Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

1

PILLANATKÉPEK

A XI. DUNA MENTI TAVASZRÓL

• Lúdas Matyi története a marcelházi (Marcelová) Prü- csök bábegyüttes előadásában is megelevenedett a fesztiválon

0 Sanyi manó és a darazsak - ez volt a címe a gömörhor- kai (Gemerská Hőrka) örzse színjátszócsoport műsorának

0 Egy „ágacskáról“ szólt a lévai (Levice) Dömdödöm színjátszócsoport előadása

0... volt élmény, izgalom

Gyökeres György (3) és Duéan Majda (2) felvételei

0A Stúrovói Nevenincs bábegyüttes ezúttal A szelek királyával szerepelt

DÉNES GYÖRGY

I

I

I

I

1

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

a

■

■

■

i

■

■

i

i

i

i

■

■

i

i

■

i

■

■

i

i

i

■

i

i

■

■

■

■

■

i

■

i

■

■

i

■

■

■

i

i

i

i

i

i

i

L

Hogyan tréfálta meg a teknős az óriást

(Dél-amerikai népmese)

Egy napon a teknős már hajnalban kisétált a folyópartra, megállt egy nagy fa előtt és jókedvvel furulyázni kezdett. Egyszer csak ott termett előtte egy óriás. Mérgesen kiáltott rá a furulyázó teknősre:- Teknős, teknős, felriasztottál az álmomból.- Jó reggelt, óriás barátom - felelte vidáman a teknős. - Bocsáss meg, igazán nem akartalak felébreszteni.- Na jó, ha már úgyis felkeltettél ilyen korán, lássuk, ki az erősebb. Mérjük össze az erőnket.- Jól van - válaszolta a teknős.

Az óriás az erdőbe sietett, levágott egy liánkötelet és a folyópartra vitte.- Figyelj teknős! - mondta. - Te a vízből húzod majd ezt a kötelet, én meg a partról. így megtudjuk, ki az erősebb. A teknős megfogta a kötél egyik végét és a vízbe ugrott vele. Megkereste ott a barátját, a nagyhalat. A kötelet rákötötte a hal farkára, ő maga pedig kimászott a partra, elrejtőzött a közeli bokorban, s onnan figyelte, mi fog történni.

Az óriás meghúzta a kötelet. Húzta, húzta, de hiába, a kötél nem engedett. A nagyhal egyszeriben akkorát rántott a kötélen, hogy a vízbe rántotta az óriást, aki megrémülve, fuldokolva tovább küzdött, de nem bírta sokáig.- Elég, elég, megállj teknős! - kiáltozott kétségbeesetten az óriás.

A teknős ott kuncogott a bokorban, majd, hopp, beugrott a vízbe,

leoldotta a hal farkáról a kötelet, és kimászott vele a partra.- Győztél - ismerte el a fáradt, szégyenben maradt óriás.

így járt túl a buta óriás eszén az okos kis teknős.

Urbán Gabriella fordítása

Az egyszeri gereblye

Az egyszeri gereblye kiszaladt a rétre, ami füvet lekaszáltak, összegereblyézte.

Itt egy boglya, ott egy boglya, teli a szekér, saroglya.

Munkálkodott vidáman reggeltől estéiig, érezte, a dereka belegörbült félig.

Hogy feljött a hajnalcsillag, a gereblye lassan hazaindult a cirregő nyári alkonyatban.

Otthon a szín sarkába dőlt, szeme könnyben ázott, ó, de nagyon szomorú, négy foga is hiányzott.

Gondolkodom, tehát

++

9

*

+

•

•

X

=

•

4

X

•*X

m

+6

LOGIKAI

GYAKORLAT

A felső két sorban három-három különféle ábra látható. A harmadik sorban üres az utolsó ábra helye. Az elsó két sorban az ábrák elhelyezése bizonyos logikai összefüggések szerint történt. Milyen ábrával egészítenéd ki a harmadik sort?

• •

•

•

•

•

V

•

#

• #

# m

•

1

CSIGASZÁMTAN

fr] egyjegyű számokat az üres négyzetekbe úgy, hogy a nyíltól kiindulva csigavonalban elvégezve a számtani műveleteket a már előre beirt végeredmény alakuljon ki.

MEGFEJTÉS

A június 6-i számunkban közölt feladatok megfejtése: körben pont; ha megfordítjuk a képet, a jobb oldalon. Nyertesek: Nagy Mária, Farkasd (Vlőany); Leszaj Renáta, Losonc (Luőenec); Horváth Péter, Kolárovo; Hozlár Tamás, Érsekújvár (Nővé Zámky); Bodnár Erika, Fülek (Fifakovo).

XII.

Riport a színfalak mögül (2.)

Ezzel el, is jutottál a folyosó végére, amely itt derékszögben balra kanyarodik. Újabb hatalmas ajtókat látsz magad előtt, de csak a jobb kezed felől. Az első ajtó tárva-nyitva, de odabent majdnem teljes sötétség. Csak a biztonsági világítás fénye esik a Kosztümraktár feliratú táblára. A félhomályban kabátokat, ruhákat, nadrágokat és szoknyákat látsz végeláthatatlan sorban. Be kell vallani, kissé ijesztő ez a látvány.

De máris egy újabb, kellemesebb látnivaló tárul eléd a hirtelen fényben. Elég egy mély lélegzetet venned, hogy máris tudjad, hová jutottál. A maszkmesterek birodalmában vagy. A levegő tele van arcfestékek, púderek, krémek illatával ... egyszóval a színház illatával.

„Jé!“

Te kiáltottál? Nem csoda, hiszen egy hatalmas kasírozott bohócfejjel találod szemben magad az ajtó mögött, amelyen első

tód, hogy minden kétséget kizáróan a színpadra jutottál. Az előtted levő függöny alatt fény szűrődik át. Mögötted a díszletraktár egy kissé ugyancsak megvilágított bejárata. Fejed fölött a félhomályban megpillantod a zsinórpadlást és a világítóparkot. Lábad alatt kirajzolódik a süllyesztő ajtaja, valamivel távolabb pedig a színpad forgó része. A függönytől balra kis pontfény világít meg egy üres széket, valamint egy házi stúdióberendezést... És ekkor hirtelen lépteket hallasz közvetlen a közeledben! Elemlámpa fénye hull egy férfi lábára, majd kisvártatva valaki elhelyezkedik az üres széken. Nem kétséges, hogy az ügyelő az, aki fogja a mikrofont és beszól: „A próbát folytatjuk, kérek mindenkit a színpadra!“

Ezt követően valahol felzümmög valami, majd felmegy a függöny, fény gyúl mindenütt a nézőtéren, megszólal egy kedélyes hang: Nicsak, az asszisztensem is itt van!“ A nyílt színen erre meghajolsz, néhányan tréfálkozva megtapsolnak, majd szolgálatkész kezek segítenek le a színpadról. S miközben egymásután mindenkivel kezet fogsz, igyekszel mindenkinek megjegyezni a nevét és a munkakörét. Csupán a rendezőt ismerted fel azonnal. Talán azért, mert éppen olyan, amilyennek elképzelted őt.

Jarmila Őermáková

ÚJ szú

18

1986. VI. 20.

e:l 1L-M* Ikt 4^íhi1h,I-ií1

InHtÁJonl

pillantásra minden látogató meglepődik. Kissé rémülten tétovázol a Kellékek feliratú ajtó előtt. Vajon itt mi vár rád? Nem kell félned, a fejek, maszkok és más efféle rémségek a maszkmester gondjaira vannak bízva, itt semmi ilyet nem találhatsz. Ellenben csupa jól ismert dolog vesz körül ebben a helyiségben. Például egy kávédaráló. Régimódi lámpa. Bársony kárpité fotel. Esernyő. Hétágú gyertyatartó. Tele kosárnyi művirág. Hajókoffer. Mindenfajta óra. Kasírozott csirke. Háttérben pedig, hegedűvel a kezében, a kellékes álldogál.

,,Jó napot!“ - köszönsz rá. A kellékes ugyanis valódi.

És most? Csak bátran előre, még ha sűrűbb is itt a sötétség. Hátra van még a legutolsó, feketére lakkozott, felirat nélküli ajtó, amely fölött vészlámpa ég. Az ajtó mögött sötétség. Nehéz szívvel, elbizonytalanodva kapaszkodsz bele valami bársonyos anyagba. Azután szemed megszokja a sötétséget, amely nem is olyan áthatolhatatlan, mint azt eleinte gondoltad. Fekete függönyök közt tapogatózol, míg végül mégiscsak kikeveredve közülük megállapí-