Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1986. október 17. XIX. évfolyam Ára 1 korona Jó ütemben halad a kukorica betakarítása a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban gazdálkodó Bátkai Állami Gazda­ságban. A felvételen Kárász Tibor és Balogh Béla a szépen fejlett kukoricacsöveket teríti. A gazdaságban szemes kukoricá­ból csaknem hat tonnás hektárhozamot értek el A néveri (Neverlce) Egyetértés Efsz-ben a Nyltrai (Nltra) járásban az Idén összesen 1650 hektárt vetnek be őszi búzával. A gazdag hozam érdekében a terület 40 százalékán nagy termőképességü Viginta fajtát vetnek a gondosan előkészített magágyba A madunlcei Május 3. Efsz tagjai a Trnavai Járásban naponta 6 hektárról takarítják be a cukorrépát. A leveles répafejet kukoricaszárral keverve közvetlenül a mezőn sllózzák. A fel­vételen Pavol Viőan (lent) és Pavol Chalúpka az SC 1-031-es motoros répafejező karbantartását végzi O któber közepéhez érkezve a mező­gazdasági üzemekben elkészíthe­tik a növénytermesztés idei mérlegét, ami­ből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a 8. ötéves tervidőszak első éve több szempontból is emlékezetes és tanulságos marad az ágazat dolgozói számára. A me­zőgazdasági termelés alakulását- alapvető mértékben befolyásolta az őszi betakarítás végéig elhúzódó rendkívüli szárazság. Az aszályos időjárás a takarmányellátásban, a növénytermesztésben előirányzott tervek teljesítésében, valamint az őszi talajműve­lési és vetési munkák elvégzésében, s ez­zel a jövő évi termelés megalapozásában sok nehézséget okozott, s okoz még most is, de különösebb mértékben nem ingatta meg a mezőgazdasági vállalatok pénzügyi helyzetét. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy a mennyiségi kieséseket egyes terü­leteken némileg pótolta a vártnál jobb mi­nőség. Ezzel összefüggésben azt is meg­állapíthatjuk, hogy a gazdasági sza­bályozók, amelyek a minőségben való ér­dekeltséget helyezik előtérbe, az idei rend­kívüli viszonyok közepette nagyon hálás szerepet töltöttek be a vállalatok pénzügyi mérlegének formálásában. Az idén főleg a búzatermés volt kiváló minőségű, melynek döntő hányadát ke­nyérgabonának minősítve, lényegesen magasabb felvásárlási áron lehetett érté­kesíteni. Azoknál a mezőgazdasági válla­latoknál, ahol megfelelő gondot fordítottak a termés betakarítás utáni kezelésére, tisz­títására, a sörárpából is jó bevételeket érhettek el. Sokat pótolt a minőség más növényeknél is. A száraz, napfényes őszi időjárásban az egész ország területén ked­vező feltételek mellett, minimális veszte­séggel lehetett betakarítani a burgonyát, s a termés jó minősége a tárolási vesztesé­geket is csökkenteni fogja. Az idei ősz a szőlőtermelők számára is emlékezetes marad, hiszen ritkán sikerül elérni olyan magas cukortartalmat, s olyan kedvező felvásárlási árakat, mint ebben az évben. Ám a gyümölcstermelők sem panaszkod­hatnak, legfeljebb csak arra, hogy sok a huza-vona a gazdag és ugyancsak kiváló minőségű almatermés felvásárlása és ér­tékesítése körül. Kevésbé kedvező a helyzet a cukorré­pánál, melynek csenevész gyökereit csak nagy üggyel-bajjal lehet kiszántani a szá­raz földből, s ezért soha nem volt olyan nagy szükség a kézi utószedés megszer­vezésére, mint az idén. Kevesebb gonddal jár viszont a jól beérett szemes kukorica betakarítása, s a száraz időjárás a kukori­caszár maradéktalan begyűjtéséhez és ta­karmányozási célokra való hasznosításá­hoz is kedvez. Mindehhez még hozzáte­hetjük, hogy a szemesek, közöttük a borsó, valamint a takarmányszárítmányok jó minő­sége kiváló takarmánykeverékek gyártását teszi lehetővé, s így a jó minőség az állattenyésztésben is kárpótolhatja - bizo­nyos mértékben - a takarmányalap meny- nyiségi hiányait. Mindezt nem vigasztalásként mondjuk el, hanem elsősorban az idei év tanulsága­ira szeretnénk utalni. A felvázolt helyzet egyébként sem vonatkozik azonos mérték­ben minden mezőgazdasági vállalatra, de még járások és kerületek szerint is nagyon eltérő a helyzet, s végleges értékelő mérle­get csak pontos felmérések alapján lehet majd elkészíteni. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy a me­zőgazdasági termelés eredményessége egyre kevésbé függ az időjárás viszontag­ságaitól, viszont annál nagyobb mértékben az egész agráripari komplexum összehan­golt munkájától. Mezőgazdasági termelésünknek teljes összhangban kell fejlődnie a lakosság élel­miszer-ellátásának változó szükségletei­vel, valamint az egész népgazdaság új fejlődési irányzataival. A közélelmezés új feltételei elsősorban minőségi követelmé­nyeket támasztanak a mezőgazdasági ter­meléssel szemben, s ezeknek a követel­ményeknek az intenzifikálás útján haladva, a hatékonyság és a gazdaságosság növe­lésével kell eleget tenni. Gyakorlati vonat­kozásokban ez nem könnyű feladatokat jelent a mezőgazdasági dolgozók számá­ra, s teljesítésükhöz adekvát feltételeket kell teremteni. Ezek a feltételek a termelés irányításában és szervezésében elsősor­ban nagyobb önállóságot és felelősséget, több kezdeményezést és rugalmasságot, tárgyi vonatkozásban pedig tökéletesebb, problémamentesebb anyagi-műszaki ellá­tást jelentenek. A mezőgazdasági termelés új irányítási rendszere ilyen értelemben hat, de még nem bontakozott, s nem is bontakozhatott ki teljes mértékben. Egyrészt meg kell még tanulni, el kell sajátítani az új feltételeket minden irányítási szinten, s pótolni kell a hiányosságokat a mezőgazdasági terme­lés anyagi-műszaki ellátásának számos területén. A termelés ésszerű és hatékony fejlesztését, s a tudományos-kutatási ered­mények széles körű hasznosítását számos esetben hátráltatják olyan körülmények, amelyek nem a mezőgazdasági termelők, hanem a mezőgazdasági termelést ellátó ipar, építőipari és szolgáltató vállalatok hatáskörébe tartoznak. Megemlíthetjük például a mezőgazdasági gépek javításá­hoz szükséges pótalkatrészek állandó hiá­nyát, a gabonasilók és más fontos létesít­mények aránytalanul lassú építését, vala­mint a vegyipar nem kielégítő alkalmazko­dását a növénytermesztés műtrágya- és vegyszerellátásának új igényeihez. Napjainkban gyakran emlegetjük az új gondolkozás szükségességét, de sokan nem látják még tisztán, hogy mit kell érteni alatta. Többek között az is ide tartozik, hogy a mezőgazdasági termelés fejleszté­sének a kérdését valóban közügyként fog­juk fel, s így is kezeljük. Mert ez nemcsak abból a szempontból közügy, hogy mit ad a mezőgazdaság az egész társadalomnak, hanem főleg abból a szempontból, hogy miként segíti elő a társadalom - elsősor­ban azok, akik a gépipar, az építőipar, -a vegyipar és más szakágazatok területén dolgoznak - a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termelés közérdekű fejleszté­sét. MAKRAI MIKLÓS (A ŐSTK (2) és Kádek Gábor felvétele) . • *0 1

Next

/
Thumbnails
Contents