Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-04 / 27. szám

ÚJ szú 17 1986. VII. 4. TUDOMÁNY I::::::::::::::::::::::::;::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::- > : TECHNIKA ix: ne ismerné Erich Kästner l\l némer író kedves regény­hősnőit: Luisét és Lőttét, az ikre­ket, akik egymásról mit sem sejtve nevelkedtek, mígnem egy véletlen során összetalálkoznak. A lát­ványt mindenki bűbájosnak találja, csak éppen az ikrek nem, akik az első adandó alkalommal jól bokán rúgták hirtelen felbukkanó altere- gójukat. Időbe telik, amíg éntuda­tuk e hasonlóságot feldolgozza. Azt is hozzátehetnénk: ott, ahol a környezet kevéssé segíti ebben a gyerekeket, igen nehéz az együttnevelt ikrek helyzete is. Kapcsolatuk nem csupán szoká­sos testvérkötelék. Számos egyéb, gyakran figyelmen kívül hagyott vagy félre értelmezett sa­játossága van. Ezek közül leggyakoribb az egyformaság hangsúlyozása. A legtöbb családban szinte kíno­san ügyelnek arra, hogy az ikrek minden játékból kettőt kapjanak, ugyanolyan színű, szabású ruhát, teljesen azonos frizurát viseljenek, s arra a legbüszkébbek, ha ,,az apjuk sem tudja megkülönböztetni őket“. A szülök boldogan aratják le az ismerősök és ismeretlenek gratulációját, a közvélemény elis­merése még inkább arra ösztönzi őket, hogy eltüntessék - főleg az egynemű gyermekek közti - kü­lönbségeket. Leginkább az „édes“ a „cuki“ kislányokat fe­nyegeti az uniformizálás veszélye. Az azonossági jegyeket az iskola gyakran tovább erősíti. Az ikreket egy padba ültetik, azonos teljesít­ményt várnak tőlük, s később úgy vélik, legideálisabb lenne, ha szin­tén ikerpárhoz kötnék életüket. Az ilyen szülői, pedagógusi, környe­zeti hatás sokat ront a gyerekek átlagosnál is nehezebb helyzetén. Az ikrek fejlődésének jellegze­tességeiről, az éntudat, a szemé­lyiség kialakulásáról, érzelmi éle­tükről Zazzó francia pszichológus tanulmányai a legismertebbek. Ér­dekes példákkal bizonyította: el­sősorban az egypetéjű ikrek énké­pe formálódik nehezen az erőtel­jes hasonlóság miatt. Előbb alakul ki bennük a „mi“, mint az elkülö­nült „én“ tudata. Kisebb gyermek­korban tükörképükről gyakran hi­szik, hogy testvérüket látják. Néha felnőttként előfordul velük ilyen tévedés, ha együtt élnek. A keve­redési, önelvesztési élmények, véletlen tévedések egymás elleni agresszióba csaphatnak át a min­den más testvérkapcsolatnál zár­tabb egység ellenére. Olyan erő­sen tör fel bennük a kényszerű tükörképtől való szabadulás vá­gya, hogy ezekben a pillanatok­ban az egymás iránt érzett na­gyobb adag szeretet, felelősség- érzet és összetartás egycsapás- ra gyűlölködéssé válhat. KETTŐSSÉÓTUDAT A zavaró kettósségtudat általá­ban az ikrek elbátortalanodását, zavartságát növeli. Zazzó 77 iker­párnái tett vizsgálattal bizonyítot­ta, hogy az egypetéjű ikrek 49,7; az egynemű kétpetéjű ikrek 38,6; a különnemű kétpetéjű ikreknek a 45,6 százaléka családjuk szerint kifejezetten félénk, visszahúzódó. Ennek következtében a társas életre, a páralkotásra, a házas­ságra való képességük korlátozot­tabb, mint hasonló korú társaiké. Megállapítását újabb felméréssel igazolta. 20 évre visszamenőleg feldolgozta egy párizsi kerület lakosainak születési és házassági anyakönyvi adatait. Ebből kigyűj­tötte az ikrekre vonatkozó szemé­lyi változásokat. Az eredmény: az ikrek 85 százaléka kötött házassá­got, ezen belül az ikerlányok 71 százaléka ment férjhez. Köztük tehát az átlagnál jóval több az önálló életre, az önálló párválasz­tásra képtelen, a testvéri kötelék­ben élete végéig megmaradt „ma­gányos“ ember. Az ennyire zárttá váló testvér- kapcsolat elsősorban azoknak a nevelési hibáknak a következ­ménye, amelyeket a szülők és pedagógusok az ikrekkel szem­ben már csecsemőkorban elkö­vetnek. Hiszen még a közismert sziámi ikrek is megházasodtak 42 éves korukban egy virginiai pap lányait vették feleségül. Egyikük­nek kilenc, másikuknak 11 gyer­meke született. Az ugyancsak összenőtt cseh Blazek-lányok, - bár egy férfival — de szintén házasságot kötöttek. (Rosa még a házasság előtt egy egészséges fiúnak adott életet.) HASONLÓ, DE KÜLÖNBÖZŐ E múlt század végi példák óta az ikerkutatás sokat fejlődött. Napjainkban a legkorszerűbb irányzat a hasonlóban a különbö­zőséget, a látszatra egyformában az egyéni jegyeket vizsgálja, s pe­dagógiai szempontból ezek hang- súlyozását tartja a legfontosabb­nak. Hiszen az egypetéjű, mind a kétpetéjű ikrek biológiai és pszichológiai szempontból éppúgy egyedi jegyeket is viselnek. Igaz, az egyszemélyes feltételekre „méretezett“ anyaölben mindket­ten egyformán nehéz körülmé­nyek között növekednek, de az életért, az élettérért folyó versen­gés attól a pillanattól megkezdődik közöttük, amikor összsúlyuk eléri a 300 grammot. Ettől kezdve mindig az erőteljesebb fejlődés­nek indult magzat kerül előnyö­sebb helyzetbe. Az egyedek kü­lönböző fokú érettsége, a születé­si súlydifferencia mindkét típusú ikerpárra jellemző: az egypetéjű ikerpárok között átlagosan 286 gramm, a kétpetéjűnél 316 gramm a gyerekek közti súlykülönbség. A születés után csupán csak folytatódik - részben a környezeti hatások szerint - az egyezőségek és különbözőségek sora. Ilyen például az ikrek értelmi- és be­szédfejlődése, amelynek két világ­hírű kutatója Lurija és Judovics szovjet pszichológusok voltak. Munkáikban kimutatták, hogy a párhelyzet olyan szoros kötelé­ket jelent az ikrek számára, amely bizonyos mértékben elzárja őket a külső hatásoktól. E zártság természetes következménye, hogy kevesebbet kommunikálnak a család többi tagjával. Szüleikkel, testvéreikkel, s így a saját diffe­renciálatlan világukban nehezeb­ben tudnak fejlődni, mint hasonló korú társaik. Az ikrek többségénél például később alakul ki a beszédkész­ség. Ennek mértéke különböző lehet. Egy alkalommal a szovjet pszichológusok egy ötéves iker­párnál tapasztalták a beszédkész­ség csaknem teljes hiányát. A gyermekeket szétválasztva megállapították, hogy nincs szó arról, hogy a fiúk a közösségben is saját „nyelvet“ használnak. Egyi­kükkel az óvodai csoport logopé­dusa kezdett foglalkozni, a mási­kat viszont nem vitték óvodába, otthon tartották. Az intenzív gya­korlás hatására az a gyermek, akivel logopédus foglalkozott, ha­Dupla gyerekek marosan beszélni kezdett, majd egy idő után otthon maradt testvé­re is áttért az érthető kifejezés- módra, s egymással is így beszél­gettek. Alig egy év alatt mindkettő­jük értelmi szintje annyit fejlődött, hogy utolérték óvodástársaikat. MIÉRT GÁTLÁSOSAK Általános tapasztalat, hogy az ikrek összetartozását a szülők, ne­velők a legkülönbözőbb módon juttatják kifejezésre, túlzó módon hangsúlyozzák. Már piciny koruk­ban azzal is, hogy együtt altatják őket. E szokás több családban olyannyira természetessé válik, hogy bár a gyermekek jócskán felnőnek, a közös ágy mégis megmarad, önként adódik a kér­dés: vajon gyakoribbak-e főként ilyen körülmények között, az ikrek­nél a kora gyerekkori szexuális játékok, próbálkozások. A kutatók szerint éppen olyan méretű, mint a többi, egy ágyban altatott testr vérnél. Sőt, állítólag szexualitásról az ikrek kevesebbet beszélgetnek egymással, feltűnően keveset nyúlnak egymáshoz, nem csókol­ják meg olyan gyakran egymást, mint a testvérek. Talán éppen azért, mert egyébként is minden helyzetben szorongásosabbak, gátlásosabbak. Ennek ellenére súlyos hiba az egy ágyban altatás, és minden más, párhelyzetüket kifejezetten hangsúlyozó magatartás kialakítá­sa, elősegítése. így például az uniformizálás. Minden szülőnek figyelembe kellene vennie az ik­reknek azt a tulajdonságát, hogy még az egyformaság ellenére is képesek valami apró jel által megkülönböztetni saját holmiju­kat, játékukat, ruhájukat és azok­hoz, mint személyes tulajdonuk­hoz ragaszkodnak. Nem önzés ez, csupán az egészséges énkép megnyilvánulásának egyik formá­ja. Az „egyenruha“ elleni lázadá­sig az ikreknek mintegy fele 14-16 éves korára jut el. Ugyanilyen személyiségromboló az iskolai tel­jesítmények állandó összehason- lítgatása, ami szintén serdülőkor­ban váltja ki a leghevesebb ellen­zést - nem egymás, hanem főként az azonos eredményeket számon kérő szülők, nevelők iránt. L. M. ftADAR „UNISZEX“ FOGAMZÁSGÁTLÓ Az „uniszex“ fogamzásgátló tabletta létrehozásán dolgozik egymástól függetlenül két ausztrál kutatócsoport is. Célkitűzésüknek az az alapja, hogy géntechnikai módszerekkel sikerült létrehozni­uk az inhibin hormont, amelyet immár fél évszázada hiába próbál­koznak elkülöníteni. A mind a női petefészekben, mind a férfi herék­ben megtalálható inhibin szabá­lyozza a hipofízisen keresztül a petesejtek, illetve a spermium mennyiségét. Először tehenek, majd sertések inhibinjét sikerült létrehozni, de a nagy feladat: az emberi inhibin géntechnikai előál­lítása még hátravan. Csak ezután kezdhetik meg a kísérleteket olyan tabletták előállítására, amelyeket a petesejtek, illetve a spermium létrejöttének a gátlásával a nők is, a férfiak is felhasználhatnának fogamzásgátlásra. A GYÓGYÍTÓ KÖNNY A Szovjet Orvostudományi Aka­démia kísérleti kardiológiai intéze­tének munkatársai felfedezték, hogy a könnymirigyek elősegítik a gyógyulás folyamatát. A kísérle­tek során kis porszemcsét helyez­tek a patkányok szemébe, hogy így hozzájuthassanak a könnyhöz, a könnymirigyek váladékához. Mi­nél több könnyet választott ki a mirigy, annál gyorsabban be­gyógyult a seb a kísérleti állat hátán. Ha a kísérleti állat könnymi- rigyeít eltávolították, a seb széle Angiogenin, érnövesztő fehérje Az amerikai Harvard egyetem biológusokból, biokémikusokból, enzim- és rákszakértőkból álló húsztagú kutatócsoportja az orvostu­domány történetében elsőként olyan anyagot különített el az emberi szervezetből, amely új vérerek növesztésére serkenti a testet. Az angiogeninnek elnevezett szervképzö fehérjének a felfedezése és a megfejtése rendkívüli távlatokat nyithat a szívbetegek kezelésében és a rákbetegek gyógyításában is. A ,,Biochemistry“ című amerikai tudományos szaklap legújabb számában részletesen ismerteti az új anyag elkülönítésének egyes lépéseit, továbbá annak a kísérleti bizonyítását is, hogy a „vérerek extenzív növekedését válthatja ki“. A növekedés fehérjéjét kutatva a bostoni kutatók az emberekben gyakori vastagbélrák sejtjeiből indultak ki. A rákos daganatok létrejötte, növekedése és szétterjedése a vérerek erős újraképződé­sével jár, ahogyan ezt már Rudolf Virchov munkássága óta tudja a gyógyítás. A daganatokban tehát - okosodott a Harvard- kutatócsoport - a növekedési tényezőnek is halmozottan kell előfordulnia. Bélrák-sejteket tenyésztettek tápoldatban, amelyekben a sejtek kereken három hónapig életben maradhattak. A folyamatos sejtosztódás során kis mennyiségű növekedésserkentő anyag jutott a tápoldatba. Ebből különítették el a hatóanyagot szűréssel, tisztítással, majd fagyasztással, több munkamenetben. Két és fél évi megfeszített munkával összesen 1250 mikrogramm- nyit (a gramm milliomod részét) sikerült összegyűjteni az anyagból. Ebből a piciny készletből négy százaléknyit (50 mikrogrammot) használhattak fel azokra a kísérletekre, amelyekkel tízezer tyúktojá­son az anyag biológiai hatékonyságát bizonyíthatták, a készlet többi része a biokémiai szerkezetelemzéshez volt szükséges. A kísérlétek- hez kis ablakot vágtak a kutatók 4—5 napos megtermékenyített tojások héjába. A vérerekkel dúsan átszőtt hártyára kis mennyiségű hatóanyagot (egy mikrogramm öt ezred részét) juttattak, majd inkubátorba helyezték a tojásokat. Már 24 órával később járulékos elágazásokat fedezhettek fel a beültetés helyéhez vezető vérereken. Azután állatkísérletekben is kipróbálták a kutatók az új hatóanya­got. Felmetszették az elaltatott kísérleti nyúl szemét, és parányi mennyiségű hatóanyagot helyeztek a vérerektől csaknem mentes szaruhártyára. A nyúl szaruhártyája ugyanúgy reagált a beavatko­zásra, mint a tyúktojások hártyája. Ezekkel a kísérletekkel párhuzamosan sikerült pontosan felderí­teni a fehérjemolekula 123 építőegységének (aminosavjának) pontos sorrendjét. Még ennél is fontosabb, hogy sikerült megfejteni annak a génnek a szerkezetét, amely az angiogenin-molekula tervrajzát tartalmazza. Ezután baktériumtenyészetekben sikerült nagyobb mennyiségű angiogenint előállítani, így már embereken is kipróbál­hatták a hatékonyságát. Egyelőre még csak ködös elképzelések vannak az angiogenin felhasználásának lehetőségeiről. Bevezethetnék például szív- és keringési betegségek esetében, hogy új érszakaszokat hozzanak létre a beszűkült vagy elzáródott régi érszakaszok kiváltására, és ezzel talán feleslegessé tehetnék egyik-másik bypass-mútétet. Ennél kevésbé drámai alkalmazási lehetőség a börsebek, a csontok és Ínszalagok sérüléseinek a gyógyítása. A kutatók meggyőződése szerint talán meg is fordíthatják az angiogenin hatásmódját. Ha már tudjuk, hogy miként serkenti az erek növekedését, akkor rövidesen talán azt is megtudhatjuk, hogy miként lehet megállítani ezt a folyamatot - mondják a kutatók. Azután ezt az ellentétes hatású molekulát felhasználhatnák a rákbetegek kezelé­sére, a daganatok érfejlődésének megállítására - új érpályák nélkül nem burjánozhatnának a daganatok. Egyelőre még tisztázatlan, hogy hol és mikor kezdik meg az angiogenin gyógyszergyári előllítását. D. A. berepedt, és a gyógyulási folya­mat lelassult. Egyetlen nap alatt a bőr elveszítette rugalmasságát, és petyhüdtté vált - mintha megö­regedett volna. Akkor kezdte visz- szanyerni a normális alakját, ami­kor a kutatók könnykivonatot kezdtek fecskendezni a kísérleti patkányokba. Meggyorsult a seb gyógyulása is. A KÉPERNYŐ NEM VESZÉLYEZTETI A TERHES NŐKET Svéd állami intézmények vizs­gálatot végeztettek avégett, hogy tisztázódjon: vajon a számítógé­pek képernyője előtt dolgozó nő­ket fenyegeti-e veszély, hogy az átlagosnál gyakrabban vetélnek el, vagy magzatuk idő előtt jön a világra? A kutatók tízezer terhességet követtek nyomon, mégpedig há­rom csoportban, aszerint, hogy a nőknek a képernyő előtt végzett munkáját ritkának, közepesnek vagy gyakorinak ítélték-e meg. Az első csoportba tartoztak egyebek között a bankhivatalnok- és könyvtárosnők, a másodikba a biztosítóintézeti titkárnők, a har­madikba pedig az utazási irodák­nak és számítóközpontoknak a női alkalmazottai. A kísérletbe bevont személyek kiválasztásakor ügyel­tek arra, hogy azok lehetőleg hasonló társadalmi és gazdasági környezetekből valók legyenek. A vizsgálat eredményei azt mu­tatják, hogy a terhességet a kép­ernyőbe csapódó elektronok kel­tette röntgensugárzás nem veszé­lyezteti, ellenben kezelőik gyakran fokozott stressznek vannak kitéve, s más nők többet dohányoznak. Márpedig a dohányzásnak a mag­zatra nézve közismerten súlyos következményei lehetnek. A vizsgálat vezetője tehát nem lát okot arra, hogy a terhes nőkkel ne végeztessenek képernyómuo- kát. De ha a nőt nyugtalanítja e munka, s főképp ha már a ré­gebbi terhességei során is problé­mái voltak, célszerű ót más mun­kakörbe áthelyezni. HALLŐ, ITT NAGYOTHALLŐ! A telefon köztudomásúan meg­könnyíti az ügyintézést és a meg­beszéléseket, legalábbis némelyik országban. Ha azonban az egyik fél nagyothalló, akkor baj van - ezt igyekszik megoldani az amerikai General Electric Company új ké­szüléke, az Echo 2000. Bármely telefonkészülékre rákapcsolható, és a telefonvonal túlsó végén beszélő személy szavait folya­dékkristályból készült képernyőn jeleníti meg. Ehhez csupán annyit kell a beszélgetőpartnernek ten­nie, hogy saját készülékén az egyes betűknek megfelelő gom­bokat nyomogatja. Minden gomb egy számot és egyszerre három betűt jelent, a gombok nyomoga- tásából olyan kombináció alakul ki, amely mindig a kívánt betűt választja ki. Ezenkívül egyszerű kódok is helyet kaptak a készülék­ben: egymás után két nulla „jó napot“, egy nulla pedig „viszont­látásra“. Mindaddig, amíg elké­pesztően fejlődő elektronikánk egészen kis méretű berendezé­sekben képes lesz tévedés és félremagyarázás nélkül „leolvas­ni“ a beszédhangot.

Next

/
Thumbnails
Contents