Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-19 / 38. szám
DIETER OTT Kalandos medvevadászat öreg barátommal, Hevert báróval Kurlandban jártunk, és egy szarvast vettünk űzőbe. Erős, harminchat agancsú volt. Azóta se láttam ilyen pompás állatot. Már a hajnali szürkületben a magaslesen ültünk, és lélegzetfojtva vártuk a királyi vadat. Egyetlen falevél se rezdült. Hirtelen kibukkant a szarvas az erdőből, és sokáig neszeit, mielőtt a tisztás harmatos füvére merészkedett és nyugodtan legelészni kezdett volna. Sem a barátom, sem én nem akartuk a békés látványt puskalövéssel megzavarni. A szarvas egyszer csak fölvette a fejét, fülelt - és nagy ugrásokkal visszanyargalt az erdőbe. Hamarosan megláttuk menekülésének okát: egy hatalmas medve tört át dörmögve a bokrokon, és vágyakozva szimatolt fel a méhekhez, amelyek egy nagy tölgy koronáját dongták körül. ba, és erőteljesen, de művészi átérzéssel kezdtem gyömöszölni a kappanháját. A medvéből hangos, zokogáshoz hasonló bódülés tört ki, aztán akár egy kutya, a hátára hemperedett. Azonnal talpra ugrottam, rátérdeltem, és olyan ügyesen folytattam a vakarászást, hogy a medve magas hangon orgonáivá ujjongani kezdett. Visongása mérföldekre elhallatszott. Ugyanakkor annyira rúgka- pált, hogy alig bírtam megmaradni rajta. Nyilván véletlenül egy különösen csiklandós pontjára tapinthattam, mert hirtelen felcsuklott, köhögött, görcsösen hasára rántotta hátsó lábait, és olyan szörnyű röhögésbe tört ki, hogy azt hittem, megreped a dobhártyám. Most aztán két kézzel láttam neki ennek az érzékeny pontjának a bundájában, és addig dögönyöztem, csiklandoztam, Meglepetten léptem hátra, és megtörtént a szerencsétlenség: recsegve-ropogva beszakadt alattam a magasles korhadt padlója, és a fűbe zuhantam. Szerencsére nem sérültem meg, de a puskám fennakadt. Kihúztam övemból a vadászkésemet, s már láttam is, hogy a medve két lábra emelkedve felém tart. Mancsának egyetlen csapásával kiütötte kezemből a békanyúzót, és hanyatt lökött a fűbe. A következő pillanatban a medve már tátott torokkal hajolt fölóm. Rémülten néztem túhegyes agyarait és vörös nyelvét. Forró leheletét arcomba fújta. Védekezésül semmi egyéb nem állt rendelkezésemre, mint a két puszta kezem. Halálos veszedelmemben megmarkoltam az állat vastag bundáját a véknyán, és jól megcibáltam. Nyomban felkapta a fejét, és különös böm- bölést hallatott. Még erősebben belecsimpaszkodtam a hasa szőrébe, és ö még jobban hátravetette fejét. Ordítása vinnyogássá változott. Egyidejűleg bal hátsó lába furcsán rángatózni kezdett. Ekkor hirtelen megleltem ja- jongásának magyarázatát, és gyönge remény éledt bennem, hogy életben maradok: a medve kacagott! „No megállj, öregem - gondoltam magamban -, most jön még a java!“ Már mind a két kezemmel mélyen beletúrtam a bundájáét- A történetet, illusztrációját és a verset a Szegeden megjelenő, tíz-tizennégy évesek számára készülő Kincskereső című Irodalmi folyóirat ez évi áprilisi számából vettük. amíg a verejték nem ömlött a homlokáról. De ez már a medvének is több volt a soknál - én magam szintén alig bírtam visszafojtani a nevetésem. A legtündéribb csiklandozás közben hirtelen oldalra ejtette a fejét, kinyújtotta mind a négy lábát és - nem moccant többé. Halálra csiklandoztam! Remegő tagjaimmal éppen fel akartam állni, amikor hangos deszkareccsenós arra késztetett, hogy a magasba tekintsek. Lieven barátom alatt is beszakadt a vékony lécekből összetákolt leshely. Nem sérült meg ő sem, de fetrengett a nevetéstől, levegő után kapkodott, és a hasát fogta, mintha csak őt csiklandoztam volna, nem pedig a medvét. Amikor közeledtem hozzá, kézzel-lábbal tiltakozott, és azt kiabálta:- Eridj innét! Eridj innét! Csaknem egy óra hosszat kellett várnom, mire annyira lélegzethez jutott, hogy néhány értelmes szót válthattunk egymással. De hogyan is sejthettem volna különös hajlamát! Annyira csiklandós természetű volt, hogy a dolog puszta látásától csaknem olyan nevetőgörcsöt kapott, mint a medve. A szarvast ezúttal elszalasztottuk. Helyette nem éppen vadászhoz illő, de annál különösebb módon olyan vadat ejtettünk, amilyenre valóban nem számítottunk. A medvét másnapig ott kellett hagynunk a helyén. Sajgó tagokkal vánszorogtunk a vadásziakhoz- barátom lesántult a nevetéstől, jómagam meg belebetegedtem a csiklandozás fáradalmaiba.- Veled sem megyek egyhamar vadászni - mondta barátom elalvás előtt -, hiszen ez életveszélyes! Fenyegetödzését azonban nem váltotta be. MAJTÉNYI ZOLTÁN fordítása Kövessy Zsolt Ha időmilliomos lehetnék Ha időmilliomos lehetnék ingyen adnám a perceketórákat padszomszédom tévé-szerelő papájának: és akkor Kati nem kap több karót matekból ha időmilliomos lehetnék ingyen adnám a perceketórákat Peti ideges apukájának: és akkor Peti sem verekedne folyton az osztálytársaival ha időmilliomos lehetnék ingyen adnám a perceketórákat Zoli fejfájós apukájának: és akkor késő este nem csavarog Zoli az utcákon ha idómilllomos lehetnék ingyen adnám a perceketórákat a mindigfáradt anyának a nyolcadikon és akkor nem mondanák a szomszédok: neki vannak a legvásottabb kőikéi a házban ha idómilliomos lehetnék ingyen adnám a perceketórákat az olyan néniknekbácsiknak akiknek sosincs idejük a gyerekekre szétosztogatnám a perceketórákat ha időmilliomos lehetnék Igaz, nem igaz... 1. A XVIII. század közepéig csupasz ököllel bokszoltak, aminek következtében sok kézsérülés volt a mérkőzéseken. Jack Braughton volt az első, aki párnázott kesztyűvel kezdett gyakorolni, hogy teljes erővel üthessen. A kesztyűk használata azonban csak másfél évszázad múlva válf'általánossá. 2. A köszvény nem egy híres embert is megkínzott. Köszvényes volt például Pavao Nurmi, Goethe, Rubens, Wallenstein és V. Károly német-római császár. 3. A hajdani Angliában irigyelt udvari méltóság volt a királyi palacknyitogatóé. Ha a szigetország partjainál bárki lezárt palackra talált a tengerben, halálbüntetés terhe mellett be kellett szolgáltatnia, mert felbontania csak a királyi palacknyitónak volt szabad. A rendeletet az indokolta, hogy a hajótöröttek nemegyszer fontos üzeneteket is próbáltak palackpostával továbbítani. 4. Történelmi tény, hogy III. Fülöp spanyol király amúgy szabályosan megégett a palota kandallója mellett, mivel az illetékes grand, aki a túztól elhúzhatta volna, nem volt jelen, és a spanyol etikett a királynak még akkor sem engedte meg, hogy ennenmaga rugaszkodjon el a túztöl, ha ruhája lángra 9yúlt ( zeßi puiyi) Kirándulni Jó A felvétel a csoport egyik túráján készült. A Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Steiner Gábor Pionírcsapatának turisztikai csoportja az új tanévben is rendszeresen szervez kirándulásokat a hétvégeken. Bár fő céljuk az, hogy újabb és újabb tagokat szerezzenek a pionírok soraiból, szívesen látnak mindenkit kirándulásaikon, korosztálytól függetlenül. Egyetlen feltétel, túrabíró legyen a jelentkező. (Kép és szöveg: Lehel Zsolt) x MEGFEJTÉS és nem volna baj ha nekem már semmire sem jutna időm! A szeptember 5-i számunkban közölt feladat megfejtése: a 11 -es. Nyertesek: Lados Iván, Losonc (Luőenec); Nagy Szilvia, Inám (Dolinka); Pusztay Hedviga, Komárom (Komárno); Mészáros Edit, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Szójózsef Bálint, Sóreg (Őurice). A WATT A fizika egyik legalapvetőbb törvénye, amely az egész világegyetemben érvényesül, hogy az any^g nem vész el, csak átalakul. Ha például elégetünk egy fadarabot, akkor az nem semmisül meg, hanem az égés során átalakul hamuvá, füstté és energiává. Ezzel el is érkeztünk az energia fogalmához, amellyel ismerkedjünk meg közelebbről is. Ha megfigyelünk egy mozgásban lévő testet, tudjuk, hogy a mozgást valamilyen erő idézte elő. Viszont az erő előidézéséhez energiára van szükség. Minél nagyobb az erő, annál nagyobb energiája. A mozgás létrejöttével egyúttal munka is folyt, így nagy általánosságban megállapíthatjuk, hogy az energia nem más mint munkavégző képesség. A munka mértékegysége a múltban a lóerő (LE) volt. 1 LE kell ahhoz, hogy egy 75 kp (kilopond - már nem használatos egység) - 735 N súlyú test 1 másodperc alatt 1 m magasba emelkedjék. Az Sl rendszerben a munka mértékének a kifejezésére a wattot használjuk. Meghatározása a következő: 1 W-tal egyenlő az a munka, amelyet 1 N (newton) erő 1 m hosszúságú útvonalon végez a testtel. A munka fogalmából vezetjük le a teljesítményt is, amely nem más, mint a W munkának és az elvégzéséhez szükséges időnek a hányadosa. A munka a mechanikában tárgyak emeléséhez, vagy valamilyen tömeg elmozdításához, gyorsításához használható fel. A munka fogalma azonban sokkal szélesebb körben használatos a fizikában. Közönséges égés esetében szintén beszélhetünk munkáról, mégha nem is tudjuk teljes mértékben felhasználni. A munka mértékegységét James Watt (1736-1819) angol fizikusról és feltalálóról nevezték el. Watt legnagyobb érdeme a gőzgép feltalálása, amely forradalmasította az ipart és a közlekedést. BODÓK ZSIGMOND Gondolkodom, tehát. SZÁMLOGIKA Az ábrán a számok logikai sorrendben követik egymást. Milyen szám kerül a kérdőjel helyére? BETÜREJTVÉNY +9 ti Jz khk h Kaján Tibor rajza
