Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
ÚJ szú 3 1986. IX. 5. A CSKP XVII. kongresszusa, az SZKP XXVII. kongresszusából kiindulva, kitűzte a társadalmi-gazdasági fejlesztés fontos feladatait. A kongresz- szusok előkészítésének és lefolyásának nagy ideológiai jelentősége volt. Most arról van szó, hogy nem szabad elpazarolnunk, fokozatosan elfelejtenünk ezt az eszmei-politikai tőkét. A kongresszusi gondolatokat tovább kell fejlesztenünk és konkretizálnunk, s a sajátságos ideológiai eszközökkel hozzá kell járulnunk a kongresszusi irányvonal megvalósításához. Mi a legfontosabb, mi a döntő ezekben az ányagokban, a kongresszusi dokumentumokban, tehát mi a legfontosabb és döntő ideológiai munkánkban is? Mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának koncepcióját kell megemlítenünk. Kiemelem, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődést és nemcsak a gazdasági fejlődést. Fontos, hogy ezt a két tényezőt dialektikus egységben értelmezzük, sohase tévesszük szem elöl a gazdasági és társadalmi fejlődés el a fejlődést, hogy közben nem kell semmit megváltoztatniuk, nem kell előrelépniük. Elsőrendű feladatunk, s ugyanakkor eredményes haladásunk alapvető feltétele az ilyen gondolkodásmód megváltoztatása. Szinte természetes, hogy ellentmondásos helyzetbe kerültünk. Magunkévá tettük a legforradalmibb marxista-leninista elméletet, a gyakorlatban azonban elég gyakran az evolúciós módszereket alkalmazzuk, a fejlődésben az automatizmusban, a szocialista társadalom automatikus haladásában bízunk. Túlságosan megszoktuk, hogy a kitaposott úton haladjunk, nyugalomban, gondtalanul éljünk, vagyis elkényelmesedtünk. A belső feltételek bonyolultsága és a külső feltételek romlása nem mozgósít bennünket eléggé. Már nagyon sokat beszéltünk és írtunk erről. Mindez azonban nem keltett megfelelő visszhangot a gyakorlatban. Nem önző célokból mondtuk el az előbbieket, nem keresünk áldozati bárányt, akire minden ráfogható lenne, nem Minden területen hatalmas ösztönző erő tevékenységünk aktivizálásában, az új megközelítések és módszerek határozott érvényesítésében. “ A fejlett szocializmus építésében a további haladás megköveteli, hogy megoldjuk a munka minőségének és hatékonyságának, mindenekelőtt az irányítómunka minőségének és hatékonyságának kérdését, teljes mértékben aktivizáljuk az emberi tényezőt, az emberek munkahelyi és állampolgári aktivitását. A meggyorsítás irányvonala történelmi jelentőségének mélyebb megértése az ideológiai münka alapvető feladata, ugyanakkor kiindulópont, amely döntő feltétele további fejlődésének. A társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának jellemző vonása a gazdaság, a politika és az ideológia dialektikus egysége: a társadalmi és politikai rendszer egyes területeinek az irányvonalból eredő feladatait ezért nem tudjuk megérteni, ha elválasztjuk őket a politika, a gazdaság és az ideológia dialektikáiéírta: VASIL BEJDA, a CSKP KB osztályvezetője összefüggésének fontosságát. A XVII. kongresszus, valamint a XXVII. kongresszus dokumentumai nem véletlenül fektetnek nagy hangsúlyt a társadalmi fejlődés kérdéseire. „Erőfeszítéseink fő értelmét abban látjuk, hogy tovább emeljük a nép életszínvonalát, s megszilárdítsuk létbiztonságát“ - hangsúlyozta Gus- táv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolójában a XVII. kongresszuson. A közelmúltban nem egy gazdasági vezető vagy más terület vezetője azt a téves nézetet vallotta - és vallja sajnos ma is - hogy a termelés fejlődése automatikusan javítja az élet- és munkafeltételeket, a társadalmi fejlesztés másodrendű kérdés, amelyet csak akkor kell megoldanunk „ha erre is marad pénz“. Az ilyen gondolkodásmód helyesli a termelés öncélúságát, tulajdonképpen támogatja és igazolja a raktárra való termelést, az olyan termékek felhalmozását, amelyek senkinek sem kellenek, amelyek iránt nincs kereslet. Nekünk éppen az ellenkezője a feladatunk: olyan munka- és szociális feltételeket, lakás és kulturális körülményeket kell teremtenünk, amelyek ösztönzőleg hatnak az emberek aktivitására. Ideológiai szempontból egy pillanatra sem szabad szem elöl tévesztenünk a szociálpolitika fontos szerepét az emberi tényező aktivizálásában. A kongresszusi dokumentumokból nyilvánvaló, hogy a párt figyelmét a mennyiségi gazdasági mutatókról a minőségre és a hatékonyságra, a helyi és részeredményekről a társadalmi végeredményekre, a tüzelőanyag és nyersanyagforrások további bővítéséről hatékony kihasználásukra, a termelési alapok rekonstrukciójának és korszerűsítésének meggyorsítására, a tudományos-műszaki haladásnak a gazdaság minden területén és a társadalom egész életében való gyors alkalmazására irányítja. Nem mondhatjuk azt, hogy az említett feladatok s a meghatározott irányvonal teljesen új. Ellenkezőleg. A múltban is megvitattuk ezeket a kérdéseket, ha nem is olyan határozottan és átfogóan mint most. A vezetők és a többi dolgozó tudatába azonban nem hatoltak be. Még mindig előfordul (s be kell ismernünk, hogy egyes helyeken tovább mélyül) a gazdaságfejlesztés extenzív megközelítése, még mindig pazarolják a társadalom gazdagságát. így például nyersanyag- és energiaforrásainkat a világszínvonalhoz viszonyítva sokkal kisebb hatékonysággal használjuk ki. Erre már évek óta rámutatunk, de a gyakorlat csak nagyon lassan alkalmazkodik az új követelményekhez. Amíg a szavakat nem változtatjuk konkrét tettekké, nem dinamizálhatjuk társadalmunkat és nem érhetünk el jelentős haladást. Sajnos, a csehszlovákiai társadalomra is teljes mértékben vonatkozik az SZKP XXVII. kongresszusának figyelmeztetése, miszerint sokan úgy képzelik akarjuk elítélni a termelést és dicsőíteni a felépítményt. A társadalmi fejlődés ütemének lelassulásáért nem kis felelősség hárul az ideológia területére is. Ezt számos ténnyel bizonyíthatjuk. A mi esetünkben elegendő egy példa: a fejlett szocializmusra és építésére vonatkozó tézis nálunk és a többi szocialista országban is válaszként született meg a szocialista fejlődésről alkotott leegyszerűsített elképzelésekre, azokra az illúziókra, amelyek a vágyakat tényként kezelték, s amelyek a megfontolatlan türelmetlenség, szubjektivizmus, voluntarizmus megnyilvánulásai voltak a politikában. MEGALAPOZOTT, KONKRÉT VÁLASZOKKAL Paradox helyzet, de a fejlett szocializmus elméletét, e funkciója ellenére egyesek teljesen eltérő célra használták fel, általa próbálták az új társadalomért folytatott küzdelem bonyolultságát és igényességét csökkenteni. Ezzel akarva- akaratlanul objektívan a megérett problémák vontatott megoldását igazolták. Sajnos, az utóbbi időben nálunk is találkozhattunk azzal, hogy túlértékelték a szocialista fejlődésben elért pozitív eredményeket. Ugyanakkor, Gorbacsov elvtárs szavai szerint, „az intenzív gazdaságfejlesztéssel, a munkatermelékenység növelésével, a lakosság ellátásának javításával és a negatív jelenségek leküzdésével kapcsolatos sok időszerű problémát kikerültünk, nem szenteltünk kellő figyelmet nekik. “ Napjainkban törvényszerűen több eszmecsere alakult ki, a szociális szempontból igazságos társadalom építésének elmélete és gyakorlata nagy érdeklődést keltett. Időnként vita folyik arról, milyen a kapcsolat a fejlett szocialista társadalom építésének a XIV. kongresszuson megfogalmazott, majd a XV. és XVI. kongresszuson továbbfejlesztett fő irányvonala és a társadalmi gazdasági fejlődés meggyorsításának irányvonala között, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa hagyott jóvá. Pártunk XIV. kongresszusa óta a fejlett szocialista társadalom építésének fő irányvonala szerint jár el. A társadalmi fejlődés meggyorsításának koncepciója, amelyet a XVII. kongresszus fogadott el, ennek a fő irányvonalnak az elvetését, tagadását jelenti? Csehszlovákiában eddig nem teremtettük meg a fejlett szocializmust, a XIV. kongresszuson kitűzött és a következő két kongresszuson továbbfejlesztett fő irányvonal tehát hosszú lejáratú. Tartalma, más szavakkal a következetes megvalósítás módja a mai feltételek között alapvető fordulatot, új hozzáállást, új gondolkodásmódot és döntéshozatalt követel meg. Amint Gustáv Husák elvtárs kongresszusi zárszavában kiemelte, ez a koncepció ,,meghatározza a párt fő irányvonalának tartalmát az egész következő időszakra. Kitűzi társadalmunk további fejlődésének új távlatait. tói. Csakis ennek a dialektikának a szempontjából érthetjük meg, hogy a gyorsítás irányvonala nincs ellentétben a fejlett szocialista társadalom építésének stratégiai koncepciójával. Sót, éppen ellenkezőleg, nagyon hatékony eszköze a fejlett szocializmus építésének. A társadalom szüntelen tökéletesítésének, további fejlesztésének valamilyen pályáját jelenti. A meggyorsítás irányvonalának megvalósítása viszonylag a társadalmi fejlődés új szakaszát jelenti majd, új megközelítéseket és munkamódszereket követel meg, de ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy folytatjuk a XIV. pártkongresszus utáni időszak politikai fő irányvonalát. Ezért egészen természetes, hogy az ideológiai munkának magyaráznia kell a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának irányvonalát, az intenzifi- kálás egyes tényezőit és feltételeit. A politika, a gazdaság és az ideológia dialektikája szempontjából kell magyarázatot adnunk, válaszolva arra a kérdésre, milyen az összefüggés a múltban megoldott feladatokkal, miért csak napjainkban vetjük fel a gyorsítás irányvonalát, miért fordulnak még mindig elő a gazdasági fejlődés egyes problémái, miért válnak a gondok idültekké. Természetesen nincs szó számszerű felsorolásról. A hasonló kérdések felsorakoztatását tovább folytathatnánk. A mi esetünkben főleg figyelmeztetni akarunk, bizonyos szempontból felszólítani az ideológiai frontot, amelynek hatékonysága érdekében ismernie kell a társadalmi tudat reális állapotát, megalapozott, konkrét válaszokkal, rugalmasan kell reagálnia, hogy ezzel is hozzájáruljon az emberi tényező mozgósításához. A FEJLŐDÉS GYORSÍTÁSA Ezzel összefüggésben időnként olyan aggodalmak merülnek fel, hogy az ideológiai munkában, propagandában és agitációban nyyelmünket talán túlságosan a gazdaságra irányítjuk. Felvetik, vajon nem hanyagoljuk-e el a társadalmi élet más területeit. Vajon ez az irányvonal nem becsüli-e le az ideológiai munkát. Jogos ez az aggodalom? Közismert tény, hogy az ideológiai munkának nincs saját autonóm programja, munkájának nincs specifikus tartalma. Alapvető feladata, hogy saját eszközeivel a lehető leghatékonyabban hozzájáruljon a párt programjának fokozatos megvalósításához. Napjainkban a társadalmi haladás döntő, fő feltétele a társadalmigazdasági fejlődés meggyorsítása. Ezért az ideológiai munka elsőrendű kötelességei közé tartozik az, hogy hozzájáruljon társadalmunk dinamizálásához. Természetesen a politika, gazdaság és ideológia dialektikájából semmilyen esetben sem vonható le az, hogy a gyorsítás irányvonalát úgy kell vagy lehet értelmezni, mint a puszta „ekonomizmus" kiemelését. Nem értelmezhető mint a gazdasági feladatok megoldására irányuló orientáció és a többi, a mi esetünkben az ideológiai feladatok lebecsülése. Figyelmünk előterében kell állniuk továbbra is az ún. tiszta ideológiai kérdéseknek, így pl. a világnézeti nevelésnek, a proletár internacionalizmus és szocialista hazafiság szellemében való nevelésnek, az erkölcsi és esztétikai nevelésnek. A felsorolást még tovább is folytathatnánk. Semmi esetre sem hanyagolhatjuk el az ideológiai hatásnak ezen és más jelentős irányvonalait. Nem véletlenül beszélünk arról, hogy komplexen kell megközelítenünk az ideológiai munkát. Ugyanolyan téves lenne, ha megfeledkeznénk azokról a döntő tényezőkről, amelyek korunkat, társadalmunkat előremozdítják. Közben az ideológia nem hiányozhat, nem húzódhat önmagába, amennyiben nem akarja elveszteni saját arculatát. Napjainkban a legfontosabb tényező a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának irányvonala. Ennek kell a párt ideológiai munkájának fő tartalmát képeznie. Természetesen súlyos fogyatékosság lenne, ha az ideológiai munka értelmét úgy magyaráznánk, mint csupán társadalmunk gazdasági problémáinak megvilágítását, „a népgazdaság intenzifikálása ideológiai biztosításának“ szűk értelmezését. Az ideológiai munkának hatékonyan, maximális mértékben hozzá kell járulnia a meggyorsítás irányvonalát megvalósító alkotó erők mozgósításához, az igényes feladatok megoldására való felkészültségük színvonalának sokoldalú emeléséhez, xxx ÚJSZERŰÉN, IGÉNYESEN Ezen a téren szoros folytonosság alakul ki az elmúlt időszakban kifejtett ideológiai munkával, azzal a munkával, amelyet azelőtt fejtettünk ki, hogy figyelmünket az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatására fordítottuk. Rendkívül káros lenne, ha az újat csak egy tiszta papírlapnak tekintenénk. A folytonosságot sem magyarázhatjuk azonban úgy, mint az ideológiai munka eddigi irányvonalainak egyszerű folytatását, a múlt feladatainak, irányzatainak, struktúráinak és módszereinek gépies reprodukálását. Mélyebben kell elgondolkodnunk afelett, miben rejlik mai feladatunk újszerűsége. Annál is inkább, hogy fennáll a veszély: az új szorgalmazása devalválódik. Úgy, mint annak idején, amikor a bíráló igényességet hangoztattuk. Az ilyen nagyon fontos, rendkívül időszerű követelmény - a bíráló igényesség fokozásának - szóbeli hangsúlyozása frázissá vált, elvesztette hatékonyságát, amennyiben nem követték tettek. Ne engedjük meg, hogy az új gondolatok, a gondolkodásmódban' és a tettekben a fordulat eléréséért folytatott küzdelem puszta óhaj maradjanak. Gorbacsov elvtárs figyelmeztetett, különbséget kell tenni azok között, akik őszintén új módon kezdtek dolgozni, még akkor is, ha esetleg tévedtek valamiben, és azok között, akik csak alkalmazkodnak az új szelekhez és a gyakorlatban a régi szerint cselekednek. A propagandában az újszerűség kiemelése többek között azt jelenti, hogy ki kell küszöbölni a gyakorlatot befolyásoló két negatív irányzatot: a) az utilitarizmust, a gyakorlat, a hasznosság oktalan kiemelését. Az ideológia nem lehet szolga. S ha már ezt a fogalmat használjuk, végső célunk elérését, az új igazságos társadalom felépítését kell szolgálnia és ebből a szemszögből, ebből a pozícióból kell fejlesztenie aktivitását, mivel abban a pillanatban, amikor csupán védelmezi jelenünket, törvényszerűen elveszíti a világot megváltoztató forradalmi elmélet funkcióját. Az adott irányzat hamis voltát alátámasztja, hogy nem minden, ami a szocializmusban létezik, valóban szocialista, nem ered minden a szocializmus lényegéből. Sok mindent, ami a szocializmusban létezik, életképes, és görcsösen próbál fennmaradni, idegen a szocializmustól, és ezért kitartóan harcolnunk kell ellene. b) le kell küzdeni a „népoktatás“ gyakorlatát, az értelmiségi akademiz- must, az ismeretek öncélú terjesztését. Sohasem szabad szem elől tévesztenünk az ideológiai munka alapvető funkcióját és értelmét. Nem célunk csupán a műveltségi szint emelése. Ez csak eszköz a legfontosabb cél, vagyis annak az elérésében, amiért küzdünk. Azt akarjuk tehát elérni, hogy a politikai öntudat mozgató erő, ■ a dolgozókat alkotó munkára ösztönző motor legyen, a társadalmi fejlődés meggyorsítása, az új igazságos társadalom felépítése érdekében. A cikk befejező részét a kővetkező számunkban közöljük. ÜJIIERUEN iilmnmsiiD koz z í
