Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
A Magyar Területi Színház az elmúlt hat évadban társadalmi és kultúrpolitikai kötelezettségeit teljesítve számos bemutatóval - vagy kiemelt előadásokkal - tette emlékezetesebbé a nemzetközi, országos jelentőségű, nemzetiségi vagy helyi jellegű (társadalmi, politikai és kulturális) eseményeket. Ilyen volt a többi között a CSKP XVI. és XVII. kongresszusa, valamint a párt megalakulásának 60. és 65. évfordulója (Kováőik: A Zöld Fához címzett fogadó, Oanék: Jelentés N. város sebészetéről), a sznf 40. évfordulója (Bukovőan: Mielőtt a kakas megszólal). A felszabadulás 40. évfordulóján (Capek: Az anya, Karinthy: Gellérthegyi álmok, Za- hradník: Tűzijáték) előadásainkkal arra kerestük a választ, hogyan tükröződik tudatunkban az eltelt negyven esztendő, s a társadalmi tudat mennyire van lemaradva az anyagi szféra és a létünk fejlettségi fokától. A februári győzelem 35. évfordulója (Solovic: S. O. S., Mészáros: Egy tanú idézése), a képviselőtestületi választások (Laco: Mennyei látogató), a noszf 65. évfordulóján (Ibragimbekov: Homokon épülő ház - J. P. Kiszeljov, a Szovjetunió nemzeti művészének rendezésében), a csehszlovák-szovjet barátsági hónapok eseményei - s az ehhez kapcsolódó kelet- és nyugat-szlovákiai színházi „vándorfesztiválok“, amelyen mai szovjet szerzők vagy orosz klasszikusok művét mutatta be a komáromi (Komárno) illetve a kassai (KoSice) együttes, jó alkalmat adtak a társadalmi elkötelezettség elmélyítésére. Világméretekben megemlékeztek a nők évtizedének befejezéséről, a cseh színház évéről és a béke nemzetközi évéről (Capek: Az anya: Betti: Bűntény a Kecske- szigeten; Jirásková: Zűrzavar). Fontosak voltak azok az események, amelyeknek során a baráti szocialista országok kultúráját népszerűsítettük. Ilyenek voltak a szovjet, a magyar, a bolgár és a német kultúra napjai. (Suksin: Energikus emberek; Kertész: Névnap; Sztratiev: Velúrzakó; Brecht- Weill: Koldusopera, Büchner: Leonce és Léna). A Matesz megalakulásának 30. évfordulóját két bemutatóval tettük emlékezetesebbé (Jókai - Török: Szeretve mind a vérpadig, Ibsen: Babaotthon). Shakespeare Coriolanusá- val készült a színház új székházának birtokba vételére is, sajnos az épület a mai napig nem készült el. A szlovákiai vidéki színházak nyitrai (Nitra) seregszemléjén valamelyik társulatával minden évben képviselteti magát a Matesz. Az eltelt időszakban itt Ropog József megkapta a legjobb színészi alakítás díját (Kováőik: A Zöld Fához címzett fogadó - Répán szerepe), a színház pedig egyszer a legjobb választás és dramaturgia díját Bukovőan: Mielőtt a kakas megszólal című produkciójáért. A seregszemlén sokszor megfontolandó bíráló megjegyzések hangzanak el a Matesz címére. A legtöbb bírálat „az elavult kögeskedés eredménye az lett, hogy a mesejátékot a Budapesti Gyermekszínház (ma Arany János Színház) is műsorára tűzte. A Szlovák Televízió a Matesz Thália Színpadának előadásában sugározta Csingiz Ajtmatov kirgiz Író Fehér hajó című színművét. Az ilyen és hasonló együttműködést továbbra is szorgalmazni kell. A Matesz mindkét társulata sajátos eszközeivel felhívta a nézők figyelmét néhány időszerű társadalmi jelenségre, mint például a nyugdíjasok helyzete (Otőe- náéek - Bálik: Naplemente Rómeóval és Júliával, Nicolaj: Hárman a pádon), a felnövekvő generáció kétvágányú nevelése - amikor a túlságos szülői gyámkodás kimondottan retrográd hatással van a fiatal egyén fejlődésére, s ezen túlmenően jóvátehetetlen társadalmi károkat okoz (Nemlaha: Pityuka); a kollektív eszmék han- • Mák Ildikó és Ropog József Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten goztatása egyéni célok elérése című darabjában (Nagy László felvétele) Történelmi és társadalmi elkötelezettség jegyében A Matesz bemutatóiról zönségigény kiszolgálását" éri. Megérett rá az idő, hogy a színház is felülbírálja a saját közönségéről kialakított véleményt és egy korszerűbb progresszívebb közönség-képpel helyettesítse azt. Meg kell vonni a határt, mennyit érdemes felvállalni a korszerűtlen kö- zönségízlésböl, hiszen teljesen mellőzni lehetetlenség - és badarság is volna. Ennek az ízlésnek a fejlesztése is az alapvető kötelességeink közé tartozik. Bemutatóival jelen volt a Matesz a komáromi Jókai napokon (Csokonai: Karnyóné), a kassai Kazinczy Nyelvművelő Napokon (Tóth: Az áldozat) és természetesen a gombaszögi (Gombasek) Országos Kulturális Ünnepségein is (Petőfi - Simon - Rónai: Szélestenyerú Fejenagy és a többi tisztességesek; Ruzante: Csapo- dár madárka stb.). Mivel Gombaszögön általában a magyar klasz- szikus művekből készült zenés produkcióknak volt a legnagyobb sikerük, fontolgatják a Matesz és a Csemadok KB illetékesei, hogy a színháznak - karöltve az Ifjú Szívekkel, a Szőttessel vagy más együttessel - egy olyan „nagy kiállítású" zenés-táncos produkciót kellene bemutatnia, amelyet aztán előadhatna a többi délszlovákiai szabadtéri színpadon is. Az ötlet egyelőre érik... A Győri Kisfaludy Színházzal fenntartott baráti kapcsolatai tették lehetővé színházunknak, hogy Batta György Töklámpás című zenés mesejátékát bemutassuk Győrött és Sopronban. A vendéérdekében (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival); a vallási köntösbe bújtatott csalárdság, a vallási fanatizmus és a szellemi bigott- • ság kártékony hatása (Moliére: Tartuffe), stb. Bemutattuk nézőinknek a kapitalizmus elidegenedett világát (Brecht - Weillk: Koldusopera, Betti: Bűntény a Kecskeszigeten), illetve azt, hogy az ember ott sem tagadhatja meg a humanizmust, az emberiség legszebb elveit, mert az egyéni vagy kollektív katasztrófához vezet (Bukovőan: Fata morgana, Nicolaj: Hárman a pádon). Nem adhat okot az elégedettségre, hogy az eltelt hat évad folyamán mindössze két haladó szellemű kortárs nyugati író darabja került bemutatásra a Mateszban. A közönséget folyamatosan kellene informálni a nyugati világ dolgairól, az ott élő emberek életéről-sorsáról, hogy osztályszempontból közelíthessünk ezekhez a kérdésekhez. A nagy horderejű témák és problémák apropóján elsősorban azt vizsgálta színházunk, hogy egy-egy kiélezett történelmi-társadalmi szituáció hatására hogyan formálódik vagy deformálódik az ember jelleme, egyénisége, tudata (Bukovőan: Mielőtt a kakas megszólal); milyen a hőssé válás és a bukás „anatómiája" (Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak); miként befolyásolhatja-irányíthatja az ember a történelmi-társadalmi szituációkat, illetve miért roppan össze a súlyuk alatt. (Mészáros: Egy tanú idézése, Capek: Az anya). Egyszerűbben szólva: hogyan születnek történelmi héroszok és mindennapi hősök. KMECZKÓ MIHÁLY, a Matesz dramaturgja Mindig ajándéknak szánják. Szeretnék, ha olyasmit kapnának a pénzükért, amit tatán még emlegethetnek is egy ideig. Egy szövetkezet elnökét hallgattam nemrég, amikor úgy beszélt a színházról, mint ünnepi alkalomról. Tudatosítjuk vagy nem: igencsak megoszlanak a mai színházzal szemben támasztott igények, ráadásul a csehszlovák televízió régebbtől, s néhány év késéssel a magyar is kiválogatja, mit és milyen színházi előadást rögzít, hogy azt az anyaszínházon belüli lefutás után országnyi közönségnek kínálja fel. Vagyis: a minőség ünnepeként is felfoghatunk egy- egy színházi közvetítést. Innen elindulva érthetjük meg igazán a szövetkezeti elnököt, aki ünnepi alkalomra hívja meg a színházat. Más kérdés, hogy a nemzetközi nőnap vagy a zárszámadó közgyűlés egy-egy ilyen vendégjáték után mennyit őriz meg az ünnepi hangulatból. Lehet, hogy elnökünk igényessége eltúlzott, csakhogy minden színháznak számolnia kell a közönség befogadói felkészültségével. Ott vagyunk tehát, ahol rövidre zárható az ünnepet akaró szövetkezeti vezető, az ünnepi hangulathoz mérhető színházi élményt váró és mindezek megteremtését végül akarva-akaratlanul is felvállaló színház közötti áramkör. A művelődésre gondoló agrár- szakember, a lassan megszokott színvonalon élményt váró közönség bizalmat táplál a színház iránt. Amikor ezt teszi, nem gondol a társulat üzemeltetési feltételeire, mert tőle sem kérdezi meg senki, mi hiányzott (talán tudása?), ha véletlenül nem vetnének vagy nem aratnának időben. Ugyanígy eszébe sem jut, hogy nincs elég traktoros kollégája, mert megy és csinálja éjjel-nappal, amíg el nem végezte az őszi szántást. Olyan kombájnost pedig nem engednek gérpe ülni, aki nem ért hozzá, hiszen nyomában megnövekszik a szemveszteség. Azt az emberi pedig, aki a lencse helyett gyomot vetne, mondván valamire majd csak jó lesz, falubolondjának néznék. Természetes tehát, hogy az ünnepeikre szívesen látott színháztól sem panaszt, kifogást és hiánylistát várnak, hanem színházi előadást. Ki bánthatja őket azért, hogy ideális esetben mondjuk a prágai Cinoherní klubtól látott Hamiskártyások című Gogol- vígjátékhoz, vagy a budapesti Katona József Színház tévében sugárzott Csehov A manó című előadásához mérten növekszik az igényük? Tudomásul kell venni, mert különben soha nem örülhetünk színházi ünnePekn6k DUSZA ISTVÁN I Az új évad elé Egy lépés az úton A színházművészet sajátossága, hogy az alkotásnak szinte a megszületése pillanatában kell hatnia. Ezért szinte szabályként foghatjuk fel, hogy minden drámai szöveg színpadi megjelenítése annyit ér, amennyi abból a közönséghez eljut. _ A haladás, a korszerűség érdekében szükségszerű az új kifejezési eszközök, új formák keresése és meghonosítása hazai színművészetünkben. Erre még akkor is szükség van, ha a közönség bizonyos rétegei eleinte idegenkedve fogadják ezeket a kezdeményezéseket. Az effajta próbálkozás természetesen csak akkor érvényesíthető, ha a színház repertoárja gazdag, s a választék a nézők legszélesebb rétegei elvárásainak képes megfelelni. Nézzük meg közelebbről, az új évadban mely darabok színrevitelét tervezi a színház. Pancso Pancsev bolgár szerző a Négy kalap című mesejátékát 1986. szeptember 25-én mutatja be a színház komáromi (Komárno) társulata Konrád József érdemes művész rendezésében. A mese Zenei betétjeinek szerzője Zsákovics László, akinek figyelemre méltó a színpadismerete; sikeres szcenikai zenei munkáit már jól ismeri a közönség. Alexander Gelman A pad című kétszemélyes játékának szerepeiben Cs. Tóth Erzsébet és Pöthe István játéka ígér élményt. Az előadást Daniela Kapitáöová rendezi. A következő évadban a színház egyik vezető színésze, Dráfi Mátyás érdemes művész készül arra, hogy rendezőként bemutatkozzék a közönségnek. Ö Luigi Pirandello Többgyerekes agglegény című komédiáját rendezi. Hazai magyar szerző müve is színre kerül ebben az évadban. Batta György, akinek Kakastánc című groteszk játékát és a Töklámpás című mesejátékát játszotta eddig a színház, Fürjtojás című kétszemélyes groteszkjét viszi színre most a komáromi társulat. Csehovot játszani minden színház számára komoly próbatétel. Ez a produkció igazi megmérettetés lesz. A Cseresznyéskert bemutatója 1987. január 30-án lesz. Ozvald Zahradník, a jeles szlovák drámaíró művei is ismertek színpadjainkról. Legutóbb Takáts Ernőd rendezésében a Tűzijátékot láthattuk. Most Utóirat (Post scriptum) című színmüve kerül műsorra. Jókai Mór műveinek egész sorát dramatizálták már, hiszen a nagy mesemondó népszerűsége tájainkon mit sem csappant. Jövő áprilisban játssza először a színház a Szegény gazdagok színpadi változatát, amelynek rendezője Konrád József érdemes művész lesz. S végezetül majd egy zenés produkció is készül, amely nagyon közkedvelt és igényelt vállalkozása a színháznak. Molnár Ferenc A doktor úr című vígjátéka pedig biztositéka lehet a jó előadásnak és a megérdemelt sikernek. A kassai (Koáice) Thália Színpad műsorterve számszerűleg kevesebb bemutatót tartalmaz ugyan, de a változatosság elve itt is megbízhatóan érvényesül. Marc Camoletti remek zenés bohózata, a Leszállás Párizsban bizonyára széles rétegeket vonz majd. Ezt az előadást láthatja a komáromi közönség is az ősz folyamán, ugyanúgy a komáromi együttes' a kassai és a kelet-szlovákiai közönségnek mutatja be Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten és Pirandello Többgyerekes agglegény című műveit. A kassai Thália Színpad társulata Camoletti Leszállás Párizsban és Otcenásek Kiruccanás a hét közepén című művein kívül az 1986/87-es évadban bemutatja Németh László Bodnárné és Ján Chalupka A vén szerelmes című darabjait. Komáromban a korábbi hat előadás helyett most tíz produkciót ajánl bérleteiben a színház. A, B, C, D és E jelzéssel 5 bérlet jelenik meg, melyeknek mindegyike, érvényes lesz a tíz meghirdetett produkció valamennyi komáromi előadására vagy bemutatójára. A színház szervezési osztálya a bérlethirdetésében meghatározza az előadások időpontját, és így a színházlátogatók a vásárláskor értesülnek arról, hogy a következő évadban mikor, melyik előadásra érvényes bérletet váltottak. A múlt évad sikeres produkciói természetesen továbbra is műsoron maradnak. így aztán bérleten kívüli előadásban a közönség Komáromban szeptember 3-án Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül, szeptember 11-én pedig Kertész Ákos Névnap című vígjátékát tekintheti meg. A színház a székhelyi előadások számának emelése keretében diákelőadásokat tervez azokból a produkciókból, amelyek az ifjúság érdeklődésére tarthatnak számot. A színház természetesen továbbra is be kívánja tölteni alapvető társadalmi funkcióját: előadásait eljuttatja a délszlovákiai városokba és falvakba. Mindebből kitűnik, hogy a színház a hagyományaira építve keresi az új utakat és lehetőségeket. Azzal is számol, hogy a hagyományos értelemben vett színházi közönség fokozatosan, lépésről lépésre képes elfogadni és befogadni az újítást, legyen az tartalmi vagy formai jellegű. Minthogy a vidéki színházak általános problémája ÚJ SZÚ az, hogy egyetlen színháznak kell kielégítenie a közönség minden rétegét, ráadásul a Matesznek zenés társulata nincs, ami nem jelenti azt, hogy közönsége homogén. Ezért mindenfajta zsánerigény maradéktalan kielégítése majdnem megoldhatatlan gond. KISS PÉNTEK JÓZSEF 1986. Vili. 29"r 14 Ünnep és színház
