Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-19 / 38. szám

Vasárnap 1986. szeptember 21. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.22, nyugszik 18.38 Közép-Szlovákia: 06.29, nyugszik 18.45 Nyugat-Szlovákia: 06.35, nyugszik 18.51 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 19.49, nyugszik 09.53 Közép-Szlovákia: 19.56, nyugszik 10.00 Nyugat-Szlovákia: 20.02, nyugszik 10.06 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁTÉ - MATÚS nevű kedves olvasóinkat • A CSEHSZLOVÁK SAJTÓ, ÉS TELEVÍZIÓ NAPJA - 1920-ban ezen a napon je­lent meg először a Rudé prá- vo, mint a Csehszlovák Szo­ciáldemokrata Munkáspárt lapja • 1866-ban született Herbert George WELLS an­gol regényíró (t 1946). AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ IDEOLÓGIAI MUNKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI SZLOVÁKIÁBAN Irta: Ludovit Pezlár, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára NEM EGYSZERŰ LÉTSZÁMGYARA­PÍTÁS Fülöp Imre cikke GYÜMÖLCSSZÜRET - NÉPVISELETBEN Böjtös János Írása KÉT JÁRÁS HATÁRÁN Németh János riportja ÁLLAMI KÖLTSÉGEN - TÁPPÉNZEN Zolczer László írása TÖBBET A SZOCIALISTA ÉLETMÓD MEGHO­NOSÍTÁSÁÉRT Irta: Sidó Zoltán, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának elnöke HARMINCADSZOR SZÓLT A CSENGŐ Kádek Gábor riportja az ipolysági (Sahy) mezőgaz­dasági iskolából SZEGÉNYKE LEÉRETTSÉGIZETT Rudolf Sloboda novellája A publicisztikai és a dokumentum műsorok főszerkesztősége a Csehszlovák Televízió 11 szlovákiai szerkesztőségének egyike. Évente 115 óra műsort készít társadalmunk élete különféle területeinek kérdéseiről. A föszerkesztóségben 22 szerkesztő, 9 rendező, 8 operatőr és 10 stábvezetó dolgozik. Elsősorban tudományos-műszaki, belpolitikai és kulturális, publicisztikai és dokumentumműsorokat készítenek. A múlt évben az egyik legfontosabb műsora az Életünk krónikája című 40 részes dokumentumsorozat volt, amelyet a nemzeti felszabadító harc betetőzésének és hazánk a szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére készítettek. A fenti képen balról: dr. Emil Huraj, a bratislavai Ortopédiai Klinika főorvosa, Ján Lackó bemondó, Ivan Krajíőek színész, Izabela Pazítková bemondó és Peter Michalica hegedűművész műsorfelvétel közben. A lenti képen Igor Gregorovió operatőr munka közben. (Drahotin Sulla felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ami a hadászati fegyvereket, a közepes hatótávolságú nukleáris rakétafegyvereket és a hagyományos fegyverzetet illeti, éssze­rű kompromisszumok lehetségesek, ha tény­leges lesz a törekvés a katonai konfrontáció szintjének csökkentésére és az egyenlő biz­tonságra. Lehetséges egy megállapodás olyan alapvető dokumentum elveinek meg­erősítéséről, mint amilyen a rakétaellenes védelemről szóló egyezmény. A dolgokat azonban olyanoknak kell látnunk, mint ami­lyenek a valóságban. Úgy tűnik, egyre több a lehetőség, de a fordulat a jobb irányába nem következett be. Ebben az értelemben jellemző az Egyesült Államok kormányzó köreinek reagálása nyi­latkozatunkra. Kezdettől fogva leleplezte azt, hogy legalább is az elnök környezetében — akinek a képviselői ezúttal nem is próbálták leplezni ingerültségüket - egyelőre nem gon­dolnak komolyan a nukleáris veszély elhárí­tására. Éppen ezért váltott ki ott olyan nyug­talanságot a moratórium meghosszabbítása. Nyilvánvaló, hogy szemtől szemben az új szovjet javaslatokkal ezek a körök elkezdték magukat kínosan érezni. Nyilván nagyon ne­héz volt nekik igazolni álláspontjukat mind a világ, mind az amerikai közvélemény előtt. Ismét a kitaposott útra léptek arra töreked­ve, hogy csökkentsék lépésünk jelentőségét azáltal, hogy azt „propagandának“ minősí­tették. Felmerül azonban a kérdés: Ha ez propaganda, akkor miről akar meg­győzni, mit akar mondani? Arról, hogy meg lehet lenni nukleáris robbantások nélkül, hogy felhívásunkat az emberiség nukleáris fegyverekről való megmentésére, a velük végzett kísérletek leállításával támogatjuk? Mi a rossz az ilyen „propagandában“? Való­jában már többször szóltam arról, hogy „pro­pagandával“ vádolnak minket: nagyon ko­molytalan, ha valaki felelős politikai lépé­seinket így akarja beállítani. Ez nem helyes hozzáállás a világ fejlődése ilyen fontos, mondhatnám fordulatot jelentő momentu­mához. Nem akarunk győzni a propagandahábo­rúban. Sőt, nem is akarunk részt venni az ilyen „harcban“, mivel méltatlannak tartjuk ennek az ügynek a jelentőségéhez. Célunk, hogy reális lépést tegyünk a reális leszerelés felé. Őszintén erre szólítjuk fel az amerikai kormányt. Ki akarjuk mozdítani a tárgyaláso­kat a holtpontról, hogy elhárítsuk a nukleáris fenyegetést az általános biztonság és a való­di enyhülés érdekében. (Részlet Mihail Gorbacsov elvtársnak a Rudé právo kérdéseire adott válaszai­ból) Idősebb munkatársai emlé­keznek csak rá, amikor első mestere, Farkas István mon­dogatta jó húsz évvel ezelőtt: „E fiúból jó szakember lesz, akárki meglátja - úgy dolgozik, hogy közben füstöl a menetvá­gó...“ Nos, a mester eme jós­lata nemcsak beigazolódott, hanem ,,e fiúnak“ azaz Koszt­ka Mihálynak azóta már több ízben szakmai tudása hivata­los elismerésében is része le­hetett. A legutóbbi bizonyító oklevelet pedig Lubomír Strou- gal, a szövetségi kormány el­nöke és Karel Hoffmann, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke írta alá. Ezt ebben az esztendőben kapta a szocialista munkaver­senyben tavaly elért eredmé­nyeiért. ,,Az 1985 Szocialista Munkaversenyének Győzte­se“ emlékérem nem is az első kitüntetése, volt már „Az Épí­tőipar Példás Dolgozója“ - 1984-ben, s vállalati kitünte­tést is kapott a Bratislava-vidé- ki Járási Építőipari Vállalat 37 éves vízvezeték-szerelője.- Sok víz lefolyt már a Fe­ketevízen is az első, sajátke- zúleg elvégzett menetvágás óta... - mondom a nehezen induló beszélgetés elején a szűkszavú fiatalembernek.- Ráadásul nem is úgy kez­dődött, hogy „vízszereló“ le­szek... Mindig érdekeltek a gépek, már gyerekkorom óta, s aztán amikor szakmát kellett választani, a mezőgazdasági (A szerző felvétele) menetet kell vágnom, aztán pi­henhetek. Vagy száz menet tömítését kell elvégeznem. Vagyis tömítettem, rácsavar­tam valamilyen idomot, aztán lecsavartam, tömítettem s így ment ez százig. Nem volt túlságosan változatos, viszont az a szakma alapja. • Eléggé egyhangúnak képzelhetné a beavatatlan.- Pedig nem az, mert nincs két egyforma feladat, mégha az épületek akár egyformák is. Hiába vannak a rajzok, azok a szemre is szép munkát nem írhatják elő. Azt meg nem tud­nám elviselni, hogy bántsa a szemem egy-egy nem a leg­jobb megoldás. Menetvágó és horgászbot gépjavító szakmát néztem ki magamnak. Azt azonban Ma- lackyban kellett tanulnom, oda Szénéről (Senec) körülményes az utazás, meg honvágyam is volt, s igazán nem tudtam azt a munkát megkedvelni. Akkor toboroztak itt az építőipari vál- lattól szakmunkástanulókat, megnéztem, miből lehet vá­lasztani, s így lettem vízve­zeték-szerelő. • Hallottam, a mesternek fölöttébb tetszett, hogy füs­tölt a menetvágó...- Már hogyne füstölt volna, amikor azt mondta, hogy száz • ... eltakarja a vakolat!- Másnak igen! Én azonban tudom, hogy mit hogyan csi­náltam, s nem hagyna nyugod­ni. Mint ahogy az sem, miként oldjak meg egy-egy bonyolult feladatot. Amikor pedig elké­szültem a munkával, semmi­hez nem hasonlítható, jó érzés kerít hatalmába. • Gyakran van ilyen ér­zése?- Különösen akkor, ha vala­milyen nagyobb épületet feje­zek be. Például teljesen egye­dül végeztem a szenei rende­lőintézet vízvezeték-szerelé­sét, a pezinoki rendelőintézet­ben is csak én dolgoztam, akárcsak a szenei művelődési házban. Két éve 84 szenei la­kás szerelési munkáit végez­tem, s dolgoztam iskolákban, óvodákban. De a nagy épüle­tek jelentik az igazi feladatot. Ott lehet megmutatni, hogy „ki mit tud“... • Az az érzésem, hogy szerencsés embernek mond­hatja magát: a munkája egyúttal a hobbija is. Van valamilyen más is?- A munkám tényleg a hob­bim is, ezen kívül szeretek hor­gászni. Nem annyira a hal mi­att, mert azt nem is annyira én, mint inkább a gyerekek szere­tik. Aki csak a hal miatt megy ki a vízhez, jobban teszi, ha in­kább megveszi. . • Azért akadt bizonyára emlékezetes zsákmánya is.-Tavaly fogtam egy tizen­nyolc és fél kilós amurt; több mint fél órát tartott, amíg a partra húztam. Csak éppen vissza kellett engednem a 125 centi hosszú példányt, tekint­ve, hogy ennek kifogása tilos. Egyébként fogtam már hatkilós pontyot is. • Ezek szerint melyik hobbijához kellene szeren­csét kívánnom?- Egyikhez sem. A horgá­szathoz nem szokás, mert az rossz ómen. A munkában meg úgyis meglelem az örömöm. MÉSZÁROS JÁNOS 1986. IX.'

Next

/
Thumbnails
Contents