Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
O lyan időszakba léptünk, amelyben a fejlődés irányát a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa szabja meg. Valamennyi területen most folyik a kongresszusi dokumentumok lebontása és megkezdődik a kongresszusi irányvonal realizálása. így van ez a kultúrában is. Előttünk az első dokumentum, amely az új időszak művelődéspolitikai irányairól, az ágazat feladatairól és a kultúra fejlesztéséről szól, de itt van előttünk a már kidolgozott A kulturális-nevelő munka fő feladatai a 8. ötéves tervidőszakban című dokumentum is. Foglalkoznunk kell tehát a határozatok lebontásával, tekintettel a kulturális-népművelő tevékenységre, valamint azokkal a feladatokkal, amelyek a párt kongresszusaiból eredően a legfontosabbak, és amelyeknek elsősorban figyelmet kell szentelnünk. Mindenekelőtt a kongresszus szellemében kellene közelednünk hozzájuk - ez pedig mindenkitől minden területen, a termelésben, a gazdaságban, szociális téren, a társadalmi életben és a kultúrában a következőket követeli meg: új minőséget, új kezdeményezószellemet és intenzitást, új gondolkodásmódot, új, ésszerűbb eljárásokat, bátrabb megoldásokat, az elavult, főként a formális és bürokratikus módszerek kiküszöbölését, kritikus hozzáállást. Képesek vagyunk igy gondolkodni? Képesek leszünk valóban elhagyni az idejétmúlt módszereket, kitaposott utakat, a rossz értelemben vett rutint? Kulturális tevékenységünk során vajon képesek leszünk-e teljes mértékben érvényesíteni a tudományos haladás, mindenekelőtt a társadalom- tudományok eredményeit, de a műszaki vívmányokat is? Ha nem leszünk képesek, nehezen jutunk előbbre, nehezen tudjuk majd realizálni a kongresszusi irányvonalat. ✓ Sürgősen meg kell tehát gyorsítanunk a tudományos-műszaki haladást - ez szorosan összefügg az emberek fejlettségével, a szakmai felkészültséggel, műveltséggel, de az eszmei és erkölcsi arculattal, valamint a kulturális színvonallal is. Ebből adódnak az alapvető feladatok kulturális tevékenységünk számára - segíteni az emberek műveltségi szintjének emelésében. E nevelői küldetés teljesítésében a mi népművelésünknek is szerepe van, és kellene, hogy ez a szerep mind nagyobb és hatékonyabb legyen. A párt kérte és hangsúlyozta ezt a kongresszusokon. Soha még nem szentelt annyi figyelmet a kulturális népművelő munkának, mint most, és ilyen magas elismerést sem kaptak még a kulturális dolgozók, népművelők. Engedjék meg, hogy idézzek a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítéséről szóló központi bizottsági beszámolóból: ,,Az elmúlt időszakban tovább fejlődött a kulturális-nevelő munka, amely jelentős mértékben hozzájárult a párt politikája céljainak eléréséhez az ideológia területén. Gazdag tevékenységet fejtettek ki a művelődési házak, üzemi klubok, könyvtárak, múzeumok, képtárak és más kulturális-népművelési intézmények." És idézzünk még az SZLKP kongresszusának határozatából: ,,A kongresszus megállapítja, hogy a szocialista kultúra jelentős mértékben részt vesz társadalmunk fejlesztésében. Ebben a folyamatban jelentős mértékben részt vesznek az alkotók, valamint a kulturális dolgozók, népművelők, akiket a pád a szocialista életmódért és a társadalom további fejlődéséért folytatott harc élenjáró résztvevőinek tekint." N agy elismerés ez, amely azonban egyúttal felelősséget is jelent. Ezt az elismerést meg is érdemlik a kulturális dolgozók, népművelők - mindenekelőtt politikai nevelómunkájukért, a politikai jellegű ünnepek és ünnepségek előkészítéséért, résztvételükért a szemléltető agitá- cióban, a művelődés területén mutatott elkötelezettségükért, beleértve azt, ahogyan az időszerű belpolitikai feladatokra és a nemzetközi eseményekre reagáltak, továbbá a szocialista polgári szertartások formálásáért, a könyvtári tevékenység céltudatos fejlesztéséért, az amatőr művészeti mozgalom serkentéséért, a művészeti értékek terjesztéséért, az ifjúsági klubélet fellendítéséért, nemzetiségeink kulturális aktivizálásáért és mindazért, amit a szabadidő tartalmas eltöltéséért tettek. Ez a társadalmi elismerés örömmel tölt el bennünket, de egyúttal kötelez is - újabb aktivitásra, kezdeményezésekre, a kulturális-népművelő tevékenység fejlődését elősegítő sokirányú erőfeszítésekre. A kongresszusi tanácskozások azonban nagyon kritikusak is voltak, és ami a követelményeket illeti, ugyancsak igényesek, így éppen azokra a pontokra kell irányítanunk a figyelmünket, amelyekre a kritika célzott, és ahol a legmagasabbak a követelmények. Jövő feladatainkat én ezeken az alapvető területeken látom, és ezekkel kapcsolatban szeretném kifejteni is nézeteimet. A legnagyobb feladat valamennyi kulturális-népművelő tevékenység korszerűsítése és átértékelése. Következésképpen ez ennek a tevékenységnek minden területét érinti, és minden település kulturális életére vonatkozik. Az SZLKP kongresszusán ezzel kapcsolatban elhangzott: ,,Kívánatos és fontos a népművelés, a szórakoztatás és az üdültetés színvonalának a további emelése. Itt elsősorban a szabadidő eltöltése aktív és változatos formáinak a megteremtésére gondolunk, amelyek figyelembe veszik a lakosság növekvő kulturális és műveltségi szintjét, változó igényeit és szükségleteit. Ez megköveteli a falvakban és a városokban működő kulturális-népművelési intézmények egész rendszerének, munkájának az átértékelését és korszerűsítését. Olyan formákat kell meghonosítani, amelyek megfelelnek a mai igényeknek, vonzóak az ifjúság és a felnőttek számára, s a mostaninál jóval nagyobb mértékben használják ki a korszerű technikai eszközöket." Világos beszéd. Tehát mindenekelőtt korszerűségről, vonzó életképes és változatos tevékenységi formákról van szó, olyanokról, amelyek iránt elsősorban a fiatalok érdeklődnek. Formákról, amelyekben szóhoz jutnak az új műszaki vívmányok, elsősorban az audiovizuális eszközök, a színház, a zene és a film területén alkalmazott legújabb megoldások, a video, a számítástechnika. Ebből a feladatból adódik a követelmény: eltávolítani mindent, ami formális, sematikus és riasztó volt, véget vetni az olyan eseményeknek, amelyekre toborozni kellett, s amelyek untatták az embereket, semmit nem adtak nekik, ellenkezőleg, kellemetlenné tették pihenésre szánt perceiket. Meg lehet szüntetni a fölösleges és rossz minőségű különböző módszertani brosúrák, gyűjtemények, propagációs és más hasonló anyagok kiadását. Úgy gondolom, hogy a vonzó, érdekes és változatos formákat éppen a 7. ötéves tervidőszak éveiben kezdtük meg céltudatosan keresni és alkalmazni. Ezalatt az egyes rendezvények minőségével kapcsolatban rendezett versenyeink eredményeit értem mindenekelőtt, amelyek nemcsak érdekes formákat jelentenek, és nemcsak azt mutatták meg, miként kell igényesebbé tenni munkánkat, hanem egyúttal tömeges mozgatóerövé is váltak a minőségért folytatott küzdelemben. A kulturális-népművelő tevékenység korszerűsítésével összefügg egy másik fő feladat is, ez pedig a helyi és városi művelődési intézmények problematikájának a megoldása. Ezeknek az intézményeknek a színvonala, főként a szervező- és irányító munkájuké, valamint az üzemeltetésüké sok esetben nagyon alacsony; a kulturális intézmények rendszertelenül tartanak nyitva, a legtöbbször csak akkor, ha valamilyen előkészített eseményről van szó; nem váltak a mindennapi kulturális élet aktív és vonzó központjaivá, keresett helyévé a kulturális felüdülésnek, és nem váltak olyan sokszínű klubtevékenység színhelyévé, amely kielégítené az emberek különböző igényeit. Az SZLKP kongresszusán a következő hangzott el ezzel kapcsolatban: ,,A társadalom jelentős összegeket költ városaink és falvaink kulturális hálózatának a bővítésére. Ezekkel az eszközökkel azonban gyakran nem sáfárkodunk megfelelően. Általában sokáig tátonganak üresen a szép, új művelődési házak. Meglehetősen álmos az új nagyvárosi lakótelepek kulturális élete. " Ennek az alapvető kérdésnek a megoldása elsősorban azt jelenti, hogy biztosítani kell a helyi és városi művelődési intézmények üzemeltetéséhez szükséges feltételeket, főként a pénzeszközöket és a személyi feltételeket. Mérlegeléseink és tapasztalataink szerint, amelyeket néhány jól működő kulturális intézményben szereztünk, minden művelődési központ üzemeltetéséhez körülbelül 100 koronára van szükség lakosonként évente. Nem lehetetlen ezeknek az eszközöknek a bebiztosítása, ha egyesítjük a nemzeti bizottság, az üzemek és a szövetkezetek forrásait - úgy, ahogy azt megszabták a párt kongresszusai, és főként, ahogy Miroslav Válek, az SZSZK kulturális minisztere fogalmazta meg egyértelműen a CSKP XVII. kongPillanatfelvétel a zselizi (2eliezovce) országos népművészeti fesztiválról <----------------------------------------------resszusán elhangzott felszólalásában. Javasolta, hogy a helyi kulturális szükségletek kielégítésére egyesítsék a kulturális és szociális alapot. Ez aztán megoldaná a kulturális dolgozók a kulturális élet szervezői és az üzemeltetésben dolgozók jutalmazásának égető kérdését is. „Jóval konkrétabb kezdeményezőkészségnek kell megnyilvánulnia a nemzeti bizottságok, a szövetkezetek, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek részéről, valamint jobban kell gondoskodni a kulturális dolgozók, népművelők társadalomban elfoglalt helyéről, anyagi és erkölcsi elismerésükről" - vetődött fel az SZLKP kongresszusán. Szintén úgy gondolom, hogy a helyi kulturális intézmények átépítésével, ésszerű integrálásukkal megkezdtük e probléma céltudatos megoldását, amelyet azonban csak kezdetnek tekintek. A további előrelépéshez szükséges lesz, hogy az SZLKP kongresszusa által támasztott követelmények értelmében és együttműködve az oktatásügyi tárcával, a Szocialista Akadémiával, a szakszervezettel, a SZISZ-szel és a Csehszlovák Testnevelési Szövetséggel elkészítsük „a szabadidő kihasználásának átgondolt és korszerű koncepcióját“ (idézet az SZLKP kongresszusának beszámolójából). Itt már a társadalmi élet irányításának és a szabadidő szervezésének magasabb szintű integrálásáról van szó, - a közösségi aktivitás, a kulturális tevékenység, a sportolás, az üdülés és a szórakozás szimbiózisáról. Ez új eljárásokat is megkövetel majd a kultúra anyagi alapjainak tervezéséhez - és lehet, hogy éppen a kulturális-sport komplexumokban, amelyeket a Szovjetunióban akarnak kialakítani napjainkban, találunk ötlet- és tapasztalatforrásokra. U gyancsak széles körű és igényes feladat lesz az esztétikai nevelés társadalmi programjának teljes mértékű bevezetése a gyakorlatba, a társadalmi élet minden területére. Minthogy az esztétikai nevelés legfontosabb forrása a művészet, következésképpen főként a művészet felhasználásával alakulnak majd ki változatos formái a nevelésnek, szélesebb körűvé válik a legértékesebb színház-, zene-, film- és képzőművészeti alkotások terjesztése, tovább bővül a tömegek művészeti tevékenysége, főként az ifjúságé. A kulturális-közművelődési hálózat valamennyi területére érvényes ez - az amatőr művészeti tevékenységre ugyanúgy, mint a művelődésre, könyvtári munkára, polgári szertartásokra, a múzeumok és képtárak tevékenységére, a műemlék- és természetvédelemre irányuló nevelömunkára, a klubtevékenységre és a szórakozásra. Külön figyelmet kell szentelnünk a popzenének, a különböző, köztük az ifjúsági klubok tevékenységének, a diszkók működésének, ahol esztétikusnak nem mondható jel 3nségekkel is találkozunk, ahová bejutnak a kapitalista világ álkultúrájából,. erkölcséből, életmódjából eredő hatások, illetve ilyen termékek. A kongresszusi tanácskozások nagyon kritikusan szóltak e problémakörről. Új feladat lesz a videoklubok építése, a korszerű technika szélesebb körű alkalmazása a közművelődésben, a könyvtárak munkájában. Főként az audiovizuális és a számítástechnikáról van szó, valamint a mozik felszereltségének és munkájának a korszerűsítéséről (filmklubok, mozikávé- házak stb. létrehozása). A fentiekben érzékeltettem azokat az alapvető kérdésköröket, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa vetett fel, és úgy szóltam róluk, ahogy mi látjuk őket a kulturális- nevelő munka, illetve a népművelés területén. (Sajnos, az alapvetőnek számító terminológiai kérdés nem oldódott meg - a CSKP XVII. kongresszusán kulturális- nevelő munkáról beszéltek, az SZLKP kongresszusán kulturális-népművelő tevékenységről.) Mindezen kívül lesz itt még egész sor feladat, amelyeket meg kell oldanunk, különösen az irányítás és szervezés rendszerében, módszertani területen, a nemzetiségek tevékenységében és másutt. Javasoltuk is e témakörök tartalmi vonatkozásainak beépítését a dokumentumokba, amelyek alapján megtörténik a kongresszusi határozatok lebontása. I gényes, felelősségteljes hozzáállást követelő feladatok várnak ránk - olyan feladatok, amelyeket céltudatosan és tervszerűen kell teljesítenünk; nem formálisan, felszínesen vagy félig, hanem új szellemben, amilyet a kongresszusi tanácskozások sugalltak. Csak így leszünk képesek lépést tartani a társadalom fejlődésével, a kultúra és a népművelés csak így lesz igazi értékteremtő, és csak így tehet eleget társadalmi feladatainak a kor színvonalán. DR. FRANTIŐEK KARAS, az SZSZK Művelődési Minisztériuma népművelési főosztályának igazgatója A Galántai (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium leánykara a Csengő Énekszó kórusfesztiválon (Gyökeres György felvételei)
