Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
Pályájukra készülnek Kereskedőképzésről diák- és tanárszemmel A szocialista munka hőse Olyanok mint a többi diák. örülnek, ha „megúsznak" egy-egy órát, még akkor is, ha azon semmilyen veszély sem leselkedett rájuk a tanár részérói és új ismereteket is elsajátíthattak volna. Egyszóval diákok. Mégpedig nem is oly régen kerültek e kategóriába, hiszen csak szeptembertől tanulói a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége Bratislavai Tokajícka Utcai Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézetének.- Nagyon elégedett vagyok, megértőek, segítőkészek a tanáraink - mondja Mészáros Iveta.- Én elsősorban azt becsülöm bennük, hogy méltányolják igyekezetünket - folytatta Lackó Tímea. - Nekünk, akik magyar alapiskolából kerültünk ide, az első hónapokban nemcsak az új tantárgyakkal, hanem a szlovák nyelvvel is meg kell birkóznunk. Szerencsére feleltetéskor a tárgyi tudásunkra kiváncsiak, ha ,,elragozunk" valamit, kijavítanak.- Fodrásznő szerettem volna lenni, de nem vettek fel - vallotta magáról Mucska Melinda. - Szüleim is ebben a szakmában dolgoznak, ezért vonzódtam én is feléje. De nem bántam meg, hogy végül is ebbe az iskolába kerültem. Elárusítóként is az emberek között mozgok majd, és számomra ez a legfontosabb. • Az öt évvel ezelőtt megnyitott iskolát 400 tanuló látogatja • A 17 tanítónak és a 6 nevelőnek megvan az előírt képesítése, a 12 mesternél pedig 84 százalékos a képesítési arány • A tanulók 65 százaléka bejáró • Nincs szálláslehetőségük • Az elmúlt tanévben az átlagos előmenetel 2,44 volt • A lányok és a fiúk közti arány 8:1 • Az iskola minden negyedik tanulója rendezetlen családi körülmények közt él • A szerződtető vállalat egy-egy tanulóra 500 koronát fordít havonta, s ebben nincs benne az étkeztetés és a ruházat A nehézkesen induló beszélgetés fokozatosan oldottabbá válik, s amikor a szakmával szorosan összefüggő kérdéseket feszegetem, már nyíltabban, bátrabban szólnak.- Hogy miért választottam épp ezt a pályát? - ismételte kérdésemet Mészáros Iveta. - Mindig tetszett az eladók munkája, szeretek társaságban lenni, s ezért döntöttem így. Szüleim nem szóltak bele elhatározásomba. A többit pedig majd idővel meglátom. ..- Holnap már az áruházba megyünk - dicsekedett Melinda. - Igaz, még csak körülnézni, a tanulmányi évek alatt viszont szak- gyakorlatra oda járunk majd.- Már azt sem bánnám, ha holnaptól az üzletben lehetnék - sóhajtott fel Sidó Judit. - Igaz, tanulni is kell, de engem az ottani légkör jobban vonz. A jövendő elárusítókon kívül szakácsokat és pincéreket is képeznek itt. Deák Szilvia Szénéről (Senec) is azért utazik naponta a fővárosba, hogy a főzés titkait sajátítsa el.- Magam döntöttem úgy, hogy szakács leszek. Szeretek enni, itt-ott önállóan is elkészítek valamilyen könnyebb ételt, és otthon gyakran segédkezem a konyhában. A kisebbségben levő fiúkat Nagy Tibor képviselte:- Pincér szeretnék lenni. Sok mindent megtanultam. Például azt, hogy a múltban milyenek voltak az asztalterítési szokások. Milyen érdekes megtudni például, hogy hogyan étkeztek a rómaiak! Említették még a mindennapi utazás körülményességét. Többségük a Dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) járásból utazik reggelente, tanítás után pedig haza. Korán kelnek: ötkor, fél hatkor, ki-ki az autóbuszok menetrendje szerint. Haza pedig négykor vagy még ennél is később érnek. Fárasztó ez a fiataloknak, de egyéb lehetőség híján vállalniuk kell. Már most gondolnak arra, hogy télen még rosszabb lesz az utazás, talán a járatok is késnek majd. Beszélgetésünk végén mosolyogva néztek az óramutatóra: - Éppen vége a fizikának, jaj de jó... Az igazgatói szobában a vidám fiatalokat a szakmunkásképző vezetője váltotta fel, hogy a velük kapcsolatos tapasztalatairól társalogjunk.- Az idén öt első osztályt nyitottunk- mondotta Karol Gara. - Elegendő jelentkezőnk volt. Bizottság dönti el, ki kerül az iskolánkba. A meghatározott létszámból tíz százaléknyit tartalékoltunk azok számára, akik a jelentkezési ívükön második helyen tüntették fel a mi iskolánkat, tehát nem sikerült a középiskolai felvételük. Persze kérdéses, kiből lesz a jobb elárusító: a viszonylag jó tanulóból, aki jobb híján jött hozzánk, vagy a gyengébb előmenetelúből, akinek viszont vonzalma van a szakmához. Az igazgató véleménye szerint társaságot kedvelő, az emberek között mozogni szerető típusok azok, akikről feltételezhető, hogy az elvárásoknak megfelelnek majd a pályán. Természetesen a tárgyi tudás mellett döntő a gyakorlati megnyilvánulásuk is. Az, hogy az áruházakban, boltokban és a vendéglőkben megfelelően viselkedjenek. Nem lehet például kitüntetett az a tanuló, aki az elméleti tantárgyakból ugyan kiváló, de a szakgyakorlaton nem tartozik a legjobbak közé.- A tízéves tankötelezettség hatása érezhető nálunk is. Azt tapasztaljuk, hogy sokkal aktívabbak az alapiskolából hozzánk kerülő gyerekek. Ez főképp az első évfolyam eredményeiben nyilvánul meg. Tavaly ezekben az osztályokban voltak a legjobb jegyek. Amit viszont hiányolnak az elsősök, az a szakmai gyakorlat. Ók ugyanis csak a „próbaüzletekben“ lesik el a kereskedelem fortélyait és csupán a második osztályban próbálhatják ki, tulajdonképpen mit is választottak. A szaktantárgyak - sok érdekes, a pályájuk során hasznosítható dologra okítanak - szintén az általános tantárgyak árnyékában húzódnak meg.- Nem egyszerű feladat a 14 évesekkel megértetni az alapvető közgazdasági összefüggéseket. S nem könnyű az automatizáci- óval foglalkozó kötelező tanfolyam megszervezése, a megfelelő pedagógus biztosítása és nem utolsósorban a kellő érdeklődés felkeltése sem. Tévedés ne essék, nem a műszaki haladás népszerűsítése ellen szólok, de néha úgy érzem, túlméretezettek a tanulóinkkal szembeni követelmények. Az első évfolyamokban most végzik a felméréseket, hogy valós képet nyerjenek a tanulók tudásszintjéről. Most kezdődik meg az a nehéz munka, mely a pedagógusok fő céljának elérését hivatott segíteni: jó szakembereket nevelni és a szakmaszeretetet beleoltani azokba, akik nem a legnagyobb eltökéltséggel jöttek erre a nem könnyű pályára.- Igyekezetünk eredményessége később nyilvánul meg - összegez az igazgató.- Igaz ugyan, hogy a nálunk eltöltött három év alatt mi az osztályzatokkal értékeljük tudásukat, szorgalmukat, de valójában csak a gyakorlat mutatja meg, milyen szakembereket sikerült nevelnünk. DEÁK TERÉZ A prágai Metrostav, amint a nevéből is kitűnik, elsősorban metróépítéssel foglalkozik. A főváros utcáin azonban az elmúlt évekhez hasonlóan most is több fontos felszíni építkezésen is láthatjuk a Zde staví Metrostav (Itt a Metrostav épít) felírást. Ez a vállalat részt vett a prágai főpályaudvar utascsarnoka, Csehszlovákia legnagyobb áruháza, a Kot- va és a Kultúrpalota építésében is. A vállalat kiveszi a részét a főváros lakásépítéséből, a petríni drótkötélpályás felvonó felújításból, s legújabban a Stvanice szigeti teniszpályák létrehozásából. Szakembereit és korszerű technikáját foglalkoztatják a főváros ivóvízellátását biztosító Zelivka vízmű korszerűsítésénél és a strahovi alagút építésénél is. A hatalmas vállalatot immár kilencedik éve Karel Bláha vezeti, akit az idén tüntettek ki a Szocialista Munka Állja a szavát Hőse címmel. Munkájáról így nyilatkozik:- Szocialista államunk fővárosában építeni kitüntetés és egyben nagy felelősség is. Munkánk ugyanis a nyilvánosság - nemcsak a prágaiak, de a fővárosba érkező látogatók százezrei - szigorú ellenőrzése alatt áll. Karel Bláha Dél-Csehországból jött Prágába vagy húsz évvel ezelőtt. Korábban alaposan megismerte az építőipari szakmát. Volt már építésvezető, főépítésvezető, főmérnök, termelési vezető, műszaki igazgató. A Metrostav élén 1977 óta áll. Vezetésével ez a vállalat Prága egyik legfejlettebb építőipari szervezete lett. Fejlettségét az elvégzett munka minősége, a műszaki színvonal, az ésszerű munkaverseny és a dolgozók elégedettsége jellemzi. Az 6 érdeme is, hogy ennél a fontos vállalatnál késedelem nélkül alkalmazzák a tudomány és a technika vívmányait. Az a vezetőtípus, aki irányító munkájában, döntéshozatal előtt kikéri munkatársainak véleményét és támaszkodik a pártszervezetre. Ennek is köszönhető, hogy a csehszlovák-szovjet együttműködést jelképező prágai metróépítő vállalatnál létrejöttek a több ezer dolgozó kezdeményező munkájához szükséges szervezési feltételek. A Metrostav kollektívái példamutató munkájának hátterében nemcsak a jó anyagi és műszaki feltételek állnak, hanem főként az átgondolt szervező munka. Erről ez a véleménye az igazgatónak:- A hatékony munka megszervezésében nagyon fontos tényező Bízóknak a vezető dolgozóknak a helyes kiválasztása, akikre a legfontosabb munkaszakaszok irányítását bízzuk. Ókét - ellentétben azokkal, akik gondolkozás, aktív hozzáállás és példamutatás nélkül a jó dolgozók árnyékában ,.úsznak az árral" - jobban is meg kell fizetnünk. Véleményem szerint minél elégedettebb a kiváló munkát végző ember, annál több tudással és energiával teljesíti feladatait. Más épi- tóvállalatokhoz képest a Metro- stavnáI a legkevesebb műszaki- gazdasági dolgozó, viszont jövedelmük nálunk a legmagasabb. Legfontosabb céljuk a feladatok maradéktalan teljesítése. A vezető posztok betöltésénél első helyre rangsorolják az erkölcsipolitikai tulajdonságokat és a szakmai rátermettséget. A szakemberek nevelésére nagy gondot fordítanak. A különböző szintű vezetők munkáját évente értékelik, s nyíltan megmondják mindenkinek: vezetőként bevált-e, avagy sem. Minden év elején meghatározzák a vállalat szervezeti felépítésében végrehajtandó változásokat és a vezető posztok betöltésének módját. Az idén, a metró B vonala felépítése után száz vezető közül mintegy húszat előléptettek. Az előző és az új fizetésük közti különbség évi tízezer korona. S tapasztalják azt, hogy ezek az emberek új beosztásukban is bizonyítani akarnak. A Metrostav igazgatójának egyik gyakran hangoztatott krédója: - Csak annyit ígérj, amennyit teljesíteni tudsz! Ez a felfogás tükröződik a vállalat tervteljesítésében is. összefügg vele a feladatok teljesítéséhez rendelkezésre álló emberi és anyagi erőforrások mozgósításának képessége, s nemkülönben az emberismeret.- Minden döntés előtt alaposan meg kell vizsgálni a helyzetet. Tudom, nem mindenki tart velünk, nem mindenkiben van kezdeményezés, vannak passzív emberek is. Alkalmazottaink közt is akadnak olyanok, akiknek - enyhén szólva - minden mindegy. Elsősorban tőlünk függ, miként tudjuk őket is bevonni a munkába. De ha ez nem sikerül, akkor az ilyen ,.munkatársaktól" búcsút kell vennünk. Annak, aki nem hajlandó vállalatunk jó hírnevéért, a társadalom érdekeiért dolgozni, nincs nálunk helye.- Fontos követelmény - folytatja Karel Bláha -, hogy a vezető dolgozó ne féljen a kockázatvállalástól. Természetesen mindig megfontoltan kell eljárni, de a döntés után mindent meg kell tennünk annak valóra váltásáért. • Karel Bláha kandidátus, a prágai Metrostav vállalat igazgatója Sok a jó ötlet, de ezeket a gyakorlatban kell megvalósítani, azaz reálisaknak kell lenniük. Vezetőinkből sohasem hiányozhat lehetőségeink ismerete! Megtudjuk, hogy Karel Bláha a Cseh Műszaki Főiskolán előadásokat tart az építóvállalatok irányításáról és szervezéséről. Előadásaira csakúgy, mint a vállalat vezetésével összefüggő feladatokra, mindig alaposan felkészül. Ó ugyanis a saját személyére is vonatkoztatja említett krédóját: Csakis arra tesz ígéretet, amit teljesíteni is képes. SOMOGYI MÁTYÁS Mi a Jóindulat ára? Egy kellemes másod- osztályú kis prágai kávéház bárszókén ülök. Fiatal, pincérnő jön vissza nagy dirrel-durral az egyik asztaltól. Szemmel láthatólag fölpaprikázódva szól oda a pultnál álló, ugyancsak fiatal és csinos kolléganőjének: ,,Képzeld, az a hülye kis tyúk - tudod, amelyik most érkezett - előbb megkér, hogy átvihessen egy széket a szomszéd asztalnál ülő barátaihoz és aztán csak teát rendelI" Múltba kalandozó gondolatsort vált ki bennem az épületesnek aligha nevezhető ,,magánjelenet". Alig néhány éve, egyetemista korunkban, mi is idejártunk. Két előadás között - tea vagy kávé mellett - itt,.váltottuk" meg a világot, itt söpörtük le szenvedélyesen az asztalról az irodalom szemetjét, itt istenítettük a számunkra jelentős alkotásokat, itt vitattuk meg sikeres-sikertelen vizsgáink eredményét-bukását. Sőt, egyszer arról is beszélgettünk - mert az egyetemen ezt is tanították -, hogy a magyar, a cseh és minden bizonnyal más irodalomnak is megvoltak a maguk kávéházai. S ezekben a köztiszteletben álló - vagy éppen nem álló - író uraknak a tea vagy a kávé mellé fölszolgálták kedvenc lapjukat is. Mi több, akár hitelben is teázgathattaki Vajon rólunk, róluk is, így vélekedtek annak idején a pult mögött? Talán már Karinthyé- kat és Nezvalékat is hasonló jelzőkkel illették titokban? Persze, lehet, hogy az imént méltatlan jelzővel illetett nő, nem egyetemista s nem író. Még azt is el tudom képzelni, hogy meg tudná vásárolni a polcokon sorakozó Henessyket, Johny Walkereket, Bollso- kat..., dehát most éppen csak teára szottyant kedve, s a barátai közt óhajtja elfogyasztani! És erről jutott eszembe: vajon mennyit kell ma nálunk egy másodosztályú helyen egy szék átvitelért fogyasztanunk? Egy presz- szókávét 4 koronáért, egy Coca-colát 7,30-ért, egy konyakot 11 koronáért, vagy két deci bort 13,20- ért? Esetleg ennél is többet? Egyáltalán mennyibe kerül ma a jóindulat és a tisztességes magatartás? GÁL JENŐ • A vállalatigazgató Alekszej Nyikolajevics Lapin mérnökkel, a prágai metró építkezése fö szovjet tanácsadójával a további metróállomások építésének kérdéseit vitatja meg (Petr Merta - ŐSTK felvételek)
