Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
- Csak nem esett valakinek baja? - üti meg a fülemet egy öntelt szőkeség hangja.- Miből gondolod? - kérdezi a csúnyácska barna.- Hát nem látod? Ott jön Sova doktor!- Ja... - húzza el a száját a másik. - Remélem, az a kis szoknyavadász nyalja majd meg a salakot. Szombat, délelőtt tíz óra. Nyár a fák alatt. Színészek a teniszpályán. Euridipész-, Shakespeare-, Dosztojevszkij- és O’Neill-hösök, akik ma Beckert, és McEnroe-t próbálják utánozni. A jobbaknak - egy-két bomba erejéig*- talán sikerül is, a gyengébbeknek meg marad a vigaszdíj. De nem baj: a közönség így is jól szórakozik. Amit itt lát a bratislavai főpályaudvar szomszédságában, az felér egy jóízű matinéval. Prága, Brno és Bratislava több mint harminc adásom volt. Dühöngtem is éppen eleget: a legjobbkor kellett kocsiba ülnöm.- Igaz, hogy Milan Kftazko volt a legnagyobb ellenfeled?- Nem. Egy 28 éves képzőművész, aki nem is olyan rég még hivatásos játékos volt. Mit mondjak: jól meghajtott a pályán, de a szerencse így is nekem kedvezett.- És most? Nem lenne jobb inkább fürödni, napozni valahol?- Engem a tenisznél jobban dolog. Sőt, most azt vettem a fejembe, hogy októberben benevezek egy maratoni futóversenyre.- Gondolod, hogy lesz rá időd?- Ez nem idő, akarat kérdése. Maróé Kramár, a Szlovák Nemzeti Színház tagja a bírói székből mászik le hozzám.- Na, most mondd, hogy jól játszottam! - lengeti az ütőjét.- Nem mondom, mert egyetlen szervádat sem láttam.- Jobb is. Pocsék voltam...- A kedvedet viszont látom, ez sem szegte.- Ó, hát nincs nekem miért dühöngenem. Életemben most játszottam másodszor. S ahhoz képest talán nem is voltam olyan rossz. Egyébként örülök, hogy itt vagyok. Nekem tetszik az ötlet; két-három ember gondol egyet, s versenyt hirdet. Ha havonta Jozef Vajda: Számomra ez a legszebb időtöltés színésze játszik most olyan szerepet, amelyért egyiküknek sem kellett könyörögni: fogták az ütőjüket, zsebre vágtak két-három teniszlabdát, előkeresték rövidnadrágjukat - és jöttek. Ki győzni, ki veszteni, mások csak önfeledten játszani, kikapcsolódni. Színházról, szerepekről csupán a szünetekben esett szó, a pályán senki sem latolgatta az új évad új lehetőségeit. A pályán mindenki az adogatásokra és persze a pontokra összpontosított. Aki nyert, megpihenhetett. Aki vesztett, bíró lett. Közben szólt a zene, fogyott a cola, ebédre pedig egy jókora fazékban főtt a kolbász. A nap legjobb játékosa: Jozef Vajda, a Hviezdoslav Színház tagja. Aki ismeri, tudja róla, hogy a tenisz megszállotja.- Eláruljam, mit suttognak a hátad mögött? Hogy azzal az elhatározással jöttél ide: ha törik, ha szakad, idén is nyerni fogsz. így van?- Jó lenne győzni. Persze hogy jó. Két héttel ezelőtt Hradec Králo- vé mellett öt játszmát nyertem, pedig ott nemcsak színészek - énekesek, zenészek, filmesek és képzőművészek is benevezhettek a versenybe. De hiába játszottam jól; olyan sokan voltunk, hogy a döntőre csak késő este kerülhetett sor, s azon már nem lehettem ott, mert este elósemmi sem vonz. Számomra ez a legszebb időtöltés. Szép és esztétikus sport, amelyet nemcsak erővel - ésszel is bírni kell. Aztán azért is szeretem, mert koordinálja a mozdulataimat. Itt nem lehet szétszórt, kapkodó az ember. Minden túlzás nélkül állítom: engem még a színpadi mozgásban is segít. Nézd meg a kollégáimat: aki rendszeresen sportol, az sokkal természetesebben, szabadabban mozog a színpadon, mint az, aki a színháztól a rádióig, a rádiótól a tévéig, a tévétől a szinkronstúdióig szalad.- Nem tehetek róla: a lelátón ülve én valahogy most is színházban érzem magam. Nemcsak azért, mert az arcokat nézve jókat szórakozom - a szituációk miatt is, amelyeket két nagyszerű játékos teremt meg.- Látod, én éppen így vagyok ezzel. Előbb is Mercutiónak éreztem magamat a pályán.- Miért nem azt mondtad, hogy Borgnak? Abban sem kételkedtem volna...- A fagyos Borgnak? Én? Ennyi tűzzel?- Ilyenkor, nyáron kivel szoktál játszani reggelenként?- Mindig más valakivel. Partnert találni sokkal de sokkal könnyebb, mint üres pályát.- A teniszen kívül még egy sportot űzöl. A mezei futást.- A futás a kitartásomat erősíti, s számomra ez sem mellékes volna ilyesmi, akkor én havonta mennék.- Bármit, csak ne egyedül, igaz?- Hát igen. Bár épp az előbb határoztam el: erőt veszek magamon és lejárok majd a pályára. Hetente, kéthetente, majd meglátom. De hogy jövőre jobb leszek, arra a szavamat adom.- Egyébként mennyire fontos az életedben a sport?-Télen nem nagyon hiányolom, mert fázós vagyok, de nyáron minden nap sportolok. Ha látsz egy ügyes széllovast az Aranyhomokon, az én vagyok.- Ez vicc?- Dehogyis vicc. így igaz. Ha nem hiszed, holnap kijöhetsz velem. Bebizonyítom.- Miért nem ma? Hisz előtted a délután...- Majd összeesem a fáradtságtól. Három napja alig állok a lábamon. Nyolc év után megint egy olyan szerepet kaptam, hogy jóformán éjjel-nappal forgatok.- És a kutyádra ki vigyáz ilyenkor?- Viszem magammal. Most is velem van. A cipőmön alszik az öltözőben. A Sörgyári Capricció című Men- zel-film felejthetetlen borbélymestere, Oldrich Vízner, a prágai Őinoherní klub tagja már vagy félórája áll a betonfal előtt. Amikor megszólítom, összerezzen:- Régóta állt a hátam mögött? - kérdezi.- Nem. Csak két-három perce.- Ne haragudjon, nagyon belemerültem a bemelegítésbe.- Mindig így van ez, ha kezében az ütő? Hogy megszűnik a külvilág és csak a labda létezik?- Ha nem így lenne, nem is látnám értelmét az egésznek.- Én meg azt hittem: merő véletlen, hogy itt van. Ideje volt, hát eljött.- Majd éppen én maradtam volna otthon... Én, a szervezők egyike. Még a feleségem, meg a két lányom is velem tartott.- Szóval drukkol az egész család.- Csodálkozik? Ók már tudják: nekem a tenisz ugyanolyan fontos, mint a színház. Bár kézilabdázni és síelni is szeretek, de az mégiscsak más. A gondjaimat, a depresszióimat csak a tenisszel tudom orvosolni - bánom is nagyon, hogy nem kezdtem el korábban játszani.- Miért? Mióta játszik?- öt éve vettem először kezembe az ütőt. Hogy mennyi bajom Maróé Kramár: Jövőre jobb leszek volt azelőtt... fáradt voltam, örökké kimerült; délelőtt próba, este előadás; ha volt egy-két szabad órám, akkor meg a házamat építgettem. Semmire' sem volt időm. Még egy könyvre vagy mozira sem. Sokszor úgy ki voltam facsarva, hogy még borotválkozás közben sem mertem a tükörbe nézni. Mindennap ugyanaz a „körhinta“ várt rám; már úntam az egészet, de tudtam, kiszállni nem lehet. És akkor jött a tenisz! Minden másképp lett. Mintha kicseréltek volna! Azon kaptam magamat, hogy friss vagyok, tiszta a fejem és akkora kedvvel dolgozom a ház körül, mint soha.- S a színházban? Ott is változott a közérzete?- De még mennyire! Amíg hiányzott az életemből ez a rendszeres mozgás, addig olyan bódultán jártam a délelőtti próbákra, hogy csak tizenkét óra felé kezdtem ébredezni. Ha belegondolok: olyan lehettem, mint az ólomkatona. Emlékszem, arra is volt példa, hogy már a tizedik előadáson is túl voltunk, de még mindig nem láttam tisztán, miről is szól a darab. Restellem, de így volt. Ez az igazság. Ma persze minden másképpen van. Csak egy példa a sok közül: a Mesél a bécsi erdőt kerek egy évig nem játszottuk, mert szülési szabadságon volt a kolléganőm. Azt hittem, ha újra kezdjük próbálni a darabot, legalább tíz napra lesz szükségem, hogy visz- szarázódjak a hazug Alfréd szerepébe. De nem ez történt. A harmadik napon kész voltam vele.- Mindebből nekem most úgy tűnik: Oldrich Víznernek Oldrich Vízner a legnagyobb ellenfele.- Tudom, mit akar hallani. Hogy legyőztem magamat. Igen, legyőztem. De hosszú, kitartó csatával. Hogy hogy végződött a verseny? A legjobbak nevét (Juraj Stezácek, Jozef Vajda, Oldrich Vízner) állítólag még a nap is megjegyezte. Csak úgy szórta a sugarait a győztesekre. A gyengébbek „salakbalettjén“ meg akkorákat nevetett, hogy majd leesett az égről. SZABÓ G. LÁSZLÓ Oldfich Vizner: Mintha kicseréltek volna (Gyökeres György felvételei) &ÚJ szú vasárnapi kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309. 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. MartanoviŐQva 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 337-823, 337-825 Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 Kős. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- Kős. Terjeszli a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS Ústredná expedicia adovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. ____ Te nisz és „salakbalett“ Színészek - nyári szerepben
