Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-15 / 33. szám

► * A változó divat állandó témáink közé tartozik. De más szemszögből nézik a vásárlók, másként értékelik a divatos holmik meglétét, illetve hiányát a boltokban a kereskedelmi dolgozók és sajátos véleményük van ezzel kapcsolatban a gyártóknak, is. A jihlavai Modeta hazánk egyik legna­gyobb kötöttárut gyártó vállalata. Oldrich Jícha igazgatót beszélge­tésünk során arra kértük meg, vázolja, mit tesz, mit tehet a Modeta, hogy termékei lépést tartsanak a hóditó divatáramlatokkal, hogy a vevők igé­nyeit mindinkább kielégítsék. Nagyfokú termékfelújítás- Nyolc üzemünk több mint négyezer dolgozója évente több mint félmilliárd korona értékű gyermek-, női és férfi felsőruházati cikkeket gyárt. Természetesen arra törek­szünk, hogy valamennyi megnyerje a fo­gyasztók tetszését, de egyben a vállalat gazdasági szempontjait is szem előtt tartjuk. Ma már sem a hazai, sem pedig a külföldi piacra nem adhatunk minőségileg kifogásol­ható vagy divatjamúlt terméket. Ezt egysze­rűen nem engedhetjük meg magunknak. Tudjuk azt is, hogy a kötött modellek alig egy évig divatosak. Ezért nálunk a termékfelújí­tás 85-90 százalékos. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Évente két kollekciót állítanak össze a tavaszi-nyári és az őszi-téli darabokból. A vállalat 15 tagú tervezőcsoportja adja mindehhez az „alap­hangot“. Hisz a divattervezőknek - a Mode- tában heten vannak - az elképzeléseiket úgy kell módosítaniuk, hogy ezek az adott lehetőségeknek is megfeleljenek. Többek között a kapacitások ésszerű kihasználása, az alapanyagok milyensége is befolyásolja, milyen modelleket tervezhetnek.- A nagy fokú termékfelújitás a tervezők­re, a technológusokra, a gyártást előkészítő részleg dolgozóira is fokozott feladatokat hárít, ugyanúgy mint azokra, akik a műhe­lyekben a gépek mellett az elképzeléseket megvalósítják - folytatta az igazgató. Gyártók - vevők hetem azt is, hogy a preéoviak több fekete színű terméket akartak. A divatos holmik iránt nagyrészt 30 éves korig érdeklődnek a vevők, de különbséget kell tennünk a 16-18 évesek Ízlése és a 20-30 éves korosztály igényei között. Csak néhány tényezőt említettem, persze ezeken kívül még számtalan létezik, melyek kisebb- nagyobb mértékben meghatározzák, hogy végül is mi kerül a pultokra. * A szerződések aláírásával azonban még nem ér véget a folyamat. Előfordul az is, hogy a kiválasztott színű termék nem készülhet el, mert a gyártó nem kapja meg a megfelelő festéket. Ekkor ugyan „bünte­tést“ fizet a kereskedelemnek, de ez nem pótolja a megrendelt árut. És van olyan eset, amikor a kiválasztott modell más színből már nem mutat olyan jól, mint az eredeti. Csak a megfelelő szálakból- Mi semmiképp nem akarunk ellenkezni kereskedelmi partnereinkkel - hangsúlyozta Oldrich Jícha. - Nem akarunk olyan termé­keket gyártani, melyekre nincs igény, de az átállás nem megy egyik napról a másikra. Új gépek, új technológiák szükségesek ehhez. Tudjuk, hogy a műszálból készült ruházati cikkek nem kelendőek, a vevők a természe­tes alapanyagból, vagy a hozzá hasonló keverékszálakból gyártott pulóverek, szvet- terek iránt érdeklődnek. Mi magunk is megpróbáltunk tenni ennek érdekében: vál­lalatunknál olyan szálat gyártunk, mely megfelel ezeknek a követelményeknek. Igaz, 40 millió koronás beruházást jelentett ez nekünk, mivel nemcsak fonógépre volt szük­ség, hanem korszerű, számítógéppel irányí­tott kötőgépekre is. Ma már csak ezek segítségével ^árthatunk divatos termékeket hazai és külföldi megrendelőinknek. Bővíteni szeretnénk divatújdonságaink kínálatát. Úgy tervezzük, hogy évente minimálisan 200 ezer kötött ruhadarabot gyártunk majd. Az igazgató azért is tartja lényegesnek a saját korszerű alapanyaguk felhasználá­sát, mert a nejdeki fésűsfonógyártól - legna­gyobb szállítójuktól - gyakran kapnak olyan fonalat, melynek minőségével nincsenek megelégedve. Ez a tény olyannyira befolyá­solja termelésüket, hogy a terv folyamatos teljesítését is veszélyezteti. ÚJ SZÚ 9 86. Vili. 15. Mielőtt a gyártást megkezdenék a feltéte­lezett vásárlók véleményére is kiváncsiak. Ezért az említett két kollekcióból piackuta­tással egybekötött divatbemutatókat rendez­nek. A közelmúltban Prágában, Pardubicé- ben, Prostéjovban és helyben mutatták be a tervezőműhelyekből kikerült modelleket.- Ezek a találkozók azért fontosak szá­munkra, mert vevőink itt fejezik ki tetszésü­ket vagy nemtetszésüket gyártmányainkkal kapcsolatban. És ma már nemcsak az a lényeges a vásárlóknak, mennyire attraktív a termék, mennyire van összhangban a kül­földi divattal, hanem arra is kíváncsiak, milyenek a használati tulajdonságai. Az sem közömbös számukra, hogy mindez mennyire van összhangban az árral. Tehát.egyrészt így ismerik meg a vevők véleményét, másrészt pedig a vállalat minta­boltjaiban összegyűjtött tapasztalatokat is hasznosítják. A vevő és a gyártó között viszont elengedhetetlenül ott van a tulajdon­képpeni közvetítő és értékesítő - a kereske­delem. Vajon ez a kétoldalú kapcsolat mennyiben segíti elő, hogy valójában a leg­keresettebb, legdivatosabb darabok jussa­nak el a vevőkhöz? Változó igények- Rendszeresen ismétlődő folyamat megy végbe köztünk és a kereskedelem között. Ez azzal kezdődik, hogy partnereinknek bemu­tatjuk, mit készítettünk elő. Ók megjegyzése­ket tehetnek a kollekcióval kapcsolatban, s amennyire lehetséges, mi ezeket figyelem­be vesszük a módosítások során. Egy-egy idényben 200-250 modellt mutatunk be, ezeken kívül még luxusdarabokat is terve­zünk. A bemutató után tisztázzák, pontosítják az igényeket és megkötik a szerződéseket.- Tíz-tizenegy partnerünk van, s igényeik szinte kerületenként változnak. A divatossá­got is különbözőképpen, mondhatnám azt is, nagyon szubjektiven értelmezik a szakem­berek. Például, amit a bratislavai partnerünk igényel, ez a kassai (KoSice) kereskedőnek nem biztos, hogy megfelel. Vagy megemlít­Színek, méretek A termelésben felmerülő gondok minket, vásárlókat kevésbé érdekelnek. Azt akarjuk, oldják meg ezeket az illetékesek, mi minősé­gi, szép ruhadarabokat akarunk vásárolni, megfelelő színben, méretben. Hogyan látja ezt a gyártó?- A divatosság kérdéséhez még azt sze­retném hozzáfűzni - mondotta az igazgató -, hogy nem lehet mindenki által elfogadható véleményt alkotni arról, melyik darab a legdi­vatosabb. Van, aki akkor vásárol, ha egy-egy cikkből kevés kerül a boltokba, s kivételes­nek számít. Tapasztalatunk szerint, ha valamivel elárasztjuk a piacot, az már nem attraktív, nincs iránta érdeklődés. A színekkel és a méretekkel kapcsolatban pedig a kereskedelem számára megszívle­lendő megjegyzést tett. A Modetában egy- egy fazon 6-7 méretben, 5-7 színben készül. Ez azt jelenti, hogy ha egy bolt a teljes kínálatot akarja nyújtani, 40-50 darabra van szüksége. S a gyakorlat? A nagykereskedelem raktáraiból 3—4 doboz­zal kapnak egy-egy modellből, a dobozba a gyártó tízesével csomagol egy-egy méretű és azonos színű fazont. Könnyebb így számukra az árumozgatás. A vevő pedig dühönghet, hogy például egyfajta szvetterből csak 42-es méret és csak fehér kapható a boltban. Szidja a gyártót, pedig ő megtar­totta a méretek és a színek előírt arány­számát. Bűvös körnek tűnik az egész, amelyből alig lelhető kiút. Mindig felmerül valamilyen akadálya annak, hogy a fogyasztókhoz gyorsan jusson el az igényelt áru. Beszélgetésünk során többször eszembe jutott az a rövid párbeszéd, melyet két szakem­ber — a gyártók illetve a kereskedelem képviselője - folytatott. A gyártó: ti, kereskedők tulajdonképpen nem tud­játok, mit akartok tölünk. A kereskedő: nekünk pontos elképzelésünk van, csak ti nem tudjátok ezt megvalósí­tani. Valóban így volna? DEÁK TERÉZ (Archívumi felvétel) etahaje, lágyan ring a Dunán... dúdolgatom magamban, miközben a Csehszlovák Hajózási Vállalat Duna parti székháza felé igyekszem. Kora reggel lévén aránylag kihalt még a rak­part, ami a folyóról nem mondható el. A terhüket vontató hajók kürtjelzéssel köszöntik a várost, a hajósok hangos, vidám kiáltással a parti korlátnak támasz­kodó nézelödőket . De nincs idő a bá- mészkodásra, Marian Lukáő és Viliam Zrník diszpécserek már várnak.- Hamarosan indul az első sétahajó, tíz órára csoportot várunk, és ilyenkor, a szabadságok ideje alatt minden nap sűrű a program - közölték készségesen. Május közepétől szeptember végéig óriá­si a sétahajózás iránt az érdeklődés. A vállalat két új hajón bonyolítja le a forgalmat, ám az igazság az, hogy a 250-250 főt befogadó sétahajók csak ritkán telnek meg.- Szeretjük, ha a csoportosan érkező vendégek előre bejelentik igényüket, s mi a beérkezett foglalások alapján osztjuk be a csoportokat. Jelenleg kapacitásun­kat lekötik a városkörnyéki pionírtáborok megrendelései, a gyerekek közül sokan először szállnak igazi hajóra. Természe­tesen a be nem jelentett csoportok sem utaznak vissza anélkül, hogy ne hajóztak volna. S ha messziről jön az utas, a hajót abban az esetben is útnak indítjuk, ha csak 20—30 érdeklődő van. Megtudtuk, este 17 órakor indulnak utolsó sétájukra a hajók. Az sem ritka viszont, hogy nagy érdeklődés esetén, „egy ráadással“ 18 órakor indul az utolsó járat. A diszpécse­rek elmondták azt is, hogy a sétahajó legénysége öt főből áll, hogy májusban 58 ezren, júniusban 56 ezren, július 15-ig 32 ezren hajóztak a Dunán. De mert rohamosan közeledett a sétahajó indulá­sának ideje, sietve a hajó felé igyekez­tünk. Felbúgott a hajókürt, a matrózok eloldották a köteleket, hangosabb lett a motorzúgás, a hajó elszakadt a parttól. Frantiéek Hatala kapitány és Frantiéek Éilinec gépmester a kormányfülkében tartózkodnak, az egyik kormányozza a hajót, a másik a műszerek mutatóit figyeli. - Felfelé 11-12 kilométeres óra sebességgel haladunk. A hajó útját bólyák szabályozzák, balra a zöld, jobb oldalon a piros színűek mutatják az utat - magyarázza a látnivalókat a kapitány. Elmondja azt is, hogy 1953-tól hajózik a Dunán, hajósként kezdte, később hajómester lett és miután 1958-ban letette a vizsgákat, kapitányi minősítés­ben hajózott tovább. - Persze akkor Ftegensburgból Izmailig kormányoztam a hajót hat éven át - mondja sóhajtva, s én nem tudtam, sajnálja-e, hogy az az idő már elmúlt. Amikor rákérdezek, elne­veti magát. - Szép időszak volt. Új tájakat, új embereket ismertünk meg, s hiába hajóztunk sokadszor ugyanazon a szakaszon, a Duna, a part mindig más volt - néz szeretettel a hömpölygő piszkos, szürkészöld folyamra. - Bizony, én arra is emlékszem, amikor még szinte kék volt a folyó vize. Közben elhagyták a várat, s a harma­dik, épülő híd előtt a kapitány megszólal­tatja a hajókürtöt. - Megfordulunk. - Né­hány méter megtétele után máris érez­zük, lefelé gyorsabban haladunk.- A sétahajó útvonala megközelítőleg 10 kilométer - veszi át a szót a gépmes­ter. Elmondja, ő is hosszabb hajóutak után került a személyhajóra. S hogy miért a váltás? - A családom fellázadt, no meg a tízhónapos fiam nem nőheMel apa nélkül - közölte. S mialatt hajó a hullámokat szelte, a fedélzetre men­tünk. A hűvös szél ellenére sokan innen csodálták az elsuhanó tájat, hallgatták a víz morajlását. Marie Paulerová férjé­vel, fiaival érkezett Bratislavába, s mert mint mondotta, otthon, Prágában, nem hajóztak még, eszükbe jutott, itt pótolják a mulasztást. Jirka és Zdenka tüzetesen megvizsgálták a hajót, szemük ragyogá­sából következtethettünk, elégedettek a sétahajózással. A hajó kényelmesen berendezett bel­sejében Valasská Bystrice-i turistacsoport kávézott. A táskákból előkerült a hazai „szíverősítő“ is, elvégre fel kell egy kicsit melegedni. - Sokan először hajózunk, s élvezzük a látnivalót, de egymás társaságát is. Éppen arról beszélgettünk, jó lenne ezzel a hajóval messzire elha­józni - avat a társaság titkaiba Anna Trcková. A hajó kürtjének hangja egy kis riadalmat okoz, de mire felocsúdunk, fordulunk is vissza. Ismét a kapitány vezérlőállásából né­zem az ismerős panorámát, s szinte el sem akarom hinni, hogy lassan egy órája vagyok a hajón. - Ma éjfélig tart a szolgá­latunk - közli a gépmester. - Ugyanis újdonságként bevezettük, hogy a fiatalok bérbe vehetik a hajót, s este sétahajózás keretében diszkózhatnak is. Az útirány Körtvétyes (Hruáov), hadd lássák, amíg még megvan. Ugyanis a Gabőíkovo -Nagymaros-i vízlépcsőrendszer építése következtében ezt a részt is elnyeli a víz. Beszélgetőtársam elmondja, hogy terveik között szerepel egy oroszvári (Rusovce) járat indítása. - Bizony jó volna közkincs- csé és egyben vonzóvá tenni Dunánkat. Érdemes is lenne - szögezi le a kapitány, s azzal véget is vet a beszélgetésnek, a kikötési manőver nagyobb összponto­sítást igényel. A vidám utasok elégedetten szállnak ki a hajóból, miközben a parton lévők már türelmetlenül várják, hogy végre elfoglal­hassák helyüket. A kapitány mosolyogva hallgatja a léptek dübörgését, a naponta megismétlődő hangzavart. Megszólal a hajókürt, a sétahajó újra elindul... PÉTERFI SZONYA lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll < MEGFEIIlttl

Next

/
Thumbnails
Contents