Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-19 / 38. szám
Vasárnap 1986. szeptember 21. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.22, nyugszik 18.38 Közép-Szlovákia: 06.29, nyugszik 18.45 Nyugat-Szlovákia: 06.35, nyugszik 18.51 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 19.49, nyugszik 09.53 Közép-Szlovákia: 19.56, nyugszik 10.00 Nyugat-Szlovákia: 20.02, nyugszik 10.06 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁTÉ - MATÚS nevű kedves olvasóinkat • A CSEHSZLOVÁK SAJTÓ, ÉS TELEVÍZIÓ NAPJA - 1920-ban ezen a napon jelent meg először a Rudé prá- vo, mint a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt lapja • 1866-ban született Herbert George WELLS angol regényíró (t 1946). AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ IDEOLÓGIAI MUNKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI SZLOVÁKIÁBAN Irta: Ludovit Pezlár, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára NEM EGYSZERŰ LÉTSZÁMGYARAPÍTÁS Fülöp Imre cikke GYÜMÖLCSSZÜRET - NÉPVISELETBEN Böjtös János Írása KÉT JÁRÁS HATÁRÁN Németh János riportja ÁLLAMI KÖLTSÉGEN - TÁPPÉNZEN Zolczer László írása TÖBBET A SZOCIALISTA ÉLETMÓD MEGHONOSÍTÁSÁÉRT Irta: Sidó Zoltán, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának elnöke HARMINCADSZOR SZÓLT A CSENGŐ Kádek Gábor riportja az ipolysági (Sahy) mezőgazdasági iskolából SZEGÉNYKE LEÉRETTSÉGIZETT Rudolf Sloboda novellája A publicisztikai és a dokumentum műsorok főszerkesztősége a Csehszlovák Televízió 11 szlovákiai szerkesztőségének egyike. Évente 115 óra műsort készít társadalmunk élete különféle területeinek kérdéseiről. A föszerkesztóségben 22 szerkesztő, 9 rendező, 8 operatőr és 10 stábvezetó dolgozik. Elsősorban tudományos-műszaki, belpolitikai és kulturális, publicisztikai és dokumentumműsorokat készítenek. A múlt évben az egyik legfontosabb műsora az Életünk krónikája című 40 részes dokumentumsorozat volt, amelyet a nemzeti felszabadító harc betetőzésének és hazánk a szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére készítettek. A fenti képen balról: dr. Emil Huraj, a bratislavai Ortopédiai Klinika főorvosa, Ján Lackó bemondó, Ivan Krajíőek színész, Izabela Pazítková bemondó és Peter Michalica hegedűművész műsorfelvétel közben. A lenti képen Igor Gregorovió operatőr munka közben. (Drahotin Sulla felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ami a hadászati fegyvereket, a közepes hatótávolságú nukleáris rakétafegyvereket és a hagyományos fegyverzetet illeti, ésszerű kompromisszumok lehetségesek, ha tényleges lesz a törekvés a katonai konfrontáció szintjének csökkentésére és az egyenlő biztonságra. Lehetséges egy megállapodás olyan alapvető dokumentum elveinek megerősítéséről, mint amilyen a rakétaellenes védelemről szóló egyezmény. A dolgokat azonban olyanoknak kell látnunk, mint amilyenek a valóságban. Úgy tűnik, egyre több a lehetőség, de a fordulat a jobb irányába nem következett be. Ebben az értelemben jellemző az Egyesült Államok kormányzó köreinek reagálása nyilatkozatunkra. Kezdettől fogva leleplezte azt, hogy legalább is az elnök környezetében — akinek a képviselői ezúttal nem is próbálták leplezni ingerültségüket - egyelőre nem gondolnak komolyan a nukleáris veszély elhárítására. Éppen ezért váltott ki ott olyan nyugtalanságot a moratórium meghosszabbítása. Nyilvánvaló, hogy szemtől szemben az új szovjet javaslatokkal ezek a körök elkezdték magukat kínosan érezni. Nyilván nagyon nehéz volt nekik igazolni álláspontjukat mind a világ, mind az amerikai közvélemény előtt. Ismét a kitaposott útra léptek arra törekedve, hogy csökkentsék lépésünk jelentőségét azáltal, hogy azt „propagandának“ minősítették. Felmerül azonban a kérdés: Ha ez propaganda, akkor miről akar meggyőzni, mit akar mondani? Arról, hogy meg lehet lenni nukleáris robbantások nélkül, hogy felhívásunkat az emberiség nukleáris fegyverekről való megmentésére, a velük végzett kísérletek leállításával támogatjuk? Mi a rossz az ilyen „propagandában“? Valójában már többször szóltam arról, hogy „propagandával“ vádolnak minket: nagyon komolytalan, ha valaki felelős politikai lépéseinket így akarja beállítani. Ez nem helyes hozzáállás a világ fejlődése ilyen fontos, mondhatnám fordulatot jelentő momentumához. Nem akarunk győzni a propagandaháborúban. Sőt, nem is akarunk részt venni az ilyen „harcban“, mivel méltatlannak tartjuk ennek az ügynek a jelentőségéhez. Célunk, hogy reális lépést tegyünk a reális leszerelés felé. Őszintén erre szólítjuk fel az amerikai kormányt. Ki akarjuk mozdítani a tárgyalásokat a holtpontról, hogy elhárítsuk a nukleáris fenyegetést az általános biztonság és a valódi enyhülés érdekében. (Részlet Mihail Gorbacsov elvtársnak a Rudé právo kérdéseire adott válaszaiból) Idősebb munkatársai emlékeznek csak rá, amikor első mestere, Farkas István mondogatta jó húsz évvel ezelőtt: „E fiúból jó szakember lesz, akárki meglátja - úgy dolgozik, hogy közben füstöl a menetvágó...“ Nos, a mester eme jóslata nemcsak beigazolódott, hanem ,,e fiúnak“ azaz Kosztka Mihálynak azóta már több ízben szakmai tudása hivatalos elismerésében is része lehetett. A legutóbbi bizonyító oklevelet pedig Lubomír Strou- gal, a szövetségi kormány elnöke és Karel Hoffmann, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke írta alá. Ezt ebben az esztendőben kapta a szocialista munkaversenyben tavaly elért eredményeiért. ,,Az 1985 Szocialista Munkaversenyének Győztese“ emlékérem nem is az első kitüntetése, volt már „Az Építőipar Példás Dolgozója“ - 1984-ben, s vállalati kitüntetést is kapott a Bratislava-vidé- ki Járási Építőipari Vállalat 37 éves vízvezeték-szerelője.- Sok víz lefolyt már a Feketevízen is az első, sajátke- zúleg elvégzett menetvágás óta... - mondom a nehezen induló beszélgetés elején a szűkszavú fiatalembernek.- Ráadásul nem is úgy kezdődött, hogy „vízszereló“ leszek... Mindig érdekeltek a gépek, már gyerekkorom óta, s aztán amikor szakmát kellett választani, a mezőgazdasági (A szerző felvétele) menetet kell vágnom, aztán pihenhetek. Vagy száz menet tömítését kell elvégeznem. Vagyis tömítettem, rácsavartam valamilyen idomot, aztán lecsavartam, tömítettem s így ment ez százig. Nem volt túlságosan változatos, viszont az a szakma alapja. • Eléggé egyhangúnak képzelhetné a beavatatlan.- Pedig nem az, mert nincs két egyforma feladat, mégha az épületek akár egyformák is. Hiába vannak a rajzok, azok a szemre is szép munkát nem írhatják elő. Azt meg nem tudnám elviselni, hogy bántsa a szemem egy-egy nem a legjobb megoldás. Menetvágó és horgászbot gépjavító szakmát néztem ki magamnak. Azt azonban Ma- lackyban kellett tanulnom, oda Szénéről (Senec) körülményes az utazás, meg honvágyam is volt, s igazán nem tudtam azt a munkát megkedvelni. Akkor toboroztak itt az építőipari vál- lattól szakmunkástanulókat, megnéztem, miből lehet választani, s így lettem vízvezeték-szerelő. • Hallottam, a mesternek fölöttébb tetszett, hogy füstölt a menetvágó...- Már hogyne füstölt volna, amikor azt mondta, hogy száz • ... eltakarja a vakolat!- Másnak igen! Én azonban tudom, hogy mit hogyan csináltam, s nem hagyna nyugodni. Mint ahogy az sem, miként oldjak meg egy-egy bonyolult feladatot. Amikor pedig elkészültem a munkával, semmihez nem hasonlítható, jó érzés kerít hatalmába. • Gyakran van ilyen érzése?- Különösen akkor, ha valamilyen nagyobb épületet fejezek be. Például teljesen egyedül végeztem a szenei rendelőintézet vízvezeték-szerelését, a pezinoki rendelőintézetben is csak én dolgoztam, akárcsak a szenei művelődési házban. Két éve 84 szenei lakás szerelési munkáit végeztem, s dolgoztam iskolákban, óvodákban. De a nagy épületek jelentik az igazi feladatot. Ott lehet megmutatni, hogy „ki mit tud“... • Az az érzésem, hogy szerencsés embernek mondhatja magát: a munkája egyúttal a hobbija is. Van valamilyen más is?- A munkám tényleg a hobbim is, ezen kívül szeretek horgászni. Nem annyira a hal miatt, mert azt nem is annyira én, mint inkább a gyerekek szeretik. Aki csak a hal miatt megy ki a vízhez, jobban teszi, ha inkább megveszi. . • Azért akadt bizonyára emlékezetes zsákmánya is.-Tavaly fogtam egy tizennyolc és fél kilós amurt; több mint fél órát tartott, amíg a partra húztam. Csak éppen vissza kellett engednem a 125 centi hosszú példányt, tekintve, hogy ennek kifogása tilos. Egyébként fogtam már hatkilós pontyot is. • Ezek szerint melyik hobbijához kellene szerencsét kívánnom?- Egyikhez sem. A horgászathoz nem szokás, mert az rossz ómen. A munkában meg úgyis meglelem az örömöm. MÉSZÁROS JÁNOS 1986. IX.'
