Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
Hírek • Angliában újra felépítik az egyik Erzsébet-kori színház pontos mását. A Fortune Theatre eredetileg 1600-ban épült, s vetély- társa volt a Shakespeare-drámák előadásának monopóliumát élvező körszínháznak, a Globe Theatre-nek. Az új tervek alapjául az eredeti építési szerződés fennmaradt példánya szolgál. A tervek szerint a színházat neves Shakes- peare-kutatóról Wilson Knight Emlékszínháznak nevezik majd, 1989. április 26-án, Shakespeare születésnapján nyitják meg, s az Erzsébet-kori és Jakab-kori színházművészetre vonatkozó kutatások „laboratóriuma" lesz. • Én, Strehler a címe annak a nemrégiben megjelent könyvnek, amely Giorgo Strehler rendezőnek a milánió Piccolo Teatro és a Scala színpadára vitt 254 előadásának történetéről számol be. A Ruscpni kiadónál megjelent könyv ötlete Ugo Rontani újságíróé, aki több interjút készített a világhírű rendezővel. • A varsói Polski Színház bemutatta Slawomir Mrozek Szerződés című színművét, Kazimierz Dejmek rendezésében. A darab egyik főszereplője, Magnus az erőszakkal átitatott civilizáció poklából egy svájci szállodába menekül, ,,az öreg Európa utolsó rezervátumába“, amely a ,,belle époque“ stílusában épült, s ahol a főszereplő szimbolikus szerződést ir alá a külföldi származású portással, amely ,,sietteti" a régi világ elkerülhetetlen pusztulását. A hagyományos értékrendek felborulását iróniával ábrázoló színmű egyes jeleneteit nosztalgia lengi be. • A moszkvai Dél-nyugati Színházi Stúdió egyre népszerűbb a szovjet fővárosban. A lassan fogalommá váló művészeti intézmény egyik legfigyelemreméltóbb produkciója Shakespeare Hamletié volt. A szakemberek szerint ez a Hamlet-verzió a szenvedélyre, a belső erőre, az egyes figurák érzelmi kidolgozottságára alapozott. Nem kerestek olcsó aktualizálásokat, sokkal fontosabb volt számukra mindaz, ami a klasszikusokat igazán maivá, aktuálissá avatja: az életet megrontó dolgok iránti gyűlölet, az emberi méltóság megőrzése, az igazság kimondása és a szépség. Ffl\/ h®ten át bizonyára sokaknak rendkívüli L-yy élményt nyújtott az a lelkes társaság, amely a bratislavai pionírpalota parkjában verte fel sátrait. Igazi vásári hangulat uralkodott ebben a csendhez és nyugalomhoz szokott parkban. Végül is színházat bárhol lehet játszani - vallja a prágai Vikyr nevű szabad színészi társulás. Idén másodszor kísérelték meg a vásári komédiák fogalmába tartozó szinte valamennyi színpadi és pódiu- mi, mutatványos és bábjátékos műfajt egyszerre, egy helyen felvonultatni. Jó ötletnek bizonyult, hogy az idei II. színházi vásárt a prágai Lövész-szigetről Bratislavába is elvándoroltatták. Az első „vásár“ sikerén felbuzdulva a Jan Kra- tochvil vezette komédiás társaság az idén már nagyobb vállalkozásba kezdett. A színészek, zenészek és egyéb közreműködők gyakorlatilag a prágai kulturális központ művészeti ügynökségével állnak szerződéses viszonyban. Ez önmagában még nem mond el semmit a vállalkozás művészi oldaláról. Mindenki számára adott a lehetőség, hogy szerepeljen, feltéve, ha olyat tud, ami beleillik ennek az ötlet-vásárnak a keretébe. Ráadásul, ha művészi minősége is ér annyit, amennyit az ötlet, örömmel • Ez a taliga-színház! fogadják. A sátorszínház, a plenair-színház és más egyéb „színházi“ találmányok vonzzák a közönséget. Ez a szabad társulás a szabad ég alatt a látszat ellenére (amit a színes, tarka-barka külsőségek keltenek) nagyobb részben színházzal foglalkozik. Foggal és körömmel küzd azért, hogy életre keltse a régmúlt idők vásári mulatságait, amelyek mindenképpen a színház, a komédia műfajába tartoznak. Persze a dolog akkor lenne igazán érdekes, ha a megelevenedő színháztörténeti panoptikum félszemmel a mára is figyelne. Hiszen egy ponton a közönség érdeklődése és a sátrakban, a szekereken, az emelvényeken felkínált látványosság elválhat egymástól. Ez pedig éppen az a dolog, amely a korabeli vásári komédiásokat kenyérhez juttatta: a jó értelemben vett aktualitás, közvetlenség. Enél- kül ez a kezdeményezés szép lassan, amolyan színházmúzeumi reprodukálása lesz egy régvolt műfajnak. Olykor mintha éppen a játék muzeális értékét hangsúlyoznák, s így a forma elfedi a mondanivalót. < Természetes tehát, hogy szinte végletesen eltérő volt a fogadtatása ennek a látványosságnak. A délutáni „előadásokat“ a gyerekek kitörő örömmel fogadták, hiszen a játszók a szokatlan, a különös minden jegyét felvonultatták. Este - a felnőtteknek szánt műsorban - már több volt a műfaji változatosság, ami megosztotta a nézőket. Volt aki felháborodott a Fény és Árnyék Színház láttán. Mások az „angol ládajátékra“ esküdtek, többen pedig a sikamlós bábjátékban találták meg a legszórakozta- tóbb dolgot. Mindez persze nem egyszerre, s nem egy helyen zajlott. A közönség sátorról sátorra vándorolt, s így nem maradt le semmiről. A szép nyárutói idő révén igazi nyári látványosságot nyújtó volt a Színházi Vásár. Nem tudom, hogy a csehszlovákiai magyar amatőr színjátszók közül hányán tévedtek a fővárosba ez alatt a másfél hét alatt. Tény, hogy számtalan ötletet, fantáziát ösztönző dolgot lehetett látni. Ami a legfontosabb volt, az a gyerekek okos és ötletes szórakoztatásának a témájához tartozik. Nemcsak az ötletes körhintára gondolok, amelyen kitömött rongybábuk lógtak, s a gyerekeknek csak beléjük kellett kapaszkodniuk. A képzőmüvészetileg is jól megkomponált vásár minden felnőtt számára ötletadó volt. Lényegében különösebb ráfordítás nélkül, a fantázia bevetésével mindenütt kivitelezhető, dra- matikus játékra alkalmas terek, bábuk, jelenetek garmadáját lehetett látni. Az alkotóknak mindenesetre sikerült lenyűgözniük a sok mindent fitymálva fogadó városi gyerekeket és közönyös szüleiket. Ritkán láthat az ember ennyi felszabadult, csupán a látottak erejétől vidám embert. D. I. • A vásári bábjátékos sok gyereket vonzott • Humor, mozgás, nevetés. (Gyökeres György felvételei) A szovjet színház hatalmas gépezete 630 társulatot, 40 ezer színészt, rendezőt és más fontos színházi alkotót olvaszt magába. Az évi 3000 premiert, a mintegy 300 ezer előadást több mint 120 millió néző tekinti meg. A gépezet látszatra simán, olajozottan működik, mégis 1986 és 1989 között Szovjetunió-szerte színházi kísérletet hajtanak végre, amelyben az összes hivatásos társulat részt vesz.- Mi indokolta az elhatározást? - tette fel a kérdést az APN tudósítója Alekszandr Zsarovnak, a Szovjetunió össz-szövetségi Kulturális Minisztériuma színházi főosztályvezetőjének.- A mai színház nem kielégítő állapota, amelyről széles körű vita zajlik a sajtó hasábjain - válaszolta Alekszandr Zsarov. - A vitában minden érintett fél részt vesz: rendezők, színigazgatók, színészek, kritikusok, dramaturgok és természetesen maguk a nézők is. Itt van például a repertoár kérdése. Jónéhány színház egyszerűen nem képes együttműködni a szerzőkkel! Az igazgatóság, az irányítás, a dramaturgia mintha lusta lenne új szerzők után nézni! A kisebb ellenállás felé hajlanak, a már kipróbált repertoárt adják újra és újra. Arra törekednek, hogy minden áron hozzák a tervet, s így gyakran érdektelen, szürke és végtelenül unalmas előadásokat produkálnak Van más probléma is. A háború után kialakult irányítási rendszer a mennyiségi munkát tartja a legfontosabbnak. Ezért a színház évtizedeken át inkább „székében“, mint „mélységében“ fejlődött. így alig van mód a színészi képességek kibontakoztatására, a rendezői elképzelések megvalósulására. Nyilvánvalóvá lett, hogy mai színházi rendszerünk nem képes megteremteni a művészeti ág további fejlődéséhez szükséges feltételeket, hogy az új munkaformákról és módszerekről már ne is beszéljek.- Mi a kisédet lényege?- A színházak alkotói önállósága. Vonatkozik ez a dramaturgokra is. Esetükben különösen fontos a nagyobb tervezési, szervezési és pénzügyi önállóság, beleértve a szerződéskötés jogát is. A jövőben a színházi dramaturgoknak lehetősége lesz arra, hogy a szerzőt bevonják az előadással kapcsolatos munkába - akár hónapokra is, teljes fizetéssel. Bővül a művészeti tanácsok jogköre. Tagjait a társulatok szavazása alapján választják meg. A tanács dönti majd el, hogy egy évadban hány bemutatót, hány előadást tartsanak. Ők döntenek a jutalmakról, fizetés-kiegészítésekről, ők értékelik majd az előadások színvonalát. Röviden szólva, a színházi kollektívák gazdasági és művészi önállóságának megszilárdítását tervezzük. Célunk a jövőben az állami dotáció mértékének stabilizálása is, miközben a bevételeket a színház a saját belátása szerint használhatja fel kulturális és szociális célokra, illetve dolgozói premizálására. Bevezetjük a rugalmas jegyárrendszert. Tehát a színházak saját elképzeléseik szerint emelhetik vagy csökkenthetik a jegyek árát.- Mit jelent a társulatalakítás új rendszere?- Eszerint minden színházi művésznek ötévente az úgynevezett újraválasztáson kell megjelennie. Bizonyítania kell, hogy színművészként továbbra is megállja a helyét. A vizsga a művészeti tanács előtt zajlik le, ennek tagja; ítélik meg a jelentkezőket, s az itt született döntés végleges lesz. Természetes, hogy a művészi rátermettség kérdése igen kényes probléma, ami nagyon nagy tapintatot és körültekintést igényel. Ezért azt várjuk a művészeti tanácsoktól, hogy a döntés során következetesen ragaszkodjanak az elveikhez. Ezzel a módszerrel a színházak elősegíthetik az új erők beáramlását, megakadályozhatják a társulatok mesterséges felduzzasztását, és gátat vethetnek az elöregedési folyamatnak is. Sőt, arra is jó, hogy ne legyenek úgynevezett szerepköri hiányok. Egyébként a társulatalakítás új rendszerét nem most vezetjük be. Kipróbálása kilenc évvel ezelőtt kezdődött a Szovjetunió 167 színházában - mondotta Alekszandr Zsarov. (APN) ÚJ SZÓ 14 1986. X. 10 Színházi vásár - vásári komédiások
