Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
ÚJ-zélandi noteszlapok w Meglepő, hogy egy olyan, a világ végén elterülő országnak, mint Új-Zéland, jelentős az idegenforgalma. Természetesen nem olaszországi vagy amerikai mértékkel mérve, de mégis csak szembetűnő, hogy tavaly csaknem 700 000 ausztrál, amerikai és japán turista kereste fel Új-Zélan- dot, amelyig két és fél órát repül a gép Sydneyből, hatot Tokióból és tizenkettőt Los Angelesből. A turisták a múlt évben 1,2 milliárd dollár bevételt hoztak az országnak, többet, mint a gyapjúkivitel. (Mellékesen szólva az új-zélandi gyapjú elsőszámú vásárlója a Szovjetunió, amely viszont a többi között Ladákat szállít a szigetországba.) Vajon mi vonzza ide a külföldi turistákat? Az egzotikumok és a szép tájak mellett talán az, hogy itt hamisítatlan béke és nyugalom honol. Új- Zélandon nem ismerik a terrorizmust. (Legfeljebb a külföldi államit, de erről majd később). A miniszter- elnökség bejáratát nem fegyveres őrség, csupán egyetlen portás őrzi, még most, a Palme-merény- let után is. A wellingtoni repülőtéren ugyancsak nem minden meglepetés nélkül tapasztaltam, hogy a belső légijáraton kézipoggyászomat beszállás előtt nem világították át, nem vizsgálták meg. A külföldi turistákat - elsősorban persze nem az ausztrálokat, hanem a japánokat — nagyon izgatja az új-zélandi specialitás: a juhtenyésztés is. Megjegyzem, az itteni birkák gyapja még fehérebb, mint az ausztráloké és a hozama is jóval magasabb. Wellingtonból jó ötven kilométernyire, Paraparaumu község közelében működik a Lindáié bemutató farm. Egyfolytában fotografáló japán turistákkal együtt ültem ott be egy félkör alakú színházteremfélébe, ahol vetítettképes előadást tekintettünk meg a juhtenyésztésről, majd mire felgyulladt a villany, tizennyolc fajta birka álldogált (természetesen bekötve) a színpadon. A merinóit még maga a felfedező Cook kapitány hozta el hajóján Új-Zélandba - a dél- suffolkit, a Lincolnt, a Poll Dores-t és a többit később honosították meg, vagy már itt, a szigetországban nemesítették ki. Különböző nagyságúak, alakúak: van, amelyiknek egészen fekete a feje, van, amelyikről évente összesen tizenegy kiló gyapjút is lenyimak (két részletben). Utána birkamosó készülékeket gurítottak be a színpadra és az örvendező, lelkes turistáknak megengedték, hogy maguk mossák tisztára az állatokat. Két óra múlva újabb közönségnek, újabb belépődíjért tizennyolc szarvasmarha-fajtát produkáltak a tehén-show-n, megint csak előadás kíséretében. Nem tudom, hogy szakemberek mit tanultak volna belőle, nekünk laikusoknak mindenesetre tanulságos volt. xxx Nagyon sokat foglalkozik manapság a világsajtó David Lange munkáspárti kormányának anti- nukleáris politikájával, azzal, hogy kitiltotta az új-zélandi kikötőkből az atomfegyvereket hordozó (gyakorlatilag az amerikai) hadihajókat. Washington nem kis megdöbbenésére ezt a wellingotni kormány hamarosan törvényben is rögzíteni kívánja. Ezzel kapcsolatban is kérdeztem Richard Prebble közlekedésügyi minisztert, amikor alkalmam nyílt interjút készíteni vele:- Mint az új-zélandi munkáspárt vezetősége és mint a kormány tagját kérdezem: milyen fő ok húzódott meg kormányuk ama döntése mögött, hogy nem engedik be az ország kikötőibe a nukleáris fegyvereket hordozó amerikai hadihajókat: politikai, katonai vagy erkölcsi ok?-A fő oka annak, hogy nem engedünk be nukleáris meghajtású és nukleáris fegyvert hordozó hajókat Új-Zélandba az, hogy semmi értelme, hogy ilyen hajók legyenek a Csendes-óceán déli felében - felelte a miniszter. — Mi távolabb vagyunk a világ egyéb részeitől, mint bárki más, és rendszerint nincs nagyhatalmi vetélkedés sem ebben a térségben. Logikus tehát, ha kimondjuk: nem is akarjuk, hogy atomfegyverek jelenjenek meg a világnak ezen a részén. Nem tudom, helyes-e ezt erkölcsi állásfoglalásnak minősíteni. Számunkra egyszerűen a józan ész diktálja ezt. Aláírói vagyunk a rarotongai megállapodásnak, amely atommentes körzetté nyilvánítja a Csendes-óceán déli részét és ami a mi országunk nukleáris-mentességét illeti, azt törvénybe is kívánjuk iktatni. xxx Új-Zéland legnépesebb városának, Auckland-nak a kikötőjében Elaine Shaw, a Greenpeace környezetvédő mozgalom titkára először megismertet egy alig tíz méter hosszú vitorlás (a volt Vega, mai nevén Greenpeace III) huszonéves angol kapitányával, azután a rakpart egy közeli pontján áll meg a kocsijával. Itt ér az ügyeletes meglepetés. Drótkötelekkel kipányvázva egy 40-50 méter hosszú, ütött-kopott teherhajó ringatózik a vízen a part mentén. Elolvasom a nevét: Rainbow Warrior. Magyarul: szivárványharcos. De hiszen most egy esztendeje éppen e hajó felrobbantásának és elsüllyesztésének híre járta be a világot és szerepelt a francia (no meg persze az új- zélandi) lapok első oldalán. Arra kérem Elaine Shaw-t, magyarázza el a dolgot töviröl-hegyire. — A Rainbow Warrior nem véletlenül jött Új-Zélandra. A legtöbb világlap csak a robbanás után figyelt fel az ügyre, de a story már jóval előbb kezdődött, és átfogóbb. 85 elején hajózott először a Rainbow Warrior a Csendesóceán déli körzetébe. Floridából jött, Hawai érintésével. Útközben a Marshall-szigetek térségében személyzete propagandakampányt folytatott azoknak a helyi 1986. Vili. 22. • A Rainbow Warrior Auckland kikötőjében lakosoknak a mentése és kitelepítése érdekében, akik ott kárt szenvedtek 1954-ben, az Egyesült Államok hidrogénbomba-kí- sérletei alkalmával.- 1985 július 7-én — folytatja Elaine - szokezer békeharcos, környezetvédő részesítette a hajót forró fogadtatásban itt, az auc- klandi kikötőben. Augusztus 8-án kellett volna a Rainbow Warrior- nak ismét kifutnia a Mururoa- zátonyok körzete felé, hogy tiltakozzék a franciák ottanra kitűzött újabb atomrobbantási kísérletei ellen. A július 10-re virradó éjszaka gyűlést tartottunk a Warrior fedélzetén. Csoda lelkes volt a hangulat! 11 óra tájban indultam haza. Nagyon messze lakom. Alig értem haza, amikor úgy hajnali egy óra tájban megszólalt a telefon. Egy helyi lap szerkesztőségéből kerestek. Azt mondta a riporter: ,,A Rainbow Warrior-ról szeretnék beszélni magával.“ Mondom erre: ,.kissé szokatlan időt választott a beszélgetésre". ,,Hát maga nem tudja - így a riporter -, hogy a hajó a kikötő fenekén fekszik?" Nem hittem el neki. Erre elmondott néhány részletet, majd alighogy letette a kagylót, már a helyi rádió keresett. Aztán egészen addig csörgött a telefonom, amíg hajnali 4-kor a rendőrség hivatott, hogy azonosítsam Fernando Pereira barátunk holttestét. Ö a kabinjában tartózkodott és életét veszítette a robbanásnál. A rendőrség ott volt a kikötőben. A tűzoltók, a sajtó, a tévé is. Iszonyú volt a káosz. Semmit sem értettünk a dologból. Hiszen kormányunk támogatja az atommentes Új-Zélandot és az atommentes Csendes-óceánt. Annak semmi köze sem lehetett a történtekhez. A. mi népünk nagyon békés nép. Ezért töprengtünk, hogy ki állhat e mögött a szörnyű atrocitás mögött. Először az amerikaiakra gondoltunk, mert éppen ellenük kezdtünk propagandakampányt. Aztán a francia kormányra terelődött a gyanú. A wellingtoni francia nagykövet kereken kijelentette, hogy országának semmi köze sincs a Rainbow Warrior felrobbantásához és elsüllyesztéséhez. A folytatást persze tudja... A tettesek kézrekerültek. A francia titkosszolgálat tisztjei voltak - diver- zánsok, búvárok - akik hivatalos parancsra követték el a terrorakciót. Az aucklandi bíróság azóta már jogerősen tíz-tíz év börtönre ítélte őket. De hát ki hitte volna el, hogy a francia kormány terrorakciót szervez egy baráti ország területén! Ez tiszta őrültség! Vajon miért tették?- Talán meg akarták ijeszteni önöket - vetem közbe.- Ha ez volt a szándékuk, akkor elszámították magukat. De kegyetlenül! Nekünk mélységes meggyőződésünk, hogy a Csendes-óceán lakosságának joga van tiszta, félelem nélküli környezetben élni, s ettől nem lehet bennünket eltántorítani...- A hajó felrobbantása óta gyűjtünk egy új hajóra. A múlt év végén ugyanis felmértük, hogy a Rainbow Warriort nem lehet rendbehozni. A flotta és a tűzoltóság ugyan kiemelte az öböl fenekéről, és most maga is látta, ott van kikötve a rakpartnál, mert még szükség lehet rá, mint bűnjelre. De teljesen berozsdásodott, tönkrement. Amint lehetséges, magunk fogjuk elsüllyeszteni a nyílt tengeren. Szóval, új hajóra van szükségünk. Nagyjából együtt is van már rá a pénz. Az fogja járni a tengereket a Rainbow Warrior helyett. Folytatjuk kampányunkat a nukleáris kísérletek, a tenger szennyezése ellen... És még valamit. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem a franciák vagy az amerikaiak ellen vagyunk, csak a kormányaik nukleáris politikáját ellenezzük. A föld kicsi ahhoz, és túl sok jó ember él rajta, hogy kísérletezzenek vele, hogy szándékosan vagy véletlenül elpusztítsák. KULCSÁR ISTVÁN Az USA polgára a pártatlan statisztika tükrében Az amerikaiak, miként ez köztudott, imádják a statisztikát. Rendszeres időközönként mindenféle közvélemény-kutatást végeznek körükben. S a rengeteg számból és. mutatóból szerfölött szemléletes, olykor furcsa kép kerekedik ki a mai Amerika életéről. Lapunk egy csokor statisztikát nyújt át olvasóinak, mert úgy véljük, hogy ezek az adatok segítenek megvilágítani, milyen is az átlag amerikai lelkiállapota és érdeklődési köre. • Az USA-ban a lakosságnak mindössze 2 százaléka tulajdonít elsőrendű fontosságot a külpolitikai kérdéseknek. Az amerikaiak 87 százaléka nem tudja, kiket támogat az USA Nicaraguában, a sandinista kormányt-e avagy a kontrákat. Az amerikaiak 52 százalékának az a legfőbb vágya, hogy meggazdagodjék. Az amerikaiak 44 százaléka vélekedett úgy 1974-ben, hogy megfigyelés alatt áll, 1984-ben viszont már 67 százalékuk. Az USA lakosainak 45 százaléka soha nem olvas könyvet, 39 százaléka nem jár moziba. Az amerikaiak 74 százaléka úgy véli, hogy a tudomány és technika fejlődése végpusztulásba sodorja az emberiséget. Egy átlag amerikai kamasz heti 38 órát tölt el az iskolában, illetve a házi feladat készítésével, egy japán 59 órát. Az amerikai szülők 83 százaléka bevallja, hogy veri a gyerekeit. Egy amerikai kamasz 16 éves korára 18 ezer gyilkosságot látott a tévében. A felnőtt amerikaiak egyhar- mada nem fogyaszt szeszes italt. Az amerikaiak 77 százaléka hisz abban, hogy van mennyország, 5 százalékuk szerint azonban unalmas lehet ott lenni. A Közép-Nyugaton élő amerikaiak 69 százalékának az a véleménye, hogy jó vagy kitűnő esélyekkel rendelkezik arra nézve, hogy a paradicsomba kerüljön. Az USA polgárainak 27 százaléka szükségesnek tartja, hogy olyan törvényt hozzanak, amely megtiltaná, hogy különböző fajú emberek házasságot kössenek, 58 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy jobb lenne, ha a feketebörűek „nem tolakodnának be oda, ahol semmi keresnivalójuk“. Az amerikaiak 13 százaléka meg van elégedve magával. A férfiak még önteltebbek, 28 százalékuk meg van győződve arról, hogy szép. (LITYERATURNAJA GAZETA) HMHÍNUPIHIREkBOl ItIM/lR/tDT ■ NÁDPÁLCA SZÁMŰZVE Az angol alsóház - a brit oktatásügy történetében először - száműzte a nádpálcát az iskó- lákból. A konzervatív angol nevelés e hagyományos fegyelmező eszközét mindössze egyetlen szavazattal (231:230 arányban) sikerült betiltani. Ez jelzi, hogy a képviselők fele még mindig nádpálcához nyúlna. A lordok csak egy árnyalattal voltak „haladóbbak“: a képviselőházi voksolást megelőző felsőházi szavazáson 94:92 arányban, tehát nem egy, hanem két szavazattal döntöttek a testi büntetés eltörlése mellett. GYÉMÁNT IZRAELBE A legnagyobb dél-afrikai gyémántbányász és -kereskedő vállalat, a De Beers azzal büszkélkedik, hogy ez év első felében gyémánteladásai 45 százalékkal nagyobb bevételt hoztak, mint tavaly az első hat hónapban. Igaz, az árakat hét és fél százalékkal emelte, de az is közrejátszott, hogy jelentősen növelték a gyémátexportot - Izraelbe. ÜRES A SPANDAUI BÖRTÖN Üresen áll a spandaui börtön, ahol a nürnbergi perben elítélteket őrizték. Hosszú ideje már csak egy lakója volt az épületnek: Hitler egykori helyettese, a jelenleg 92 éves Rudolf Hess. Az idős fogoly egészsége azonban megromlott, s ezért a brit katonai kórházba szállították. FOGHÁZBAN A VOLT KORMÁNYFŐ Belgium történetében először ítéltek szabadságvesztés-büntetésre egykori kormányfőt. Paul Van den Boeynants három évi fogházat kapott adócsalásért. A politikus 1966 és 1968, valamint 1978 és 1979 között állt a belga kormány élén. VISSZAÉLÉS? Az amerikai igazságügy-minisztérium leállította a Nancy Reagan által támogatott, a kábítószer leküzdésére létrehozott egyesület pénzügyi segítését, mert a könyvelésben súlyos hiányosságokat fedeztek fel. A visszatartott 1,8 millió dollárt csak akkor folyósítják, ha tisztázódott: nem követtek-e el visszaélést az egyesület vezetői.
