Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
► ► Az iskolák padjaiban látszatra semmiben sem különböznek a többi gyerektől. Csakhogy a testnevelési órákon nem veszik fel a mezt, a szünetben nem nyargalják körbe az iskolaudvart. Tudják, nekik tilos a rohangálás, kis szívük beteg, óvni kell. Nyaranta az egészséges gyerekekkel, akik teherbírása nagyobb, nem mehetnek pionírtáborba, nem kis gondot okozva a szülőknek, kivel, hol legyen a gyerek nyolc héten át?! 1968 óta a Vöröskereszt Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Bizottsága nem kis igyekezetét fejt ki azért, hogy a szívbeteg gyerekeket külön táborban üdültethes- sék. A járás gyerekei az idén már 15. alkalommal pionírtáborban tölthetnek 18 felejthetetlen napot. A modrai mezőgazdasági szakközép- iskola udvara gyerekzsivajtól hangos. Labdák röppennek a magasba, ugrálókötelek suhognak a levegőben, fehérköpenyes felnőttek figyelik az önfeledt szórakozást. Az épület előtti árbocon vöröskeresztes zászlót lenget a pajkos nyári szél.- Harmadik alkalommal adott otthont a szakközépiskola igazgatósága, s el sem tudjuk mondani, mennyire hálásak vagyunk azoknak, akik gondoskodnak rólunk- avat a témába Valéria Saviková, a tábor vezetője. - A gyerekek orvosi felügyelet mellett tanulnak meg gazdálkodni szívük teljesítőképességével. A teherbírást egyénenként kell megállapítani, ezért a sporttevékenységnél is orvos aszisztál. Persze, féken tartani a magukat jól érző gyerekeket - hogy állapotuk he romoljon - felelősségteljes válalkozás- szólt közbe Ján Savík kardiológus. Elmondta, hogy több gyerek nem először tölti a nyár egy részét vöröskeresztes táborban, ahol megtanulja életvitelének alapvető szabályait, hisz a tábori foglalkozás egyben rehabilitáció is. A gyerekek napi programja ennek alapján alakul, látszatra nem is tér el a megszokott tábori élettől. Mégis, mik a különbségek okai?- kérdezzük vendéglátóinktól.- A 81 gyerek minden nap ébresztő után először az orvossal találkozik. A reggeli előtt rövid tornával járatják be a ,, motort“, hogy később különböző hasznos foglalkozásokon múlassák az időt tíz óráig, illetve az ebédig. Sokat sétálnak, járják a környező erdőt, ami jó alkalom arra is, hogy megismerjék a gyógynövényeket. Ugyancsak naponta sportolnak, igaz, rövidebb ideig, kis pihenőkkel, kisebb intenzitással. Persze nem akarunk csak a táborban maradni. Terveink között szerepel a lednicei vár és füvészkert megtekintése, ellátogatunk Piest’anyba, ahol nemcsak fürdünk, hanem hajózunk is majd, elmegyünk a helybeli gyógyszergyárba stb. S mert Modrá- ban található Ludovít Stúr sírja, ittlétünk alatt gondozni fogjuk. Beszélgetésünk alatt a tágas ebédlőben megtízóraiztak a gyerekek, akik között bizony sok volt a vézna, kisnö- vésü.- Az eltérő alkati felépítés a betegség velejárója - magyarázta az orvos. - De az étvágyukkal nincs semmi baj, tegnap 700 darab buktát fogyasztottak el. - Persze, a felnőttek, a vezetők is versenyt ettek- jött be az irodába szinte végszóra Anna Madericová konyhavezető. - Igyekszünk úgy összeállítani az étrendet, hogy a táborozók naponta friss zöldséget, gyümölcsöt kapjanak. Mező- gazdasági iskola lévén, ezen a téren önellátók vagyunk - mondta, miközben minket is tízóraival kínált. - ízlik? - kérdezte azon nyomban, de mert teli szájjal beszélni illetlenség, fejünkkel bólintottunk csupán. Közben megélénkült az iroda, a vezetők a kellékekért jöttek. Valéria Saviková készségesen osztogatta a rajzlapokat, ollókat, ragasztókat, színesceruzákat és repülőgép-modelleket, társasjátékokat és labdákat. - Fogyóeszközök - közölte felénk fordulva, majd egy kimutatás végösszegére mutatott. A Vöröskereszt járási bizottsága 4 ezer koronáért vásárolt segédeszközt a táborlakók számára. A járási nemzeti bizottság pedig a kirándulások költségeit fedezi, ami körülbelül tízezer korona - Nemcsak idén, tavaly is megkaptuk a támogatást. Tulajdonképpen ennek a jó együttműködésnek köszönhető, hogy a 7-14 évesek nyaralhatnak. A folyosó csendjét énekszó törte meg.- Este tábortüzet gyújtunk, minden raj műsorral mutatozik be - magyarázta a tábor vezetője. - Túl vagyunk az ismerkedési esten, ahol szlovák és magyar dalok, versek, viccek, mondókák szórakoztatták úgy a gyereksereget, mint a felnőtteket. A hatodikos Fonód Szilárd olyan sikert aratott, hogy őt választották a tábori csapattanács elnökévé. Másodikos öccsének, Gergőnek legjobban az ízletes koszt,.tetszik“ - sokkal finomabb, mint az iskolai - közölte. - Még nehezemre esik a takarítás, szerencse, hogy Szilárd segít - szorítja meg bátyja kezét.- A szobák is szépek- vezetnek a fiúk az emeletre, s mutatják az ízlésesen berendezett 2-3 ágyas szobákat. - Gyűjtjük a jó pontokat, hisz a legjobbaknak egy nagy torta jár - közölték bizalmasan. Az iroda asztalán emléklapok, oklevelek sokasága tornyosul. Minden verseny díjazottjának oklevél, a táborlakóknak emléklap jár. Persze kár, hogy ezeken nem a Vöröskereszt, hanem a szakszervezet emblémája díszeleg. Sajnáljuk, hogy egy ilyen apróságra nem gondolnak a Vöröskereszt tisztségviselői. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy így is lehet népszerűsíteni tevékenységüket! Miután elbúcsúztunk a vidáman han- cúrozó gyerekektől és az őket óvó felnőttektől eszünkbe jutott, hogy az Érsekújvári járás gyerekeinek tulajdonképpen szerencséjük van, hiszen a felnőttek összefogása nélkül nem tölthetnék ily kellemesen a nyarat. Az is eszünkbe jutott, hogy Szlovákia több járásaiban ugyancsak élnek beteg, üdülni vágyó gyerekek, s a járásokban működnek Vöröskereszt-szervezetek. Tudjuk, megszervezni egy egészségügyi tábort nem könnyű, sőt. De ha néhány járásban a Vöröskereszt több éven át sikerrel teljesíti leghumánusabb célkitűzéseinek egyikét, miért nem követik a jó példát a többiek is? Úgy hisszük, az érdekeltek - gyermekeink - megérdemlik az ilyen törődést. Akkor is, ha ez többletmunkával jár. PÉTERFI SZONYA Az orvos nemcsak gyógyít... A Fonód fivérek érdeklődéssel figyelik játszó pajtásaikat (Gyökeres György felvételei) ÚJ SZÚ 9 „A dolgozók még mindig nem kapják meg minden esetben azt, ami őket jog szerint megilletné“- jegyeztem fel a legfelsőbb bíróság sajtótájékoztatóján. Az asztalomon fekvő levél, a szakmai körökben nagy tekintéllyel rendelkező bíró nézetét látszik alátámasztani. Megdöbbentő történetet beszél el férje üzemi balesetének harmadik évfordulója kapcsán a levélíró. A baleset során robbanás következtében a férj arca és kezei megégtek. Kórházba került. A panaszban megkérdőjelezett gyógyulása után megpróbálta folytatni munkáját, de azt sem fizikailag, sem szellemileg nem bírta. Leküzdhetetlenül rettegett a géptől, amelyet kiszolgált, attól, hogy a baleset megismétlődik. Éjszakánként visz- sza-visszatéró lidércálma volt, hogy élő fáklyaként menekül. A súlyosan megégett keze nem bírta a megerőltetést - nem segített az orvosi felügyelet alatt hónapokig végzett rehabilitációs torna sem- rövid igénybevétel után kínzó fájdalmat érzett, sérült kezével nem tudott fogni, szorítani, emelni. A könnyebb munkára való áthelyezése iránti kérelmét az orvos is támogatta. Az ún. könnyebb munka azonban csákányozásból, lapátozásból állt. A jövedelme ennek ellenére ezer koronával csökkent, s bár úgy érezte, járna neki a keresetkiegészítés, ezt sorozatban megtagadta a munkáltatója. Előzetes telefonbeszélgetésünk alapján az üzemben kerestem panaszosunk férjét - nevezzük Mihálynak. Eredménytelenül. Senki sem tudott róla semmit. Végül a főnökénél kérdezősködtem, hiszen ha valakinek, neki aztán tudnia kell róla. Tudott is. - Szabadnapja van. Tegnap este a feleségével együtt eljött a lakásomra és már-már sírva könyör- gött, adjak neki mára szabadnapot. Hogy miért, azt nem nagyon értettem. Ezek után ha lehet még jobban furdalt a kíváncsiság mint indulásom előtt. Miért gondolta meg magát? Igaz-e mindaz, amit és ahogyan azt a levélíró megfogalmazta? Az izmos, napbarnított főnök egyáltalán nem jött zavarba kérdéseim hallatán, bár szinte a fejére olvastam a levél tartalmát. Készségesen válaszolt, közben fel-felemelte a telefont, hogy másutt is érdeklődjék a részletek iránt. Az ügyet és Mihályt is jól ismeri, mert történetesen a balesetek idején is a főnöke volt. Mihályt ugyanis nem egy, hanem két baleset érte, (ezek után ugyan ki csodálkozhat rettegésén?). A vizsgálat azonban megállapította, hgoy a munkavédelmi előírásokat nem sértette meg senki.- Nincs mit takargatnunk - mondja nyugodtan. - Mindent kifizettünk neki, amire csak módunk volt, s mindenből a lehető legmagasabb összeget. Igyekszünk eleget tenni a kéréseinek. Amikor visszajött dolgozni, más munkára kérte magát. Kikerült az irányításom alól. Tény, hogy csökkent a keresete, mert már nem dolgozott teljesítménybérben, de nem is dolgozta agyon magát. Amikor megszűnt az üzemrészlég, ahol a baleset történt, visszakerült hozzám. Tudom, a baleset óta folyton panaszkodik, hogy fáj a keze, ezért is igyekszem öt olyan munkával ellátni, amelyet könnyen el tud végezni. Az üzemrészleg megszűnésével egyébként valamennyien elestünk a jobb kereseti lehetőségtől.- Mihály azonban már ezt megelőzően kérte a keresetkiegészítést!- Igen, és mi nagyon sokat foglalkoztunk követelése jogosságával. Többször konzultáltunk a kezelőorvosaival is. Szerintük műtétre van szükség. Mihály azonban nem volt hajlandó alávetni magát a műtétnek, mert valaki azt mondta neki, hogy gyógyszerrel is kezelhető. Nem bízott az orvosokban, összeveszett velük. Ki tudja ezek után, hogy mitől fáj a keze?! A fizetéskiegészítést megadtuk volna neki, de csak a műtét után. Az üzemből Mihály keresésére indultunk, remélve, hogy otthon tartózkodik. Hosszas csöngetés után .egy kis termetű keszeg ember jött kaput nyitni. Zavartan, remegő szájszéllel, dadogva fogadott és kísért be az alacsony családi házba, melynek központi helyiségében, a konyhában fogadott minket Mihály felesége.- Nem fordultam volna a szerkesztőséghez - magyarázta - ha nem lenne annyi veszekedés köztünk a pénz miatt. A baleset előtt házasodtunk össze. Egy évig szépen elvoltunk, de azóta, hogy a férjem égési sérülést szenvedett, nehezen jövünk ki. Ő ezernyolcszázat hoz haza, én hétszáz korona tartásdíjat kapok a gyerekek után. Dolgozni nem járhatok, mert beteg a térdem és a bokám. De hát maguk nem erre kiváncsiak. Beszélj Mihály - utasítja a férjét - én addig kihozom a papírokat. És Mihály csillapíthatatlanul reszketve beszélt az utóbbi három év eseményeiről, az orvosok szerint is kétséges kimenetelű műtéttől való félelméről, sérelmeiről. A felesége közben kihozott egy vastag irattartót - Mihály teljes egészség- ügyi dokumentációját. Mihály ugyanis már vagy egy éve kerüli az orvosokat, annyira, hogy az utolsó kivizsgálása után vissza sem vitte az iratokat. Ha megbetegszik, otthon kúrálja magát. Úgy érzi, haragszanak rá a járás orvosai, sőt állítólag kérdőre is vonták, amikor azt kérelmezte, hogy egy másik járásban kezeltethesse magát, ahol egy orvos úgy vélte, hogy a keze műtét nélkül is gyógyítható. Az azonban az egészségügyi dokumentációból sem derül ki: van-e öszefüggés a baleset és a fájdalmak (amelyek okát izomsorvadásként diagnosztizálták) között. Azt tudjuk: fájdalmai a balesetet követően jelentkeztek, a rehabilitációs tornát a baleset után kezdték meg a leginkább megégett jobb kézen, s az orvosok időről időre „ideiglenesen könnyű munkát“ javasoltak neki. Mihály el-elcsukló hangjából, remegéséből ítélve mindenkitől fél, talán tőlünk is, de főként a főnökeitől (mit szólnak azok most a felesége panaszához), s az orvosoktól, akik többször is megszidták. Ám ha az orvosok tudományos ismereteik birtokában tagadják a baleset és a fájdalmak (izomsorvadás) közti összefüggést, miért nem akadályozták meg egy ember reménytelen szélmalomharcát a munkahelyén, s az egészségügybe vetett bizalmának, az igazságba vetett hitének elvesztését azzal, hogy magyarázatot adnak betegsége kialakulásának valódi okára. Mert mindaddig, amig ez meg nem történik, az események logikája az orvostudományban járatlan laikus számára Mihály feltételezésének és követelésének igazát bizonyítja. FEKETE MARIAN Bújócska az igazsággal 1986. Vili. 8. A nap orvosi vizsgálattal kezdődik
