko bűnügyi nyomozó alakja, akit Oleg Baszi- lasvili leningrádi színész jelenített meg, mind a széles nézőközönség, mind a kritika részéről a legkedvezőbb fogadtatásra talált. Egy külföldi sajtókonferencián, ahol a nemzetközi kulturális együttműködés, a művésznek a jelenlegi világban betöltött szerepe került szóba, Julian Szemjonov többek között azt a véleményét hangoztatta, hogy az amerikai filmek túlságosan leegyszerűsítve tárgyalják a szovjet valóságot, és a filmvásznon igen sok hazugság látható, amely gyűlöletet szít a Szovjetunió ellen. Azután az egyik külföldi újságíró folyosói beszélgetés közben megkérdezte, vajon az ilyen szemrehányást nem lehet-e Szemjonov úrnak a műveire is vonatkoztatni: hiszen számos alkotásában az amerikaiak olykor szintén kevéssé vonzó megvilágításban szerepelnek? Itt konkrétságra van szükség. Igen, A tavasz 17 pillanata és A TASZSZ-t felhatalmazták... egyes amerikai szereplői valóban nem keltenek rokonszenvet. Mögöttük azonban, sajnos - reális emberek állnak. Az első regényben, akárcsak a filmben, például azok, akik a második világháború befejezésének küszöbén (itt, mint ismeretes, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetségesek voltak) a Szovjetunió háta mögött külön tárgyalásokat folytattak a fasisztákkal a kapituláció feltételeiről. Ezt a tényt okmányok igazolják, fennmaradt Sztálin és Roosevelt erről folytatott levelezése. A TASZSZ-t felhatalmazták... témájának alapja az a valódi történet volt, hogy az amerikai hírszerző szolgálatok miként szerveztek be egy szovjet szakembert, titkos információk szerzésének céljából... Ez nem az Amerikával szemben táplált ellenszenv megnyilvánulása. Mindezek az író gondolatai - a politikai krimi keretei között, konkrét események alapján- azokról az erőkről, amelyek akadályozzák azt, hogy az emberek és egész országok békében, a bizalom légkörében élhessenek. Szemjonov műveinek azonban olyan oldalai is vannak, ahol az író szeretettel és tisztelettel beszél az amerikaiakról. Ifjúkorának bálványa Emest Hemingway volt (mellesleg Szemjonov azóta visel szakállt). És annak idején szibériai elbeszélésekkel kezdte, amelyeknek hősei- bátor és becsületes emberek - egy s más tekintetben Hemingway hőseire hasonlítottak. Szemjonov számos, szívhez szóló sort szentelt ennek a nagy amerikainak, ahogyan számos, tisztelettől áthatott sorral emlékezett meg John F. Kennedyről... A szovjet televízió talán egyetlen más filmjének sem volt olyan sikere, mint Szemjonov A tavasz 17 pillanata című sorozatának. Vjacseszlav Tyihonov Stir- litz-lszajev szovjet hírszerző - aki a fasiszta birodalom legfelső szintjein tevékenykedett - szerepének alakítója a nézők több nemzedékének bálványává vált. Filmbeli ellenfele, Leonyid Bronyevoj színész, aki Müller Gestapo-fönököt játszotta, szintén népszerű lett a nézők körében, bár személyiségének lényege, a képmutatás természetesen semmi mást nem kelthet, csakis undort. A fasiszta birodalom összeomlásával foglalkozó könyveiben Szemjonovnak általában sikerült meggyőzően ábrázolnia azt, hogy az emberellenes doktrínák hirdetőiből is miként ölnek ki minden emberi vonást. Szemjonov egyáltalán nem zárkózik a négy fal közé. Fiatal korában beutazta Szibériát, ott találta meg első hőseit. A Keleti Tudományok Főiskolájának elvégzése után Afganisztánban dolgozott. Gyakran hatásos módon szerez anyagot. Dallasban például lemászott abba a csatornanyílásba, ahonnan - az egyik verzió szerint - annak idején rálőttek Kennedy elnökre. A szicíliai Cataniában interjút készített az olasz maffia egyik megbízottjával. Hogy megismerjen egyes részleteket, amelyekre szüksége volt a könyvéhez, sikerült beszélgetnie Skorzenyvel, bár ez a náci személyiség nem nagyon kedvelte az újságírókat. Szemjonov szüntelenül járja a világot. Nemrég például Nicaraguából küldött tudósításokat a moszkvai Izvesztyija számára... A legutóbbi időben érdekes kutatómunkával foglalkozik: azokat a művészi értékeket keresi, amelyeket a hitleristák szállítottak el a háború alatt a Szovjetunióból. Az író erről a témáról könyvet jelentetett meg, s a televízióban Verzió címmel músorsorozatot indított. Szemjonov könyveiben és filmjeiben, bármiképp foglakozik is a történelemmel, mindig úgy beszél róla, hogy az kapcsolatban álljon a jelenkorral. Szemjonov művei rendkívül népszerűek az olvasók körében. Ez azonban nem menti fel a kritika alól - időnként ilyen is hallatszik könyveiről. A közelmúltban például sietős, kapkodó stílusáért bírálattal illették a moszkvai írószervezet rendkívül tekintélyes gyűlésének szónoki emelvényéről. És Szemjonov könyvei iránt mégis állandóan nagy az érdeklődés, s a többi milliós példányszám ellenére, azonnal elkapkodják őket. A tavasz 17 pillanata és az Az a parancs, hogy életben kell maradni című híres regényeinek utolsó kiadásával is így történt. Az utóbbi könyvéért kapott teljes honoráriumot Szemjonov a Szovjet Békealapnak utalta át. Az írónak az a meggyőződése, hogy ma minden becsületes művésznek bolygónk békéjéért kell dolgoznia. És a szó ereje, így véli Julian Szemjonov, nem kisebb, mint a fegyveré. ALEKSZANDR AVGYEJENKO (APN) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll ÚJ SZÚ 14 1986. VII. 11.
