Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 4. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA F öldünk fejlődéstörténetének 4,5 milliárd éves múltját ne­héz feladat lenne egyértelműen feltérképezni. A geológiai kutatá­sok ma már azonban olyan szintre jutottak, hogy ismereteink birtoká­ban soron követhetjük többek kö­zött Földünk klímaváltozásait az évmilliók távlatából is. Igen, válto­zásokról beszélünk, holott az isko­lákban tanultak alapján akaratla­nul is kialakulhatott bennünk egy kép, amely az éghajlat változását és ezzel együtt az evolúciót lassú, egyenletes, lépésről lépésre törté­nő folyamatként ábrázolja. Nos, a földtörténet emlékei arról tanús­kodnak, hogy az élet kialakulása korántsem ment ilyen zökkenő­a levegőből és így felfalták tulaj­don meleg takarójukat. Mivel a vé­dőhatás megszűnt, a hő nagy mértékben kisugárzódott, a Föld lehűlt, eljegesedett és sok algafaj kipusztult. Az egyensúly helyreállta után a következő lehűlés 230 millió év­vel ezelőtt következett be, amely­nek hatására jelentősen meg­csappant az óceánok sótartalma. Ekkor a tengeri szervezetek 90 százaléka kipusztult. A két legtalányosabb lehűlés 65, illetve 35 millió évvel ezelőtt következett be. Az elsőhöz kap­csolódik a dinoszauruszok és más óriáshüllők hirtelen kihalása, melyre számtalan hipotézis ma­Tegnap, ma, holnap - a Földön és a Föld felett ÚJ szú 1986.1. 24. mentesen, sőt, erősen befolyásol­ták azt azok a klímaváltozások, amelyek az egész bolygót egyidő- ben érintették, s néhány millió évig tartottak. Mielőtt azonban elmélyednénk a „földtörténelem“ rejtelmeiben, feltétlenül szót kell ejteni e téma­kör leghipotetikusabb és egyben legvitatottabb ágáról, az éghajlat- változások okait kutató és magya­rázó elméletekről. Az olyan bo­nyolult rendszerek körében ugyanis, amelynek a viselkedését nagyon sok tényező kölcsönhatá­sa szabályozza, a megismerése egyetlen járható útja a modellalko­tás. Ezen modellek alapkövetel­ménye, hogy matematikailag megalapozottak és jól kezelhetők legyenek, vagyis hogy ki tudjuk számítani a tulajdonságaikat. Föl­dünk légköre nagyon bonyolult rendszer, az éghajlati rendelle­nességek létrejöttébe nagyon sok tényező beleszól - gondoljunk az óceánokra, a szárazföld növény- takarójára, a jég tartományaira, vulkáni tevékenységre, a napsu­gárzás ingadozására, a földpálya paramétereinek változására, nap­jainkban pedig az emberi tevé­kenység különféle hatásaira stb., s az éghajlat modellezésekor mindezt számításba kell venni. Ezen összetett feladat megoldása a kutatókra hárul, mi most az egyes események indoklásakor az érthetőség kedvéért csupán a leg­valószínűbb, legdominánsabb té­nyezőkről szólunk. Képzeljük most el Földünk klímá­ját úgy 650 millió évvel ezelőtt. A légkör akkoriban kb. 6-10-szer annyi széndioxidot tartalmazott, mint napjainkban (0,27 százalékot a mai 0,03 százalékkal szemben), így az ún. „üvegházhatás“ hatá­sára a légkör jelentősen felmele­gedett. A C02-nek ugyanis az a tulajdonsága, hogy úgy viselke­dik, akár az üvegbúra: a Napból érkező sugárzásnak nem vet aka­dályt, de a földfelszínen keletkező hősugárzást már visszatarja, nem engedi elszökni a világűrbe. En­nek a folyamatnak ma is szemta­núi lehetünk többek között a Vé­nusz bolygón, melynek légköre 90 százalékát C02 alakotja. A Vé­nuszt kevesebb napfény éri, mint Földünket, mivel albedója 0,6 (az abszolút fekete test albedója 0, az abszolút fehér testé 1, a Holdé 0,07. A Vénusz esetében a 0,6-os érték azt jelenti, hogy a bolygó a rá eső sugárzás 60 százalékát visz- szaveri és csupán a 40 százalékát nyeli el), a magas széndioxid tar­talom miatt azonban a hőmérsék­let eléri a 470-480 C fokot. Visszatérve most újból a múlt­hoz, az elmondottak alapján az éghajlat akkoriban kb. 20-25 C fokkal lehetett melegeb a mai­nál. A kedvező körülmények hatá­sára az óceánokban megjelentek a növények, a legkülönfélébb algák, amelyek széndioxidot vettek fel gyarázat született. Szóba került a Nap sugárzásának csökkenése, de kimutatták, hogy az évmilliók során az inkább növekvő tenden­ciát mutat, mintsem csökkenőt. Megváltozhatott a földtengely dő­lésszöge is, de mindez ellentmond az égi mechanika törvényeinek. Az igaz ugyan, hogy a precessziós mozgás következtében Földünk gondolatban meghosszabbított tengelye 26 000 év alatt egy kúp­palástot ír le, de ennek következ­ménye csupán annyi, hogy 13 000 év alatt felcserélődik a nyár a tél­lel, a tavasz pedig az ősszel, míg újabb 13 000 év elteltével vissza nem tér minden a „régi kerékvá­gásba". Láthatjuk, hogy ez a fo­lyamat csupán az évszázadok las­sú eltolódásához vezet és így semmi esetre sem lehet hirtelen éghajlatváltozás okozója. Valószí­nűbb, de nem bizonyítható az az elképzelés, mely szerint egy esetle­ges üstökös vagy kisbolygó be­csapódása felelős a történtekért. Ennek hatására ugyanis felborul­hatott a már viszonylag állandó­sult légköri egyensúly, melynek következtében a Föld ismét védte­lenné vált a káros kozmikus su­gárzás hatásával szemben. Ez előbb a növények, majd közvetve a növényekkel táplálkozó óriáshül­lők kipusztulásához vezethetett. A lehűlés eredetére viszont ez a teória sem ad kielégítő választ. Sokkal inkább elfogadható az az elképzelés, amely szerint a kontinensek vándorlása a felelős a jelentős hőmérséklet-változáso­kért. A Földön ugyanis a klíma fontos meghatározói a tenger- áramlatok, melyek a különböző hőmérsékletű területek között végzik a hőcserét. A kontinensek vándorlásaik során viszont alap­vetően meghatározhatják ezen áramlatok kialakulását és irányát, így elősegítve vagy fékezve boly­gónk hőenergiájának egyenletes eloszlását. Hatvan millió évvel ezelőtt pl. Ausztrália, Dél-Amerika és az Antarktisz összefüggő szárazföl­det alkotott, melyen egy északról dél felé 'ártó meleg tengráramlat hatására kellemesen meleg ég­hajlat uralkodott. Az Antarktiszon is csak néhány magasabb hegyen volt jégtakaró, számos növényfaj, rákféle, erszényes élt ezen a vidé­ken. Ausztrália azután fokozato­san elszakadt az Antarktisztól és tőle 35 millió évvel ezelőtt annyira eltávolodott, hogy a két kontinens között létrejöhetett a déli félteke tengereinek kelet-nyugati áramlá­sa. Az északi-déli hőcsere ezáltal jelentősen leromlott, az Antarktiszt és az őt körülvevő déli hideg kör­áramlatot birtokba vette a tél, 12 millió négyzetkilométer került las­sanként jégpáncél alá. A hatalmas hósapka visszaverve a napsugár­zást még tovább hűtötte a környe­zetet, ami további jégképződés­hez vezetett. A megfagyott víz- mennyiség persze hiányzott az óceánokból és ezek szintje kb. 60 métert esett. Ekkor keletkezett a nyugat-szibériai szárazföld és' a csapadékhiány következtében kialakult Szahara. Néhány millió év múltán Auszt­rália már annyira megközelítette Ázsiát, hogy elzárta az egyenlítői meleg áramlásának útját az Indiai­óceán felé, így az Ausztrália part­jainál délnek véve útját újra fel­melegítette az Antarktiszt. Ekkor azonban Dél-Amerika is elszakadt ettől aterülettöl. 12-14 millió évvel ezelőtt már kialakult a mai Drake- átjáró elődje, szabad utat nyitva ezzel újra a déli hideg köráramlat­nak. Ekkor alakultak ki a mai ég­hajlati viszonyok. Az Antarktisz le­hűlt, a trópusok felmelegedtek, a mérsékelt égövben pedig kiala­kult az éves ciklus az évszakok változásaival. Eurázsiában megje­lentek a sztyeppék, új állatfajok terjedtek el, köztük a lassan föl­egyenesedő emlősök. Hárommillió évvel ezelőtt az északi féltekén is kialakult a jégta­karó, mely beborította Izlandot és Grönlandot. Megjelentek a lovak és az elefántok, az ősember már szerszámokat kezdett készíteni, elkezdődött az emberré válás fo­lyamata. Elérkeztünk tehát egy fontos mérföldkőhöz. Lezárult egy hosz- szú fejlődéstörténeti korszak, melynek viszontagságai az em­bert még közvetlenül nem érintet­ték. Álljunk itt meg ezért egy pilla­natra annál is inkább, hiszen ettől a ponttól kezdve már őseink is részesei a természeti elemek csa­tározásainak. Kénytelenek elvisel­ni az időjárás és az éghajlat hó­bortjait, gondolva itt elsősorban a jégkorszakok okozta megpróbál­tatásokra. Ez azonban már egy következő rész témája lenne, ahol a jégkor­szakok jellemzésén kívül képet al­kothatunk közelmúltunk, az időszá­mításunk utáni 2000 év éghajlatvál­tozásairól iS. GÖMÖRY IMRE Emlékek a Halley üstökössel kapcsolatban Kevés embernek adatik meg az a szerencse, hogy életében kétszer láthassa az „égi vándort“, amely 76 évenként kerül a Föld látókörébe! Mint 12 éves gyereknek nekem ez megadatott, miután a világhírű csillagász, Konkoly-Thege Miklós, a családunk régi jó ismerőse volt. Egyébként Konkoly (1842-1916) figyelt fel - a nálánál 12 évvel fiatalabb - ugyancsak ógyallai (Hurbanovo) Feszty Árpádra, aki már gyermekkorában kiválóan rajzolt, festett, és Konkoly ösztön­zése sokban hozzájárult ahhoz, hogy a festői pályára lépett. Egyébként 76 évvel ezelőtt óriási izgalom volt a Konkoly által létesített Csillagdában. Mindenki kíváncsian várta, mikor kerül a Konkoly által tervezett 650 kilogramm súlyú fotógéppel felsze­relt hatalmas távcső lencséjébe a Halley üstökös. Konkoly mindig beszélt, előadott, tanított. Amit az Universumról tudok, neki köszönhetem. Időszámításunk előtt, a kínaiak tettek pontos megfigyeléseket. I. e. 427-347 a görög Platon és ugyan­csak Arisztotelész 384 és még többen a Földet tekintették központnak, hogy e körül kering minden. Csak jóval később Copernicus állapította meg, hogy a Nap körül forog minden. Ez a korszakalkotó felfedezés új irányt adott a csillagászat terén dolgozó tudósoknak. Kepler német csillagász a bolygók mozgás- törvényének a felfedezője. Newton, a gravitáció törvényét fedezi fel, és a tükrös távcső első alkalmazója. Halley Edmund (1656 - 1742) angol csillagász Newton módszere alapján számította ki 20 üstökös pályáját, melyek közül az ó nevét viselő periodikus üstökös a legismertebb. Halley, a csillagászat terén még több értékes felfedezést is tett. Konkoly-Thege Miklós 29 üstököst (ÓTK felvétele) regisztrált. A Napfoltokkal és -kitörésekkel foglalkozott behatóan, s szinte naponta fotografálta a Napot. Az erre vonatkozó írásai, a halála után sem kerültek kiadásra. (Talán még meg vannak a Csillagda irattárában?) Hihetetlen számmemóriája volt! Laikus körökben szerette is ezt a készségét fitogtatni. Talán az sem lesz érdektelen, ha néhány jellemző dolgot megemlítek Konkolyról. Vizsgázott hajóskapitány és mozdonyve­zető volt. Ha Érsekújvárról (Nővé Zámky) Budapestre, vagy fordítva utazott, akkor kizárólag azon a mozdonyon, amelyet ö vezetett. Kiváló céllövö volt. a fecskéket 6 milliméteres flober! golyókkal lőtte le. Olyan biztos keze volt, hogy ki tudta lőni az utcán beszélgető és pipázó ember szájából a cseréppipát. Busásan megfizette a pipa árát, úgy, hogy az illető mindig jelentkezett újabb pipa kilövésre! A technika vívmányait felhasz­nálta tréfás kísértetekre is. A fotózás alapelemeit tőle tanultam, úgy, hogy reám bízta az exponált üveglemezes negatívok előhí­vását, fixirozását. Erről jut eszembe, hogy egy alkalommal szép holdvilágos estén készített Hold-felvételeket. Akkor kapta Párizs­ból a Lumier-cégtől a 24x18 cm nagyságú új lemezeket kipróbá­lásra. A negatívok előhívását rám bízta, mert tudta, hogy nem karcolom meg az emulziót. Amikor átvette a még nedves lemezt, a Holdról kezdett magyarázni. Elhallgatott, rám nézett, végig­mustrált, és kis szünet után azt mondta:-Te még fiatal vagy... de egészen biztosan tudom, hogy meg fogod érni amikor az ember a 380 080 kilométer távolságra lévő Holdat közelről is megismeri! És megtörtént a jóslat! Láttam a tévében Armstrongot, amikor a Holdra lépett! FESZTY ISTVÁN ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSa, Műanyag helikopter A jövő helikoptere minden valószínűség szerint teljesen műanyagból készül majd. Egy ilyen modell kifejlesztésén dol­goznak máris a nyugatnémet Messerschmidt-Bölkow- Blohm cégnél. A gépnek 1988- ban kell első ízben a levegőbe emelkednie. A műanyag heli­kopter 20 százalékkal lesz könnyebb, mint elődei, ezzel sok üzemanyag takarítható meg. Ezenkívül karbantartása is lényegesen egyszerűbb lesz. Mosószer nélkül Az ultrahang segítségével működő mosógépre még kö­rülbelül egy évet kell várni - je­lentette ki Sakuta professzor, a japán Nihon Egyetem pro­fesszora. A készülék egyelőre csak az iparban használható, háztartásban még nem. A pro­fesszor szerint az ugyancsak japán Ace-cég hamarosan egy mosószer nélkül tisztító mosó­géppel jelenik meg a piacon, amelynek működési elve azon­ban nem az ultrahangon alap­szik. Az ultrahangos berendezés­ben, a kavitáció jelenségét al­kalmazzák: finom oxigénbubo­rékokat vezetnek a gépbe és ezeket ultrahang segítségével erős rezgésbe hozzák. így olyan erők lépnek fel, amelyek eltávolítják a szennyeződése­ket az anyagból. A kérdéssel kapcsolatban vezető nyugat­német mosógép- és mosó­szergyártók az ultrahangos tisztítás különböző technikai problémáira hívták fel a fi­gyelmet. Kevésbé törékeny üveg Az üveg törőszilárdságának növelésére dolgoztak ki eljá­rást a Belei Műszaki Intézet tudósai. A Kisinyovi Qvegmú- vek megbízásából olyan gép­egységet szerkesztettek, amely kívül és belül vékony szénhidrogén-fluorid réteget hord fel az üvegpalackok és üvegpoharak felületére. A szénhidrogén-fluorid révén - amelyet egyébként hűtőkö­zegnek is használnak -, az üvegnek nemcsak a törőszi­lárdsága, de a vegyszerekkel szembeni ellenállóképessége is növekszik. A Szovjetunióban olcsón előállított szénhidrogén-fluo­riddal való bevonás orvosi célú üvegedények, segédeszközök, valamint síküvegek esetében is alkalmazható. Azbeszt helyett Az azbesztet egészségká­rosító hatása miatt egyre in­kább kiszorítják az iparból és a háztartásokból a nagy szi­lárdságú, hajlékony, kerámikus textíliák, amelyek 1430 °C hő­mérsékletig használhatók (ol­vadási hőmérsékletük 1800 °C) és igen kopásállóak. Anya­guk nagy tisztaságú alumíni- um-oxid kerámiaszál, amely­ből szalagot, tömlőt, vagy tex­tilméterárut lehet szőni. Az alu- mínium-oxid textíliákból elő­nyösen készíthetők kályhael- lenzök, tömítések, szűrőbeté­tek, fémfröccsentés ellen védő kesztyűk. Az „égi vándor“

Next

/
Thumbnails
Contents