Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
JSZÚ 5 ALKOTÓ MÓDON ELEMEZNI AZ ÚJ TÁRSADALMI JELENSÉGEKET Jég or Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára beszédet mondott a szovjet főiskolák társadalomtudományi tanszékei vezetőinek Moszkvában a múlt héten megtartott tanácskozásán. Az alábbiakban ismertetjük beszédét, amelyben ideológiai kérdésekről, a tudományos munka feladatairól és a felsőoktatás reformjáról szólt. Az SZKP KB 1985. áprilisi plénumát követően - mondotta Jegor Ligacsov - a párt egész tevékenysége lényegében megerősítette az ideológia és az élet, a szavak és a tettek egységét. A múltban előfordult, hogy eltértek ettől az elvtől, ami negatív jelenségeket idézett elő a gazdaságban, fékezte a szociális szféra fejlődését, rossz hatással volt az erkölcsi légkörre, súlyos hibákhoz vezetett a káderpolitikában. A párt érdeme az, hogy időben megértette: határozott fordulatot kell végrehajtani az ország fejlesztésében. 1985 áprilisában a párt központi bizottságában kialakultak azok az erők, melyek helyesen értékelték a gazdaságban és a társadalomban kialakult helyzetet és kitűzték a fejlődés meggyorsításának gondolatát. A gyorsítás megvalósítására irányuló első lépésként intézkedések történtek a párt-, állami, gazdsági és társadalmi szervezetek vezetésének megszilárdítására mind a központban, mind azon kívül, miáltal létrejöttek a szilárd káderfeltételek az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak és az átépítésre irányuló irányvonalnak a megvalósítására. Ligacsov szólt arról, hogy a gazdálkodás végeredményeiben való gazdasági érdekeltség egyre terjed, s már nemcsak a vállalatokra, hanem területekre, városokra is vonatkozik, fgy eltűnőben az a gyakorlat, amikor lokálpatriotizmusnak tartották a törekvéseket, hogy a terven felüli termelést és a megtakarított forrásokat helyben használják fel. A dinamizmus, a kezdeményezés a Szovjetunió nemzetközi tevékenységében is megnyilvánul, amely sokkal konkrétabb lett. Ez növelte a lépések hatékonyságát, és új szövetségeseket szerzett az országnak. A párt központi bizottsága szilárdan kiáll amellett a szabály mellett, hogy a népnek csak az igazat mondja és nem leplezi az átépítés nagy bonyolultságát. Ez megnyilvánul a gazdaságban, a politikában és az ideológiai munkában is. Lényegében forradalmi jellegű az a határozott fordulat, amelyet ma a szovjet társadalom megvalósít. Hogy ez a fordulat bekövetkezzék, ahhoz óriási erőfeszítésekre van szükség mind a párt, mind az egész nép részéről. Az emberek gyakorta felteszik a kérdést, miért kell egyes problémák megoldásához többször is hozzálátni? Erre csak azt lehet válaszolni, hogy járatlan úton megyünk, s teljesen érthető, hogy újrakezdeni kell akkor is, amikor a haladásunkat fékező erőkbe ütközünk. Lenin arra tanított: nem szabad kitérni az időszerű kérdések elöl, újra és újra foglalkozni kell megoldásukkal mindaddig, amíg a megkezdet dolgot be nem fejezzük. Éppen ezt teszí most pártunk. A marxizmus-leninizmus a rendíthetetlen alap 'A szovjet társadalomban megvalósuló változások rendíthetetlen eszmei alapja a marxizmus-leninizmus, mint egységes forradalmi tanítás. Óriási átalakító ereje abban rejlik, hogy képes állandóan megújulni. A marxizmus-leninizmus felfegyverez minket a természet, a társadalom és a gondolkodás megismerésének megbízható módszerével, eszközével. A szovjet párt és elméleti káderei már sok érdemet szereztek az új társadalom építése elmélete és gyakorlata problémáinak megoldásában. A mai társadalom elemzésében a materialista dialektika módszerének alkalmazására kitűnő példaként szolgál a XXVII. pártkongresszus. A kongresszus új hozzáállásokat tett lehetővé számos olyan problémához, amelyekről elmondható, a marxista-leninista elmélet számára klasszikusak. Egészen új elméleti-politikai felismeréseket tett. Ezeket általánosítja az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának egységes, hosszú távra szóló koncepciója. A szocializmus tökéletesítésének sikeressége nagyban függ a társadalomtudományok fejlettségétől. Le kell szögezni - mondotta Ligacsov -, hogy a társadalomtudományok bizonyos mértékig elszakadtak az élet követelményeitől. Ez a megállapítás, amelyet a központi bizottság politikai beszámolója is tartalmaz, nem jelenti azoknak a sikereknek a tagadását, amelyeket a filozófia, a politikai gazdaságtan és a történelemtudományok elértek. Ennek ellenére a helyzet a társadalomtudományokban semmilyen tekintetben sem felel meg a kor követelményeinek. Sajnos, eléggé elterjedt a szürkeség, a rég ismert igazságok egyhangú ismételgetése, a félelem az újtól, a dogmatizmus. A tudományos kollektívákban nemegyszer jól megélnek a szektások, a kölcsönös dícsérgetés és hencegés légköre uralkodik, elvesztik képességüket, hogy birálóan értékeljék saját helyüket a tudományban. Az átépítés folyamata ezekben a kollektívákban gyakorta a politikai szónoklás ismételt rohamaira korlátozódik. A társadalomtudományokban tapasztalható hiányosságokkal összefüggésben Jegor Ligacsov nagy figyelmet szentelt a filozófiának. Megállapította, sajnos elszakadt a valós élettől, kevés az olyan munka, amely hozzáférhető és érdekes lenne az emberek számára és széles társadalmi visszhangot váltana ki. Elmarad a kor követelményeitől a tudományos-műszaki forradalom problémáinak elemzése, a szociológiai kutatások elmélete és gyakorlata, a tudományos kommunizmus elméletének fejlesztése. Komoly nyugtalanságot vált ki a párt története kutatásában kialakult helyzet. E tudományos terület helyzetére negatív hatással van számos történelmi eseménynek a személyiségektől való megfosztása egyes történelmi fejezetek gyakori átírása. Lenin pártjának, kiemelkedő személyiségeinek és tagjai millióinak történelme gyakran száraz sémává válik. Az e tudományág fejlesztéséért felelős intézményeknek és szervezeteknek, elsősorban a Marxizmus-Leninizmus Intézetének fel kell mérni az itt felgyülemlett problémákat és meg kell találnia megoldásukat. Sok munka vár ránkmondotta az SZKP KB titkára, - s ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen, meg kell változtatni a légkört a társadalomtudományokkal foglalkozó kollektívákban. Ezekben az intenzív szellemi munka és a kutatás légkörének kell uralkodnia, az alkotó vitáknak kell előtérbe kerülniük. A vitázás kultúrája azonban összeegyeztethetetlen a rágalmazással, a vádaskodással, hogy ez a szocializmustól való vélt elhajlás. Mindennek semmi köze a valódi tudományhoz, az alkotó tevékenységhez, az igazi marxizmushoz. A tudós pártos hozzáállását nem az állandósult nézetekhez való alkalmazkodás képessége határozza meg, hanem az a képessége, hogy tudományosan meg tudja indokolni a társadalomban beért változásokat, készsége, hogy a gyakorlatban szilárdítsa a szocializmust. Beszéde további részében Jegor Ligacsov a felső- és középfokú szakoktatás rendszerének átépítésével foglalkozott. Részletesen kitért arra, milyen jellemvonásokat, milyen tudást követelnek meg egy szakembertől a társadalom mai szükségletei. Rámutatott: nagyon nyugtalanító az a tény, hogy a szovjet tudósok, mérnökök és más szakemberek egy része az utóbbi időben elvesztette a szakmai büszkeségét, a vágyát, hogy mindent a saját eszével kutasson fel. Nagyon elterjedt, hogy a behozatalra számítanak, mintha már nem is lenne más módja a műszaki haladás biztosításának. Ez természetesen nem azt jelenti - hangsúlyozta a szónok -, hogy el akarunk szigetelődni a környező világtól. Megengedhetetlen azonban, hogy a gondolkodás helyett csak az importra számítsunk. A mai bonyolult és ellentmondásos világban a Szovjetunió szilárdan áll a maga lábán, s ez a tudomány, a technika, az ipar, a szovjet káderek nagy sikere. A tanulás kultuszának kell uralkodnia Egyetemeinken s főiskoláinkon a tanulás, az igazság keresésére és az új ismeretek megszerzésére irányuló komoly és áldozatos törekvések kultuszának kell uralkodnia - mondotta Jegor Ligacsov. Ez a diákok elsőrendű kötelessége és legfontosabb feladata. Aktívan kell szem- beszállnunk azzal, hogy a mi diákkollektíváinkba is behatoljon a jellegtelenség és az igénytelenség, amelyet országunkba is közvetítenek a nyugati ún. tömegkultúra termékei. Az SZKP KB titkára foglalkozott az ifjúság és-a diákok ateista nevelésének tökéletesítésével is. Ha az emberek ma a szocialista erkölcs normáinak megsértésével találkoznak, jelzik, hogy helyénvaló lenne a vallás tolerálása, a visszatérés a vallási erkölcshöz. Közben megfeledkeznek a marxizmus alapvető igazságáról, miszerint a vallás egyáltalán nem forrása az emberi erkölcsnek. Nem a vallás adta az emberiségnek azokat az erkölcsi normákat, amelyek ma általánosan elfogadottak. Ezeket a néptömegek dolgozták ki és rögzítették évszázados harcuk során az elnyomás és kizsákmányolás ellen, a kizsákmányoló társadalom erkölcstelensége és kegyetlensége ellen. A kommunista erkölcs jelentősen gazdagította az átalánosan elfogadott normákat. Ezért semmi okunk arra, hogy visszatérjünk a múltba, mint arra felszólítanak a vallási misztika hívei. A szovjet emberek többsége a vallás- szabadság légkörében már régen kialakította szilárd tudományos, materialista, ateista világnézetét, ami nem felel meg nyugati ideológiai ellenfeleinknek. A vallásszabadság megsértése és a hívők állítólagos üldözése alaptalan vádjával illetik a Szovjetuniót egyes nyugati államférfiak is. Mindez azonban hazugság, a szovjet emberek, hívók és nemhívők azonos, kiterjedt jogokkal rendelkeznek. A párt megköveteli a vallásszabadság garanciáinak szigorú tiszteletben tartását, s egyben elítéli azokat a próbálkozásokat, amelyek arra irányulnak, hogy károsítsák a társadalom és az egyének érdekeit. Néha vallási köntösbe öltöztetik a burzsoá nacionalizmust. Ez világosan megnyilvánul az iszlám, az unitárius és a katolikus papság reakciós részének tevékenységében. Keresnünk kell az ateista nevelés és a hívőkkel való munka új módszereit, s ezen a téren nagy feladatok várják a társadalomtudósokat. A főiskolák átépítése közvetlenül érinti a társadalomtudományi tanszékeket. Hogyan és miben kell változtatniuk munkájukban? Az átépítés elsősorban az oktatás minőségének javítását és hatékonyabbá tételét jelenti. Ennek eléréséhez arra van szükség, hogy - először - lényegesen közelítsék az oktatást a gyakorlathoz, az előadásokat és a szemináriumokat mentesíteni kell a szocializmusra vonatkozó leegyeszerűsített elképzelésektől. Nem szabad beletörődni abba a helyzetbe, hogy a diákok valami egészen mást látnak az életben, mint amiről az előadásokon szó van. A főiskolák kapuit szélesre kell tárni az élet előtt, minden előadást a jelen időszerű problémái marxista-leninista elemzésének iskolájává kell tenni. A lenini igazságot kell tanítani A szónok hangsúlyozta, hogy a társadalomtudományok oktatásában még nincs elég lenini igazság. Gondok vannak a tankönyvekkel és a módszertannal is, de a lényeg mégis abban rejlik, hogy nem teljes az igazság. Ha a tanár kitér az égető kérdések és a társadalmi élet ellentmondásai elől, ha a felszínen marad, akkor a diákokat nem neveli, csak tömi beléjük az ismereteket a vizsgákra. Máskor az igazságot egészen sajátos módon értelmezik. Lényegében a negatív jelenségekről való beszélgetésekre redukálják. Ha a dolgot így fogjuk fel - mondotta Jegor Ligacsov -, akkor ugyanolyan messzire kerülünk az igazságtól, mintha a hiányosságokat elhallgatnánk. A dialektika tanítása szerint minden jelenséget sokoldalúan kell megítélni, látni kell negatív és pozitív oldalait is. A legfontosabb pedig az, hogy a lenini igazság alkotó és konstruktív igazság. Nem a hiányosságról való beszélgetéseket feltételezi, hanem az aktív harcot ezek ellen. Másodszor: az átépítés kulcsfontosságú momentuma az oktatás eszmei- elméleti és módszertani színvonalának emelése. Különösen nyugtalanító, hogy a főiskolák végzőseinek nemegyszer nincs átfogó elképzelésük a marxista-leninista elméletről. Ezért felettébb fontos, hogy az átépítés folyamán felszámolják a társadalomtudományok oktatásában a jelentős differenciálást és a gátakat az egyes szakok között. Fontos kérdés az új tankönyvek előkészítése. Most pályázat folyik a filozófia, a politikai gazdaságban és a tudományos kommunizmus főiskolai tankönyveinek a kidolgozására. Ezeknek teljes mértékben meg kell felelniük a jelenlegi követelményeknek, a feladatoknak, amelyek összefüggenek a társadalomtudományok oktatásának átépítésével. Meg kell szüntetni a formális hozzáállást az oktatási folyamat megszervezéséhez, le kell mondani a diákot passzivitásra ítélő kérdés-felelet módszerről. A társadalomtudományi előadásokat élénk vitának kell kísérnie a társadalmat és a fiatalokat érdeklő kérdésekről. Fontos, hogy ismerjük a diákok hangulatát és az őket foglalkoztató kérdéseket - szögezte le Jegor Ligacsov. Harmadszor: az átépítés a tanszékek tudományos kutatómunkájának maximális aktivizálását jelenti. A pedagógus tudományos munkája garantálja szakmai növekedését, feltétele az oktatási folyamat magas színvonalának. A tanszékek tudományos kutatómunkája nagyon fontos az ország számára is. Hiszen ezeken a tanszékeken tevékenykedik a társadalomtudományokkal foglalkozók négyötöde. A kutatásaikból származó haszon egyelőre nem nagy. A főiskolák, a társadalomtudományi tanszékek munkája átépítésének sikere döntő mértékben függ e folyamat pártirányításának minőségétől - mondotta Ligacsov. A főiskolai pártszervezetek több mint 375 ezer kommunistát egyesítenek, közülük 112 ezer a diák. A párt befolyásának növelése, a munka koordinálása érdekében alakulnak a társadalomtudományi tanszékeken az egységes párt- szervezetek és tanácsok. A pártirányítás kulcsfontosságú eleme a pedagóguskáderek kiválasztása, elhelyezése és nevelése. A tanító intellektuális eszmei-politikai és erkölcsi tulajdonságai meghatározó jelentőségűek az egész oktató és nevelő folyamatban. A szovjet főiskolai tanító magas szinten müveit, szakmailag tökéletesen felkészült kell hogy legyen. Számos megoldásra váró kérdés halmozódott fel a társadalomtudományokkal foglalkozó dolgozók főiskolai testületéinek kialakításában. Például a társadalomtudományok tanárai közül ötezer nem rendelkezik a megfelelő egyetemi képesítéssel. A pártszervezeteknek megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük annak, hogy a tanárok között kibontakozzék a bírálat, az önbírálat és a nyíltság. Ezt a folyamatot nyilvánvalóan fékezik. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik megpróbálják elnyomni a kritikát, azt mondják, elég már a bírálatból. Ez helytelen. A bírálat egész munkánk továbbfejlesztésének eszköze. Sokban mércéje is ennek a fejlődésnek. Egyben a lehető leghatározottabban szembe kell szállni azokkal, akik a XXVII. kongresszus szellemét és a társadalomban kibontakozott bírálatot demagógiára, önös céljaikra próbálják kihasználni. Fontos, hogy a kritikát nyomban konstruktív tettek kövessék. A főiskolák pártirányításának tökéletesítése szempontjából elsőrendű jelentőséggel bír a főiskolák pártalapszervezetei munkájának aktivizálása. Enélkül nem lehet megoldani az átépítés feladatait, a társadalomtudományok oktatása szintjének emelését. Éppen a pártalapszerve- zeteknek kell ellenőrizniük az átépítés egész folyamatát, biztosítaniuk kell a főiskolai kollektívák életében a demokratikus és önigazgatási elvek bővítését, fokozniuk kell a Komszomol és a szakszervezetek szerepét, törekedniük kell minden főiskolai tudományos és pedagógiai káder marxista-leninista felkészültségének javítására, és növelniük kell a társadalomtudományi tanszékek szerepét. Végezetül Jegor Ligacsov hangsúlyozta, hogy az állam jelentős összegeket fordít a főiskolák szükségleteire. Helytelen lenne azonban, ha az átépítésnél csak ezekkel számolnának. A főiskolák átépítését azzal kell kezdeni, hogy rendbe tesszük azt, ami már megvan, hogy feltétlenül teljesítjük az állami feladatokat - mondotta. ^HBSSSSIslBSSSSSEESBSSSSSESSSSSSSSSSSSESSHSSBSSBSSSSSSSESSSSBBSSSSSESEESSSSSESSESHSSSSSSIslSSBSIsISSSlslHSSSBSSSSBSli]® 16. X. 10.
