Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
ff A KULTÚRA ES A MŰVÉSZÉT SZEREPE GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÜNK GYORSÍTÁSÁNAK STRATÉGIÁJÁBAN írta: Hűd ovit Pezlár, az SZLKR KB Elnökségének tagja, a KB titkára — ehszlovákia Kommunista Pártja vb XVII. kongresszusának történelmi jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy alapos elemzés után jóváhagyta társadalmunk további fejlesztésének - jelenlegi feltételeinek és távlati céljainknak egyaránt megfelelő - programját, amely nemcsak a következő öt esztendőre, hanem szélesebb összefüggésekben, egészen az ezredfordulóig terjed ki. Választ a kor kihívásaira A csehszlovákiai kommunisták tanácskozása választ adott a kor kihívásaira, olyan értelemben, ahogy arról egykor Klement Gottwald szólt, hangsúlyozva a kommunisták élenjáró szerepének szükségességét. Társadalmunk fejlődésének megváltozott külső és belső körülményeire adott válasz a gazdasági és szociális fejlesztés gyorsításának koncepciója, amely a kongresszuson elfogadott dokumentumok legfontosabb része. A CSKP XVII. kongresszusának kiemelkedő jelentőségét a párt történetében főleg az adja, hogy ezen a tanácskozáson olyan stratégiai döntés született, amely mélyrehatóan érinti társadalmi életünk valamennyi területét. A határozatok valóra váltásával alapvető fordulatot kell elérnünk, az eddigi, alapjában véve extenzív módszerek helyett át kell térnünk gazdaságunk intenzív fejlesztésére, s ugyancsak alapvetően fontos célnak tartjuk népgazdaságunk magas fokú hatékonyságának elérését, mindenfajtamunka minőségének szüntelen fokozását. A szocialista országok gazdasági és szociális fejlődésük gyorsításához közös erővel látnak hozzá. Számunkra példaként és ösztönzésként különösen az SZKP XXVII. kongresszusa szolgál, amelyen mélyreható tudományossággal elemezték a gyorsítás koncepciójával és stratégiájával kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdéseket. Ebben az összefüggésben fogalmazták meg újszerűén a kultúra szerepét és feladatait a mélyreható társadalmi változások folyamatában, abban a nagy politikai átalakulásban, amely a párt vezetésével kezdődött meg. A kulturális politika legfontosabb feladata napjainkban az, hogy széles körű lehetőségeket teremtsen a szovjet emberek szellemi életének olyan szintű fejlődéséhez, mely teljes mértékben megfelel a gazdasági és a szociális szférában végbemenő változásoknak. Ezek a célok teljes mértékben a szocialista kulturális forradalom eddigi eredményeire támaszkodnak, s a megváltozott feladatokkal és igényekkel összhangban új alapokon fejlesztik tovább a szocialista kultúra és művészet mélységesen humanista jellegét. „A társadalom érettségi szintjének további emelése, a kommunizmus építése" — olvashatjuk az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott politikai beszámolóban - „azt jelenti, hogy szüntelenül formáljuk az ember tudatát, gazdagítjuk az ember szellemi világát. “ Kétségtelenül a gazdasági szféra lesz annak a harcnak a döntő fontosságú területe, amelyet a CSKP XVII. kongresz- szusa határozatainak valóra váltásáért vívunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kulturális és a művészeti frontunk e történelmi jelentőségű harc perifériájára szorult, s valamiféle passzív megfigyelőként szemlélheti ezt a küzdelmet. Ez a nézet teljesen helytelen, s tarthatatlanságát a valóság tényei igazolják. Hiszen a gyorsítás stratégiájának megvalósítója az ember, s e küzdelemnek döntő tényezője a dolgozó tömegek műveltsége, meggyőződésüknek szintje, s az a tulajdonságuk, hogy képesek megérteni a változások fontosságát és szükségességét, amelyeket a gyakorlati életben végre is tudnak hajtani. Az ilyen sokoldalúan képzett és fejlett embernek, a társadalmi haladás megtestesítőjének formálásában meghatározó szerepet kell betöltenie a kultúrának és a művészetnek. ÚJ SZÚ 1986. VI. 20. Az emberi tényező döntő szerepe Egyszóval az emberi tényezőről, az ember megváltoztatásáról van szó, méghozzá a saját érdekében. Ezért elsősorban meg kell értenünk az embereket, ismernünk kell gondjaik, érdekeik, vágyaik és motivációik világát. S éppen e téren nyílik széles körű lehetőség a kultúra és a művészet számára, amely jelentős mértékben formálhatja a személyiséget, különösen az érzelmi és erkölcsi nevelésben tölt be pótolhatatlan szerepet. A műveltségi szint emelkedése nélkül ugyanis nem beszélhetünk az egyéniség harmonikus fejlődéséről. S éppen az ember fejlődésének e területén sok az olyan jelenség, amelyet még nem vizsgáltunk meg mélyrehatóan, s ezt mielőbb végre kell hajtanunk. A kultúra és a művészet előtt rendkívül időszerű feladat áll: maximális mértékben hozzájárulni a szocialista ember személyiségének formálásához. Annak az emberéhez, amely a gyorsítás folyamatának fő tényezője a szociális, gazdasági, termelői, tudományos, szervezési és kulturális, valamint egyéb - a dolgozókollektívák, a családi s más mindennapi - kapcsolatok rendszerében. Ez nagy és történelmi jelentőségű feladat. A gyorsítás stratégiája a kulturális, valamint művészeti frontunkkal szemben új és sokkal nagyobb igényeket támaszt, s ezzel együtt nagy lehetőségeket kínál a kultúra és a művészet fejlődéséhez. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy társadalmi fejlődésünk során a kultúra jelentősége szüntelenül növekszik. A társadalom életének szellemi szféráját ugyan meghatározzák a gazdasági tényezők és körülmények, de ez nem passzív tükröződés, mert ez a szféra visszahat a gazdasági fejlődésre, s a társadalomra, mint egészre. A gyorsítás folyamatának kulturális, műveltségi s erkölcsi szempontjai fontos szerepet töltenek be az egész társadalmi átalakulásban, s ebben a gazdasági és szellemi tényezők szorosan összefüggnek egymással, hatnak egymásra. Tapasztalataink szerint a gyakorlatban gyakran két véglettel találkozhatunk: az egyik oldalon akadnak olyan, főleg a kultúra területén dolgozó emberek, akik nem méltányolják kellőképpen a gazdasági feladatok teljesítésének jelentőségét, holott végső soron ettől függ a társadalom szellemi életének, és főleg gazdasági alapjának fejlődése is. A másik végletet az a néhány gazdasági ember képviseli, aki nem tudatosítja a kultúra és a művészet növekvő jelentőségét a dolgozókollektívák nevelésében, az ember személyiségének, meggyőződésének és kezdeményezőkészségének formálásában. Mindkét szélsőséges álláspont egyformán káros. A gazdasági és szociális fejlesztés gyorsítása stratégiájának döntő jelentősége van a kulturális és a művészeti élet elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldásában. Sajnos, némely cikkben, tanulmányban és elvi jellegű anyagban még nem kellő mértékben veszik figyelembe ezeket az összefüggéseket. Ha a kultúrát és a művészetet bármilyen formában elszakítjuk legfontosabb feladatától - vagyis attól, hogy növekedjék a szerepe társadalmi életünk stratégiai változásainak megvalósításában -, akkor teret engedünk a formalizmusnak, az öncélúságnak és a szubjektivizmusnak, s időt, energiát pocsékolunk, pénzt fecsérelünk el. Ugyanakkor mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ezeket az összefüggéseket sosem értelmezhetjük leegyszerűsítve. A kultúra és a művészet sajátos, a rá jellemző eszközeivel vesz részt a gazdasági és szociális fejlesztés gyorsítása koncepciójának valóra váltásában. Dinamikus fejlődés A társadalmi fejlesztés gyorsításával kapcsolatos feladatok meghatározásában társadalmi életünk más területeihez hasonlóan a kultúrában is részletesen elemeztük az eddigi eredményeket. A statisztikai adatok egyértelműen igazolják kulturális életünk, szocialista művészetünk dinamikus fejlődését, gazdag szellemi életünket. Például a hetvenes évek kezdete óta szüntelenül fejlődik könyvkiadásunk. 1970-ben hazánkban összesen 80 millió 124 ezer könyvet adtunk ki, 1985-ben már 102 milliót. Szlovákiában ezalatt az idő alatt 9 millióval növekedett a kiadott könyvek száma. A könyvtárakból 1970-ben összesen 51 millió 815 ezer példányt kölcsönöztek ki, másfél évtizeddel később pedig 40 millióval, ebből Szlovákiában 14 millióval többet. Szlovákiában az egy lakosra jutó könyvkölcsönzés száma ezalatt megkétszereződött. 1985-ben hazánkban 21 290 színházi előadást rendeztek, ebből Szlovákiában 4889-et. Ezeket az előadásokat összesen 8 millió 686 ezer néző tekintette meg, Szlovákiában a nézőszám 1 millió 675 ezer volt. Tavaly 1441 filmet készítettünk (Szlovákiában 234-et), ebből 44 egész estés játékfilmet, Szlovákiában 11-et. Szüntelenül növekszik a múzeumok, a skanzenek és a történelmi nevezetességű helyek látogatottsága is. 1980-ban hazánk 506 múzeumát összesen 8 millióan tekintették meg, tavaly ez a szám kétmillióval emelkedett. Szlovákiában a múzeumlátogatók száma ezalatt az idő alatt csaknem megkétszereződött. Hazánk 44 képtárát több mint ötmillió érdeklődő kereste föl, Szlovákia 17 galériáját egymillió kétszázezer ember látogatta meg. Nagyon gyors ütemben növekedett az amatőr művészegyüttesek s a tagok száma is. Hazánkban például 1970-ben 16 921 amatőr művészegyüttesben 276 ezer tag tevékenykedett. Tavaly már több mint 37 ezer amatőr művészegyüttesünk volt 591 ezer taggal. Ebből Szlovákiában 2 500 együttes működik mintegy 207 ezer taggal. Folytathatnánk tovább az adatok, számok fölsorolását. Ezek és az egyéb adatok kiállnak bármilyen nemzetközi összehasonlítást, s egyúttal azt is igazolják, hogy a kultúra és a művészet nem torpant meg, sőt fejlődésének dinamizmusával túlszárnyalta társadalmi életünk bizonyos más területeit is. Mint ismeretes, a külföldi antikommunista erők, s a hazai jobboldali, antiszocialista ellenforradalmi körök az 1968-69-es válságos években éppen társadalmi életünk e szférájában reménykedtek. Várakozásuk azonban nem teljesült: a kultúra nem fékezte a kibontakozást, hanem ellenkezőleg, a társadalmi fejlődés dinamikus lendítő erejévé vált. Nagymértékben növekedett a kulturális értékek nemzetközi cseréje, számos együttesünk, szerzőnk, előadóművészünk díjakat nyert és egyéb nemzetközi elismerést szerzett. Természetesen a száraz statisztikai adatok nem tükrözhetik a kultúra és a művészet fejlődési folyamatának minőségi oldalát. Szilárdan a szocializmus talaján A CSKP XVII. kongresszusára való felkészülés során részletes elemzések készültek a kulturális élet területeiről és a különböző művészeti ágazatokról. Ezek az elemzések azt igazolták, hogy minden művészeti ágazatban kiemelkedő művek születtek. Különösen fontos eredménynek számít a kortárs művészet fejlődése. A kultúra és a művészet szakaszán elért legnagyobb politikai sikernek azt tartjuk, hogy kialakult és szüntelenül erősödik a kulturális és művészeti front, amely szilárdan a szocializmus talaján áll, s részt vesz népünk társadalomépítő munkájában. Az antiszocialista nézeteket valló egyének, és azok a jelentéktelen csoportok, amelyek a külföldi antikommunista központok érdekei és utasításai alapján cselekszenek, kirekedtek kultúránk fejlődéséből, s növekszik elszigeteltségük. Teljes joggal állapította meg tehát a CSKP KB jelentése a párt XVI. kongresszusa határozatainak teljesítéséről: ,,A párt kulturális politikájának megvalósítása hozzájárult kultúránk szocialista jellegének további megszilárdulásához, még hatékonyabb részvételéhez társadalmunk anyagi és szellemi értékeinek gyarapításához, s a szocialista ember neveléséhez. “ Ugyanúgy, mint társadalmi életünk más területén, a CSKP XVII. kongresszusára való felkészülés során a kultúra szakaszán is kidolgozták a fejlődés távlatait, amelyek társadalomépítő terveink szerves részét adják. Az előzetes számítások abból a tényből indulnak ki, hogy a szubjektív tényezők jelentőségének növekedésével együtt a társadalom fejlődésének dinamizmusát mindinkább a kultúra határozza meg. Egyre inkább behatol a társadalmi tevékenység különböző szféráiba, s növekszik a szerepe a szocialista ember tudatának, életmódjának formálásában, kezdeményezőkészségének növelésében. Nem túlzás azt állítani, hogy a kultúra fokozatosan a társadalmi haladás egyik légjelentősebb forrásává válik. A kultúra aktív hozzájárulása nélkül ugyanis nem érhetnénk el a szükséges változásokat az emberek pszichikumában, nem szilárdíthatnánk meg a szocialista erkölcsi elveket, s nem tudnánk leküzdeni olyan negativ jelenségeket, mint például a kispolgáriasság. Az anyagi termelés intenzívebbé tételével (Folytatás a 14. oldalon) A gombaszögi (Gombasek) országos kulturális ünnepség évről évre szocialista nemzetiségi kultúránk egyik legrangosabb rendezvénye, s egyúttal a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek együvétartozásának, internacionalista egységének jelképe is. Gyökeres György felvétele a tavalyi ünnepélyen készült.
