Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
KDRIIERÜ lIKDIil írta: Jozef Sevc, az SZLKP Központi Bizottságának osztályvezetője Közoktatásunk legfontosabb feladata - ahogy azt a CSKP XVII., és az SZLKP kongresszusa is megállapította hogy felkészítse az ifjúságot az életre és a munkára, formálja szocialista hazaszeretetét, a szülök és minden olyan érték tiszteletét, amelyet az előző nemzedékek hoztak létre. Fontos, hogy a fiatalokat becsületességre, a munka szeretetére és arra szoktassuk, hogy a dolgozókollektíva előtt felelősséget érezzenek tevékenységükért, s olyan szellemben nevelj ükoktassuk őket, hogy mind eszmeileg- politikailag, mind szakmailag képesek legyenek teljesíteni a szocialista fejlődés jelenlegi és következő szakaszának nehéz feladatait. Abból indulunk ki, hogy az ember műveltsége, szakképzettsége, szellemi és szociális érettsége a szocialista társadalmi fejlődésnek nemcsak célja, eredménye, hanem a fejlesztés gyorsításának fontos előfeltétele is. Közoktatási rendszerünket ezért a szociális-gazdasági fejlődés ütemének, a műszaki-tudományos haladás követelményeinek, a fejlett szocialista társadalom távlatai szükségleteinek figyelembe vételével kell tökéletesíteni. A gyorsítás programjának szellemében A tudományos-technikai forradalom időszakában a munka szakaszán végbemenő változások magas követelményeket támasztanak az emberek műveltségével és szakmai felkészültségével szemben. Fontos, hogy tudásuk a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a legújabb tudományos és műszaki ismereteknek, szüntelenül meg kell újítaniuk ismereteiket. Ezért szükséges, hogy idejekorán kidolgozzuk a permanens képzés rendszerét, tökéletesítsük a szakképzés és átképzés különféle formáit. Felesleges huzavona nélkül meg kell oldani a továbbképzés és a munka melletti tanulás kérdését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a továbbképzési rendszert világszerte a felsőoktatási intézményekben alakították ki, hiszen a tudomány legújabb ismeretei itt halmozódnak fel, s az egyetemi, főiskolai oktatók képesek ezeket a legrövidebb idő alatt átadni az aktív dolgozóknak. Ezzel szemben az utóbbi évek hazai gyakorlata az, hogy az államigazgatási szervek korlátozni igyekeznek a munka melletti tanulási lehetőségeket, lehetetlenné téve ezzel, hogy a kiváló szakemberek kellő szakképzettséget szerezhessenek. Nagyon felelőtlenül járnánk el,.ha társadalmunkban a műveltséget leszűkítve, csak a hasznosság szempontjából értelmeznénk és csökkentenénk a felső- oktatási intézmények nappali és levelező tagozata hallgatóinak számát. Nem engedhetjük meg, hogy ezt a politikai kérdést keretszámokkal helyettesítsék. w ISXÚ Idejében reagáljunk társadalmunk szükségleteire Időszerű társadalmi és politikai feladat, hogy tökéletesítsük az alap- és középiskolák, illetve felsőoktatási intézmények tevékenységét, hogy mind tartalmilag, mind szervezetileg rugalmasabban reagáljanak társadalmunk mai és távlati szükségleteire. Sürgető teendő, hogy a gyermekeket és a fiatalokat a műszaki- tudományos, különösen az elektronikai ismeretek, s a többi perspektivikus tudományág vívmányainak az alkotó elsajátítására neveljük. Az oktatómunkában a mostaninál jobban kell érvényesíteni a számítástechnikát. Ezt a népgazdaság korszerűsítése és számítógépesítése teszi szükségessé. Méltányoljuk azt a rugalmasságot, hogy szeptember elsejétől a középiskolákban bevezetik az informatika és a számítástechnika alapismereteinek tanítását. Ezeket a kérdéseket tervszerűen és következetesen kell megoldani, úgy, hogy változtatásokat, elsősorban ott eszközöljenek, ahol azok a legsürgetőbbek, megvalósításuk a legnagyobb haszonnal jár, s mozgósítani kell az összes tartalékot (a vállalatok, a számítóközpontok, a kutatóintézetek tartalékait). Az oktatómunka tudományos és technikai vonatkozásainak hangsúlyozása persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy a korszerűsítési folyamatot csak ilyen szempontból értelmezzük. Az oktatómunka tökéletesítését, átszervezését és számítógépesítését össze kell kapcsolni a világnézeti, a politikai és a munkára nevelés színvonalának emelésével, a társadalom nevelési tényezőinek, azaz az iskolának, a családnak, a dolgozókollektíváknak, a társadalmi szervezeteknek, a kulturális és művelődési intézményeknek, a tömegtájékoztató eszközöknek az egységes nevelési ráhatásával. Oktatásügyünknek ezt a politikai, ideológiai és pedagógiai követelményét elvsze- rűen és következetesen kell valóra váltani. Lényeges változást valamennyi iskolatípusban és -fokon úgy kell elérni, hogy az oktatást szorosan összekapcsoljuk a produktív munkával, a gyermekek és a fiatalok felkészítésével az életre és a munkára. Rendkívül fontos ez mind művelődési, mind nevelési, mind pedig politikai szempontból. Az alap- és középiskolák munkára nevelését, a szakmunkásképző intézetek termelési gyakorlatát, a felsőoktatási intézmények gyakorlati munkáját össze kell kapcsolni a korszerű és haladó lermelési, technológiai folyamatokkal, a műszaki-tudományos fejlődés perspektivikus és legfontosabb irányzataival, hogy e gyakorlat hozzájáruljon a társadalmi értékek létrehozásához. Ami a tanulók és a diákok ilyen jellegű tevékenysége anyagi és tárgyi feltételeinek biztosítását illeti, szükséges- különösen jelenleg, amikor az iskolák felszereltsége nem tart lépést a fejlődéssel — az eddigieknél jobban kihasználni a vállalatok, a tudományos-műszaki egységek, intézetek és gyárak műszaki és technológiai kapacitását. Fontos, hogy a pártszervek politikailag támogassák az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásának ezt a formáját, elősegítsék a gyermekek és a fiatalok szokásainak, önállóságának, felelősségérzetének a kialakítását. Társadalmi és politikai feladat A következő tizenöt év egyik legjelentősebb társadalmi és politikai feladata — s ezt a XVII. pártkongresszus is hangsúlyozta - hazánknak a KGST- tagországok műszaki-tudományos fejlesztési komplex programjának a megvalósításában való aktív részvétele. E kulcsfontosságú politikai feladat megvalósításának egyik legfontosabb feltétele, hogy megvizsgáljuk a szakemberek felkészítésének és nevelésének jelenlegi helyzetét, s ennek megfelelően intenzíven folytassuk a középiskolák és felsőoktatási intézmények tartalmi korszerűsítését, úgy, hogy a fiatalok képesek legyenek e komplex program feladatainak valóra váltására. A felsőoktatási intézményekben a leendő szakemberek nevelését széles alapokra kell helyeznünk. Fontos, hogy fejlesszük a műszaki képzés rendszerét, tökéletesítsük a szakképzést, főleg a termelésben dolgozók képzését. Az alapiskolákban a pedagógusok tevékenységét szoros együttműködésben a családdal, a társadalmi szervezetekkel és intézményekkel arra kell összpontosítani, hogy javuljon a nevelömun- ka. A marxista-leninista világnézet, a kommunista erkölcs, a munkához való szocialista viszony, a szocializmus értékeihez és előnyeihez viszonyulás formálására kell törekedni, harcot kell indítani az individualizmus, az önzés, a kispolgá- riság megnyilvánulásai ellen. A műszaki-tudományos fejlődéssel összhangban tovább kell tökéletesítenünk a szakmunkástanulók felkészítését. Az általános és a szakmai műveltség mellett az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a gyakorlati jártasságok és szakmai fogások elsajátítására. A tanulók felkészítésében feltétlenül javítani kell az eszmei-politikai, az erkölcsi és esztétikai nevelést. A munkásosztály új derékhadának tudnia kell önállóan tájékozódni koruhk eszmei és politikai kérdéseiben. Az ifjúmunkásokról való gondoskodást mind az irányító szerveknek, mind az oktatási tisztségviselőknek, de az egyes tárcák funkcionáriusainak is elsőrendű politikai kötelességként kell értelmezniük. A távlati követelményeket figyelembe véve a középiskolák rendszerében arra kell törekednünk, hogy az általános és a szakközépiskolát közelebb hozzuk egymáshoz úgy, hogy ezek a jövőben egybeolvadjanak. Ezt a folyamatot persze nem szabad túlságosan erőltetni, de alaptalanul lassítani sem. Idejében kellő feltételeket kell teremteni ehhez. A felsőoktatási intézmények jelentősége Oktatási rendszerünkben jelentős szerepet töltenek be a felsőoktatási intézmények. Nagy felelősség hárul rájuk a nép- gazdasági és a társadalmi élet más szakembereinek felkészítésében, a tehetségek felkutatásában és a tudományos pályára irányításában. A tudomány és a műszaki fejlesztés nagy erejét jelentik. Mint ahogy a termelésben nagy hangsúlyt helyezünk a szerkezeti változtatásokra, itt is meg kell kezdenünk az egyes szakok és tanszékek átszervezését. A tanszékek és karok jelenlegi helyzetét felelősségteljesen kell megvizsgálni, szükséges feltárni gyenge pontjaikat, hogy hatékony kádermunkával kiküszöbölhessük ezeket, jobb együttműködésre kell törekedni a Szlovák Tudományos Akadémiával és az adott szak tudósaival. Ennek a folyamatnak szerves része a tehetséges hallgatókkal és a fiatal tudományos dolgozókkal való munka hatékonyabbá tétele, a társadalmi fejlődés alapvető feladatai iránti érdeklődésük irányítása és felkeltése. Fokozni kell a felsőoktatási intézmények tudományos kutatómunkájának hatékonyságát, a műszaki-tudományos haladás meggyorsítása, az új technológiai eljárások meghonosítása mellett. Az egyetemeken és főiskolákon folyó tudományos munkát jobban össze kell kapcsolni a Szlovák Tudományos Akadémia tevékenységével és a termeléssel, javítani kell a tudományos kutatótevékenység irányítását, az intézmények tárgyi és személyi ellátottságát. A felsőoktatási intézmények, a gyakorlat és a tudomány szoros kapcsolata szinte kikényszeríti - ahogy azt Jozef Havlín, a CSKP Központi Bizottságának titkára is hangsúlyozta az ideológiai munka feladatairól tartott országos szemináriumon -, hogy ,,a felsőoktatási intézmények oktatói élenjáró tudósokként, a termelés szervezőiként is munkálkodjanak. Ezért szükséges, hogy átszervezzük az oktatók szakmai és módszertani felkészítésének rendszerét, hogy lehetővé tegyük számukra a külföldi tanulmányutakat közismert tudományos mukahelyeken, elsősorban a Szovjetunióban. “ A felsőoktatási intézmények irányításában megfelelő teret és feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy az intézmények hatékonyan bekapcsolódhassanak a társadalom műszaki-tudományos fejlesztéséhez; meg kell szabadulniuk az adminisztratív módszerektől, a formalizmustól, a bürokráciától, a túlzott centralizmustól, meg kell szilárdítaniuk a rektorok, a dékánok, a tanszékvezetők funkcióját az intézmény irányításában. A pedagógus pótolhatatlan szerepe A fiatalok nevelése és oktatása rendkívül érzékeny folyamat; sikere elsősorban a pedagógus személyiségétől, szakmai és erkölcsi fejlettségétől, kezdeményezőkészségétől, leleményességétől, felelősségérzetétől függ. Ezen a téren komoly feladatok várnak ránk. Szükséges, hogy kedvező anyagi és szociális feltételeket teremtsünk a pedagógusok számára, megerősítsük társadalmi presztízsüket és a hivatást vonzóbbá tegyük a férfiak számára is, mert az alapiskolák, de részben a középiskolák is, túlságosan elnőiesedtek. A leendő tanítók, tanárok nevelését magasabb színvonalra kell emelni mind a felsőoktatási intézményekben folyó alapfelkészítés során, mind pedig a továbbképzés rendszerében, és ki is kell dolgozni továbbképzésük új rendszerét is. Iskoláink, különösen a felsőoktatási intézmények munkája javításának egyik legfontosabb feltétele, s a szocialista igazságosság érvényesítésének is jelentős és érzékeny tényezője a továbbtanulók kiválasztása és felvétele. Fontos, hogy a felvételik rendszerében olyan intézkedéseket eszközöljünk, melyek megfelelnek a nevelés új követelményeinek, igényeinek és lehetőségeinek. Mindkét oktatási minisztérium már megkezdte ezeknek az intézkedéseknek a kidolgozását. Fontos, hogy az SZSZK Oktatási Minisztériuma biztosítsa: a karok dékánjai következetesen érvényesítsék a leendő hallgatók komplex értékeléséről szóló határozatot. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni annak, hogy a munkásszármazású fiatalok ugyanolyan feltételek között tanulhassanak, mint társadalmunk többi szociális rétegének, főleg az értelmiségieknek a gyermekei és a felsőoktatási intézményekben megfelelő legyen a részarányuk. Gazdasági és társadalmi feladataink megvalósításának eredményessége nagymértékben attól is függ, milyen következetesen helyezzük el a végzősöket. Fokozni kell felelősségtudatukat, hogy tanulmányaik befejeztével oda menjenek dolgozni, ahol a társadalomnak a leginkább szüksége van rájuk. Növelni kell a mérnökök tekintélyét, javítani anyagi megbecsülésüket; fontos, hogy az egyes tárcák az eddiginél jobban kihasználják szaktudásukat, s a jó képességűeket bátrabban vonják be a tudományos kutatómunkába. Következetesebben a negatív jelenségek ellen Ügyelni kell arra, hogy a vezetés és a munkaszervezés terén mindenütt fegyelem és rend uralkodjon. Fel kell szárrolni az olyan áldatlan állapotokat, melyek az emberek közötti egészségtelen kapcsolatok, az italozás következtében alakulnak ki. Az oktatási dolgozók komplex értékelésekor következetesen érvényesíteni kell a kádermunka elveit, kerülni kell a káros engedékenységet, óvatoskodást, formalitást, liberalizmust, opportunizmust, haverkodást, a nehézségek elodázását. Határozottan fel kell lépni a párt- és az állami fegyelem a munkaerkölcs megszegőivel, a felelőtlen, a nemtörődöm személyekkel szemben, a tárcasovinizmus és a lokálpatriotizmus megnyilvánulásai ellen, s harcot kell indítani minden ellen, ami árt a társadalmi érdekeknek az oktatásügy terén. Ez többek között azt jelenti - amint azt Ludovít Pezlár, az SZLKP Központi Bizottságának titkára a közelmúltban hangsúlyozta -, hogy ,,következetesen harcolunk a bürokratizmus, s az olyan jelenségek ellen, amelyek arra irányulnak, hogy az emberekkel való élő, közvetlen kapcsolatot íróasztal mellőli levelezgetésekkel helyettesítsék. Sok bajt okoznak a különféle jelentésekben és kimutatásokban halmozódó nagy számok." Szüntelen figyelmet kell szentelni annak: az oktatásügyben s az egyes intézményekben hogyan valósítják meg a párt ideológiai munkájának fő feladatait, milyen hatékonyan segítik az iskolák a kommunista nevelést, hogyan járulnak hozzá a szocialista életmód megszilárdításához, miként fejlesztik a politikai kultúrát, hogyan segítik az emberek munkához való alkotó viszonyának fejlesztését. Tömören mondva, a kongreszus határozatát és a társadalmi fejlődés gyorsításának irányvonalát, a szocializmus építését, melynek szerves része és fontos eszköze a jól működő és szüntelenül korszerűsödő oktatási rendszer is, valamennyi pártszervezetben és az egész társadalomban valóra kell váltani. Ez elsőrendű és felelősségteljes feladatunk. Ezen akarunk és fogunk céltudatosan, becsületesen munkálkodni. Korszerű oktatás . E (CSTK-felvétel) b
