Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
L ovinobafia központjában nagybetűs transzparens tudatja mindenkivel, hogy idén van hétszázadik évfordulója a falu megalapításának. A szeptember elején esedékes jubileum méltó megünneplésére tavasz óta szorgalmas munkával készülnek a helybeliek. Járdákat betonoznak, utakat javítanak, felújítják a sportpályákat és a stadion berendezéseit, falu- szerte virágokat ültetnek.- Az ünnephez két másik évforduló is kapcsolódik - magyarázza a lakosság rendkívüli igyekezetét Ján Fanői, a helyi nemzeti bizottság elnöke. - Községünk közelében két helyen 115 évvel ezelőtt bukkantak magnezitre az ásványkeresök. Az üvegfényú, kissé áttetsző szürkésfehér színű kincs ipari feldolgozása pedig éppen száz esztendeje kezdődött meg Szlovákiában. Mivel nálunk termel a Szlovák Magnezitipari Művek egyik fontos üzeme, ez utóbbi jubileumot szintén a magunkénak érezzük. Ugyanis a húszas évek közepén még túlságosan éreztette hatását az első világháborút követő gazdasági válság. A munkanélküliek pedig csak napi öt korona segélyre voltak jogosultak, de vasár- és ünnepnapokon semmit sem kaptak. Később a növekvő drágaság következtében ugyan 16 koronára növelték a munkanélküli segély családosoknak juttatható összegét, ez azonban egy személy megélhetéséhez is hamar kevésnek bizonyult az infláció miatt. Az állásban levők keresete nem sokkal volt több ennél. Ráadásul a jegyrendszer következtében egy-egy családnak hetente hosszú időn át csak 1 kiló cukor, 2 kiló liszt, fél kiló hús, tevékenységüket. A CSKP illegalitásba vonult szervezete ellenállásra és szabotázsakciókra mozgósító röpiratokat terjesztett az üzemben, és ennek meg is lett az eredménye. A szlovák nemzeti felkelés kitörésekor a munkások csoportosan jelentkeztek a felkelők hadseregébe, a Thál- mann-partizánosztagba és a Szlávok Szabadságáért elnevezésű partizánbrigádba. A faluban hamarosan partizánkórházat is létesítettek a fegyveres harcokban megsebesült felkelők ápolására. A párt üzemi alapszervezetének akkori elnöke, Juraj Korim elvtárs ugyanakkor sokat tett a forradalmi nemzeti bizottságok megalakításáért és az SZLKP járási konferenciájának Nem múlnak el Forradalmi múlt A falu legrégibb múltjáról keveset jegyeztek fel a krónikások. Az első iratok Lonia, Loniabania és Lonyabanya néven, mint a divíni uradalom egyik részét említik. Határában már a középkorban vasércet bányásztak, de a bányászkolónia az időközben városkává fejlődött településen kívül épült fel. A 17. század végéig a vasérclelóhely közelében két kohó működött. Később főleg földműveléssel és fakitermeléssel foglalkozott a lakosság. Bányászjellegót a magnezit felfedezése után nyerte vissza Lovinobafia.-A hnúét'ai, haőavai, jeléavai, lubeníki és ratkovái bányák után feltárt, majd egyre nagyobb hozamú művelésbe fogott podre- őanyi és ruiinái lelőhelyekről, vagyis Lovi- nobaőa közvetlen közeléből kezdetben lovasszekereken, majd később vasúton főleg Ózdra, Diósgyőrbe, valamint Kőbányára szállították a magnezitot feldolgozás céljából - lapoz tovább a krónikában a hnb elnöke. - Mivel azonban mind a bányatulajdonosok és -bérlők, mind a magnezit széles körű ipari hasznosítására alakított részvénytársaságok vezetői hamarosan sokallani kezdték a nyersanyag fuvarozásának költségeit, fokozatosan a bányák közelébe telepítették a kohókat. Az Egyesült Gömöri Magnezit részvénytársaság igazgató tanácsa is elsősorban ezért látta kifizetődőnek a lovinobafiai feldolgozó üzem létesítéséi. Az építkezési munkálatok 1923-ban két aknakemence, gázgene- rátortelep, egy kisebb termelő csarnok és irodaház alapozásával kezdődtek a Kriváő patak melletti réten. Teleknek nem véletlenül választották a patakparti rétet. A magnezit feldolgozásához és főleg a gázgenerátorok működéséhez ugyanis sok vízre volt szükség. A patakot bérlő helyi vízimolnárral azonban előbb hosszasan egyezkedni kellett, mert a telekhatárokon túlra is kiterjedt a birodalma. A vízhasználatért cserébe malmának villamosítását követelte a részvénytársaságtól, amelynek vezetősége persze semmiképpen sem akart pénzt adni erre. Végül bíróságra került az ügy, és salamoni' döntés született: a vízimolnárt a patak felsőbb részére költöztették, az új gát felemelésének költségeit pedig a felpereseknek kellett kifizetniük, akik ezzel még többet nyertek, hiszen a gát mögötti tározó bőven táplálta vízzel az üzem szivattyúit is. Az aknakemencéket 1924-ben gyújtották be. Az összesen nyolcvan új munkahely létesítése ellenére viszont a vízimolnárhoz hasonlóan a helyi munkásoknak sem lett túl sok szerencséjük az üzem tulajdonosaival, mert kezdettől fogva nagyon nehéz feltételek között, egészségrontó környezetben és csekélyke bérért kelleti robotolniuk. Mégis boldognak érezhette magát, aki álláshoz jutott a „gyárban". nyomtalanul az évek valamint 2 deci petróleum jutott az üzem boltjában.- A magnezitbányászokat és a szlovákiai feldolgozó üzemek munkásait már röviddel a CSKP megalakulását követően szervezkedésre késztette a kizsákmányolás miatt egyre súlyosbodó nyomor - bizonygatja Jaroslav Filőik, a kassai (Koáice) Szlovák Magnezitipari Művek nemzeti vállalat lovinobafiai üzemének egyik legrégibb dolgozója. - Édesapám bányász volt, innen ment nyugdíjba húsz évvel ezelőtt. Elbeszéléseiből, de gyermekkori emlékeimből is jól tudom, milyen nehezen éltek a helyi munkások. A bányászok először 1922-ben sztrájkoltak a munkabérek csökkentése és a drágasági pótlék megszüntetése miatt. Bár a sztrájk szervezőit elbocsátották a bányából, a kommunista párt helyi szervezetének megalakítása után mégis ők irányították a munkásság minden megmozdulását. A világméretű gazdasági válság következményeként 1932-ben beszüntették a lovinobafiai üzem termelését. Áprilisban mintegy 200 munkást tettek ki az utcára. A CSKP és a szociáldemokrata párt tagjai azonnal tüntetésre hívták valamennyiüket, és erélyesen követelték a gyártás folytatását, tiltakoztak az elbocsátások ellen, majd kemény harcot indítottak a munkabérek emeléséért is. Szintén a kommunisták szervezettségét bizonyítja, hogy a harmincas években sikerült kikényszeríteni az üzem tulajdonosaitól a munkáskolónia felépítését. A szoba-konyhás lakásokba azok költöztek be, akiknek egyébként nem lett volna saját hajlékuk. A lovinobafiai kommunisták a fasiszta elnyomás éveiben sem szüntették be gondos előkészítéséért. A konferencia küldöttei 1944. október 1 -én tanácskoztak Lovinobafiában. Aznap megalakították az üzem népi milícia egységét is, amelynek parancsnokságát egy másik tapasztalt kommunistára, Ján Ocelníkra bízták. Tagjai az üzem további ötven munkásával 1944. október 22-én amikor a német túlerő elfoglalta a helységet, az ellenállás Mytna—Zvolen közötti szakaszán szintén csatlakoztak a partizánokhoz.-A megszálláskor német parancsnokság alá került az üzem - folytatja az emlékezést Jaroslav Filőik. - A németek 1944 végén elrendelték a gépek és berendezések leszerelését, hogy azokat a náci birodalomba szállíthassák. Az illegalitásba vonult pártszervezet azonban idejében gondoskodott egy erős munkalassító csoport megalakításáról. Benőok, Papp, Kurtha, Horváth és több más elvtársunk leszerelés közben vagy éjszaka a téglaszárító kamrákban, a csatornákban és a felhalmozott nyersanyagban elrejtette a legfontosabb gépelemeket. Rendeltetési helyükre nem jutottak el a teherautókra rakott berendezések sem, mert amikor Zvolen felé indultak, vezetőiket Mytnánál a partizánok lekényszerítették az útról, és a közeli tárnákban helyezték el az összes darabot. Otthon természetesen vizsgálat kezdődött. Az SS-legények valaki feljelentése alapján letartóztatták Juraj Korim pártelnököt és a pártbizottság egyik tagját, Juraj Antal elvtársat. Az eredménytelen vallatások után a faluból elhurcolták, majd kivégezték őket. A Vörös Hadsereg II. ukrán frontjának 27. hadosztálya nehéz harcok árán 1945. január 28-án szabadította fel a falut. A helybeliek azonnal hozzáfogtak az üzem A felújított régi iskolaépületben ma nyugdíjas- klub van. A szlovák nemzeti felkelés alatt partizánkórház működött itt (Jozef Sluka felvétele) újjáépítéséhez. A tavasszal visszakerült gépek és egyéb berendezések felszerelése a nyár végéig tartott, majd 1945. szeptember 4-én megkezdődhetett a termelés. Építő jelen- Mivel üzemünk a Szlovák Magnezitipari Művek egyetlen zárt gyártási ciklusú termelőegysége, a felszabadulás óta évről évre egyre nagyobb népgazdasági érdek a teljesítményeink fokozása - tájékoztatott Július Strba mérnök termelési igazgatóhelyettes. - Jelenleg 1400 dolgozót foglalkoztatunk, évi termelési értékünk pedig már meghaladja áz 500 millió koronát. Gyártmányaink jelentős részét rendszeresen exportáljuk a világ számos országába. Nyersanyagbázisunk a podreőanyi magnezitbánya, amelynek ásványtelepei még legalább húsz évig elegendöeknek mutatkoznak. Kitermelésükhöz bányászainknak állandó segítséget nyújt a budapesti Bányászati Aknamélyítő Vállalat huszonnégy szakembere is. így évente mintegy 220 ezer tonna magnezitot dolgozhatunk fel, amiből 94 000 tonna bázikus kemencefalazó anyagot, 60 000 tonna ömlesztett kohóépítőanyagot és több mint 10 OOü tonna egyéb terméket készítünk kifogástalan minőségben. Persze gondjaink is vannak, mert már kiselejtezésre érett a gépi berendezések csaknem háromnegyed része. Jövőre azonban összesen 400 millió korona ráfordítással korszerűsíteni kezdjük az egész üzemet. Új részleget is építünk, ahol speciális kerámiai termékek gyártását tervezzük. A korszerűsítéssel végleg megszűnnek a most még aránylag sok fizikai munkát igénylő anyagmozgatások a présgépek körül és a kemencéknél, ugyanis számítógép-vezérlésű rakodórobotokat vásárolunk. Ezzel egyidőben nagyteljesítményű szűrőberendezések felszerelésével minimálisra csökkentjük a környezetszeny- nyezést. Az üzem több részlegén jelenleg még valóban megerőltető a termelőmunka. A dolgozók életkörülményeit azonban már jóideje össze sem lehet hasonlítani a valamikoriakkal. A havi tiszta átlagkereset idén meghaladja a 3260 koronát. A magnezitbányászoknak és az üzemi kollektíva többi tagjának ma lakásgondjai nincsenek. Legtöbbjüknek tágas, komfortos, szépen berendezett saját családi háza van, és valamennyien természetesnek tekintik a róluk való gondoskodás legkülönfélébb formáit. Nyaranként például rendszeresen 65 dolgozóját a bulgáriai Várnába küldi tengerparti üdülésre az üzem. Minden évben sokan nyaralnak a vállalat hazai üdülőiben vagy szakszervezeti beutalóval az ország legszebb tájain.- Községünk dinamikus fejlődése szempontjából ugyancsak nagy jelentőséggel bír a magnezitfeldolgozó üzem, amelytől rendszeres támogatást kapunk a választási programba foglalt feladatok teljesítésében - hangsúlyozza a Lovinobafiát bemutató kalauzolása végén Ján Fanői, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Részben ennek, de főleg lakosaink sok-sok társadalmi munkájának köszönhetően már számos nagyszerű sikert értünk el a falu fejlesztésében. A falu megalapításának 700 évfordulóját újabb építósikerekkel köszöntik a lovinoba- fiaiak, akik körében már hagyományszámba megy, hogy évente minden felnőtt legalább hetven óra társadalmi munkát végez. Az idei, összesen egymillió 323 ezer korona értékű közös felajánlásból 982 ezer koronára szóló feladatot hat hónap alatt teljesítettek. Az ünnepvárás legutóbbi heteiben kifejtett szorgalmuk láttán az is biztosra vehető, hogy a jeles jubileumot követő éveket sem engedik majd nyomtalanul elmúlni a falu történetében. LALO KÁROLY 4 E gy-egy cikk, írás, megjelenése után vannak olvasók, akik a témához levélben szólnak hozzá. Legyen az elismerés vagy bírálat, örömmel olvassuk soraikat. Néha az is előfordul, hogy felkeresik a szerkesztőséget személyesen is. Nemrégiben velem is ez történt. A nőnapkor megjelent írásomat követően - amelyben bizonyos férjek házasságon belüli viselkedését, a feleségeik tűrőképességét kérdőjeleztem meg - levelet kaptam. A levélíró számon kérte, hogy mertem meghallgatása nélkül Imi házasságáról, hogy tehettem, hogy ót marasztaltam el, őt, aki a családjáért megtesz mindent. Kissé furcsálltám a dolgot, hiszen név, cím nélkül egy jelenséget igyekeztem kipellengérezni. Igaz, valós, megtörtént tények adták az alapötletet. Éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor újabb „sértett fél“ jelentkezett, immár személyesen. Aprólékosan beszámolt életéről, házasságának alakulásáról, életviteléről. Számára is, úgymond, mindene a család, és a feleség az, aki „nivótlan", nem tud . főzni, gyereket nevelni stb. Elmondta, a cikk megjelenése óta az emberek összenevetnek a háta mögött, s éppen ezért ő elégtételt követel. Az első pillanatban azt gondoltam, hogy párbajra hív ki, s azon tűnődtem, hogy gyakorlatlanságom ellenére milyen fegyvernemet válasszak. De eszembe jutott a levélíró „sorstárs", ezért megjegyeztem: - Már ketten vannak, akik önmagukat vélték felismerni, mi lesz, ha többen is jelentkeznek... - és folytattam volna még, de nem lehetett. Új ismerősöm ugyanis biztosított arról, hogy tulajdonképpen ót nem izgatja a dolog, ó nem ismert magára, sót, nevet az egészen, de hát az emberek... Ezért jelenjen meg a lapban, - ennyit kér csupán -, hogy az írás nem róla, XY-ról szól. Érveltem, magyaráztam, azt remélve, hogy a kissé feldúlt látogatóm ért a szóból. Eltelt néhány nap, s újabb levél érkezett. A borítékban, a kísérőlevélen kívül egy százkoronás bankjegy bújt meg, s mint olvashattam, az említett írásom honoráriumaként. S mi állt a levélben? A levélíró nyomatékosan tudomásomra adta, kötelességem közölni, hogy nem ő volt a „mustra“. Miután gondolkodtam a dolgokon (s visszakükttem a honoráriumot), úgy döntöttem, nem teljesítem „kötelességem“, s nem jelenik meg, hogy XY (teljes név és cím helyettesítendő) nem zsugori, sót... Inkább azt az ősrégi közmondást ajánlom figyelmébe mindazoknak, akik magukra véltek ismerni: akinek nem inge, ne vegye magára! PÉTERFISZONYA Akinek nem inge... ÚJ szú 8 X 1986. IX. 5.
