Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-06 / 23. szám

E gy évvel ezelőtt türel­metlenül várta a fővá­ros lakossága, hogy a Szlovák nemzeti felkelés téren, a Du- naj áruház tőszomszédságá­ból az építők elszállítsák az állványokat. Mindenki kíváncsi volt, vajon mi rejtőzik a vasak, deszkák mögött. Aztán egy szép napon végre megcsodál­hattuk az impozáns épületet: azt az áruházat, melyben szin­te tetőtől talpig felöltözhetünk. Április 4-e voJt a megnyitás napja és addig bizony jócskán megnövekedett a kérdések száma: vajon belülről is ilyen csodálatos lesz-e és a polcok is ilyen „nagyvonalú“ áruval lesznek-e megrakva? Már az első napokban nagy tömeg járta be az áruház egyes osztályait, s mint általában, nem volt mindenki egyformán elégedett. Többen csalódottan távoztak, mondván, a külső után többet vártak. Azóta a fő­városiak és a vidékiek százai tértek be ide vásárlási céllal, no meg kíváncsiságból, milyen is az új létesítmény. A SZÉP KÜLSŐ NEM MINDEN- Számunkra természete­sen mást jelentett ez az új áruház - idézte fel a megnyitás körüli időszakot Pék Olga, az áruház helyettes vezetője. - A lázas készülődésre már nem is szívesen emlékszem vissza. A teherautók ontották az árut. Alig győztük raktároz­ni, a részlegeken elhelyezni. Minderről a vevők mit sem sejtettek. Ókét az érdekelte, mit vásárolhatnak. Ugyanúgy mint azóta is mindennap, ha betérnek az áruházba. Azok, akik különlegességeket vár­nak, lehet hogy csalódnak, hisz ebben az áruházban is csak azt kínálhatják, amit a ha­zai ipar termel, némi behoza­tallal kiegészítve. A mi látoga­tásunknak viszont nem az volt a célja, hogy az áruválaszték­ról adjunk számot (igaz, telje­sen nem mellőzhetjük ezt a té­mát sem), hanem a „kulissza- titkokba“ próbáltunk bepillan­tani kísérőnk segítségével. Pék Olga szakavatott ismerője az áruházat érintő valamennyi kérdésnek, hiszen 32 éve áll a kereskedelem szolgálatá­ban, s mindvégig az OTEX textilkereskedelmi vállalat dol­gozója. S nem véletlenül kezd­te az áruház bemutatását az irodájában azokkal a gondola­tokkal, melyek a legtöbbet fog­lalkoztatják.-A tervezett 144 elárusító helyett mindössze 125-en van­nak a részlegeken. Mivel szin­te csak nők dolgoznak ebben a beosztásban - a kivételt a szőnyegosztályon lévő két férfi jelenti - a beteg kisgyermekek ápolása címen sok a hiányzó. De igen magas a megbetege­dések száma is. El tudja kép­zelni, mit jelent, ha egyszerre 25-en munkaképtelenek? Ilyenkor aztán kivétel nélkül mindenkinek azt kell csinálnia, amire a legnagyobb szükség van: feltölteni a polcokat, el­rendezni az árut vagy árusítani a részlegeken. • Az áruház tetszetős épülete A munkaerő kérdése tehát nagy, szinte megoldhatatlan gondnak tűnik ebben az áru­házban is. A két műszak, a szombatonkénti nyitva tartás - amikor a hat óra alatt olyan forgalmat bonyolítanak le, mint bármely hétköznapon - a kis­gyermekes anyukákat nem vonzza. Közülük nagyon keve­sen térnek vissza a gyermek- gondozási szabadság után.- De hát azért vagyunk itt, hogy a nehézségeket leküzd- jük és a vevő ne vegye észre a létszámhiányt, belső gond­jainkat. Dolgozóink nagy része megszerette új munkahelyét, szívesen jön naponta az áru­házba. A VÁSÁRLÓKÉRT, AZ ELADÓKÉRT A bevezető beszélgetés után Pék Olga körútra invitált. Az ötödik szinten az adminiszt­ráción kívül az OTEX szaktan­intézetének központja is meg­található. Mária Homolková mester épp órára készült: tizenhét lány várta őt a tanteremben, hogy újabb ismereteket szerezzen. Nemcsak az elméleti oktatás folyik itt, hanem a kis boltban árusítani is tanulnak a fiatalok, ismerkednek az árufajtákkal és a kirakatrendezés alapjaiból is ízelítőt kapnak. A lányok egy része később is az áruházban marad, a többiek pedig más textilüzletekbe kerülnek. Ezen a szinten van a ruha­tár, a korszerű szociális helyi­ségek, zuhanyozók. Otthonos konyhasarok is a dolgozók rendelkezésére áll, kávét vagy teát főzhetnek, vagy ételt me­legíthetnek itt.- Legtöbben azonban ki­használják az üzemi étkezdét - mondotta kísérőnk. - Mint­egy nyolcvan százalékuk itt étkezik a negyedik emeleten, ahol a látogatóknak létesített étterem is megtalálható. Ezen a szinten van a luxus­osztály. A látogatók az áru között válogattak, kísérőnk szeme viszont az elegáns egyenruhába öltözött eladókon suhant végig, hogy meggyő­ződjön róla, minden rendben van-e.- Ezen a részlegen a meg­világítást kell módosítanunk, mert a válaszfalak miatt ár­nyékba kerül az áru - magya­rázta. - A luxus-konfekció osz­tályát is átrendezzük. S ha már a helyreigazitanivalók és a fo­gyatékosságok kerültek szóba, még egyet megemlítek. A mozgólépcső csak a harma­dik emeletre hozza fel a vevő­ket. Nem tartom logikusnak a tervezők elképzelését, annak ellenére sem, hogy felvonók is vannak az áruházban. Varga Ilonát, a női darabáru részlegének vezetőjét nem lepi meg felettese látogatása. Gyakran találkoznak, régi is­merősök, hisz évekig együtt dolgoztak az egyik fővárosi boltban.- Árukínálatunk most iga­zán bő - tájékoztat. - Mindenki találhat nálunk megfelelő ruhá­zati cikket: S hogy gondjaink is vannak? Azt már megszoktuk. A vevőkkel bánni nem egysze­rű. Például néha az is konflik­tus forrása, hogy az önkiszol­gálóba csak a bevásárló tás­káik leadása után engedjük őket. Nemrég felmerült a meg­vásárolt áru csomagolásának kérdése. Ha elegendő dolgo­zónk lenne, ez sem jelentene problémát. De azért keressük a megoldásokat... AMIT A VEVŐ NEM LÁT A földszinten elsősorban azt szeretik a vevők, hogy kedvük­re válogathatnak. Mi viszont tovább folytatjuk utunkat a még alacsonyabb szintekre: itt talál­ható a karbantartók központja, illetve a raktár.- Szlovákiában egyedülálló ez a raktározási mód - mon­dotta Pék Olga. - Naponta mintegy 60-70 zsák áru érke­zik. Azt az előkészítő helyiség­ben átveszik, majd a korszerű előre-hátra, illetve föl-le mozgó emelőkocsik segítségével ke­rülnek a polcokra a csomagok.- Tizenegyünknek van ,, jo­gosítványa“ ezekre a gépekre- dicsekedett Lídia Dobiáéová.- A berendezést gyártó levoőai vállalat szakemberei tanítottak be. összehasonlíthatatlanul könnyebb itt a munka. Én korábban is üzletben dolgoz­tam, s a szűk raktárhelyiség­ben rengeteget cipekedtem, emelgettük a csomagokat. Itt a kocsira tesszük, s a megfele­lő magasságban csak odébb toljuk a dobozokat. A raktárból az előzetes megrendelések szerint küldik az árut az egyes emeletekre, attól függően, mire van szük­ség. Persze, mielőtt a polcokra kerül, valamennyi darabra ár­cédulát ragasztanak.- Mintegy 45 millió korona értékű a raktárkészletünk- összegezte a látottakat az áruház helyettes vezetője.- Igyekszünk a vevők igényeit kielégíteni, persze ez nemcsak rajtunk múlik. Ennek érdeké­ben szeretnénk közvetleneb­bé, szorosabbá tenni kapcso­latunkat a termelőkkel. Ezt a célt szolgálják az egyes gyártók árusítási napjai. Megszokták, megszerették az üvegpalotát. A látogatók és az elárusítók egyaránt. Az utóbbiak célja elsősorban az, hogy az új, korszerű létesít­mény jó hírnevét öregbítsék. Mindennapi helytállásuk szük­séges ahhoz, hogy az átlagos 400 ezer koronás napi forgal­mat elérjék, s az „erős“ napo­kon akár a 650 ezret is túlha- ladják. DEÁK TERÉZ • Bő a kínálat - válogathatnak a vevők (ÓSTK felvételei) Itt mindenki felöltözhet Látogatóban egy nagyáruházban A XVII. század egyike volt a legmozgalma­sabbaknak a magyar és a szlovák történelemben egyaránt. A török hó­dítások következtében a korabeli csonka Magyarország politikai és kulturális életének központja a jelen­legi Szlovákia területe lett. A föne- messég az egyik oldalon harcolt a hatalomért az uralkodó Habsburg- dinasztia ellen, a másikon pedig keményen elfojtotta a jobbágyság minden tiltakozását a kizsákmányolás ellen. Az anyagi elnyomást fokozato­san meghatványozták a vallási meg­torlások, amelyeket a bécsi udvar felhasznált könyörtelen abszolutizmu­sának támogatására, és virágzott a betyárság, az elnyomott rétegek kizsákmányolókkal szembeni osz­tályellenállásának formája. Ellentmondó körülmény, hogy ép­pen e feltételek között Szlovákia iskolájának, a kézsmárki (Kezmarok) líceumnak legalább három diákjára. Végül is Hanz Joachim Moser német zenetörténész, nemcsak az életrajzi adatok alapján, hanem az útirajz nyelvezetét és stílusát is összehason­lítva az általa feltételezett szerző névvel jegyzett műveivel, felfedte, hogy a Simplicissimus nem más, mint a Boroszlóban 1636-ban született Daniel Speer. Egyebek között meg­járta Törökországot, ahonnét 1665- ben tért haza s több városban templo­mi zenész, majd Göttingenben kántor, városi harsonás és latintanár volt. Egy további magyarországi útja során a hűbéri társadalmat bíráló röplapok kiadásáért és terjesztéséért bebörtö­nözték. Göttingenben halt meg 1707. szeptember 7-én. Kari Wagner szepességi levéltáros, aki 1774-ben részletet közölt a Simp- licissimusból, közelebbi magyarázat A rejtélyes (?) Szimplicisszimusz <ö«gűrif<$rr Ofcfr DacianíjVljít SIMPLICISSIMUS, ^4Äi^' ißc(>cn6-tß«uff/ '* wv'Tlnt> ' **..t / «• (j-t filontxríicfcc S5cgcbm$citcn gcttyanrr SMifm. 2Bűfcr()űfftcr33cfc§rribung tcß »ormait? imjlorgrjtanímm űrt óffffrt wninru^atei e.*— £»tcfcr llnqanfdKn Nation (fitten / fH» braiKfc / Vbdvobnbflífn / unt) fúJjrmDtn tfntflt. ©rí ©raftn Vffdo fprrfommm un» fcití auf ift}i4r 3"t Dtrioffenm irtxní‘ i'auff. £)emf Bpflróig airt> lufiig 5» £craní «cgikcn »ob gtfcMbicm Daaamfdjen Simphcillimo. J-tr M UC L XXX!IL A Simplicissimus címoldala (Ifj. Ivan Bohus fényképreproduciói) területén a művelődés és konkrétan az iskolaügy színvonala példátlanul magas volt. Nagy hírnévnek örvend­tek például a szepességi középiskolák, amelyeken a hazai diákokon kívül sok külföldi is tanult. Ezeknek egyike egy német nyelvű könyvet hagyott ránk. Útleíró kalandregény jellegű önélet­rajzot, ezzel a hosszú elnevezéssel: Ungarischer oder Dacianischer Simp­licissimus. Noha ennek az 1683-ban megjelent 249 oldalas, 9,5x15,5 cen­timéteres alkotásnak művészi értéke elhanyagolható - szerzője nyilván nem volt irodalmi zseni - tartalmának rendkívüli a történelmi-dokumentáris értéke, hiszen talán a legtalálóbb írásbeli tanúságtétel Szlovákia életé­ről a XVII. század derekán. Rengeteg avatott megfigyelést tartalmaz a tájról, a természetről, beleértve egy Magas- Tátra-i túrának, számos falunak és városnak a leírását. Érzékelteti a kor légkörét, sokat mond a népről, kultú­rájáról, életmódjáról, és szociális helyzetéről. Külön figyelmet érdemel a szerző éles szembehelyezkedése a kor politikai, vallási és szociális igazságtalanságaival, miközben a „legegyszerűbbet" jelentő „Simpli­cissimus" fedőnévvel is jelezni kíván­ta helyét kora osztálytársadalmában. Az útleírás eredeti kiadásának sa­játossága nemcsak a szerző nevé­nek, hanem a könyv kiadása helyé­nek az eltitkolása is. Minden jel arra vall, hogy a szerző és a kiadó a műnek a hatalom bitorlói ellen irányuló kritikai éle miatt ésszerűnek tekintették a tökéletes álcázást. S igy az újkori irodalomtörténészeknek két rejtélyt kellett megfejteniük: ki volt tulajdonképpen a mű szerzője, s az hol jelent meg? Elsősorban azt tisztázták, hogy a szöveg a szerző élményanyagára épült, miközben tájékozott volt a Ma­gyarországról szóló korábbi történel­mi és földrajzi művekről is. Fontos támpontként szolgált az a tény, hogy bevallása szerint a poroszországi Sziléziából származott, gyermekkorá­ban jól ismerte Boroszlót, zenész, sőt zeneszerző és zenepadagógus volt. Csakhogy a kutatást megnehezítette, hogy mindez vonatkoztatható volt Daniel Speer képmása, Fejes György 1925. évi elképzelése sze­rint nélkül megállapította, hogy a mű eredetijét Lőcsén (Levoőa) Lorentz Brewer nyomtatta ki. Ez az adat azonban nemsokára helytelennek bi­zonyult. Több kutató freiburgi, borosz­lói, nürnbergi vagy Majna Frankfurt-i nyomdákra „tippelt“. Csak jóval ké­sőbb derült fény a rejtélyre, mégpedig egy jellegzetes klisséhiba alapján, amely megbízhatóan tanúsította, hogy a könyv első kiadványai minden kétséget kizáróan Matthaus Wagner ulmi nyomdájában készültek. Jelen­leg a mű 1683, és ritkábban 1684. évi kiadványait őrzik Münchenben, Buda­pesten, Zakopanéban és Presovban Ez az alkotás annak idején amo­lyan „bestseller“ volt, hiszen már 1683-ban két kiadása, a következő esztendőben pedig egy jelent meg. Később elfedte a feledés homálya. Csak a XIX. század harmincas évei­ben „fedezte fel" ismét Johann Chris­tian Seitz pesti német orvos, aki apró módosításokai 1854-ben Lipcsében újra megjelentette. Kétszáz évvel a megírását követően ismét nagy olvasói érdeklődést váltott ki. Sorra jelentek meg további teljes és rövidí­tett, az ifjúság számára megszerkesz­tett, továbbá magyar, szlovák és lengyel nyelvű kiadásai, esetenként fényképmellékletekkel. A magyar olvasóközönséggel Jókai Mór ismertette meg Szép Mikhál (Életképek) című regényében. Ma­gyar nyelvű rövidített tolmácsolására Túróczi József vállalkozott Magyar Szimplicisszimusz, Kalandos törté­net a XVII. századból címmel. Az ifjúság számára szerkesztett regény nem tüntette fel a kiadás évét (1925), s kiadója a budapesti Beta volt. A teljes magyar nyelvű fordítást Varjú Elemér készítette el s az Túróczi- Trostler József bevezető tanulmánya­ival, valamint Bende Kálmán jegyze­teivel 1956-ban jelent meg a Művelt Nép gondozásában, Magyar Szimpli­cisszimusz címmel. Figyelmet érdem­lő körülmény, hogy Jozef Vlachovic új, gazdagon kommentált szlovák nyelvű fordításában ez a mű rövidített formában Bratislavában 1964-ben, majd teljes szövege 1975-ben látott nyomdafestéket. IVÁN BOHUS ÚJ SZÚ 8 1986. VI. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents