Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-08 / 32. szám

A Prágai felhívás, amely a 7. ötéves terv teljesítése érdekében született, an­nak utolsó szakaszában, túlnőtt keretein és a 8. ötéves tervben is az intenzifiká- ciós folyamat meggyorsítását segíti elő azoknál a vállalatoknál, amelyek csatla­koztak hozzá. Idézzük fel alapelveit: a termelékeny­ség és a gyártási technológia innováció­ja, a munkahelyek, műhelyek és üzemek munkakörülményeinek felülvizsgálása és javítása, a nyersanyag- és az energia- gazdálkodás könnyen hozzáférhető tar­talékainak feltárása és felhasználása, s végül az előrelépés adminisztratív jellegű akadályainak elhárítása. Az elmúlt közel másfél év elegendő volt arra, hogy a mozgalomhoz csatlako­zó vállalatoknál az első konkrét eredmé­nyek megmutatkozzanak, noha a felhívás nem a könnyen elérhető eredményekre ösztönöz és nem szab kötelező határidő­ket. Mit tudott felmutatni eddig, és milyen tapasztalatokat szerzett az egyik kezde­ményező, a prágai ŐKD Elektrotechnikai Vállalat. Erről beszélgettünk a vállalat fejlesztési osztályának vezetőjével, Karel Kukta mérnökkel.- Milyen cél vezérelte önöket akkor, amikor elfogadták a felhívás alapelveit és vállalták a példamutatás kötelezettségét is, ami minden bizonnyal együtt jár a felhívás kezdeményezésével.- A termékfelújításban már voltak ta­pasztalataink, de a legfőbb célunk a mű­szaki és gazdasági paraméterek bizo­nyos átfogó javítása volt. Mivel dolgozó­ink száma, valamint termékeink ára a jövőben nem emelkedik, atermelékeny- ség és a sorozatgyártás növelésének módjait kerestük ahhoz, hogy a meredek tempóban növekvő termelést, az adott erőforrások mellett, biztosítani tudjuk. Ez az igyekezetünk az új gyártási módsze­rekre, az új anyagokra, a számítástechni­kának a tervezésben és az irányításban való kihasználására, az új műszaki ered­mények alkalmazására irányította figyel­münket. Vannak olyan részlegeink, mint például a sajtolóüzem, ahol a dolgozók nehéz fizikai munkát végeznek. Itt nem­csak a gazdasági tényezők ösztönöztek bennünket a termelés modernizálására, hanem a munkakörülmények javítása is. Ugyanez vonatkozik egyes gyáregysége­ink felújítására. Ebben az évben alapítá­sának 90. évfordulóját ünnepli vállala­tunk, s vannak olyan részlegeink, ame­lyek felett már jócskán eljárt az idő. Azt akarjuk, hogy az új ismeretek teret nyerjenek, tehát ezekhez kellett igazíta­nunk a munkakörülményeket is. Új rész­legeket hoztunk létre, egyeseket össze­vontunk vagy átszerveztünk, ami jelentős javulást eredményezett a dolgozók mun­kafeltételeiben. A következő terület az anyag- és munkaigényesség. Nekünk specifikus helyzetünk van, mivel kis sorozatokat, dé legtöbbször egyedi darabokat gyártunk, így a nagy sorozatoknál jelentkező elő­nyök nálunk nem hatnak. Fontos kérdés­sé vált számunkra, hogy az egyedi gyártásnál szükségszerűen jelentkező maradékot hogyan használjuk fel.- Erre milyen megoldást találtak?- Egy fiatalokból álló kollektíva vállal­ta, hogy felméri a vállalat raktáron levő nyersanyagtartalékaiban a régi rézveze­tők mennyiségét. Ebből sok van, mivel ha egy motor elkészítésénél bizonyos huzal­ból 1500 méternyire van szükség, de a leszállított tekercsen 5000 méter van, akkor jelentős a maradék. Nos, ez a felmérés olyan volt, hogy nemcsak a raktári jegyzékeket ellenőrizték, hanem végigmentek a raktárakon is, felmérve a porosodó huzaltekercseket. A leltár eredményét beprogramozták egy számí­tógépbe, így a számítógépes műszaki tervezésnél a gép már tanácsot adhat a tervezőnek, milyen anyagot használhat el abból, ami a raktáron van. A tervezés tehát kapcsolatban áll az üzem anyagi lehetőségeivel is. Ennek a kollektívának az érdeme, hogy a múlt év folyamán 700 ezer korona értékű rezet takarított meg vállalatunk. Meggyorsul a gyártás is, ha a terméket raktáron lévő anyagból terve­zik. Egy további előnye is van az említett kollektíva kezdeményezésének. Mi az általunk gyártott nagy energetikai egysé­gek javítását is végezzük. Üzemzavar esetén, ha például egy nagy teljesítmé­nyű transzformátort kell újratekercsel­nünk, nem mindegy, milyen gyorsan végezzük el a munkát, mikor üzemelhet újra a berendezés. Mivel ismerjük a ren­delkezésre álló tartalékokat, az anyag a javításkor kéznél van, gyorsan közbe­léphetünk.- Említette, hogy specifikus helyzet­ben vannak, mivel egyedi darabokat vagy kis sorozatokat gyártanak. Mégis az a céljuk, hogy a sorozatok nagyságát növeljék. Milyen módon?- Kétféle módon próbáljuk. Egyrészt azzal, hogy nemzetközi viszonylatban is szakosodunk néhány termékfajta gyártá­sára. Nemrégiben szerződést kötöttünk a leningrádi Elektroszila vállalattal, akik segítenek abban, hogy jobban kihasznál­hassuk speciális, számítógép-vezérlésű fémmegmunkáló gépeinket. A számukra is készítünk bizonyos alkatrészeket. A második módszer a tudományos kutatás megosztása. Mi az Elektroszila számára is fejlesztjük a váltóáramú villamos gépeket és ók pedig ezt az egyenáramú gépek kutatásában viszo­nozzák. Ezzel az egyes feladatok megol­dása is meggyorsul, mivel mindkét olda­lon nagyobb kutatóbázis keresheti a megoldást. A módszer eddig bevált, mindkét fél jobban érvényesül a nemzet­közi piacokon is.- A beszélgetés elején említette, hogy legfőbb céljuk a termékek műszaki és gazdasági mutatóinak javítása volt. Mi­lyen eredményeket hozott ezen a téren a Prágai felhívás alapelveinek érvényesí­tése?- Erre is egy példával szolgálhatok. Hazánknak nem egy gázvezetéke van, amelyen keresztül mi is kapjuk és más országokba is szállítjuk a földgázt. Tud­tuk, hogy a Siemens cég olyan villamos gépet szerkesztett, amely a kompresz- szorállomásokon a turbinamotort helyet­tesíti. A meghajtás ilyen cseréje szá­munkra is előnyös lenne, mivel sok helyen végre lehet hajtani és ez - a gáz­turbinák fogyasztását ismerve - jelentős energiamegtakarítást eredményez. Ezen kívül az elektromotor előnye a gázturbi­nával szemben az is, hogy jobb a hatás­foka, a fordulatszámváltásnál nincs szük­sége redukcióra, és csúcsidőkön kívül olcsó energiát fogyaszt. A várható nehéz­ségek, műszaki problémák nem riasz­tották el a feladattól szakembereinket, sőt egyfajta szakmai kihívásnak tekintették ezt a munkát. Itt is elsősorban dolgozóink meg a velük együttműködő más kutatóin­tézetek dolgozóinak kezdeményező­készsége, aktivitása eredményezte, hogy elkészült ez a 25 MW teljesítményű szabályozható fordulatszámú villamos motor, amely a kompresszorállomások meghajtásánál a gázturbinát helyettesíti. 26 hónap alatt megterveztük, legyártottuk és kipróbáltuk. Már ez a rövid idő is egyedi teljesít­ménynek számít, emellett jelenleg ez a legnagyobb elektromos meghajtás a vi­lágon. A Siemens Kanadában üzembe helyezett motorja 18MW teljesítményű. Motorunk a nagykaposi (Veiké Kapu- áany) kompresszorállomáson ebben az évben megkezdi a próbaüzemelést. El kell még mondanom, hogy a fejlesztésnél a Prágai felhívás szellemében új mód­szereket alkalmaztunk, és kihagytunk néhány bürokratikus kerülőutat. Ennek az eredménye a nálunk szokatlannak tűnő rövid fejlesztési határidő, ami a megszokott, eddig használt módszerek és formák alkalmazásával akár 5 év is lehetett volna. A szervezés rugalmassá­ga megmutatkozott akkor is, amikor a jelentkező szovjet megrendelők módo­sításokat kértek a motoron, kisebb súlyt, kisebb tápfeszültséghez való alkalmaz­kodást stb. Az elvárásoknak megfelelő átalakításokat egy év alatt befejeztük. Az eredmény az, hogy vállalatunk 500 millió koronás megrendeléshez jutott. Itt emlí­tem meg a motor hazai alkalmazásának előnyeit is. Egy berendezés működtetése esetén az éves megtakarítás 90 millió korona. Hozzáteszem, ez csak a legmar­kánsabb példája a műszaki és technoló­giai innovációnak, amely a Prágai felhí­vás elveinek alkalmazásából ered. SZÉNÁSI GYÖRGY ■■■■■■■■■■■■ A készletgazdálkodás „a termelés és forgalom folyamatos, zavartalan működéséhez szükséges készleteket kialakító gazdasági tevékenység, és az ezzel kapcsolatos tervezési, szervezési feladatok rendsze­re...“ - írja a Közgazdasági Kislexikon. Vajon vállala­taink készletgazdálkodása milyen mértékben biztosítja a termelés és forgalom folyamatosságát? Mennyi készlet található a raktárakban? - kérdeztük Duéan Paulík mérnököt, a Csehszlovák Állami Bank bratislavai főigaz­gatóságának vezérigazgató-helyettesét. • A bank, mint hitelező, a vállalat gazdálkodásának szinte legféltettebb titkait is ismeri. Ezekből az ismeretek­ből kiindulva vajon miként sáfárkodnak a gazdasági szervezetek a készletekkel?- Bár az utóbbi két-három évben valamelyest javult a helyzet, a készletekkel még mindig sok a gond. Ugyanis még népgazdasági szinten a szükségesnél jóval több van belőlük, a másik oldalon egyes fajták általában a hiánycikkek listáján szerepelnek. Nagyon leegyszerű­sítve ez azt jelenti, hogy míg a vállalatok sokat költenek a kihasználatlan készletek raktározására és szállítására, addig a hiányzó fajták miatt esetenként akadozik a feladatok teljesítése, illetve a piac ellátása. • Tulajdonképpen mekkora a vállalatok készletállo­mánya?- A 7. ötéves tervidőszak első felében a készletek növekedésének üteme túllépte a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. 1983 óta ugyan enyhe javulás tapasztalható, azonban a készletek volumene még mindig közelít a nemzeti jövedelem évi értékéhez. A gazdaságilag fejlett országokkal való összehasonlítás­ban ez az arány bizony nem a legjobb. • Véleménye szerint mi okozta azt, hogy a készlet- gazdálkodás ilyen kedvezőtlen helyzetbe jutott?-Mindenekelőtt az -újratermelés fogyatékosságai okozzák a készletek aránytalan növekedését. Közülük csak néhányat emelek ki. Például az akadozó szállítói- megrendelői kapcsolatok miatt sok vállalat a szükséges­nél jóval több készletet szerez be. Ugyanis mindegyik gazdasági vezető szívesebben vállalja a megnövekedett készletekkel járó gondokat, mint az akadozó termelés problémáit. Ugyancsak aránytalanságokat okoz a hosz­szantartó és Kevésbé rugalmas anyagbeszerzés. Arról nem is szólva, hogy a gyártási programok változásai esetenként fölöslegessé teszik a még oly nehezen beszerzett készleteket is. Mindezek azonban olyan problémák, amelyek megoldását a vállalatok csupán részben befolyásolják. Jónéhány esetben viszont csak rajtuk múlik, hogy miként alakul a készletállomány. A szubjektív tényezők közül - a teljesség igénye nélkül - meg kell említeni, hogy helyenként a gazdasági A KÉSZLETGAZDÁLKODÁSRÓL vezetők és a készletekért felelős dolgozók nem fordíta­nak kellő figyelmet a velük való gazdálkodásra. Nem mindig ügyelnek arra, hogy a készletállomány az év folyamán a szükségleteknek megfelelően alakuljon. Az is előfordul, hogy a mennyiségi, minőségi, szerkezeti szempontból nem megfelelő készleteket felületesen csoportosítják. Pedig éppen ezzzel az intézkedéssel lehetne kiszűrni azokat a nyersanyagokat, félkész termékeket, alkatrészeket és más készleteket, amelyek az adott vállalatnál többletet képeznek, felhasználhatat- lanok, vagy a termeléshez nem szükségesek, de más gazdasági szervezetben még felhasználhatók. Az egyébként is kedvezőtlen helyzetet tovább bonyolítja az alacsony színvonalú normázás; a vállalatok által megál­lapított fogyasztási normák nem segítik a termelés önköltségeinek csökkentését. Az pedig már szinte érthetetlen, hogy az anyagbeszerzés nehézségei ellené­re a raktárakban a készletek nem kis része megfelelő gondoskodás híján tönkremegy. Ki kell emelni, hogy mindezen fogyatékosságokon túl külön gondot okoz a kereskedelmi szervezetek készletgazdálkodása. Ta­valy hatmilliárd korona értékű áruval volt több raktárai­kon, mint amennyit a normák megengednek. Ebből a szlovákiai vállalatok 2,5 millárdnyit tudhattak maguké­nak. Ennek az összegnek csaknem a felét - egymilliárd koronát - a textilipari áruk képezték. • Mit tehet a bank a helyzet javítása érdekében?- A vállalatokat pénzügyi eszközökkel - hitellel és kamattal - ösztönözzük a tervfeladatok teljesítésére, a készletekkel való helyes gazdálkodásra. Például 1,5 százalékos kamat mellett nyújtunk hitelt az azonnal értékesíthető készletek finanszírozására, a fűtőanyagok- elöidényben való beszerzését pedig olyan rövidlejáratú hitellel támogatjuk, amely után a kamat csak egy százalék. Amennyiben a vállalat nem teljesíti feladatait, esetleg nem jól gazdálkodik a hitellel, vagy a készletek beszerzésére, raktározására, illetve felhasználására nem fordít kellő figyelmet, szigorítjuk a hitelnyújtás feltételeit például azzal, hogy drágábban adjuk a hitelt. Tavaly a feladatok teljesítésében való lemaradások miatt az SZSZK Ipari Minisztériumát 5,2 millió, az építőipart 1,9 millió, a mezőgazdaságot és az élelmezést 2,1 millió korona megemelt kamat terhelte, amely egyben csök­kentette a reszortok bér- és jutalomalapját. Kedvező eredmények esetén viszont csökkentjük a kamatlábat. 0 Jóllehet, a megfelelő hitel- és kamatpolitikával kedvezően befolyásolhatók a vállalatok eredményei, a készletgazdálkodásban kialakult helyzet azonban arra utal, hogy a pénzügyi eszközök esetenként nem eléggé hatásosak. Véleménye szerint a készletgazdálkodásban miként érhető el általános javulás?- Ahhoz, hogy jobb eredményeket könyvelhessünk el, elsősorban tökéletesíteni kell a gazdaságirányítási rend­szert. Ennek keretén belül elengedhetetlen például a szállítói-megrendelői kapcsolatok felülbírálása és az eddigi gyakorlattal ellentétben a rugalmasabb anyagbe­szerzés is kívánatos lenne. A vállalatoknál viszont növelni kell a normák színvonalát és fokozott figyelmet kell fordítani a készletek osztályozására, raktározására és hatékony felhasználására. Az ilyen intézkedések megvalósításával legalább 25-30 milliárd koronával csökkenhetne a készletállomány. KOVÁCS EDIT I ma ■ ■ Amikor o crilr ic Iíavpc Cl 1^9 ^ V V w W

Next

/
Thumbnails
Contents