Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
. miék k nem: ti felkel BARÁTSÁGUNK RAGYOGÓ FEGYVERTÉNYE A felkelésnek nyújtott szovjet segítség i Közfelfogás szerint, de valójában is aránylag kényelmes dolog a történelmi események jelentőségét több évtizedes távlatból megítélni. Nem igy áll ez azonban a nagyobb horderejű megmozdulások esetében, mint amilyen a szlovák nemzeti felkelés is volt, amelyben a zsúfolt politikai, hadászati és osztályharcos küzdelmek együttes hatása és eladdig nem tapasztalt magas fokú koncentrációja nyilvánult meg. Történelemtudományi művek sokasága és megemlékező cikkek hatalmas tömege foglalkozott már eddig is a szlovák népnek e nagyszabású antifasiszta harcával, leghitelesebben azonban mégis a cselekvő résztvevő szólhat róla, aki egyben a felkelés egyik fő szervezője volt. Ezért jelenti ma, a felkelés kitörésének 42. évfordulóján is a legméltóbb megemlékezést Gustáv Husák elvtárs nagy jelentőségű munkájából, a Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről című művéből kiméit részlet íjsiú .Vili. 29. — közlése. A szlovák nemzeti felkelés előkészítésében és egész lebonyolításában a Szovjetunióba és a Vörös Hadseregbe vetett bizalom játszott nagy szerepet. Nagy jelentőségű mozgósító tényező volt ez: harcoljunk, tartsunk ki, nemsokára itt lesz a Vörös Hadsereg! Elhatároztuk: arra fogjuk felhasználni a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének hazatérését, hogy a várható szovjet segítségről tájékoztassuk a Szlovák Nemzeti Tanács tagjait és a közvéleményt, s ezzel járuljunk hozzá a harci készség megszilárdításához. A Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének a szovjet segítségről vallott álláspontja, amelynek hírét elvittük az üzemekbe és a falvakba, a katonák és a partizánok közé, a lelkesedés új hullámát korbácsolta föl, s jelentős mértékben tette szilárdabbá a harci morált, annál inkább, mert az emberek hallották és látták azokat a szovjet tiszteket, akik a partizánalakulatokban harcoltak, hallották, hogy előző éjjel szovjet gépek zúgtak a felkelők területe felett és egész éjszaka fegyvereket és felszerelést raktak ki a Tri Duby repülőtéren a katonák és a partizánok számára. Egy nappal később (szeptember 6-án) „szovjet katonai misszió“ azaz Sztugyenszkij, Konyev marsall összekötő tisztje és segítőtársai érkeztek repülőn, őket Golian közvetlenül vezérkara mellé osztotta be. A szovjet partizánalakulatok egyre többször hatoltak be lengyel területről Szlovákiába, s a partizáncsoportok ejtőernyősök ledobását is folytatták a felkelés területére. A moszkvai rádió szlovák nyelvű adásaiban naponta biztatta az antifasiszta háborúban részt vevő szlovák harcosokat, s a közelgő segítségről beszélt; mindezek a tények erőt és hitet ébresztettek bennünk, és segítettek abban, hogy feltartóztassuk a német áradatot, amelynek Berger SS- tábornok tervei szerint a felkelést négy nap alatt fel kellett számolnia. A szlovák nép kitartott a harcban. Elhitte a szavakat, amelyeket Fierlinger nagykövet mondott 1944. augusztus 31-én a moszkvai rádióban: „Legyen a szlovák népnek bizalma a Vörös Hadseregben, amely mindent megtesz, amit megtehet.“ A szlovák nemzeti felkelésnek nyújtandó segítség kérdése nem volt olyan egyszerű, amint róla a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége vagy a rádiónyilatkozatok beszéltek. Már említettem azokat a politikai bonyodalmakat, amelyekkel a londoni csehszlovák kormány megakadályozta, hogy idejében megegyezést kössünk a szovjet hadsereg vezetőségével, összehangoljuk a katonai akciókat és a szovjet segítséget. Ezenkívül más nehézségek is felmerültek. Viszont kétségtelen tény, hogy amikor a felkelés kitört, a szovjet segítség már itt is volt, s az egyetlen és döntő segítséget jelentette, hogy tartani tudjuk magunkat a náci hadosztályok elleni kéthónapos nyílt harcban. A szovjet katonai segítséget négy különböző formában nyújtották a szlovák nemzeti felkelésnek: 1. a szovjet vagy szovjet parancsnokság alatt álló partizánalakulatok, a 2. légi úton szállított fegyverek, 3. a duklai hadmozdulatok, 4. egy légi ezred és a 2. csehszlovák ejtőernyős brigád légi úton Szlovákiába történt áthelyezése formájában. Már szóltam, s még fogok is szólni a szovjet partizánok és partizánparancsnokok érdemeiről a szlovákiai antifasiszta küzdelemben. Nagyra kell értékelnünk a légi úton szállított fegyveres szovjet segítséget. Az első nagyobb küldeményt a Tri Dubyra a szeptember 4-éről 5-ére virradó éjjel küldték, elsősorban páncéltörő fegyvereket és lőszert, amit az egyes frontszakaszokon, főleg Vrútky mellett, azonnal be is vetettek. Ezeket a légi úton szállított küldeményeket - ha az időjárás megengedte - csaknem minden éjjel útnak indították. Szeptember első napjaitól fogott hozzá a szovjet parancsnokság, hogy a szlovák (m-z) nemzeti felkelés támogatásának legfontosabb eszközét, a Kárpátok megrohamozását előkészítse, a Kárpátokon kellett ugyanis a Vörös Hadseregnek Szlovákiába behatolnia és a felkelés haderejével egyesülnie. Szeptember 8-án reggel indult meg Moszkalenko tábornok parancsnoksága alatt a 38. hadsereg támadása a német hadállások ellen. A 38. hadsereg parancsnokának hadparancsában ez állott: „... el kell érni Szlovákiát, egyesülni kell a szlovák egységekkel és a partizánalakulatokkal“. Ez voll a legfontosabb katonai akció, amely a7szlovák nemzeti felkelést támogatta: egyesítenie kellett a felkelés haderejét a szovjet hadsereg és az 1. csehszlovák hadtest egységeivel. Ugyanakkor a szovjet hadsereg számára a felkelés területe felvonulási területet ígért további hadműveletei számára. Látnivaló, hogy ahhoz hasonló hadműveletről van szó, amelyre a Szlovák Nemzeti Tanács törekedett, amikor képviselőit augusztus 4-én a Szovjetunióba küldte. Ha a duklai hadművelet sikerrel jár, alapjában véve oldotta volna meg napon egy új német hadosztály jelenlétét állapították meg azon a helyen. Ezenkívül szeptember 8-án mindkét szlovák hadosztály elhagyta táborhelyét, s nem támogatta az előrenyomulást...“3 Nem lenne szükséges, hogy ilyen részletesen beszéljünk erről a kérdésről, ha a szlovák nemzeti felkelésről szóló eddigi irodalom csaknem kivétel nélkül meg nem ismételné Kratochvíl állításait arról, hogy a kelet-szlovákiai hadosztályok „okozták“ a duklai hadművelet balsikerét. Bizonyos, hogy egész sereg kérdés vár még magyarázatra a duklai hadművelettel kapcsolatban, ennek ellenére - az ismert tények alapján - Kratochvíl állításait már most helyteleneknek lehet minősítenünk. Abból, amit már ebben a könyvben elmondtam e két hadosztályról, világosan kitűnik, hogy Ingrnek, Píkának és Kra- tochvílnak a felelés előtt is elég idejük volt arra, hogy rendszeres együttműködést teremtsenek a szovjet hadsereg és a két hadosztály között. Golian már 1944. július 25-én jelenti Ingrnek azt a tervét, amely szerint a kelet-szlovákiai hadosztályok „az orosz hadsereggel együttműködve szabaddá teszik a Szlovákiába vezető szorosokat“4. 1944. augusztus 1-én konkrét javaslatokat tesz a terv megvalósítására és kifejezetten kéri, hogy „Giráltra dobjanak le összekötő tiszteket“5. Végezetül maga Ingr már július 7-én ezt közli Goliannal: „Annak megkönnyítésére, hogy a Kelet-Szlováki- ában állomásozó szlovák hadosztályok átállhassanak a Vörös Hadsereghez, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák egységek összekötő szerveit lehetne rádióadókkal együtt mind a két hadosztályhoz ledobni.“6 Hogy ez a kapcsolat a szlovák nemzeti felkelés katonai problémáit: a felkelés kiszabadul a németek gyűrűjéből, s területünk további részei gyorsan szabaddá válhattak volna. Nem csoda, hogy a Kárpátok ellen intézett szovjet támadásról és a Szlovákiába való behatolás szándékáról szóló hírek óriási izgalmat és lelkesedést keltettek a felkelés területén. A felkelők egyszerre rózsaszínben látták a helyzetet: csak napok választanak el a szovjet hadsereggel való egyesüléstől. Sajnos, másképpen alakult a helyzet. „A harcok szeptember 8-án kezdődtek, s a Vörös Hadseregnek már az ötödik napon Preáovban kellett volna lennie. Az offenzíva azonban nem járt sikerrel, mert az előrenyomuló szovjet haderőt a mi hadtestünkkel együtt közvetlenül Dukla városka előtt veszteségeket okozva feltartóztatták.“1 „A németek konokul védekeztek. Egységeinkkel és a szovjet egységekkel szemben kemény és mindenre elszánt ellenfél állt. A németek kétségbeesetten harcoltak minden fáért, minden kőért, minden dombért.“2 Hibákat és bűnbakokat kerestek amiatt, hogy a duklai hadműveletek balul ütöttek ki. Mint ismeretes, Konyev már a duklai hadművelet közben leváltotta Kratochvíl tábornokot, a csehszlovák hadtest parancsnokát. Svoboda tábornok vette át a parancsnok tisztét. De egy másik bűnös is akadt. Fierlinger szeptember 21 -én ezt jelenti Londonba: „Kratochvíl járt nálam. Azt magyarázza, hogy viszonylag szűk frontszakaszon, Dukla városka előtt... elegendő harceszközt vontak össze ahhoz, hogy az előrenyomuló egységek áttörjék magukat a duklai hágón, ahol két szlovák hadosztállyal kellett volna egyesülniük... Az előkészületek nyilvánvalóan felkeltették az ellenfél figyelmét, s mindjárt az első miért nem valósult meg egészen a lefegyverzés napjáig - holott lett volna rá elég lehetősége -, azt máig sem derítették ki eléggé. Golian Talsky elrepülése után már augusztus 31-én azt a parancsot adta a két hadosztálynak, hogy verekedjék át magukat Közép-Szlovákiába; erről Londont idejében tájékoztatták. Azok a partizánalakulatok, amelyek Kelet-Szlovákiában már augusztusban tevékenykedtek (a Csapajev, valamint Su- kajev alezredes, Sztyepanov alezredes, Prokopjuk alezredes, Kvityinszkij százados alakulatai és mások) a partizánmozgalom Ukrán Vezérkarával álltak összeköttetésben. Augusztus 31 -én, szeptember elsején s a következő napokban ezrével álltak át e partizánegységekhez a kelet-szlovákiai hadosztályok katonái és tisztjei, tehát tudták, hogy' ezek a hadosztályok mint katonai egységek megszűnnek létezni. A helyzetnek erről a változásáról, a németek előrenyomulásáról, a két szlovák hadosztály szétveréséről az említett partizánalakulatok kijevi parancsnokságukat (a dokumentumok szerint már szeptember 1-én) tájékoztatták. A duklai hadművelet balsikere abban az értelemben pecsételte meg a szlovák nemzeti felkelés sorsát, hogy az elszigetelt terület maradt a németek hátában, amelyet minden irányból meg lehetett támadni. Viszont a duklai hadművelet annak bizonyítéka, hogy a szovjet körök valóban támogatni próbálták a felkelést, szét akarták verni a németek bekerítő gyűrűjét, s a felkelést igyekeztek győzelemre vinni. Ez a felkelés haderejének nagy erkölcsi segítséget nyújtott, tartotta bennük a hitet, hogy nincsenek egyedül, a szovjet hadsereg mellettük áll. A német erők összevonása a Duklai szorosban csökkentette a németeknek a felkelők Az önként jelentkezők ezreit és ezreit fegyverezték fel már a felkelés első napjaiban. (ŐSTK-archív felvétel) frontjaira gyakorolt nyomását, s a duklai hadművelet ily módon is hozzájárult ahhoz, hogy a felkelés tartani tudja magát. ★ * * Szeptember közepétől kezdve a szlovák nemzeti felkelés fokozatosan további szovjet segítséget kap azzal, hogy a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák hadtestből helyeznek át hozzá fegyveres erőket. Szeptember 15-e és 17-e között a Tri Dubyra helyezték át az 1. repülőezredet, amely azonnal megkezdte harci tevékenységét. Lényegesebb segítséget jelentett, ugyanakkor bonyolultabb kérdés volt a 2. ejtőernyős brigád repülőgépen való átszállítása Szlovákiába. E brigád magvát azok a szlovák katonák és tisztek alkották, akik 1943 októberének végén Melito- polnál a motorizált hadosztálytól a szovjet hadsereghez álltak át. Ezt a brigádot is harcba vetették a duklai hadművelet során. Szeptember 19-e és 21-e között Kroszno térségében vonták össze és készítették elő arra, hogy Szlovákiába repüljön, de a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt a gépek felszállását el kellett halasztani, ilyenformán csak szeptember 26-án tudott felszállni 33 repülőgép. Fokozatosan, ahogy az időjárás megengedte, helyezték át a brigádot felszerelésével együtt, végül is azt lehet mondani: az áthelyezés október 16-a körül ért véget. „A szovjet légierő október 15-ig a legnehezebb légköri feltételek között a 2. brigádnak összesen 1739 katonáját és 248 tonna felszerelését szállította át.“7 Az átszállítás elhúzódása gyöngítette a 2. ejtőernyős brigád segítségének hatásfokát. Az a kritikus katonai helyzet, amelybe a felkelés került, csonka egységek harc- bavetésére kényszerítette a vezetést. Ezért a brigádot a felkelő hadsereg katonáival egészítették ki. Mindjárt október első napjaiban körülbelül 850 fővel erősítették meg alakulatait. A brigád egy részének Jalná mellett már október 8-án harcba kellett avatkoznia, ahol a németek Zvolen felé nyomultak előre. Később részt vettek a harcokban a felkelés többi frontján is. A 2. ejtőernyős brigád beavatkozása nagy segítséget nyújtott a felkelésnek - tényleges harcával is, erkölcsileg is, habár - az igazat megvallva — többet vártunk bevetésétől. A Szovjetunió a szlovák nemzeti felkelést sokoldalú katonai és politikai segítségben részesítette. Fierlinger október utolsó napjaiban a Külügyi Népbiztosságon tett látogatása után ezt jelenti október 27-én Londonba: „Ma Zorinnál voltam Szlovákia ügyében. Tovább küldik a fegyvereket. Az október 23-áról 24-ére virradó éjjel 25 tonna fegyvert szállítottak, október 25-e és 26-a között pedig 23 nagy teherszállító repülőgép szállt fel. A vezérkar minden szempontból erősítést ígért, s azt, hogy megtesz minden tőle telhetőt... A vezérkar megítélése szerint a szlovák nemzeti felkelés mind politikai, mind katonai szempontból teljesítette feladatát, mert zavart keltett a németek között és fontos közlekedési vonalakat tett tönkre.. .“8 Az egyszerű szovjet embereknek harcunk iránt tanúsított ro- konszenvét cikkek és rádiónyilatkozatok juttatták kifejezésre. Ezért volt a szovjet katonai, politikai és erkölcsi segítség elöntő tényező, amely lehetővé tette a szlovák nép számára, hogy nyílt harcban két hónapon át tarthassa magát a hitlerista hadsereg túlerejével szemben. Szlovákiában főleg a felszabadított területen ennek a ténynek mindenki tudatában volt, s ez közvetlen befolyást gyakorolt a politikai helyzetre. A szovjetbarátság és a szeretet érzése minden iránt, ami szovjet- rendkívüli módon megerősödött. 1 Z. Fierlinger: Csehszlovákia szolgálatában. 2 A csehszlovák hadtest a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében a nagy honvédő háború idején. 3 Z. Fierlinger: Csehszlovákia szolgálatában 4 Szlovákia Kommunista Pártja Párttörténeti Intézetének levéltára. 5 Ugyanott. 6 Ugyanott. 7 M. Sáda: A szlovák nemzeti felkelésnek nyújtott szovjet segítséghez. 8 Z. Fierlinger: Csehszlovákia szolgálatában.
