Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-13 / 24. szám
Az első ülésen Függetlenül attól, hogy a gépkocsi első ülésén az életkori tilalom alá nem esó gyermek vagy felnőtt utazik, a vezetőnek, éppen az első ülés közismert veszélyessége miatt, minden esetben felelősséggel mérlegelnie kell, hogy az illető személy (tehát akár gyermek, akár felnőtt) úgy tud-e elhelyezkedni, hogy a becsatolt biztonsági öv a számára megfelelő védelmet nyújtja vagy sem. A tapasztalatok szerint a járművezetők nem sokat törődnek azzal, hogy az utasokat megbízhatóan védi-e a biztonsági öv! Kistermetű felnőttek, gyerekek semmiképpen sem valók az első ülésbe! Ugyanígy helytelen nagyon idős embereket az első ülésen szállítani nemcsak azért, mert magatehetetlenségük bármely komolyabb helyzetben épségüket veszélyeztetheti - a biztonsági öv ellenére! - hanem mert általában ott elől rosszul érzik magukat, bizonytalanok, s kellemetlen érzésekkel küszködnek. Amit csaknem mindenki elmulaszt, az a biztonsági öv mindenkori hozzáigazítása ahhoz, akit védeni kell vele; alkatához, termetéhez...! Az automata öv nem található meg minden kocsiban, viszont a laza övvel sok kárt okozhatnak amellett, hogy védeni sem védenek. Ha szemmel láthatóan nem illik az öv az utasunkra, inkább kérjük meg, hogy foglaljon helyet - hátul! A pieét'anyi közlekedési park került az első helyre az elmúlt tanévben 37 szlovákiai park versenyében. Fennállásának 10 éve alatt 48 alapiskola 186 ezer tanulófa töltötte itt idejének egy részét. A gyermekek elsajátították a közúti közlekedés alapszabályait, főleg a gyalogosok és a kerékpárosok kötelességeit. A gazdag anyagi-műszaki felszerelés, amelyhez kerékpárok és játékautók tartoznak, lehetővé teszi a kellő ismeretek elsajátítását egész éven át. A képen Ladislav Belloviő közlekedésbiztonsági technikus a harmadikosokat a közlekedési alapszabályok titkaiba avatja be. (Stefan Petráé felvételei - ÓSTK) A Honda cég a T360 típusjelű tehergépkocsival lépett be a gépkocsi-tömegtermelők sorába 1963 augusztusában, és azóta mintegy 12 millió gépkocsit gyártott. Az elsőkerék-meghajtást a jó helykihasználás, az előnyös saját tömeg sugallta és a sportkocsik (az S-sorozatok) kivételével valamennyi Honda személyautó ezt a megoldást követi. A Honda külföldön is épített gépkocsikat. Elsőnek az N600-ast Tajvanon 1969-től. Napjainkban 8 országban készülnek a H emblémával gépkocsik, beleértve az USA-t és a kooperáció alapján az Egyesült Királyságot is. 1987-től a gyártás beindítását Kanadában és Indiában is tervezik. Jelenleg is az összes gyártott típus - kivéve a TN Acty-t - első- kerék-meghajtású: a Today, a Civic, a Ballade, az Accord és a Vigor, valamint a Legend, meg a többiek. Motorjaik hengerúrtar- tama 550 és 2500 cm3 között változik. Mindent összevetve: 13 modell, 9 típusnévvel és 33 variációval (a japán piac esetében). 1985. november 15-én készült el a tízmilliomodik elsőkerék-meg- hajtásos Honda személygépkocsi. Ezt a mennyiséget 18 év és 9 hónap alatt gyártották le: 1967 februárjában indították el az első ilyen szerkezetű gépkocsit, az N360-ast a szerelőszalagról. Ez az autó pontosan olyan, mint az Austin vagy Morris Mini - csak teljesen más. Első rátekintésre semmiben sem hasonlítanak egymásra, de építési elvük azonos. Kívül kicsit zömök, kerekei a karosszéria négy sarkába kitolva, belül pedig meglepően tágasnak hat az ésszerűen beosztott tér. A Honda Cityt 3 változatban kínálják a szigetország lakóinak:- Csukott karosszériával, atmoszférikus motorral (1980 óta gyártják).- Cabriolet-változatban, nyitott vászontetós karosszériával, az előbbi változat motorjával, ötsebességes mechanikus vagy Hon- damatic automata váltóval.-Turbo II. néven igen sportos kivitelű csukott karosszériával, hő- cserélős, turbófeltöltős motorral (1981 óta gyártják). Ezekre a kis gépkocsikra is jellemző - mint a japán autókra az utóbbi időben általában - a rendkívül igényes, gondos és ízléses külső megjelenítés. A karosszériákra felvitt lakkok megnyerő szín- árnyalatai, a festékanyag csodálatosan sima terítése és áttetszősége a lokálpatrióta európai számára is meggyőző bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a japán autóipar már nem másol, hanem egyre inkább kezdeményez! Az utasterek kiképzése is finom munkájúnak, ízlésesnek tűnik - első látásra. A Műszerfalak egyszerűek, praktikusak és áttekinthetőek. A Honda City típuscsaláddal a gyártók aligha vitathatóan az igényes, szépet-jót szerető és megfizetni képes vevőkört célozták meg. A Honda City kocsikat Európában Jazz típusnéven forgalmazzák. A Honda legkisebb gépkocsija a Today. Motorja mindössze 550 cm3, formája az 1980 óta gyártott nagyobb testvér, a City vonalvezetésére emlékeztet. A legnagyobb Honda egyben a legújabb is: a Legend. A 4,7 m hosszú és 1,69 m széles luxusautót V6-os ohc motor röpíti, az üzemanyagot PGM-FI típusú elektronikusan vezérelt benzinbefecskendező juttatja a hengerekbe. Váltója a vevő ízlése szerint mechanikus vagy automata, mégpedig a Citynél is alkalmazott 4 fokozatú. Ezt a gépkocsit március végétől kezdve az Amerikai Egyesült Államokban az Integra sportkocsival együtt a kaliforniai Acura leányvállalatán keresztül terjeszti a Honda cég. Az Integra igen korszerű, kétve- zértengelyes, négyhengeres, 16 szelepes 1600-as motorja 89 kW-ot (120 LE) tud 6500 motorfordulaton. 50 literes üzemanyagtankja tartalmával 620 km-t tesz meg a gyár által közölt adatok szerint ... És nem utolsósorban említést érdemel az Is, hogy az európai személygépkocsi-piacon megjelenő japán autók közül a Honda cég Accord típusa érdemelte ki - 198 ponttal - a legmagasabb elismerést: negyedik lett az Év autója cím odaítélése során felállított rangsorban. (am) V ároskánkban a gépkocsimmal mindennapos résztvevője vagyok a közúti forgalomnak. A munkahelyemre is autóval járok. Az alábbiakban szeretném elmondani, mi mindent lát, tapasztal nálunk a figyelmes gépkocsivezető a volán mögül... Már régóta tapasztalom, hogy a fiatal anyukák, akik csecsemőjüket a babakocsiban tolják, talán azt képzelik, hogy a babakocsi is a gépkocsihoz hasonló jármű, s közlekedésre a járművek részére fenntartott úttestet használhatják. Időnként valóságos babakocsi-parádé zajlik az úttesten: az anyukák vidáman csevegve egymás mellett tolják a kocsit, ügyet sem vetve mindarra, ami körülöttük történik, többek közt arra sem, hogy egymás mellé felzárkózott kocsijaikkal elfoglalnak az úttesten egy teljes forgalmi sávot. Néha valóságos szlalomra kényszerülünk, esetenként lépésben haladva kerülgetjük ki a babakocsijukat toló anyukákat. Szeretném felhívni az anyukák figyelmét arra, hogy a legnagyobb fokú szülői és állampolgári felelőtlenség, amit tesznek. A babakocsi semmiféle paragrafus vagy a szabály szerint nem tekinthető járműnek, s az úttest sem sétatérnek. Elképzelni is rossz, mi történne, ha ezek az anyukák egyszer ittas, későn fékező vagy a megengedettnél jóval gyorsabban közlekedő vezetővel találkoznának. Amikor a kicsi megérkezett a családba, a szülők bizonyára nagy örömmel fogadták őt. Mekkora lenne a fájdalmuk, ha a könnyelműség és felelőtlenség következményeként vége szakadna a zsenge kis életnek! Városkánknak van egy szép, s új utcája, a neve is szép: Az ifjúság utcája. Valóban az ifjúság utcája: két alapiskola, két gimnázium és egy szakmunkásképző intézet van benne. Mindig megtudhatja bárki, hogy ezekben az iskolákban mikor fejeződik be a tanítás. Ilyenkor ugyanis érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Bár az úttest mindkét oldalán járda húzódik, az iskolákból kitóduló diákok az úttesten iramodnak hazafelé. Nagyon csekély azok száma, akik a járdán haladnak. A többség elözönli az úttestet, ötös-hatos sorokban, jókedvűen, néha túlságosan is jókedvűen siet hazafelé. És nem csupán a kisebbek, az alapiskolások, hanem a gimnazisták és a szakmunkásképző intézet diákjai is. A városi nemzeti bizottság és a közbiztonsági szervek már több alkalommal felkérték az iskolák pedagógusait: figyelmeztessék a diákokat, hogy csakis a járdán közlekedjenek. Mivel pedagógus vagyok, magam is jól tudom, hogy az iskolákban a pedagógusok, az osztályfőnökök már a fentebb említett szervek beavatkozása előtt is kellő módon kioktatják a tanulókat a közlekedési nevelés keretében. Ez kötelező része az iskolákban folyó nevelésnek, a tanulók több osztályfőnöki órán tanulják meg a közúti forgalom, a helyes közlekedés szabályait. Tehát a legkisebb is tudja, hogy csak a járdán szabad közlekednie, hogy csak a kijelölt zebrán haladhat át az úttest másik oldalára. És sok mást is tudnak a helyes közlekedésről ezek a gyerekek. A gyakorlatban azonban - sajnos - olyan a helyzet, ahogyan azt fentebb felvázoltam. Köztudott, hogy a nevelés nem az iskola egyetlen kötelessége, s nem is csupán az iskola kötelessége: az iskolák fő feladata az oktatás, a tartós ismeretek nyújtása. A nevelésben segítségre szorulnak: a szülők és az egész társadalom segítségére. Ezért nagyon is kívánatos lenne, hogy a szülök is bekapcsolódjanak a közlekedési nevelésbe, kioktassák gyermekeiket, hogyan kell helyesen közlekedniük, és maguk is példát mutassanak ebben. Ugyanezt várjuk el minden felnőtt egyéntől. Személyes példamutatásukkal kell a fiatalokat a helyes közlekedésre szoktatniuk. Az iskolákból távozó diákok vígan beszélgetve, néha nagyokat kurjongatva haladnak a úttesten. Soha nem jutott még eszükbe, hogy elég egy kezdő gépkocsivezető, aki esetleg nem ura még a járművének? Ha belerohan a vidám diákseregbe, pillanatok alatt kész a tömeges tragédia. S az ittas vagy túl gyorsan haladó és lefékezni képtelen gépjárművezetőket még nem is említettem: ezek szintén lehetnek tömegszerencsétlenség okozói. Szólni szeretnék a kerékpározó gyermekekről is, akik elég gyakran szereznek lélegzetelállító pillanatokat a józan, alkoholt soha nem fogyasztó, a járművezetés és a helyes közlekedés szabályait messzemenően betartani igyekvő gépkocsivezetőnek is. Mert ugyan mit kezdünk a legtökéletesebb józansággal, a maximálisan betartott közlekedési szabályokkal és a műszakilag százszázalékosan rendben tartott gépkocsival, amikor az embermagasságú díszbokrokkal szegélyezett járdáról féktávolságon belül le- karikázik az úttestre egy pöttömnyi emberke? Az ilyesmi néha szinte megoldhatatlannak látszó helyzet elé állítja az embert. Jobbik eset, amikor ötesztendős járművezető kollégám nyomja serényen a pedált velem szemben, ugyanabban az útsávban. Ilyenkor legalább idejében észreveszem, s legjobb megoldásnak az azonnali megállást tartom. Többször előfordult ugyanis, hogy ha igyekeztem balra kitérni, kis társam egyidejűleg ugyanazt tette, s megint csak azonos útsávban tartottunk egymás felé. Ám ismét meg kell említenem, az ittas, vagy a nagy sebességgel haladó járművezetőket. Köztudott, hogy belőlük - sajnos- meglehetősen sok van. Hogy mi történik, ha a szabálytalanul kerékpározó kisfiú ilyennel találkozik össze, arra jobb nem is gondolni. Számomra elsősorban az a meglepő, hogy nagyon sok óvodás korú kisfiú és kislány tévelyeg az országutakon. Szemmel láthatóan nem ismerik a közúti forgalom legelemibb szabályait sem. A szülők részéről nagyfokú felelőtlenségnek tartom, hogy ezeket a gyerekeket felügyelet nélkül kiengedik a száguldó járművek közé. Az igaz, hogy gyermekeinkből nem félénk, elszigetelődő embereket akarunk nevelni, és az is igaz, hogy lehet a gyermekeket a közúti közlekedésre szoktatni már ebben a zsenge korban is. Ám nem úgy, hogy minden felügyelet nélkül, felelőtlenül eltűrjük, hogy életük kockáztatásával téve- lyegjenek a száguldó járművek között. Láttam már nem is egy kerékpározó családot: elől karikázott az anyuka, utána két gyermeke, az egyik iskolás, a másik óvodás korú és a libasor végén - mintegy oltalmat nyújtva az előtte haladóknak- kerékpározott az apuka. Ezt tartom a követendő, jó példának, (gy a gyerekek is hamarosan megszokják, hogy csak jobb oldalon közlekedhetnek, hogy balra kanyarodáskor a szembe jövő járműnek előnyt kell adniuk, hogy az irányváltoztatást a kezükkel jól láthatóan jelezniük kell és így tovább. A gyerekek így, a családi közösségen belül a közúti forgalom szabályait ismerő és betartó fiatalokká, majd felnőttekké serdülnek, s az is biztos, hogy nem a kórházban vagy a temetőben végződik a jó sportnak is tekinthető, vidám kerékpározás. . SÁGITÓTHTIbor A volán mögül... ÚJ szú 16 1986. VI. 13.
