Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
* m /Mn Hogyan mentette meg a bolond a holdat? (Etióp mese) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolond. Abban a faluban, ahol ólt, bizony még sok hasonszőrű ember lakott. Egyszer a bolond vízért ment a kútra. Már késő este volt, teljesen besötétedett. Behajol a kútba, s látja ott úszik a vízen a hold.- Baj van, nagy baj! - kiáltotta a bolond. - A hold a vízbe esett. Segítsetek! összefutott az egész falu.- No, öntsük ki a vizet a vödörből, s a vödörrel kifogjuk a holdat. De sehogy sem sikerült kihalászniuk. Egyszercsak megfeszült a kötél.- Ráakadt a hold! - kiáltotta a bolond. - Húzzuk egyszerre mindnyájan. Az egész falu húzni kezdte a vödröt. Nagyon kínlódtak vele, mégsem ment. Végül is a kötél elszakadt. Hanyatt estek mindnyájan. S mikor a földön feküdtek, felpillantottak az égre. És ott meglátták a holdat.- Megmentettük a holdat! - kiáltotta el magát a bolond. - Milyen ügyesek vagyunk! Nélkülünk nem emelkedhetett volna ismét az égbe. Meg is köszönheti nekünk. Hisz ha nem húzzuk ki, még most is a kút vizében heverne. ROMITÓ ÉS A MÉZESKÖCSÖG (Olasz mese) Élt egyszer a hegyekben egy ember. Romitónak hívták. Volt néhány kaptár méhe, amelyek szorgalmasan gyűjtötték számára a mézet. Romitó a méz egy részét eladta a piacon, a másik részét megtartotta magának. Egyszer nagy szárazság volt, a méz eltűnt a piacról. Romitó szeme megcsillant erre, s elkezdett ábrándozni. Egy nagy köcsögről letörülte a port, megtöltötte csurig mézzel, kiállította az udvar közepére és elmerengett felette:- Ezért a korsó mézért nem kevesebb, mint tíz aranyat kapok. A pénzen veszek tíz birkát. Egy év múlva megkétszereződik, három év múlva egész nyájam lesz. A felét tehénre cserélem, hatalmas farmom lesz. Mint gazdag ember vásárolok magamnak egy régi várat, elveszek egy gazdag szenyórát. Gyermekeim születnek, akiket bölcsességre és engedelmességre tanítok. Ha nem lesznek engedelmesek, szigorúan megbünetem őket ezzel a bottal. Hadonászott Romitó a nehéz bottal, mutatta, hogyan bünteti majd meg vele a szófogadatlan gyerekeket, mikor véletlenül a mézesköcsögre sújtott vele egy jókorát. Ezer darabra tört a köcsög, a méz szétfolyott a földön. A korsó cserepeivel Romitó álmai is szertefoszlottak. Átányi László fordításai M adarak módjára repülni és halak módjára úszni - ez a két dolog ősidőktől kezdve foglalkoztatta az ember képzeletét. Sajnos, az ember önerejéből egyikre sem képes, a természet nem ajándékozta meg sem szárnyakkal, sem kopoltyúkkal, de mivel gondolkodó lény, elöbb-utóbb megtalálta a probléma megoldását. Igaz, közben sok évszázad telt el, számtalan ötletet, elképzelést ki kellett próbálni és el kellett vetni, hogy végül ráakadjon az igazira. A repülés történetéről bizonyára sokat hallottatok és olvastatok már, a búvárkodás fejlődéséről talán kevesebbet, ezért most erről mesélnék nektek. Emberek a vízben Gyermekkoromban sokszor versenyeztünk a pajtásaimmal, hogy ki bírja hosszabb ideig a víz alatt levegővétel nélkül. Általában harmincnegyven másodperc körül volt a csúcs. Később aztán megtudtuk, hogy a mi eredményeink bizony nagyon szerények az indonéz gyöngyhalászok teljesítményéhez képest, ők ugyanis olykor három percnél is tovább tartózkodnak a víz alatt, s közben még ide-oda úszkálnak is. Persze, ha jól meggondoljuk, ez a három perc se valami hosszú idő, de meghosszabbítani nem nagyon lehet. Ezt már az ókorban tudták,, s keresték is a megoldást, de nem sok sikerrel. A legnagyobb kérdés az volt, hogyan lehet a búvárhoz eljuttatni az éltető levegőt. Egy, 1415-ből származó német kéziratban fennmaradt egy rajz, amely vízhatlan ruhába öltözött embert ábrázol a tenger fenekén. A rajz készítője nyilván úgy képzelte el a dolgot, hogy a búvár a ruhában magával vitt levegőt fogja belélegezni, s ezzel kibírja egy ideig. Csak hát arra már nem gondolt, hogy a kilégzett levegőt el is kellene valahogy távolítani. A XVI.-XVII. században aztán sikerült egy kicsit előrelépni: megszületett a búvárharang. Bizonyára megfigyeltétek már, hogy ha egy poharat a szájával lefelé fordítva a vízbe merítenek, a pohárban levegő marad. A búvárharang tulajdonképpen egy vízbe merített óriási pohár, s lehetővé teszi, hogy az ember - igaz, nem túl mélyen - hosszabb időt is eltölthessen a víz alatt. 1663-ban például svéd búvárok ötven ágyút hoztak a felszínre egy elsüllyedt hadihajó fedélzetéről a búvárharang segítségével. A búvárharang a későbbiekben sokat módosult, de minden szakmabeli tudta, hogy azért mégsem ez az igazi. A búvároknak állandóan ki-be kellett úszkálniuk, hogy levegőt vegyenek, s ez nemcsak időrabló, hanem fárasztó is volt. Végül a múlt század harmincas éveiben egy Angliában élő német feltaláló, Siebe megszerkesztette az első olyan búváröltözéket, amelynek felcsavarozható sisakján már kilégzőszelep is volt. Ó alkotta meg a szkafander szót is (az ember és a csónak görög elnevezését kapcsolta össze). Siebe búvára ólomcipóben járt, a levegőt egy csövön keresztül kapta a felszínről. A nehézbúvárok öltözéke tulajdonképpen ma is ennek az ösmodellnek az alapján készült. Azt talán mondanom sem kell, hogy ebben a szerelésben bizony nem nagyon lehetett kecsesen ide-oda suhanni a vízben, de az egy helyben végzett munkálatokhoz megfelelt. Az ismeretterjesztő filmekből jól ismert köny- nyűbúvár-felszerelés - testhez simuló hőszigetelő ruha, oxigénpalack, békauszony - már századunkban, a negyvenes-ötvenes években született meg. Az ember valóban könnyedén mozoghat benne, de hogy közben milyen veszélyek is leselkednek rá, azt majd a következő számban mondom el. LACZA TIHAMÉR Gondolkodom, tehát... EGY KIS LOGIKA A logika szabályai szerint milyen számmal kell helyettesíteni a kérdőjelet? A KANDELA A csillagászatot tartják a legősibb tudománynak. Minthogy azonban minden csillagászati megfigyelés csak a fény segítségével történhetett, bátran állíthatjuk, hogy az optika (fénytan) tudománya egyidős az asztronómiával. A görögök már az ókorban osztályozták a csillagokat fényességük alapján. A O-tól 6-ig terjedő magnitúdóskálában (magnitúdó = nagyság, nagyságrend) 0-val jelölték a legfényesebb, és 6-tal a leghalványabb csillagokat. Természetesen a távcső felfedezésével a halvány csillagok fényerősségének határa kitolódott (a jelenleg észlelt leghalványabb csillagok kb. 24 magnitúdó- sak), de az ősi, magnitúdó szerinti felosztást használjuk ma is. Egy 3 és egy 4 magnitú- dós csillag közötti fényerősség különbsége 2,5-szörös, de szükséges azt is tudni, hogy minél fényesebb egy csillag, annál kisebb a magnitúdó száma (például a telihold mínusz 13 magnitúdós). A tudományok előretörésével azonos időben jelentkezett az igény a laboratóriumi és egyéb fényforrások erősségének és mennyiségének a pontos mérésére. Sorra születtek az alapegységek, melyek közül a legelterjedtebbet említenénk meg. Ez a Hefner-gyer- tya, amely egy, pontos szabványok szerint elkészített lámpa volt (lásd. az ábrát). A gyapotból készült kanóc amilacetátba merült, s a lángmagasság 40 mm-es volt. Ennek a lámpának a fényerejét nevezték Hefner- gyertyának. Ma már sokkal pontosabban kell meghatároznunk a fényforrások erősségét, különösen a fényképezés elterjedése óta. így jött létre egy további alapegység, a kandela, amely az Sl rendszer alapegységévé is vált: meghatározása a következő 1 kandela (cd) fényerőssége van annak az 1/60 cm2 felületű fekete testnek, melynek a hőmérséklete azonos a platina dermedési hőmérsékletével (2042,5 K) 101 325 pascal nyomáson, merőleges irányból nézve. Ez egyébként nagyjából egy közönséges gyertya fényének felel meg. A nem pontszerű, hanem kiterjedt fényforrások erősségét fénysúrűséggel jellemezzük. Egysége: kandela per négyzetméter (cd/m2). A fénysürűség adja meg, hogy a sugárzó felület egységnyi területe hány kandela fényerősségű. Ezt régebben nit-ben vagy stilb-ben (a nit tízszerese) adták meg, de ezek az egységek az Sl-ben már nem használatosak. Meg kell említenünk viszont a kandelából származtatott egységet, a lument, amely a fényáram kifejezésére szolgál. 1 lumen (lm) azzal a fény- mennyiséggel egyenlő, amelyet egy 1 cd erősségű fényforrás egy egységnyi térszögbe (1 steradián, vagyis a fényforrást körülvevő 1 m sugarú gömb 1 m2-nyi területre) kisugároz. Végezetül megemlítjük a fényvisszaverő képességet, melyet albedonak hívunk. Az albedo megadja, hogy egy bizonyos felületre beeső fénymennyiségnek hány százaléka verődik vissza. Ez utóbbi egységet főként a csillagászatban használják. BODÖK ZSIGMOND Vagyis: milyen név van elrejtve a képen? \ I Barak László A gyermekkor A gyermekkor mese: A gyermekkor elmúlik, a Jó győzelme, mégis megmarad, Gonosznak pusztulása; felidézheti egy csillogó szempár, csodalámpa, egy szó, melyet oly sokan keresnek... egy tétova mozdulat... A gyermekkor varázslat: A gyermekkor szabadság. bokrétája törékeny kismadár; hétköznapokból nyíló csalóka álom, boldog ünnepeknek... amely időről időre vissza- visszajár... BABA JAGA A délibáb szó eredetileg gabonaanyát, azaz minden élet anyját jelentette a régi magyaroknál. Hitük szerint Déli bab a hullámzó vetésben érkezett, és sokféle varázslatra - talán jelen nem levő dolgoknak a vándor szeme elé való vetítésére is - képes volt. Melyik nép meséinek boszorkányát hívják szintén babának. Baba Jagá- nak? (fayasauideu zsojo z\y) MEGFEJTÉS Az augusztus 1-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 6+2:8=1,2-0x0=0, 2+6:4=2; 6+2:2=4,2+0+6=8, 8+0—1=4 (az egyik megoldási lehetőség); brácsa, zongora. Nyertesek: Soltész Beáta, Ágcsernyó (Cierna nad Tisou); Korec Brigitta, Szádalmás (Jablonov nad Turriou); Szendrei Nóra, Almágy (Gemersky Jablonec); Mikóczi Ernő, Somorja (Samorín); Dömötör Olivér, Komárom (Komárno). ÚJ SZÚ 18 1986. Vili. 15.
