Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
A fényév és a parsec A méter című fejezetben már említettük, hogy az Sl rendszer továbbra is használatos távolságmérő egysége maradt a fényév és a parsec. Mindkét egységet a csillagászatban használják, ugyanis a méter segítségével nagyon bonyolult lenne kifejezni azokat a távolságokat, amelyek a csillagok világában jellemzőek. A fényév tulajdonképpen az a távolság, melyet a fény egy év alatt fut be. A fény az elektromágneses hullám egyik fajtája és a világegyetemben a legnagyobb sebességgel mozog, ezért egészen addig nem volt alkalmas eszköz gyorsaságának mérésére, míg a 17. században Olaf Römer, dán csillagász a Jupiter holdak segítségével meg nem mérte. Azóta tudjuk, hogy a fény egy másodperc alatt 300 000 kilométert tesz meg. Ezzel a sebességgel a fény az említett idő alatt hét és félszer kerülné meg a Földet, ha körpályára tudnánk kényszeríteni. A fényév nagyon alkalmas távolságmérő eszköz a csillagászok számára, hiszen a legközelebbi csillag mintegy 4,5 fényévre van a Naptól. Ha ezt kilométerben akarnánk kifejezni, akkor a Proxima Centauri megközelítőleg 45 billió kilométerre van tőlünk. Összehasonlításként képzeljük el, hogy 1 millió másodperc nem egészen 12 nap alatt telik le. 1 billió (1012) másodperc elteltéhez 30 000 év szükséges. A mi Tejút rendszerünkhöz legközelebb álló galaxisról, amelyet Andromé- da ködnek neveznek, több mint két millió évig tart a fény útja, friig eljut a Földre. Vagyis az a fény, amelyet jelenleg figyelünk csillagászati távcsöveinkkel, az Andro- méda ködről még akkor elindult, amikor ősemberek éltek a Földön. Nyilvánvaló tehát, hogy a csillagászatban sokkal alkalmasabb fényévben kifejezni a távolságot, mint kilométerekben. Kisebb, Nap-rendszerbeli távolságok mérésére a Föld-Nap távolságot- használják, amelyet Csillagászati Egységnek (AU) neveznek. A fényévnél 3,26-szor nagyobb távolságmérő egység a parsec. A parsec azzal a távolsággal egyenlő, amelyből a Föld-Nap távolságot 1 ívmásodpercnyi szög alatt látjuk. BÖDÓK ZSIGMOND MEGFEJTÉS Az augusztus 29-i számunkban közölt feladatok megfejtése: zerge- bak; Marci 6 éves. Nyertesek: Abonyi Andrea, Zseliz (2eliezovce); Németh Péter, Nagyölved (Veiké Ludince); Molnár Miklós, Királyhelmec (Kráf. Chlmec); Erdős Andrea, Kóhídgyarmat (Kamenny Most); Póti Angelika, Stúrovo. ÚJ 1986. IX. 1 Ha az ábra betűit a sakkjáték futólépésében haladva helyes sorrendben olvassátok össze, Petőfi Sándor egyik versének címét kapjátok eredményül. Mi a vers címe? PLUSZ EGY MÁRKA Húzd ki a táblázatból az autóneveket, a maradék betűkből még egy márka nevét kapod. FUTÓLÉPÉS Egy téma, egy kérdés s. o. s. Odüsszeusznak természetesen nem juthatott eszébe S. O. S. jeleket leadni, midőn hajótörést szenvedett, de még az ükunokájának az ükunokája is legfeljebb valami palackpostafélével küldhetett a tengerről segélykérő üzenetet. Mivel a hajózás mindig sok veszedelemmel járt, s meglehetősen gyakoriak voltak a hajótörések, később persze kitaláltak más segélykérő módszert is: riasztó ágyúlövéseket, rakéta- és zászlójelzéseket adtak le vészhelyzetben, ám ezeket csak viszonylag közelről lehetett látni, hallani. 1 Gyökeresen csupán a múlt század legvégén, a szikratávíró feltalálása után változott meg a helyzet. Akkor lehetett először egyezményes, jól továbbítható segélykérő jel megfogalmazására gondolni. De még ez sem ment könnyen. Az első rádiótávírászati konferencián, amelyet Berlinben rendeztek 1903-ban, a C. Q. D., illetve az S. S. S. D. D. D. betűket javasolták segélykérő jelzésül, ám megegyezés nem született. Három év múlva aztán összeült egy újabb értekezlet. Ezen az S. O. E. jelzést ajánlották, amely már tetszett a részvevőknek. Csupán az E-t módosították S-re. így alakult ki a most már félreérthetetlen S. O. S., a három rövid - három hosszú - három rövid morze- hangból álló vészjelzés, amelyet végül mindenki elfogadott. Minek a rövidítése az S. O. S.? (b/jbabz eu iLuoies uaqjaip zb léiéig* s O S ÁBoq ‘ipspps luaizseBBniiei /nue/ep/ppe/eq se/sjoy gpe gzaÁujg>i uepuiw eA/e/zsp jsX/so/e '/e( pj -eqiiqqgAOi iqI e inueiiezougA uequoze BaÁuai b ‘qibibi /nua/ajßasjpy Bsaozs wp/tq/y uasaBgs -jaisauj Beigin zy ,,/jeyu/ey/e/ Beui yaigsiuayy“ zBze ‘„s/nos jno oabs" isgz/afzsgA b y/j -aöaiuja euu lugyesgtlpiAOj yeuA/euie ‘loiepuoui loBue zb ize gzzoq ;y Alléiéi qqospy yeso ‘uaiueial uias iiimues Bauiepaja niaq iuojgq y) KULCSÁR FERENC Kislányom furfangos tervei Ha én egyszer nagy leszek, olvasok nagy, tiltott könyveket, Petőfi bácsi-verseket, Arany bácsi felnőtt dalait, olvasom aranyló szavait, Jókai, Gárdonyi s Illyés bácsit, s apuka majd nagyokat ásít, mert apuka akkor kicsi lesz, olvas majd gyermekverseket, zöldeket, sárgákat, kékeket, egészen kicsi lesz a keze és a lába, s jár majd, jár majd óvodába, ha megeszi a levest, a húst, a fánkot, veszek neki szép nyakláncot... Én leszek a farkas, ö a bárány, nem is, inkább Piroska lesz apu, én meg éhes, éhes leszek nagyon, és Piroska-aput, hamm, hamm, bekapom! Spárga mínusz P = sárga. Sárga mínusz G Sára. Sára mínusz A = sár. Sár mínusz S - ár. Ár mínusz R Á. Á önmagában is értelmes szó, azt jelenti dehogy. S ezzel már le is van vezetve a címbeli egyenlet. o P E L A B L F A A M A U D D V D o A N I K R O O S M E O H s*oda SPÁRGA = DEHOGY NATASA TANSKÁ HA OLYAN BUTA VAGY, HOGY JÁTSZANI SEM TUDSZ... Jankó legszívesebben a réten játszik, ahol a fű olyan magasra nő, hogy törpék erdejének is beillene. Azt látszhatja, hogy dzsungelben van, s köröskörül mindenütt vadállatok. Egyszer csak ott terem mellette Iva s könyörögni kezd:- Én is játszani akarok!- De hiszen nem tudsz - mondja Jankó.- Tudok - mondja Iva és követi Jankót a dzsungelbe. Jankó óvatosan, lassan megy s közben fülel. Ott valami megzörrent! - Tigris! Jankó lekuporodik, nehogy a tigris rátámadjon. A tigris azonban elmegy mellettük, megáll és felemeli a fejét. Iva hívogatja:- Ci-ci-ci... Micus! Gyere ide! Ci-ci-ci...- Hallgass! - bosszankodik Jankó. - A tigris észrevesz és bekap bennünket! Iva szótfogad és elhallgat. A tigris lehajtja a fejét és lassan elvonul.- Jó, hogy nem látott meg bennünket - mondja Jankó -, mert nincs velem a puskám. Ha rád ugrott volna, nem tudom mivel lelőni!- Miért akarod te lelőni a Micusunkat? - csodálkozik Iva.- Tigris volt az, és semmiféle Micus - dühöng Jankó -, és ha olyan buta vagy, hogy játszani sem tudsz, akkor menj haza!- Nem vagyok buta és játszani akarok - mondja Iva, és mennek tovább a dzsungelon át, amíg a nagy folyóhoz nem érnek. Iva át akarja ugorni, de Jankó hátra rántja.- Vigyázz! - kiáltja. - Vigyázz!- Mi van? - kérdi ijedten Iva.- Krokodil! Nem látod? Krokodil! Ha beleesel a folyóba, nyomban fölfal!- Ez a tarajos gőte? - csodálkozik Iva.- Ez egyáltalán nem tarajos gőte, hanem krokodil - önti el a méreg Jankót -, és ha olyan buta vagy, hogy játszani sem tudsz, akkor menj haza!- Nem vagyok buta és játszani akarok - mondja Iva, és megy tovább Jankóval a dzsungelon át. Fölérnek egy dombocskára, és mit nem látnak?! Kissé odébb egy nagyfülö állat fekszik, olyan óriási leffentyükkel, hogy a földet söpörhetné velük.- Elefánt! - suttogja Jankó. - Nézd, elefánt! Ugye, látod, milyen nagy agyarai vannak? Ekkor az elefánt lábra áll és - fölugat.- Ue hiszen ez a Bodri - mondja Iva -, s egyáltalán nincs agyara, azt a csontot itt kaparta ki!- Te vagy a legbutább lány az egész utcában, tudod! - kiabálja Jankó és futásnak ered. Rohan keresztül a dzsungelon, utána az elefánt, a tigris, a korokodil és Iva, ez a legostobább lány az egész utcából. Jankó egyre gyorsabban szedi a lábát, mígnem mindenkit maga mögött hagy. Egyenest berohan a konyhába, ahol anyukája éppen galuskát főz.- Már megint teljesen kimelegedtél - haragszik anyuka. - Meg kell tőled bolondulni. _ < ., „ Bereck József fordítása PÉTER ÉS A GAZDAG EMBER Egy régi történet Egy napon Péter fát szállított a város piacára. A fa hosszú volt, ágas-bogas, kétoldalt lelógott a szekérről, (gy amikor a városba ért Péter, kiáltozni kezdett, figyelmeztetve az embereket:- Vigyázat! El az útból! Az úton éppen egy gazdag és nagyon gőgös ember haladt. Hallotta ó is Péter figyelmeztető szavait, de így gondolkozott: „Miért hallgassak rá? Miért térjek ki ennek a szekeresnek az útjából.“ S nem is tért ki. Az ágak szétszaggatták a ruháját. Nagyon felháborodott, és követelni kezdte Pétertől a ruha árát. Minthogy Péter erre nem volt hajlandó, megragadta a gallérjánál fogva, és a bíró színe elé vezette.- Bíró uram, ez az ember a fájával szétszaggatta a ruhámat! Követelem, hogy fizesse meg a káromat! A bíró Péterhez fordult:- így volt? Beszélj! Péter azonban hallgatott.- Miért hoztál ide egy némát? - fordult a bíró a gazdag emberhez.- Hogyhogy néma? Hiszen az egész város visszhangzott, amikor a szekeréről megállás nélkül kiáltozta, hogy vigyázat emberek, el az útból.- Igen? Nos, ha így volt - döntött a bíró -, akkor te vagy a hibás, miért nem tértél ki az útjából. S ezzel mindkettőjüket elküldte. Németből fordította: Lendvay Tibor
