Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-27 / 26. szám
A p-T-S vendége volt Igor Paklin, a magasugrás világrekordere A stadion melletti edzőpálya zöld füvén néhány lurkó rúgja a bőrt. A pálya szélén szürke melegitős, nyurga fiú rója a köröket. Egyszer csak gondol egyet, kezét melegítője zsebébe dugja, mert a hideg széltől elgémberedett, s megindul a srácok felé. Azok rögtön észreveszik a közéjük „betolakodó“ idegent, méregetik a kreol arcú, barna hajú jövevényt, majd az egyikük szeme hirtelen felcsillan, odasúg valamit a többieknek. A hír hallatán a nebulók egymással versengve próbálnak a vendég közelébe férkőzni, legalább egyszer odapöccinteni neki a labdát... Bizonyos vagyok benne, hogy a fociz- gató gyerekek felismerték Igor Paklint, aki az ó korukban hozzájuk hasonlóan rúgta a labdát a grundon. A frunzei grundon, a Kirgiz SZSZK fővárosában. Amikor szülei Moszkvából ideköltöztek, meg se fordult a fejében, hogy belőle egyszer atléta lesz, híres atléta, a magasugrás világcsúcstartója. (Édesanyám, Ligyija Ivanovna, ma egészségügyi nővér a frunzei kórház gyermekosztályán, élt-halt a sífutásért. Édesapám, Vaszilij Nyikiforovics, valamikor vasöntő, ma nyugdíjas, soha nem volt élsportoló, de a szabadidősportot rendszeresen űzte. Bátyám, az öt esztendővel idősebb Valerij atletizált, így kerültem én is ehhez a sportághoz.) Vlagyimir Kalinyin csoportjában egy volt a sok gyerek közül. Semmi különös, senki nem is figyelt rá. Míg egyszer mégis... Egy szép napon a magasugrók edzőjének, Anatolij Ivanyics Vogulnak feltűnt, milyen rugalmas a fiú teste. Igor akkor 14 éves volt. (Kezdetben semmi egyebei nem kellett csinálnom, mint ugranom. A csoportban nem ismertem senkit, így nem volt kivel szórakoznom, hát minden időmet a léc ,.társaságában“ töltöttem. Ahogy teltek-múltak a hónapok, mi ketten egyre jobban megkedveltük egymást. Hányszor jött elő álmomban is, hányszor kalandoztam el hozzá a tanítási órán.) A bizonyítványon nem hagytak nyomot a kalandozások. Igort a rendszeres edzés a tanulásban is rendszerességre nevelte. Jeles tanuló volt, e téren soha nem is akadt vele probléma.- Anatolij Ivanyicstól tudom, hogy Igorral igen érdekes a közös munka, de nehéz is - mesélte Valerij Kozlov, a válogatott magasugrók edzője. - Az első benyomás alapján azt hinné az ember, csöndes, félénk gyerek. A valóságban viszont rettenetesen impulzív, kiszámíthatatlan, hangulatember. Olyan dolgokkal rukkol elő, amitől mindenkinek eláll a lélegzete. (Ilyen vagyok, ezt nem szégyellem. Miért baj mondjuk, hogy pilóta akartam lenni. Mindenki megdöbbent, mikor bejelentettem. Hát nem csodálatos ott fönn, a magasban?! Ezt a tervemet föl kellett adnom, no nem a környezetem hatására, de rájöttem: a 191 centimmel nehezen férnék be a repülőgép kabinjába. De ezzel még nem mondtam le a dologról. Mert én olyan csakazértis alak vagyok. A műszaki főiskolán programozó mérnöknek készülök, mondanom sem kell, hogy a repülőgépekre specializálom magam. Repülőpilóta nem lettem, de a magasságot továbbra is imádom. Amikor egyre magasabbra és magasabbra ugrik az ember, olyan érzés, mintha közelebb kerülne a fellegekhez.) Amíg Igor Paklin eljutott a csúcsra, sok-sok idő telt el... Harminc fiú és lány társaságában szorgalmasan rótta a kilométereket a Frunzétöl harminc kilométerre fekvő, a szovjet-kínai határon vonuló hegységben. Az egész felkészülés egy magaslati edzőtáborozás volt, ott futballoztak, röplabdáztak, ugrottak. A magaslati edzések mellett Vogul mester más furcsaságokat is bevezetett. Védencei nem ehettek cukrot és húst, viszont annál több halat. S a verseny előtt egy nappal tejes éhségkúrát rendelt el, mondván, hogy a szervezet az élelem földolgozására fordítja 70 százalék energiáját. Szerinte, ha ezt az energiát megtakarítjuk s a sportteljesítménybe fektetjük, nagy dolgok történhetnek. A nagy dolgok megtörténtek volna, ha a sors nem szól közbe. Emlékszem, két- három éve itt járt Bratislavában egy szovjet atlétaküldöttség, amelynek tagja volt Viktor Szanyejev, a hármasugrás többszörös olimpiai bajnoka. A magasugrás felől is érdeklődtünk, s azt a választ kaptuk, hogy van a Szovjetunióban egy IGOR PAKLIN Frunzéban született 1963. július 15-én. 191 cm magas, 72 kg. A Frunzei Műszaki Főiskola hallgatója, programozó mérnöki szakon. Egyesülete a Bure- vesztnyik Frunze. Edzője Anatolij Ivanics Vogul. Sportbeli fejlődése: 1978 - 185 cm, 1979- 206, 1980 - 218, 1981 - 221, 1982 - 224, 1983 - 233, 1984- 230 (fedett pályán: 236), 1985- 241 (a mai napig érvényes világcsúcsl). óriási tehetség. A neve Igor Paklin. Ha valakinek, hát neki van a legnagyobb esélye, hogy túlugorja a 240 cm-t. Nos, mégsem ő lett az... (A tízéves alapiskolát 206 cm-es egyéni csúccsal fejeztem be. S akkor jött egy csúnya sérülés. Az orvos megvizsgálta a gerincemet, hosszasan, szomorúan nézett rám, majd hirtelen nagyon határozottan közölte: „Fiam, a sportolásnak vége! Ezzel a gerinccel hamarosan még járni sem fogsz tudni.“ Nem tudom, hogy jutottam ki a rendelőből, meg azt sem, mi történt azután. Ezekre az órákra nem emlékszem. Aztán enyhülni kezdett az elkeseredés, dolgozni az agy: „Kell, hogy legyen megoldás“. Valaki azt tanácsolta, tanulmányozzam a jógát. Először nevetségesnek találtam, túl fiatal voltam még, hogy megértsem az összefüggéseket. Aztán mégiscsak bele-belekukkan- tottam, s kipróbáltam. Egy év pihenés után ismét ott álltam a magasugróléc előtt. Az edzőm nem hitt a szemének: tizenkét centiméterrel magasabbra jutottam, mint a sérülés előtt. Ezzel a 218-cm- rel bekerültem a szovjet junior válogatottba. Ez az időszak 1984-ben zárult, Rugalmas teste lazán, könnyedén, siklik át a léc fölött (Vojtiéek (2) és Leginsky felvétele) Milánóban a fedettpályás Eb-n 236 cm-re javítottam Jascsenko világcsúcsát.) A. sikerből kevesebb volt, mint a kudarcokból. A helsinki vb-n újoncként a negyedik helyen végzett. Mindenki más örült volna, de Paklin nem. Mert ő volt az egyik esélyes. Nem mentség az sem, hogy a finn fővárosban valaki (szándékosan vagy véletlenül) elmozdította a minden ugró által fétisként tisztelt apró jelet, ahonnan rohamát indította. A fedettpályás Eb-n Göteborgban csak az ötödik lett, valóban kudarcot vallott. Nem mentegette magát, hogy előzőleg egy egyesült államokbeli versenyen ügyetlenül bukott egy televíziós kábelben, s a svéd városban valójában még sérülten versenyzett. A tavalyi Európa Kupa augusztusi döntője előtt nagy viták voltak a szovjet atlétaválogatott vezetésében. Melyik ugrónak szavazzanak bizalmat? Rudoff Povarnyicinnak, az újdonsült világcsúcstartónak, aki szinte az ismeretlenségből ugrott a „világ tetejére“, vagy az érettebb, tapasztaltabb, rutinosabb Igor Paklinnak, aki már a helsinki vb-t is megjárta. A vitát Igor Tér-Ovanyeszjan, a válogatott vezető edzője döntötte el. (Egy ilyen választás után kötelező bizonyítani, meghálálni a bizalmat. Nekem nem sikerült. Harmadik lettem, a csehszlovák Zvara és az NDK-beli olimpiai bajnok Wessig mögött. Megbuktam, megszégyenültem. Lehajtott fővel, a ,,kertek alatt“ kelleti távoznom a luzs- nyiki stadionból. Bolyongtam, kószáltam, mint akikből elszállt a lélek. Ahogy tellek a napok, fokozatosan eszméltem s azt mondtam magamnak: „Nem lehetsz ilyen anyámasszony katonája! Ha pedig az vagy, sürgősen tűnj el a sportból“.) GYŐZELMEK A felkelő Nap országába már úgy utazott el, hogy 6 majd megmutatja nekik. A köbei Universiadén jó mezőny gyűlt össze. A verseny előtt fülében csengtek edzője szavai: „Jó formában vagy, tartsd magad a megbeszélésünkhöz, és akkor világcsúcs is lehet belőle“. Anatolij Vogul turistaként érkezett Kobéba, s két nappal az atlétikai versenyek kezdete előtt elutazott. Igor magára maradt. Sotoma- yor, Nagel,' Kotovics, Ottey is búcsúzott, csak a kubai Centelles tartotta vele a lépést, de a 233 cm őrajta is kifogott. Paklinon nem. S ezzel megvédte két évvel azelőtt Edmontonban szerzett címét. De ezzel még nem volt vége... (Addigra kicsit megnyugodtam, igyekeztem visszavetíteni a történteket, hogy rájöjjek, melyik is volt a legjobb ugrásom. Úgy tűnt, a 226 cm-es, ezért ebben a stílusban próbáltam ugrani. A 235 elsőre sikerült. Igaz, a léc egy örökkévalóságig ,,gondolkodott", rezgett és rezgeti, de végül fönnmaradt. Következett a 241... Nagyot akartam ugrani, megmutatni mindazoknak, akik az EK-döntő után megbélyegeztek, hogy tévedlek. Az első két kísérletem pocsék volt. Harmadszorra úgy suhantam át, oly könnyedén, mintha nem is én lennék az. Kezem a magasba lendült, tombolt a közönség, rekkenő volt a hőség... Világcsúcsot ugrottam... Én, Igor Paklin. Legyőztem a magasságot... Megpróbáltam figyelni, hiszen tovább ugrottam. A 243 cm-en kétszer semmi... Fotósok, operatőrök, millió ember mindenütt. De mi történik? A stadionban kialszanak a fények. Pedig nekem van még egy kísérletem! A jólnevelt, készséges japánok tanácstalanok. A szabályok értelmében kiszabott idő letelt, s nem tudják mitévők legyenek. Én nem erőszakoskodom...) A magasugrókról az a hír járja, hangulatos, magukba zárkózó, furcsa emberek. Talán azért is van, hogy olyan ingadozó a formájuk. (Annak, aki versenyeket akar nyerni, igen erős lélektani tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Tisztáznia kell magában egy sor kérdést, problémát.) Igor Paklin az alacsony magasugrók közé tartozik. A legjobbak többsége A bemelegítő pályán Is a magasságot kémleli...- Sjöberg, Mögenburg, Thránhardt, Av- gyejenko - úgy tíz centiméterrel magasabb nála. (Az ugrók nagy testmagassága bizonyos előny, de egyben hátrány is. A két méteren felüliek kevésbé rugalmasak, mozgékonyak, mint az alacsonyabbak. Amennyiben sikerülne teljesen elsajátítaniuk a technikát, termesztésen egy kétméteres atléta a jövő magasugrója lehet. De ilyennel én még egyelőre nem találkoztam. Azok közül, akiket ismerek, a legközelebb a nyugatnémet Mögenburg áll hozzá. Ismerem felkészülését, s tetszik nekem, amit csinál és ahogyan azt csinálja. A mieink közül Avgyejenkót tartom a legperspektivikusabbnak, de neki még nagyon-nagyon sok problémát kell megoldania az edzésmódszereiben, a felkészülésében és úgy érzem, lélektanilag is.) Valerij Kozlov Ostravában arról beszélt, hogy az idén megdől a 245 cm. Szerinte a két nyugatnémet fiú, a svéd Sjöberg, de a csehszlovák Zvara és természetesen a szovjet ugrók is legyőzhetik ezt a magasságot. A tesztek szerint Avgyejenkp áll hozzá a legközelebb. (Avgyejenko kitűnő képességű ugró, de a problémáiról már előbb szóltam. Osztom a véleményt, hogy az európaiak közül bármelyik világcsúcsot ugorhat a közeljövőben. Abban viszont nem hiszek, hogy azt a stuttgarti Eb-n tennék.) Hát igen, a nagy versenyeket ritkán nyerik világcsúcsokkal. Paklin példája ugyan rácáfolt erre. Az idén két csúcspont van az atlétikában: a moszkvai Jóakarat-versenyek és a stuttgarti Euró- pa-bajnokság. Igor Paklin célkitűzései ismét igen magasak: mindkét alkalommal aranyéremmel szeretne távozni. URBÁN KLÁRA Kiadia Szlovákia Kommunista Part|a Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán helyettes tószerkesztó Szarka 'siván és Csetö János, szerkesztőség 815 81 Bratislava, Gorkého 10 telefon 309 331-252 332-301 szerkesztőségi titkárság 550-18 gazdasági ügyek 506-39 Táviró 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Madanoviíova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon 337-823, 337-825 Hirdetési iroda a közülieknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15, II emelet, telelőn: 551 -83 . 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.- Terieszli a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6 &ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 K FI Fi vKm*i Í fi IMmn ^hBK^9| * P* T * p IS «1 ■Wm. * E 111 * Lí *h i11 *181
