Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
Tehén anyukának két kisbocija van: Robi és Rozi. S bizony, ritka a náluk jobb gyerek: nem is verekedések, nem is veszekedések, s mi több, szót is fogadnak, és olykor már maguk is elboldogulnak ezzel-azzal. Ma is egyedül mentek ki a legelőre.- Találd ki, milyen nap van ma! - vizsgáztatja Rozi boci Robi bocit. S mivel Robi tanácstalan, Rozi már fújja is a választ: JOZEF PAVLOVIŐ Robi és Rozi, a két boci-Anyukának ma van a névnapja.- Tényleg? - mereszti szemét a csodálkozástól Robi.- Tényleg - bizonygatja Rozi. Nos, ha így van, az illem úgy kívánja, virág kell anyu névnapjára! És a kisborjak tüstént neki is láttak a virágszedésnek. Itt búzavirágot szakítottak, ott százszorszépet, emitt harangvirágot, amott szarkalábot, idébb pipacsot, odébb meg konkolyt... Nézegeti Robi, méregeti Rozi a két helyrevaló csokrocskát; bá- mulgatják, cirógatják.- Máris viszem anyunak!- büszkélkedik Robi.- Ez lesz ám a meglepetés!- örvendezik Rozi. Amint mondták, úgy is tettek: elindultak, egymás mögött lépegettek a hátuk mögé tartott virágcsokrokkal. Az egyik kisborjún azonban hirtelen nagy-nagy éhség vett erőt, hiszen a virágszedés miatt észre sem vette a füves legelőt. De íme, valami épp itt illatozik az orra előtt. Ha itt van, hát nosza: hamm-hamm! - éppen ezt kívántam-tam! Útközben Robi megelőzte Rozit. S ekkor történt, hogy Rozin is szörnyű éhség vett erőt. De íme, valami épp itt illatozik az orra előtt. Ha itt van, hát nosza: hamm- hamm! - éppen ezt kívántam-tam! Mentek a bocik, mendegéltek, és egyszer csak hazaértek. Már messziről kiáltoznak:- Anyu, anyuka, nézd, mit hoztunk neked! Tehén anyuka siet a bocik elé, 's azoknál mit láthat? Két kötegnyi virágszárat!- Hol vannak a virágok, - csodálkozik Robi.- Hol vannak a virágok? - csodálkozik Rozi. Ámul Robi Rozira, bámul Rozi Robira, mint kisborjak az új kapura. Tóth László fordítása Gyurkovics Tibor Iskolanyitogató Iskola, iskola, a legelső kenyerét, ki a csoda itt tanulta meg a csősz, jár oda? mikor sárgul még az ősz, A takács, a kovács, minden ember itt tanulta a kőműves meg az ács, meg, hogy mennyit ér a kardjával odajár a munka, kese lovon a huszár! é-t is, b-t is, c-t is, Itt tanulta meg az á-t és a matematikát, itt tanulok én is! Kinyújtom a kezemet, itt tanulta meg az ó-t, ha ugyan elérem mennyi szálat fon a pók. a kilincset, s bemegyek Itt tanulta meg az í-t, pirosán, fehéren, körülöttem karikában hogy a rózsa kivirít, kürtös-fürtös kobakok, hogyan írja le az ú-t itt tanult meg a halász is s a Dunántúl csupa púp, készíteni csónakot, pörögtek az ö-k, az ü-k, itt tanulta meg az á-t mint a fényes köszörűk. és a matematikát, Itt kezdte a hóember, itt tanulta meg az ó-t, hogyan kötik a csomót, jaj de szép a december! meg a d-t, meg a t-t, itt sütötte meg a pék emberek becsületét! A trópusi tengereken különösen szép az éjszaka. A víztükör olyan, mintha égne, valósággal lángol, s különböző színekben viliódzik. Előfordul, hogy a vízen haladó hajó tatja mögött zöldesfehér fény lobban, fel. Aztán növekedni kezd az izzó folt, és fokozatosan gyűrűbe fogja a hajót. Ha azután eltávolodik tőle, az az érzésünk, hogy kivilágított város fényeit látjuk messziről. Mitől világít a tenger? Egyszerű a magyarázat. Előbb azonban hallgassunk meg egy érdekes történetet. Abból az időből való, amikor a hollandok gyarmati uralom alá hajtották a csendes-óceáni Új- Guineát. A sziget áthatolhatatlan rengetegébe tömegesen menekültek azok az emberek, akik nem Világító élőlények akarták alávetni magukat a könyörtelen jövevények uralmának. A zajtalanul közeledő és ugyanolyan észrevétlenül elosonó szigetlakók mérgezett nyilakkal pusztították a hívatlan vendégeket. A hollandok igyekeztek életüket megóvni, így olyan helyekre települtek, amelyeket nehezen közelíthettek meg a pápuák. Ilyen hely volt a Babo nevű település, amelyet egyik oldalról mangrovebozót és ingovány védett, a másik oldalon a tenger zárta el az utat. Egy sötét, csillagtalan éjszakán a tengerparton őrködő strázsa olyasmit látott, amitől rémületében valósággal kővé dermedt. A partszegélyen, ahol a hullámok megtörnek, halvány fény villant fel, majd egész fényfoltlánc indult meg az őr felé, s mind közelebb került hozzá. A katonának földbe gyökerezett a lába. Mi ez? A homokban egy meztelen talp világító nyomai rajzoldódtak ki! A fények felizzottak, majd néhány másodperc múlva kialudtak. Mintha egy láthatatlan lény haladt volna a parton, tüzes nyomokat hagyva maga mögött. Az ör magánkívül volt a rémülettől, de fegyelmezetten megvárta a váltást. Reggel derült ki, hogy nyoma veszett valakinek a településről. Elment otthonról, és többet nem tért vissza. Senki sem kételkedett benne: az isten háta mögötti települést maga az ördög látogatta meg. S hogy megemlegessék, magával vitt a pokolba egy embert. Az ördög tüzes nyomai továbbra is feltűntek időnként a településen, mindig sötét éjszakákon, amikor sűrű felhők borították az eget, fergeteges szél fújt és háborgott a tenger. És ilyenkor mindig nyoma veszett vagy embernek vagy állatnak, de az is előfordult, hpgy egy csónak hiányzott a partról. Az ördög látogatásainak rejtélye váratlanul oldódott meg. Egyszer, késő este egy telepes kiment a partra, hogy utánanézzen, jól ki vannak-e kötve a bárkák, és ő is világító nyomokat hagyott maga után. Többen is nyomába eredtek a ördögnek, azzal az elhatározással, hogy most aztán elbánnak vele. De az üldözők azt vették észre, hogy maguk is „ördögi nyomokat“ hagynak a nedves homokban. Csak most értették meg, hogy nincs ott semmi sátáni dolog, saját nyomaik világítanak a fövenyen. Az okot kell keresni, talán éppen a homok tulajdonságaiban. Most már tudjuk, e fényjelenségeket élő mikroorganizmusok okozzák, amelyektől hemzsegnek a déli tengerek. Különösen elterjedtek a peridinia nevű, apró ostoros egysejtű lények. Nyugalmi állapotban nem világítanak, ellenben mihelyt a szél vagy az evezöcsapások által keltett hullámok felriasztják őket, minden apró „lámpásnak“ felvillan a fénye. A hullámveréstől partra sodort peridiniák nem pusztulnak el, és kigyújtják fényeiket, mégpedig ott, ahol állat vagy ember jár. Az új-guineai gyarmatosítók így nem tudták meg, ki kereste fel őket a sötét éjszakákon. Nyilván valaki azok közül, akik nem békültek meg a leigázottsággal. A tengerek mélyén is sok világító lény él: medúzák, apró rákok és rengeteg mélytengeri hal. Vlagyimir Mezencev Gondolkodom, tehát... TÖLTHETŐ VIRÁG Pontosabban: kitölthető. Ha helyesen töltőd ki, a legszélső sorban értelmes szó alakul ki. MEGHATÁROZÁSOK: 1. Muzsika. 2. Szamóca. 3. Fekete István hőse, Vük is ez. 4. A ruhán többnyire lyukba bújik. 5. M. K. 6. Szomszédos állam fővárosa. 7. Jogosítvány nélkül nem vezethető. 8. „Babos“ nedű. % SZÜLETÉSNAP Kinek hányadik születésnapjára készült ez a torta? A MÓL Az emberiség, fejlődésének hajnalán, először csak a mak- rokozmoszról, a nagy méretek (környezet, égitestek) világáról tudott ismereteket szerezni. Érthető, hiszen, feltárásra alkalmas eszközök híján, az emberi szem elöl rejtve maradt a mikrokozmosz, és még azután is sokáig csak téves vagy homályos elképzelések voltak az anyag legparányibb „építőköveiről“. Századunk tudományának köszönhető, hogy ma már nagyságrendileg ugyanolyan mélyre tekintünk a mikrovilágba, mint hatalmas távcsöveinkkel például a csillagok birodalmába. Megismertük az anyagot felépítő elemi részecskék sok fajtáját, a közöttük uralkodó kölcsönösen ható erőket, s már ott tartunk, hogy mindezekből az ismeretekből és tapasztalatokból hasznos energiát tudunk nyerni, hiszen az atomenergia egyre nagyobb szerepet kap energia- igényünk kielégítésében. Meglehetősen pontosan ismert tehát az atomok, molekulák világa, bár a felfedező folyamat korántsem ért véget. Nagyon sok még a tisztázatlan kérdés, melyekre a választ a gyorsítóberendezésektől, a részecske- fizikai kutatólaboratóriumoktól és a világűr beható tanulmányozásától várjuk. Ha az anyag olyan tulajdonságait vizsgáljuk, mint például a párolgáshő, olvadáshő, vegyi ' reakciók, töltésmennyiség, kötési energia, elektródákon kiváló anyagmennyiség stb., az értékeket általában egy bizonyos anyagmennyiségre vonatkoztatjuk. Ez lehet atomnyi, molekulányi vagy pedig - az Sl-rendszerben alapegységként elfogadott - mól anyagmennyiség. A mól az az anyagmennyiség, amely annyi elemi egységet tartalmaz, ahány atom van 0,012 kilogramm 12-es tömegszámú szénizotópban. Pontosabban körülhatárolva: egy mól anyagi egységben 6.1023 részecske van, ez hatszázezer trilliónak felel meg. Hogy mekkora ez a szám, képzeljünk el egy olyan hatalmas kockát, amelynek egyes élei a Nap-Plutó távolságának a százszorosai. Ebben az irdatlan nagy kockában pontosan ennyi (6.1023) 10x10 cm élű kocka férne el. Ezt a számot egyébként Avo- gadro-féle számnak is nevezik, ártól a 19. századi olasz kémikusról, aki először vélekedett úgy, hogy a gázok grammmolekulasúlyában azonos mennyiségű molekula van. Az elmondottak megértéséhez szükséges tudni, hogy 1 mól hidrogénatomnak a tömege éppen 1 g, az oxigénatomnak 16 g. Kiszámíthatjuk ennek alapján tehát, hogy 1 mól vízmolekulának mekkora a tömege: H20 = 2.H + 1 O = 2.1 g + 16 g = 18 g. BÖDŐK ZSIGMOND MEGFEJTÉS Az augusztus 15-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 315, Szilvia. Nyertesek: Szendrei Nóra, Almágy (Gemersky Jablonec); Szkurák György, Zone (Turen); Drinóczy Csilla, Negyed (Neded); Kamensky Krisztián, Fülek (FiEakovo); Botos Mária, Sávoly (Savor). Szöveg nélkül ÚJ SZÚ 18 1986. Vili.:
